Lajos. Lajoskám, - suttogta Hajnalka, olyan lágyan, simogatóan selymesen, mintha a gyöngyvirág illató hajnali szellő érintette volna meg Lajost. Kezei, már indultak is. Mi több? – oda is találtak. Hogy is mondjam csak? Timike elevenjére. Tímea asszony ezt megérezvén, plusz látván az Ő Lajosának mosolyát, olyan hangot adott ki, ami nem hasonlított, az imént ecsetelthez. Sőt, igen-igen nagymértékben eltért ettől. Nem csak annyiban, hogy nem volt képileg, vagy inkább szagilag, hozzátársítható a gyöngyvirág illat. Hogy éreztessem a különbséget, azt kell mondanom, ez inkább süvöltés volt, a legvadabb metsző északi sarki viharból. Abban a speciális helyzetben, amikor mogyorónyi jégdarabokat vág az ember képébe a viharos. Na jó, ne szépítsük itt a dolgot,  mondjuk inkább a valóságot, hogy orkános erejű szél. Emígyen hangzott: Lajooos! Te, alszol!? Mire is Lajos: nem alszom, dehogy alszom drága csillagom. Ijedten kapta vissza kezét, onnan, ahol volt. Nem voltak, ugyan agyában még riasztva a gyors reagálású egységek, de azonnal átlátta, hogy: a ki tudja? – mi módon indított akció kudarcra van ítélve, - és ha, már kézről beszéltünk, - akkor kézenfekvő visszavonulót fújni. Közbevetem, hogy jelen helyzetben, ama kijelentése, miszerint „nem alszom, dehogy alszom” tökéletesen megállta a helyét. Ennek ellenkezőjét semmiféle bizottság nem tudta volna megcáfolni. Timcsike mókuska, olyan fagyos hangon, mint mikor már a levegő is megfagyott, oly mértékben, hogy meg sem tud mozdulni. Azt kérdezte: Te. Drága jó Lajosom, - nem hallod, hogy ugat a kutya? Első megközelítésben, ez némi megnyugvást jelentett Lajosnak. Abban az értelemben, hogy a gyilkos erejű, északi sarki (Arktis, csak ez most Lajosnak nem ugrott be) eredetű orkán, szerencsére nem a kezének, melegebb vidékekre történő eltévelyedésének köszönhető. Mindeközben, agyának fogaskerekei oly mértékben kattogtak, hogy hallatszott. De, az is lehet, az ágyrugó volt. Bátortalanul megjegyezte. Hogy megvédjem Lajost, ebben igaza is volt, mert Hajnalkához hajnalban bátorság kellett. Mellé, még abban is igaza volt, amit mondott: Timcsicicukám, nincs is kutyánk. Ezt talán mégsem kellett volna mondani. Mármint a Timcsicicukámat. Timcsinek, meg cicukának, is már bevetésre készen állottak a gyors reagálású egységei, és fergeteges támadással válaszoltak, a gyengécske próbálkozásra. Laji! Ne háríts! Ne háríts!! Te, azt hiszed, én nem tudom, hogy nincs kutyánk. Hát hülye vagyok én? Arra válaszolj, amit kérdeztem. Lajos készséggel, és azonnal válaszolt. Hangjából a meggyőződés csengett. Tegyem hozzá, hogy szerintem is, a lehető legjobb választ adta. Nem vagy hülye, dehogy vagy Te hülye drágaságom. Mindezt olyan hangsúllyal, és finomsággal, hogy valami ilyesmire írhatta annak idején a költő, hogy bülbülszavú. Érdekes módon a hatás éppen ellentéte lett annak, amit Lajcsi várt, meg amit mi is elvártunk volna. Kétségbe esett sikoly, - erre mondják talán, hogy velőtrázó, - hasított a hajnal csendjébe. Valami olyasmi módon, mint mikor szakadékba zuhan valaki. Hát mondjuk, a Doppler-effektus nem jelentkezett, mint a filmeken, de mivel erről Lajos úgyse tudta mi az, nem is hiányolta. Az a kútból való visszhangos hang sem jelent meg. Végtére, ez se hiányzott Lajinak. Volt neki ennél több baja, mikor hallotta. Laajooos!!! Lalink, ettől a kétségbeesés határára sodródott. Ha, valaki ezt hallja? – azt hiszi, hogy ölöm Hajnit. A kutya, mindenesetre hallotta, mert éktelenül elkezdett vonyítani. Lajcsi tisztában volt tanulmányaiból, hogy a kutyák jobban hallanak, mint az ember. Láthatjátok, hogy hősünknek, voltak tiszta pillanatai. Azzal is tisztában volt, hogy ezeket a sikolyokat, még a nagyothallók is meghallották volna, az utca túlsó járdáján is. Igaz, az utcájukban, nem is volt tulsó járda. Egyáltalánjában járda se, de ez most, teljességgel érdektelen, mert Lajosunkon, az semmit sem segít volna, ha van járda. És ekkor Hajnika, Tímea: Lajos. – tette még hozzá elhaló hangon. Amúgy Lajcsi, ezt az elfúló suttogó hangot szerette, de most átlátta, hogy ez nem az a szituáció. És milyen igaza volt? Mert Hajnika így folytatta. Drága jó Lajosom. Mi lenne, ha arra válaszolnál, amit kérdeztem. Hirtelenjében, Lali vitéz kiadott, egy állj parancsot a gépháznak. Elemezni kellett a helyzetet. No, amíg Tímea, Hajnalka Lajoskája elemez, mi is pihenhetünk egyet. -.appa.