Lajosnak gyakran jutottak eszébe szaporodással kapcsolatos dolgok. Ezt nem én mondom, hanem Hajnalkának volt ez a véleménye. De, most térjünk vissza, Lajó humorosnak szánt megszólalásának következményéhez. Lajosnak ugyanis, Hajnalkához füle volt. Egyebe is volt, de funkcionálisan most, ezt a szervét aktivizálta, és megállapította, hogy Hajnalka hangjából jelentős mértékű elégedetlenség hallatszik. Vedd, hát fel akkor, és ne humorizálj ott! Lajos szeretetteljesen megsimogatta a telefont, mintha az ő kis Hajni bogara lenne, és belehallózott. Kulturáltan lebonyolította a beszélgetést, majd jólesően, és hosszasan gondolt a semmire. Kiürítette elméjét a gondolatoktól, a bajoktól, a gondolatoktól. Hihetnők, hogy Lajos meditált. De, nem! Egyszerűen bambult a semmibe. Mikor is Tímea Hajnalka, csilingelő hangocskája, visszarántotta arra, az idősíkra, amiben éppen leledzettek Hajnikával. Lajoskám. Ki volt az? Lajos, még eléggé elszakadva a jelentől, monoton hangon azt mondta. Miki vót. Milyen Miki? - trillázott rá Hajnalka. Lajos hirtelen arra gondolt: milyen Mikitől vár ez telefonhívást? Helyette, a tényt közölte: valami arabbarátnőd vót. Lajoskám, nekem nincs arabbarátnőm! No, ez már a végkifejlet, mert sikerült eljutnunk, az egész történet első mondatáig. Ott, már ezt tényálladékként kezeltük, és ím kiállotta az idők próbáját. Úgy értettem kis szívem, hogy a barátnődnek van, arabbarátja. Lajim, drága jó Lajim. Nekem olyan barátnőm sincs. Szíveskednél e? De csak, ha nem esik nehezedre, értelmesen, és világosan elmondani, miről van szó. Lajos, azt világosan érezte, hogy Timikájának, ezt a fajta mondat szerkesztést nem szerette. Rezignáltan mondta? - az Abdul Ancija keresett. Nem abdul, hanem ambul! - csattant fel Hajnalka. Ambulancia, Hajnííí! Honnan ismersz Te arabokat? Csak nem vagy, ennek az Ambulnak a Timcije? Én letöröm a derekadat. Mondta Lajos, az utóbbi mondatot egyből meg is bánta, és tudta, hogy névnap ide, vagy oda, ebből már nem tud jól kijönni. Vészt jósló tekintettel Hajnalka azt kérdezte: mit törsz Te le Lajos? Mit képzelsz Te rólam, Lajos? Majd letöröm én Neked a szarvadat, Te Lajos - mondta Hajnalka. Ez nem volt szép Tőled Lajos! Pont a névnapomon Lajos? Lajos, nem szeretett, egy bokorban, ennyi Lajost hallani. Nyomasztotta. De, amit ezután hallott, az meg is rémítette. Én, elmegyek Lajos. Ami még félelmetesebbé tette a dolgot. Mindezt nem kiabálva, hanem egyszerűen kijelentve, úgy odadobta elé, mint kutyának a csontot: hogy nesze rágódj rajta. Lajos teljesen megdöbbent. Egy szó nélkül vette tudomásul a bejelentést. Erősen gondolkodott: ennyire sértő volt, amit mondtam? Képes, és itt hagy egy arabért? Megyek Lajos. Már-már felkiáltott. Ne menj, Tímea Hajnalka! Megbántam. Mikor hallja zúgó agyában: nem tudom, mikor jövünk. Most mi van? Képedt el Lajos. Ez képtelenség. Képes idehozni, egy arabot? Valami sűrű ködön át, ami agyát elborította, meghallotta: nem tudom meddig tart? Majd jövünk. Anyám vár az ambulancián. Ettől Lajos kicsit megnyugodott. Ettől volt akkor olyan ingerült az ő kicsi Timci mókuskája. Megfogalmazódott benne egy gondolat, úgy kérdés formájában: mi a franc köze van ennek a vénasszonynak az arabokhoz? Nekem nem kellett vóna menni? Segíteni, - vagy mit tudom én? Aztán megnyugodott. Úgyse tudok arabul.  -.appa.