appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Távolból írt a gyermekem (5)

2018. március 21. 09:37 - appasztorik

Törölgettem a régi emaileket, most láttam, hogy az egyikbe a helyesírás javító átírta a nevem Mártír-ra. Hát nah, mik vannak. Jegyzem meg, régebben attól félt a gyerek, hogy az angolos írásból kihagyják a „h” betűt. Na, nem ez történt. Erről a na-ról jut eszembe. Ez a gyerek mindig „nah”-ot ír. Amúgy meg, mindenféle javításokat felajánlanak ezek a masinák. Egyszer valamiért, egy időben meg volt marhulva a levelező rendszerem, és mindent javított át angolra. Tiszta piros aláhúzás volt minden. Azt írta még, az én gyerekem, hogy: Vettem kínai ruhát Kínából, ha sikerül csatolni fotót, akkor megmutatom. Megmondom Nektek. Jól néz ki, a kínai ruha. Nem is kellett rajta alakítani. A panaszával kapcsolatban , - mit is tudtam volna írni? Bizony nem jó front érzékenynek lenni. Azt figyeltem meg, eddigi életem során, hogy egyik betegség sem jó. Mondhatjuk, egyik rosszabb, mint a másik. Azt mondja Attila, alig tudott aludni, úgy zuhogott éjjel az eső.  Veri a párkányát a lehulló víz. Kinéztem az ablakon, hát a kis fa alatt száraz a beton. Annyira nem zuhoghatott. De a falon lecsorgó nagy cseppek jót odakoppintanak a lemezpárkánynak. Jut eszembe a lassú kislányról. Te nem tudnál ilyen beosztást készítő kislány lenni. Amúgy meg, nem tudhatjuk, hogy: mitől lassú? Lehet beteg is, de valami szertől is lehet. Ami nyugtató is lehet. Jól emlékeztél a kifejezésre. A  derogál megfelelő szó arra, amire gondoltál. Papp nagyanyád használta szeretettel, ezt a kifejezést, hogy „derogál neki a munka”. De, olyan lekicsinylő hanghordozással, ami szinte utánozhatatlan. Persze. Értettem én, hogy álmodban, álmodtad, hogy fel kell ébredned. Érdekes ez a késes álom is. Krúdy Álmos könyvében ez mit jelent. Psichológiailag megint érdekes, hogy a kése nélkül összemegy. Lesz belőle, egy tehetetlen kétségbe esett valaki. Egész érdekes novellát lehetne belőle kanyarítani. Valami filmes meg, jó kis thrillert fabrikálhatna belőle. Amúgy a filozófiában, mindenféle felvetések vannak, a világgal kapcsolatban. Platón barlang idóluma. A valóság csak látszat. Ha, emlékszel még rá, a gimiből. Egy barlangban ég a tűz, és mint árnyak vetítődnek ki a dolgok. Ettől még az álom is lehet valóság. Legalábbis úgy éljük meg, de ugyan ez van a pszichotrop szerekkel is, meg amikor becsavarodik az ember. Furcsa alkotás az emberi elme. Én úgy gondolom, hogy a világ nem létezik. Úgy vagyunk, mint a Simjeid (vagy mik, amik betegen is mindig felbúttak, oszt megpusztultak), meg amiket tanítgattál, a számítógépen, hogy dógozzanak. Csak mi 3D-ben vagyunk, nemcsak egy képernyőn. A kollega nőiddel kapcsolatban azt nem értem: akkor ezek moziban sem voltak, ahol kiírják, hogy Agatha Christie regényéből? A tálcás vakuval kapcsolatban jól emlékszel. Igazad van. A Váratlan Utazásban, Jasper Dale tényleg olyannal fényképezett. Amivel a leadandó dolgozathoz fényképeztetek, egy modernebb változat volt. Középiskolás koromban még olyan vaku volt Menyusnak (Tóth Sanyi), hogy egy kis izzószerű valamit kellett beletenni. Amikor exponáltál, nagyot villant, mert a gömböcskében lévő magnézium, egy elektromos szikra hatására, hirtelen elégett. Ebben, úgy rémlik 4,5 voltos lapos elem szolgáltatta, a szikrához való feszültséget. A Menyusé volt, a Jasper Dale által használt vaku tovább fejlesztése. Valahol még meg van az a vaku, amivel Ti fényképezgettetek. Az már elektromos volt, és egy villanás után töltögetni kellett. Egyébként, ha egy szobában voltál, akkor folyamatosan tudtál fotózni. Ameddig a kábel elért. Másik szobában, másik konnektorba dugtad, a dug villát, és fotóztál onnan. Mikor a kis lámpa kigyulladt, (ami nem igaz, mert csak világított) akkor töltve volt, és exponálhattál. Drágább készülékek is voltak. Azok, úgy működtek, hogy egy vállra akasztós táskában volt az akku, és szabadon jöttél mentél, fényképeztél. Amikor lemerült (egy adott számú villanás után), akkor feltöltötted, és fotózhattál. A Szovjetunióból kerültek be akkor a műszaki cikkek. A nyugati urak, nem segítették, a szocializmusalapjait építgető népeket. Hát így ment ez valamikor. Lassan el is feledjük ezeket az eszközöket, meg azt is, hogy volt Szovjetunió.   -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr1613756882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása