Tudod, vagy nem tudod? Annyi bizonyos, hogy egyre többen döntenek az élettársi kapcsolat létesítése mellett. Volt 2016 évvégén egy kis népszámlálás. Ez azt mutatta ki, hogy a 2,7 millió magyar család cirka 18 százalékát tette ki, az élettársi kapcsolatban élők száma. Az ilyen jellegű párkapcsolatok száma meghaladta a 483 ezret. Összehasonlítva, ezt a 2011 év végivel, ez 19 százalékkal több. Most poenkodhatnánk, hogy Magyarország ebben is jobban teljesít. Azt látnunk kell, hogy ez a fajta kapcsolat ad valami biztonságot a feleknek. Tudom, nem olyan, mint a házasság. De, azt lásd, az előbbi adatok alapján sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Meg nézz csak szét a környezetedben. Mennyi pár válik el ripsz-ropsz. Mondhatjuk, az emberek türelmetlenebbek. Hát ez nem jött be. Kezdjünk valami mást. És kezdenek. Vitád megértem, a sorssal. Kétségtelenül, van alapja perlekedésednek. Vedd azért figyelembe. Isten igazsága más. Emberi mércével mérve, emberi ésszel, nem érthető. Akarhatsz bármit. Be van építve minden. A program fut, meg nem kerülhetően. A Prédikátor megmondta: hiábavalóság minden az ég alatt. Csak ezt nem hiszi el Neki senki. Én is mindig mondogatom, abból az apropóból kiindulva, hátha nem olvasta az illető a bibliát. Olvasta, de elkalandozott a gondolata, mikor ennél a résznél járt. Aztán még az is eszembe jutott, hogy az egyház is hibás ebben a dologban. Napjainkban, az Új-szövetséget sztárolják. Ez kissé frivol megjegyzésnek tűnhet, de gondoljuk csak át. Olybá tűnik az egész, mintha az emberiség története a megváltással kezdődött volna. Pedig nem. Az előtt is történtek dolgok. Odáig el kellett jutni. A Prédikátor könyve, a megváltás előtti időkből származik. Egyházkutatók úgy becslik, hogy az ominózus könyv Kr. e. 3. század második felében keletkezhetett. Az általad küldött versről is, a prédikátor jutott eszembe. Egyébként meg, nagyon vers lett. Minden szavából kong, az üresség. Mindenki idegen, a másik ember számára. Van, aki idegenebb. És ezen nem is lehet segíteni. És minek is kellene? Hiábavalóság minden, az ég alatt. A szabadság, és a múlt állandóan megkísért. Vágyunk is rá, de félelemmel is eltölt bennünket. Ez, a sorsunk. Az ember, egy élet keserves munkájával eléri, hogy meghal. Nyugodtan mondhatjuk, nem marad utána semmi. Tudod Gizi, először azt gondoltam szomorú, amit írsz. Pontosítok, amit sugallsz. Sajnos igaz. Az emberiség megváltása nem sikerült. Magunkra maradtunk. Magunkra viszont nem számíthatunk. Aztán meg arra gondoltam. Nem szomorú ez. Így volt megírva, és beteljesedett. Azt gondolom, annak is oka van, hogy a megváltás nem sikeredett. Azt is gondolom, hogy a megváltás sikeredett. Ezt, mi nem tudjuk eldönteni. De, kell e, ezt Nekünk eldöntenünk? Valahogy az emberben benne, hogy dönteni akar. Az a téveszméje, hogy szabad akarattal rendelkezik. Sajnálja a régi dolgokat. Rosszul esik neki, hogy a mai generáció kövületnek tartja, az Ő megszokott dolgait. Ezeket meghaladta az idő. Tudja is ezt, a lelke mélyén, mégis rosszul esik neki. Pedig, nem kell aggódni, hiszen a sors majd igazságot szolgáltat. Elégtételt kapunk. Igaz, azt nem érjük meg. A mai kort is meghaladják majd, és ők is nosztalgiáznak majd. Merengenek, és sajnálják, az elmúlt dolgokat. Hihetnők, hogy az idő megoldást hoz. DE! Nem. Az idő beteljesíti felettünk, a reménytelenséget.  -.appa.