Tudod, vagy nem tudod? Annyi bizonyos, hogy egyre többen döntenek az élettársi kapcsolat létesítése mellett. Volt 2016 évvégén egy kis népszámlálás. Ez azt mutatta ki, hogy a 2,7 millió magyar család cirka 18 százalékát tette ki, az élettársi kapcsolatban élők száma. Az ilyen jellegű párkapcsolatok száma meghaladta a 483 ezret. Összehasonlítva, ezt a 2011 év végivel, ez 19 százalékkal több. Most poenkodhatnánk, hogy Magyarország ebben is jobban teljesít. Azt látnunk kell, hogy ez a fajta kapcsolat ad valami biztonságot a feleknek. Tudom, nem olyan, mint a házasság. De, azt lásd, az előbbi adatok alapján sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Meg nézz csak szét a környezetedben. Mennyi pár válik el ripsz-ropsz. Mondhatjuk, az emberek türelmetlenebbek. Hát ez nem jött be. Kezdjünk valami mást. És kezdenek. Vitád megértem, a sorssal. Kétségtelenül, van alapja perlekedésednek. Vedd azért figyelembe. Isten igazsága más. Emberi mércével mérve, emberi ésszel, nem érthető. Akarhatsz bármit. Be van építve minden. A program fut, meg nem kerülhetően. A Prédikátor megmondta: hiábavalóság minden az ég alatt. Csak ezt nem hiszi el Neki senki. Én is mindig mondogatom, abból az apropóból kiindulva, hátha nem olvasta az illető a bibliát. Olvasta, de elkalandozott a gondolata, mikor ennél a résznél járt. Aztán még az is eszembe jutott, hogy az egyház is hibás ebben a dologban. Napjainkban, az Új-szövetséget sztárolják. Ez kissé frivol megjegyzésnek tűnhet, de gondoljuk csak át. Olybá tűnik az egész, mintha az emberiség története a megváltással kezdődött volna. Pedig nem. Az előtt is történtek dolgok. Odáig el kellett jutni. A Prédikátor könyve, a megváltás előtti időkből származik. Egyházkutatók úgy becslik, hogy az ominózus könyv Kr. e. 3. század második felében keletkezhetett. Az általad küldött versről is, a prédikátor jutott eszembe. Egyébként meg, nagyon vers lett. Minden szavából kong, az üresség. Mindenki idegen, a másik ember számára. Van, aki idegenebb. És ezen nem is lehet segíteni. És minek is kellene? Hiábavalóság minden, az ég alatt. A szabadság, és a múlt állandóan megkísért. Vágyunk is rá, de félelemmel is eltölt bennünket. Ez, a sorsunk. Az ember, egy élet keserves munkájával eléri, hogy meghal. Nyugodtan mondhatjuk, nem marad utána semmi. Tudod Gizi, először azt gondoltam szomorú, amit írsz. Pontosítok, amit sugallsz. Sajnos igaz. Az emberiség megváltása nem sikerült. Magunkra maradtunk. Magunkra viszont nem számíthatunk. Aztán meg arra gondoltam. Nem szomorú ez. Így volt megírva, és beteljesedett. Azt gondolom, annak is oka van, hogy a megváltás nem sikeredett. Azt is gondolom, hogy a megváltás sikeredett. Ezt, mi nem tudjuk eldönteni. De, kell e, ezt Nekünk eldöntenünk? Valahogy az emberben benne, hogy dönteni akar. Az a téveszméje, hogy szabad akarattal rendelkezik. Sajnálja a régi dolgokat. Rosszul esik neki, hogy a mai generáció kövületnek tartja, az Ő megszokott dolgait. Ezeket meghaladta az idő. Tudja is ezt, a lelke mélyén, mégis rosszul esik neki. Pedig, nem kell aggódni, hiszen a sors majd igazságot szolgáltat. Elégtételt kapunk. Igaz, azt nem érjük meg. A mai kort is meghaladják majd, és ők is nosztalgiáznak majd. Merengenek, és sajnálják, az elmúlt dolgokat. Hihetnők, hogy az idő megoldást hoz. DE! Nem. Az idő beteljesíti felettünk, a reménytelenséget.  -.appa.

• Most aztán bárki megláthatja, milyen remek elemzést tudok írni. Jelen esetben verselemzést. Íme: Jól összepakoltad. A második és a harmadik strófa, zengő "am"-jai, valami keleti misztikumot sejtetnek. Aztán jön a negyedik, amely a Mekk mesteres szövegével, nemhogy megfricskázza, hanem egyenesen orrba vágja, a sorsot, Az életet. hagy jöjjön rá, hogy múlhatnak az évek, a sors lehet bármilyen, de előre kell nézni. Mindig vannak holnapok. Mivel én elég szkeptikus vagyok, azt mondom: na és, ha nincs? Azt már úgy sem tudjuk meg.
• Nagyon jól fogtad meg a lényeget. Van egy kényszer, ami ösztökél, sarkal az írásra. Van egy kis magamutogatás. Íme, ez vagyok! Ezt gondolom. Van egy kis bánat. Az elmúlás miatt. Amiatt, hogy elvesznek gondolataink az elektronikus térben. No és, a miatt is, hogy mi is eltűnünk a világból. Mondhatni nyomtalanul. Mindezt, és nem utolsó sorban az elvesztett, itt hagyott dolgokat is sajnáljuk.
• Így volt, és így lesz. Az ember hisz. Elhisz. Ezért bármit feláldoz. Nem kell napjainkra fogni a dolgot. Ismerős: "Oszd meg és uralkodj rajta" Egy kis vigasztalás. A mondás szerint a remény hal meg utoljára. (nem tudom melyik az, de szerintem a törpeharcsa, meg az ezüstkárász. is sokára pusztul el). Félretéve a sutkát. Az ember mindég hisz. Ami aztán vagy úgy lesz, de többnyire nem, vagy nem teljesen. Ami végső soron azt jelenti, hogy nem.
• Nem a jog tehet a dolgok alakulásáról, hanem a jogalkalmazó. Justicia szeme azért van bekötve, hogy ne is lássa mi történik. A kötést nem tudja levenni, a szeméről, mert egyik kezében ott a mérleg. A másik kezében meg, ott a kard, amivel vakon tapogat.
• Hatásosan, jól felépítetted a versed. Azt gondolom, egy túltenyésztett, a természethez nem szokott madár, szabadon bocsájtása után hamarabb pusztulna el, mint a biztonságot adó kalitkában. Mondhatjuk, ez egy iparág. Ebből emberek élnek meg. A tenyésztő, aki a madarakat nevelgeti. Aztán ott van, aki magokat termel. A boltos, aki mindezeket forgalmazza. Az már más kérdés, és ebben, az aspektusban egyet értek veled. Mi szükség van erre?- hogy az állatokat tenyésszenek? - és szoktassanak eredeti környezetüktől eltérő, idegen környezetbe. Itt értem ez alatt a halakat, madarakat, kígyót, békát, hörcsögöt, kutyát, macskát. Az összes említett állatot, az ember a saját szórakoztatására, magához édesgette, idomította. Lássuk be, ez nem volt szép, az emberiségtől. Ami, még nem szép. Megunván a jószágot kidobják. Rendben van, mert táplálék állatként hasznosulnak. Más részük, hozzászokik a környezethez pl. vörös fülű ékszerteknős. Ezek viszont kezdik kiszorítani, a mi mocsári teknőseinket. Egyszerűen, ők agresszívabbak. Jól ellenállnak, az itteni kórokozóknak. Az más kérdés, hogy az sem lehetetlen az evolúció segít, majd a mocsári teknősökön és sikerese szembeszállnak Ha nem, akkor sajnos létezésük veszélyben van. Na, ne szépítsük a dolgot. Kipusztulás sorsára jutnak. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy én a Bayer München körüli gondolatokat vetek fel. Hát nem! Ismét tévedtetek. Itt a nyakunkon a választás, ha ez nem lenne elég, akkor itt van még a sok megmondó ember , meg a sok politikus. Annyi jó van ebben, hogy hamarost elmúlik. Kivétel a sok politikus, mert az a nyakunkon marad. A megmondó emberek átalakulnak megmagyarázó emberré. Tőlük nem kell félni, az Ő idejük hamar lejár. Rahedli szám hordják a sok papírt, a postaládákba. Ragasztgatják különböző felületekre. Farost lemezre, és felrögzítik valahová. Mit mondok most Nektek. Akik a környezetvédelmet tűzik papírjukra, azok sem átallanak erdőket kiirtani, hogy többek között értesítsenek bennünket a környezetvédelem fontosságáról. Környezettudatos magatartás. Ha, megfigyelitek, akkor mindenben tudatosnak kell lenni. Minden, amit kapunk tudatos. Leegyszerűsítve a dolgot, tudatos félrevezetés. Anyám, azt mondogatta: ezt érdemeljük kisfiam. Ő, a jó Istennel hozta összefüggésbe a dolgot. Pedig emberek, állítják be a dolgot úgy, hogy belekeverik Istent. A jó múltkor, Csaba atya fejtegette, - hogy mi? És miért is jó? Úgy fejezte be, hogy mindenki arra szavaz, akire akar, hallgasson a szívére. Az atya írása nem okozott gondot. Viszont, egy prédikáció kiakasztotta Bayer Zsoltot. Nem tudni, - miért titulálták meg „a Fidesz írnoka” címmel? Hiszen Ő, nem csak ír. Tévé, rádió, és egyéb közszereplés is fűződik a nevéhez. Végzi a munkáját, mint a többiek. Felháborodásának tárgya, hogy az esperes szerint nem helyes dolog a rasszista gyűlölködés. Teszem hozzá, az egyház megvédte ezt a prédikációt. Be kell látnunk, Zsoltnak igaza volt. A bibliában szó nincs rasszizmusról. Olyasmit irkálnak benne, hogy kell viszonyulni az idegenekhez. De! - annak semmi köze a migránsokhoz. Szent István is oktatgatta Imrét, az idegenekkel kapcsolatban. Az óta rájöttünk, hogy Ő is marhaságokat beszélt.  Zsolt védelmében még azt is látnunk kell, hogy sokoldalúan képzett. Ennek tudhatjuk be, hogy a prédikációt tartó egyházi személyt, épelméjűsége szempontjából, és egy etikai mérce alapján is vizsgálta. Ennek eredményét ki is nyilvánította: „egy hülye pap, egy gazember pap szavaival nem lehet azonosítani egy egész egyházat”. Lám, bölcsen mérlegelt. Csak kiderült aztán, mégiscsak elégedetlen az evangélikus egyházzal, és inkább a katolikusokhoz igazol. Aki, nem járatos ezekben az ügyekben, annak elmondom: úgy van mint a fociban, átigazolunk, egy jobb csapathoz, és annyi. No, hamár átigazolt, akkor megbuktatja az edzőt is. Tudjátok, hogy sok egyesületnél is, a csapat megbuktatta az edzőt. Zsoltnak nem tetszik Ferenc pápa munkássága. Azt tudjátok, itt nem mesternek titulálják az edzőt, hanem pápának. Tisztában van, azzal, hogy Ő nem konklávé. A konklávéről tudnotok kell, hogy ők döntenek, az edzők, játékosok ügyében. Gyakorlatilag, a management.  Elégedetlensége miatt, célként megjelölte a management részére, hogy inkább hozzák vissza, Benedeket a régi edzőt. Részemről kíváncsian várom teljesítik e  ezen kérését. Meg egyáltalán, - az idős mester vállalja e?   -.appa.

Lajosnak gyakran jutottak eszébe szaporodással kapcsolatos dolgok. Ezt nem én mondom, hanem Hajnalkának volt ez a véleménye. De, most térjünk vissza, Lajó humorosnak szánt megszólalásának következményéhez. Lajosnak ugyanis, Hajnalkához füle volt. Egyebe is volt, de funkcionálisan most, ezt a szervét aktivizálta, és megállapította, hogy Hajnalka hangjából jelentős mértékű elégedetlenség hallatszik. Vedd, hát fel akkor, és ne humorizálj ott! Lajos szeretetteljesen megsimogatta a telefont, mintha az ő kis Hajni bogara lenne, és belehallózott. Kulturáltan lebonyolította a beszélgetést, majd jólesően, és hosszasan gondolt a semmire. Kiürítette elméjét a gondolatoktól, a bajoktól, a gondolatoktól. Hihetnők, hogy Lajos meditált. De, nem! Egyszerűen bambult a semmibe. Mikor is Tímea Hajnalka, csilingelő hangocskája, visszarántotta arra, az idősíkra, amiben éppen leledzettek Hajnikával. Lajoskám. Ki volt az? Lajos, még eléggé elszakadva a jelentől, monoton hangon azt mondta. Miki vót. Milyen Miki? - trillázott rá Hajnalka. Lajos hirtelen arra gondolt: milyen Mikitől vár ez telefonhívást? Helyette, a tényt közölte: valami arabbarátnőd vót. Lajoskám, nekem nincs arabbarátnőm! No, ez már a végkifejlet, mert sikerült eljutnunk, az egész történet első mondatáig. Ott, már ezt tényálladékként kezeltük, és ím kiállotta az idők próbáját. Úgy értettem kis szívem, hogy a barátnődnek van, arabbarátja. Lajim, drága jó Lajim. Nekem olyan barátnőm sincs. Szíveskednél e? De csak, ha nem esik nehezedre, értelmesen, és világosan elmondani, miről van szó. Lajos, azt világosan érezte, hogy Timikájának, ezt a fajta mondat szerkesztést nem szerette. Rezignáltan mondta? - az Abdul Ancija keresett. Nem abdul, hanem ambul! - csattant fel Hajnalka. Ambulancia, Hajnííí! Honnan ismersz Te arabokat? Csak nem vagy, ennek az Ambulnak a Timcije? Én letöröm a derekadat. Mondta Lajos, az utóbbi mondatot egyből meg is bánta, és tudta, hogy névnap ide, vagy oda, ebből már nem tud jól kijönni. Vészt jósló tekintettel Hajnalka azt kérdezte: mit törsz Te le Lajos? Mit képzelsz Te rólam, Lajos? Majd letöröm én Neked a szarvadat, Te Lajos - mondta Hajnalka. Ez nem volt szép Tőled Lajos! Pont a névnapomon Lajos? Lajos, nem szeretett, egy bokorban, ennyi Lajost hallani. Nyomasztotta. De, amit ezután hallott, az meg is rémítette. Én, elmegyek Lajos. Ami még félelmetesebbé tette a dolgot. Mindezt nem kiabálva, hanem egyszerűen kijelentve, úgy odadobta elé, mint kutyának a csontot: hogy nesze rágódj rajta. Lajos teljesen megdöbbent. Egy szó nélkül vette tudomásul a bejelentést. Erősen gondolkodott: ennyire sértő volt, amit mondtam? Képes, és itt hagy egy arabért? Megyek Lajos. Már-már felkiáltott. Ne menj, Tímea Hajnalka! Megbántam. Mikor hallja zúgó agyában: nem tudom, mikor jövünk. Most mi van? Képedt el Lajos. Ez képtelenség. Képes idehozni, egy arabot? Valami sűrű ködön át, ami agyát elborította, meghallotta: nem tudom meddig tart? Majd jövünk. Anyám vár az ambulancián. Ettől Lajos kicsit megnyugodott. Ettől volt akkor olyan ingerült az ő kicsi Timci mókuskája. Megfogalmazódott benne egy gondolat, úgy kérdés formájában: mi a franc köze van ennek a vénasszonynak az arabokhoz? Nekem nem kellett vóna menni? Segíteni, - vagy mit tudom én? Aztán megnyugodott. Úgyse tudok arabul.  -.appa.

Mindenki, aki úgy érzi Őt illenék meglocsolni, az vegye úgy, hogy transzcendentálisan meglocsoltam. Na mert, miért is mondom én ezt? Hát nem másért, minthogy biza olyan ismeretek birtokában vagyok, hogy nem mindenütt van ez divatban. De, tudjátok mit? Most nem riogatlak benneteket. Ide is elérhet ez a módi. Vagyis, hogy megszűnhet, ez a módi. Ugye, ha valami nincs az nem módi. A lényeg. A tegnapi napfolyamán gyorsan írtam, egy kis beszédet, amit a mai nap folyamán előadok, mikor elmegyek arra a négy helyre, ahová szoktam. Ugye, illik készülni a fellépésre. Alant olvashatjátok. Aztán eredjetek locsolni. Ja. Az alkoholra vigyázzatok. -.appa.

Az asztalon sok finom étek.

Nem, megkóstolni lenne vétek

Tovább már, nem Pap(p)olok.

Inkább, rögvest locsolok.

Akkor is, ha nem hagyod.

-'18.04.01.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Rogán Tóni egy aljadék hazaáruló. Hát tévedtek. Tévedtek, mert Ti engedtek a kísértésnek. Engedtek, és hisztek neki. Elhiszitek mindazt, amit a mindenféle hírközlő csatorna, amely nem más, mint szennycsatorna, nem átall a nyakatokba zúdítani. Abban a szenny lében fürödtök hát, és emiatt Ten magatok is átitatódtok annak mocskával. Nem veszitek észre? Nemcsak a nyakatokba, még a Ti kis ártatlan lelketekbe is, ez a szenny szivárog. Átitatódtok ezzel e fertelemmel, és átadjátok magatokat a sátán hatalmának. Ti szegény nemzet, - polgár, és embertársaink, midőn szátokat szóra nyitjátok, ez a szennyes, undormánylé folyik a szájatokból is. Térjetek hát magatokhoz. Magatokhoz térvén, másszatok ki a szennyből, és mocsokból. Engedjétek ki, a Ti lelketeket is, ennek a fertőnek a rabságából. Kimászván pedig ebből az utálatosságból melegedjetek, és szárítkozzatok meg nemzetvezetőitek, és kormányotok fényében. Gondoljatok, az írásra, mert az Újszövetségben az megvagyon írva: akinek van füle a hallásra, hallja; akinek van szeme a látásra, látja. Ne tévelyegjetek hát, a setét és szennyes gondolatok útvesztőjében. Ragadjátok meg, azt a segítőkezet, segédeszközt, amelyet felétek nyújtanak, és hagyjátok magatokat vezetni. Előre, a megkezdett úton. Azon az úton, amin nemzet vezetőitekkel elindultatok. Kicsinyhitűek, most kérdezhetitek, - hová vezet az, az út? A jóllétbe, a gazdagságba. Nem egyből, és nem közvetlenül, és nem mindenkinek. Dolgozni kell, még sokat, de már megkezdődött a felemelkedés. Először a nemzet vezetői emelkednek, és az Ő barátaik. Emlékezzetek rá. Tóni is felemelkedett. Helikopterrel. Akinek van szeme a látásra, és nem homályosítja el szemét a hályog az látja. Az képes kell legyen, megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól, és elválasztani az ocsút a búzától. Mert miről is van szó? Támadják szegény Tónit, hogy kis barátaival feltalált dolgokat. Mi ezzel a probléma. Érdeklődő kutató elme. Az ilyet foglalkoztatják a problémák. Nem hiába való léhaságokkal tölti az Ő kevés szabad idejét. Nem támadva ezzel a miniszterelnök urat, aki futballmeccset néz. Az Ő megfáradt testének, és szellemének szüksége van a pihenésre, kikapcsolódásra. Tóni még fiatal. Lendületben van, mint az ország. Valami hasznosat készít, amiből a köznek haszna származik. Miért baj az, ha abból neki is haszna van? Ma, Húsvét van. Ismeritek a mondást. Krisztus kopporsóját sem őrizték ingyen. Most abba ne menjünk bele, hogy Krisztusnak nem volt koporsója. Aztán támadjátok, hogy kis barátaival letelepedési kötvényt árultak, és ezzel a kormányzati kommunikációval ellentétben migránsokat fogadtak az országba. Köztük bűnözőket is. Hát ebben is tévedtek. Ne hagyjátok magatokat megvezetni, a Soros által finanszírozott csőcselék által, akik a nemzet megrontására törekszenek. Annyira utáljuk ezt a Sorost, hogy az Eu. következő soros elnökségét sem fogjuk vállalni. Nekünk semmi sem kell, ami soros. Összefügg vele, vagy Tőle származik. Olyan praktikákat alkalmaz, hogy annak idején, még a fiatal Orbán Viktort is be tudta csapni. Ilyen ember Ő. Gondoljátok hát végig. Tóni nem mondta, hogy ide migránsok ne jöjjenek. Azt mondja: ne az ENSZ mondja meg, hogy kikkel éljünk együtt, a MI hazánkban. A másik meg, hogy bűnözők. Hát kik vagytok Ti, hogy ítélkezzetek mások felett. Körözik őket? Na és? Elítélték őket? Nem! Vagy nem Magyarországon. Megilleti őket az ártatlanság vélelme. Szálljatok hát magatokba, nyugodjék meg a Ti lelketek. Ne feledjétek Húsvét van, Krisztus vére mindenkiért ontatott kivétel nélkül. Tóniért is, meg azokért az emberekért is, akik körözés alatt állnak, vagy elítélték Őket. Dominus vobiscum! - ahogyan nem sokára, a délelőtt folyamán mondja Ferenc pápa. Na, ezt meg én mondom néktek, és most. Kellemes húsvétot. Béke legyen veletek. -.appa.

Kit akarok én megnyugtatni? Hát mindenkit. Először is, Liptaji Klaudiját. (Nemrégibe vót a névnaptya. Isten éltesse ebből az alkalomból). Na de, nem ez a nagy műsorszám mostanság. Mer azt harsogja most a rádió, hogy Klaudija ünnepi vallomást tett. De, ez nem a névnapja miá vót. Hanem, csak úgy jókedvibe. Aztat vallotta, hogy Ő: nem szuperanyu. Hát hajjátok. Részemről én sok mindent el tudok képzelni arról, hogy Liptaji Klaudija mi. Azt viszont sosem gondoltam volna róla, hogy szuperanyu lenne. Higgyétek el, hogy lelkiösméret furdalásom is van mijatta. Mentségemre legyen mondva, meg tudom magyarázni. Emlékeztek a szuper nagyi című filmre. Nahát, én is. Mármint, hogy emlékezem, ha Ti nem is. Önkéntelenül összehasonlítottam őket, és ebből adódott a félreértés. Várjatok már egy kicsit. Hisz rendben van minden. Akkor én mégiscsak jó következtetést vontam le. Nálam is az volt az eredmény, hogy Ő biza nem szuperanyu. Tuggyátok meg. A hosszú téli estéken itt rágódtam. Hogy asszondom: édes Jóistenem, - hogy mégis, mit vétettünk Mi a világnak? – hogy ez a Klaudija, nem szuper anyu? Hogy így sújt minket a Teremtő? Biztos megérdemeltük. Nem lehet ez oknélkül való. Mer azér, benne vót ez a levegőbe. Így legalább, én is megnyugodtam kicsinység. De, a másik úgy sokkal zűrösebb hajjátok. Ott irgalmatlan sok pénzről van szó. Méghozzá, az alkotmányos költségről. Most felmerül a kérdés: mi is az alkotmányos költség? Hát, ahogy olvasgatom össze-vissza, a dógokat kisilabizáltam, hogy. Na, várjatok kicsinység. Lehet, hogy ókumláltam? Lássátok, ebben nem vagyok olyan, mint a nagycsomag papír zsebkendő. Ő legalább százas. Szóval úgy néz ki, hogy az alkotmányos költség, a felvett Uniós pénzek 30 százaléka. Lássuk be, az nem kis összeg. De mit mondjunk? Megérdemlik. Namerhogy, a még hozzátartozik, hogy ezt felveszik a politikusék. Mán aki, abbúl is megérdemli. Azt beláthatjátok, hogy a tejjességgel értetlen ellenzéknek ebből nem jár. Ez ugyan, olyan sok pénz, hogy jutna belőle. De ha egyszer nem jár? Hátakkor nem kapnak. Rosszkor vannak, rossz pártban, oszt így jártak. Amég azér nem világos, ha nincs alkotmány, - akkor hogy van annak kőccsége? Nyugodjunk bele, hogy van. Hát, csak tuggyák tán? Amúgy meg, gondojjátok mán át a dógot jó gyerek. Mi hülyén gyönne mán ki, hogy alaptörvényes kőccség? Még azt hinnék, hogy az alapból jár. Pedig kalapból jár. Abból a kalapból, amiből lehetne egésségügyre, meg oktatásra fordítani a pézt. Na lássátok, arra meg nem jut. Erre a kalapra nem érvényes, a jut is marad is. Azt is híresztelik, hogy ez a píz nem is marad az országban, Szépen kitáskázgatják, bőröndözgetik. Vesznek rajta gyémántot. Diplomata futár szalad véle az usába, hogy jó helyen legyen a píz, ahogy Bűdön mondanák. Nehogy megkavarjalak mán benneteket. Űk a pízt mongyák. Űk nem szaladgálnak az usába. Aztat is mongyák, hogy benne van a miniszterelnök úr csalággya. De! Tán még Ű maga is. Hát hajjátok, elég szégyen ez. A maradiak, még a gyanú árnyékát is szégyennek tartják. Na, itt szeretném Viktort megnyugtatni. Ne foglalkozzon ezekkel. Van Néki elég dóga, oszt csinájja aztat.  Eszébe ne jusson egy pillanatra se, hogy szégyenkezzen. Vagyunk itt elegen ebben az országban, oszt majd szégyejjük mi magunkat helyette is.    -.appa.

Hát tudod, nem való ez az időjárás. Megvisel mindenkit. Ezen kívül meg tudod, hogy én, szeretek horgászni, ami ugye szabados tevékenység. Nem szabadosságot értek alatta. Abban az értelemben használom, hogy kint a természetben, a szabadban kell végezni. Nem kedvelem a telet. Azt hiszem, jobb lenne, ha akkor lenne tél, és akkor lenne tavasz, amikor annak az ideje van. DE! Szerencsére, ezt nem mi szabályozzuk. Gondolj bele. Mi lenne akkor? Akkor káosz lenne helyette, mert ahová, az ember betette a lábát. Hozzá piszkált a kezével, ott nem sok jó várható. Az ember azt hiszi, ismeri a természetet. Gondolja, hogy ismereteket hoz a természetből, és azt a maga hasznára, a természetvédelmére használja. Közben diktál a természetnek. De nem tud, csak diktálni próbál. A természet védelmének érdekében, nem átall durván beavatkozni. Nem veszi figyelembe, hogy a világ változik. Olvastam egy verset amelyben, képekben megjelent a vad természetet is. A természet szépsége. Ilyen dicséretekre hajlamosak a költők. Megemlítve két invazív fajt. (amuri kagyló, csavarhínár) Az invazív fajokat, törvényileg üldözzük. Szemléletbéli különbség, a két szakma között. Az egyiknek szép. A másik kiírtatná. Ha hagyná magát. A jogalkotó nem tudhatja, hogy aminek élettere van, az élni fog. Kiszorítja, akár ki is pusztíthatja az őshonos fajt. Ő jobban alkalmazkodik. Változott a környezet. Úgy néz ki, hogy a délről, észak felé vándorló fajok jobban megtalálták életfeltételeiket. Isten, így döntött. Mondhatjuk evolúciónak is. Kinek, mi a jobb? Én megértem a jogalkotókat, az emlegetett fajokkal kapcsolatban. Ők is migránsok. Nem kívánatosak. De, míg az embereket az unió beengedi, addig a növények és az állatok kipusztítandóak. Ám ezek nemcsak hazánkban, hanem Európa szerte. A jobb jövővel, kapcsolatos reményeiddel kapcsolatban. Hát, reménykedni azt lehet. Ha, felidézem, hogy anyáméknak is ezt mondogatták. Ezzel hitegették őket: A gyerekeiteknek majd jobb lesz. Az unokáitoknak építettek egy boldogabb jövőt. Mikor dolgozni kezdtem, nekünk is ezt mondogatták, hogy majd a gyerekeitek. Szóval én, az ilyesmiben nem reménykedem. Ez a kimondottan rabszolgatartó társadalom annyival jobb, hogy nem képmutató. Nem hiteget, hogy majd jobb lesz. Nem odaszülettél. Nem odanősültél. Kegyelt se vagy? Akkor tegyél le, arról az ábrándodról, hogy jobb lesz. Sok problémát vetettél fel leveledben. Számomra tisztázatlan dolgok vannak benne. Mi a jog? Kinek a joga? A jogot kényére-kedvére alakítgatja a hatalom. Ne sajnáljuk, az igazságosan elnyomottakat! Na, de! Kinek az igazsága? Hosszú történet lenne ez, és - nem tudjuk hová vezetne? Az a véleményem, a jog, az igazság, csupán játék a szavakkal. Úgy írják meg, hogy az mindég az uralmat szolgálja. Vannak benne hangzatos kitételek, ami mutatós. Ami látszólag egyenlőséget biztosít. Felhívnám figyelmed a látszólagosságra. Mikor Neked lenne szükséged rá, akkor kiderül, hogy találtak olyan részt, ami szerint Te bukod a pert. Azt gondolom, nagyon jól van megírva az álláspontod. De mond, egyáltalán mit számít az, - hogy mit gondolok én? Ismersz, - vagy nem? Én mindig, mindenkivel egyetértek. Talán csak magammal nem. Azt hiszem. -.appa.

Itt most gyorsan szögezzük le, hogy Hajnalkának nincs arabbarátnője, de nem vágok a dolgok elébe. Kezdjük az elején, hogy egy szép reggelen, ami pont Hajnalka névnajára esett, Lajos meg transzba, hogy Ő biza meg fogja valamizni az Ő drága Tímea Hajnalkáját. Roppant röstelkedett, mert éppenséggel jutott neki eszébe egy-két dolog, hogy mit lehetne Hajnalkával, de nem ezt a szót kereste. Na, hogy mán elég idő eltelt, és még mindég nem jutott eszébe, hogy meggratulálja, ezért úgy döntött: ide figyejj Hajni, én felköszöntelek Tégedet. Kezébe nyomott, amit a kezébe nyomott, bár e helyett is lett vóna jobb ötlete, de ehhe ragaszkodott ez a jány. Hajnicicuka elment felpróbálni. Lajos is bepróbálkozott, hogy Ő is megtekinti a próbát. Ez nem jött be, mert Tímea mereven ellenállt. Lajos is mereven, de nem szívesen egyezett bele, hogy na, jó. Azt beláthatjátok, hogy egy próba, nem egy-két pillanat. Megfelelő smink, frizura, és ugye ruha szükségeltetik, hogy az összhatás a legoptimálisabb legyen. Teltek múltak, a percek. Lajos kimondottan a teltekre gondolt. Nem pont a percekre, hanem arra, ami az Ő Timincikéjének a legjobb helyeken van. Istenem, Istenem motyogta maga elé, és akkor megint eszébe ötlött, az ő Timincikéje, méginkább Timicicikéje. Istenem, Istenem, ezzel szépen keretbe fogta gondolatait. Agyának szövőszékén tovább szövögette gondolatait. Olyan régen vót ez a kéj, hogy már nem is emlékszik rá. Hajnalka szerint Lajos rövidtávú memóriájával baj van, ezen a téren. Éppen azon töprengett: miért mondja Hajninca? - hogy az ő memoárjával baj van. Láttam én már karón varnyút, összegezte Lajos a gondolatait. Ezzel jól fel is adta magának a leckét. Azon kezdett töprengeni, hogy: valóban látott e karón varjut? Olyan felfokozott idegállapotba került, hogy már eskü alatt nem merte volna vallani azt sem, hogy egyáltalán látott e varjút. Odáig meg volt, hogy egyáltalán látott. Na, de varjút? Ha már látáson gondolkodott, akkor arra jött rá: az biztos, hogy Hajnikát régen nem látta. És ekkor. Egy ilyen roppant fontos gondolat közepette, üvegcsörömpölés hasított bele, a csendbe, meg Lajos gondolataiba. Mi a manó ez? Tolult fel a kérdés Lajos agyában. Mondjuk, nem pont a manó szót gondolta, így elsőre, de az is négy betűs, mivel azonban, a szaporodással kapcsolatba hozható, ezért nem használható szó kultúrkörökben. Azaz használható, ha a színpadon mondják, de Lajos jó érzékkel látta, hogy ő most nincs színpadon. És ekkor süvöltés hallatszott, a már-már idilli képben. Amiről megállapíthatjuk, hogy képzavar. Zavarta is Lajost, de a hangra koncentrált. Megint csörömpölt az üveg, de Lajos a süvöltésre figyelt. Lajoos! Csöng a telefon. Nem hallod? Hogyne hallanám drágaságom, - mondta Lajos. Nem bocsátkozott fejtegetésbe azzal kapcsolatban, hogy van némi különbség a csengés, meg a csörömpölés között. Oldandó a feszültséget hozzátette: azt hittem, a fülem cseng. Már akkor tudta Lajos, hogy ezt nem szabadott volna mondania. Nem pont így fogalmazódott meg benne. Arra gondolt, hogy: hát ezt el. És itt megint a szaporodással kapcsolatos szó következett, az igekötő után. Kétségtelenül sokszor jutott ilyesmi Lajosunk eszébe.        -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még mindég abban a tévhitben, hogy mi magyarok, egy összetartó nemzet vagyunk. Egy nagyra hivatott nép. Mi vagyunk Európa bástyája, az iszlámmal szemben. Mindég is, Mi voltunk. A török hódítás korában is. Nektek jogotokban áll megtudni, hogy ez nem így van. Elhitetnek veletek sok mindent. Valljuk be, szinte bármit. Emiatt aztán, többszörösen is tévedtek. Nem vagyunk összetartóak. Visszatekintve a történelmünkre, nem is voltunk. Egyáltalán, az ember nem arra lett teremtve, hogy összetartson. Mi meg, különösen nem. Most egyesek örvendeznek, hogy épült a sok stadion. A válogatott meg, megint kikapott. (Összetartás ez?) A Felcsút botladozik, pedig 12 idegenlégiós van. Látjátok! Nem vagyunk mi ellene az idegeneknek. Mindennek meg van a maga oka, és mindennek megvan a maga haszna. Régebben emlegettem ugye, hogy milyen fontos a kapcsolati tőke, a társadalmi kapcsolatok. Ismernek fontos valakit, így ők is fontosak lesznek. Jó lesz vele jóba lenni. Itt van ugye Kósa Lajos esete a csengeri nővel. Olvastam, hogy sokan azért adtak Neki kölcsönt, mert ismerte Kósa Lajost. Az ismeretség kevés. Annál jóval több kell. Mondjuk, barátságot kell ápolni. Szélesebb körben ismeretségre szert tenni, fontos emberek között. Vagy az is jó, hogy személyesen ismerik Orbán Viktort, és mint ilyenek fontos szereplői pillanatnyilag a gazdaságnak. Emlékeztetnélek benneteket, arra a mondásra: kéz kezet mos. Annyi bizonyos, hogy ez a jelenlegi hatalom összetartó. Akinek megfogták a kezét, azt nem engedik el egy könnyen. Ezért is valószínűtlen, hogy ebbe, az egész hajcihőbe Kósa belebukna. A bukásról jut eszembe. Mondják okos politikusok, hogy fél a Fidesz. A kormányváltás után elszámoltatás kezdődik, és börtönbe kerülnek. Ugyan már. Itt kormányok jöttek, mentek. Ki lett itt felelősségre vonva? Keller Lackó is erőlködött. Mi lett belőle? Semmi. Pártja kitaszítottja lett. Budai Gyuszi is próbálkozott. Annyit Ő is elért, hogy nem igen lesz bent a következő ciklus, a parlamentjében. Bárki, bármit is mond. Mindenik kormány megpróbál hónaljig nyúlva kotorászni, a kondérban a sűrűjéből. Felelősségre vonás? Ugyan már. Nem kockáztathatják, hogy egy őket követő kormány, majd őket vonja felelősségre. Elismerem, van azért összefogás. Vagy inkább összefonódás? Mondanak erre mindenfélét. Bűnszövetkezetben való elkövetés. Maffia módszerek. Azt tudjuk, hogy hazánkban korrupció van. Nem szégyen az. Mondta, egy gazdasági szakértő: a korrupció jó, élénkül tőle a gazdaság. Nos, akkor ez rendben van. Nyílván, mindenről be lehet bizonyítani, meg lehet magyarázni, hogy bizonyos szempontok alapján, valami - miért is jó? De, ha emlékeztek, akkor valamikor boncolgattuk, hogy az emberiség történelme során mindig is volt, a hatalomnak kedvence. Akiket pátyolgatott. Akiket emelt, vagy ejtett egy idő múlva. Most még, Mi Magyarok összetartunk. Mondhatnám, hogy Ők Magyarok tartanak össze. Vannak elrugaszkodott jóslások, hogy akár harmadik is lehet a Fidesz. Valószínűtlen a vereségük. De! A történelmet figyelembe véve, - nem tudhatjuk meddig fog ez tartani? Visszatérve, a személyek életének alakulására. Az Ő sorsuk azért kérdéses, mert ugyanúgy a hatalom kénye-kedvétől függ, hogy meddig maradnak ebben a pozícióban, mint ahogy attól függött az is, hogy odakerültek. Ilyen történéseket a királyok korában már néhány alkalommal láttunk. Akkor tutira mentek, és fejüket vették. Hozzáteszem, igen fontosnak tartom azt is, hogy ez a korrupció mélyen átitatja az egész társadalmat, hogy ez leszivárog a mélyebb rétegekre, és így a mindennapi élet részévé vált. Az önkormányzati tevékenységben is megjelenik. Sok helyen, akár a közmunkások foglalkoztatását illetőleg is szereppel bír. Nem hiszem azt, hogy egy helyi Fideszes potentátnak meg kellene mondani, hogy a helyi gazdasági szereplők közül ki nyerjen, a kiírt pályázatokon. Megnyugtató dolog, szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy magától is tudja.  -.appa.