Nyugodjatok meg, nem a Taoról kívánok szólani. Egyszerűen, csak az útról. A 36-osról, amin Nyíregyházára autókáztam. József nap van. Gondoltam is, hogy Isten éltesse őket. A Sándorokra is gondoltam, akik csodálatos téli időt varázsoltak. Mit is akarok? – hiszen tél van még. Huszonegyedike a tavasz első napja. Hol van még az? Bármi is lehet addig, de nem azt jósolják. Az úton helyenként, nagy összetömörödött eljegesedett havas területek vannak. Egy őrült Mazdás maga mögött hatalmas korom felhőt hagyva előz. Ez jó dolog. A korom szennyezi, a havas, jeges részeket, és az elolvad. Emlékeztek. Tanultuk. A szennyezés olvadáspont csökkenést eredményez. Az út két oldalán, a kocsinál magasabb hó falak vannak. Aztán olyan részhez érek, ahol a Sebesség korlátozást jelölő tábla aljáig ér a hó. Megállapítom a maró szépen utat vágott a hóba. Mikor ez olvad – nem omlik le? Valószínűleg, nem. Megtömörödik. Miért nem raktak ki hófogókerítést? Mikor olyan részre érek ahol kihelyezték, látszik, hogy hasznos volt. Az úton alig van hó. Elérem a Nagycserkesz előtti részt. Eszembe jut, hogy apósom mesélte. Tanácsi dolgozóként, eddig jutottak, mikor lapátolták a havat, hogy a Tiszavasvári-Nyíregyháza utat járhatóvá tegyék. Elhagyva Cserkeszt látom a kék Mazdást, amint hatalmas koromfelhővel vág újabb előzésbe. Közben egy hómaró áll az útszélén. Belső hengerét forgatja, de nincs leengedve. Mögötte, vagy hat autó áll. Miattunk nem tudnak jönni. A rádió, azt mondja, postázzák a magyarországi lakcímmel nem rendelkezőknek, a leveleket, hogy szavazhassanak. Ők levélben szavazhatnak. Mi közük Magyarországhoz? Miért szavaznak Ők? Egyáltalán vannak? – vagy kamu az egész, és valakik visszaküldik? – mintha tényleg emberek lennének mögötte. Mennyi kérdés. Van időm töprengeni. 35-40-el megyünk. Mint kiderül, a Nyíregyháza előtti első körforgalomtól a felüljáróig, egybe van a kocsisor. Politikusok képei mindenfelé. Széll Berni a szélben. Elmerengek. Vasváriban Vinnai Győzőt lengedezteti a szél, a villany culápon. Itt nem tudom kit, csodálattal néznek. Én nem nézegetem. Előttem, mögöttem autók vannak. Jut eszembe. Otthon Győzőről is van ilyen hatalmas poszter kirakva. Még töprengtem is rajta, hogy milyen ismerős beállítás. És beugrik. Jehova tanúi osztogatnak újságokat. Abban vannak ezek a stílusú képek, mikor egy embert körbe vesznek. A fotó alapján, szinte kilebeg a többiek közül, és szent áhítattal, csodálattal nézik a többiek. Mindig is mondtam, a FIDESZ egy vallás. Közben szembe jön egy hótoló. A másik jön le a felüljáróról. Hazafelé jó utam lesz legalább, - gondolom. Közben Nyíregyen esik a hó. Azért indultam el, hogy ne a jósolt ónos esőben jöjjek. Szerencsénkre, az ónos eső nem jött be. Nem időzök soká. Apropó idő. Mondja a rádió, változás lehet az óra állításban. Mióta mondom: felezzék meg azt, az egy órát, oszt hagyjuk a francuba az állítgatást. Dolgom végeztével húzok haza. Az út remek. Egyedül megyek, szembe is alig van forgalom. Aztán hopp. Egyszer csak, nincs az útszéle letolva. Gondolom a kotrók befordultak a Bokrokba. Tegnap a rádió tanyavilágot mondott. Helikopterről megnézték, nincs e valamire szükség. Hát kérem, itt Bokor van, míg a Bodrog-közben Homok. Persze ugyanaz, csak ez adja meg az elnevezés tájjellegét. Mit tudja? - Pesten egy hírolvasó szerkesztő, hogy nem mogyoró bokorról van szó. Ismét Vinnait lengedezteti a szél, a culágeren. Hazaérkeztem. Nekünk is van Bernikénk állapítom meg. Elintézem, még itthoni dolgaim is. Indulok haza. Szembejön a két hókotró. No, akkor tényleg a Bokrokban voltak. Megnyugtató, hogy velük is törődnek. Egyre jobban esik a hó. Beállok a garázsba, és a fűtött szobában irkálok valamit. -.appa.
