Előbb akkor tisztázzuk, - mi is az élőlény? Hirtelenjében fogadjuk el amit még középiskolás koromban tanultunk. Táplálkozik, szaporodik, növekszik. Természetesen, ebbe bele lehet kötni. Van aki hozzáteszi a helyváltoztatást is. Azt elsőre látjuk, hogy antropomorf szemléletünk miatt, a helyváltoztatás gyanús egy kategória. Atán a többi dolog is vicces. Elképzelünk egy baktériumot, vagy gombát, ahogy késsel, villával nekilát ozsonnázni. Aztán, az idősebb emberek nem szaporodnak. Ettől még élnek. Gyerekkoromban a baktériumoktól féltünk. Hosszú éveken át, a Biogál által gyártott Vegacilint ettük. Bekapkodtunk valamennyit. Elmúlt a torokfájás, és tyuhaj. Ha legközelebb fájt a torkunk nem is kellett Wald doktor úrhoz menni, aki a körzeti orvosunk volt. Megint ettünk néhány szemet, és annyi. No, aztán jött a tudományos fejlődés. Nem úgy van az. El kell enni az összes pilulát, mert rezisztens törzset alakít ki az antibiotikum, és legközelebb nem fog használni. Megjegyzem, amikor a nagy áttelepülési hullámban Romániából jöttek orvosok, akkor bizony megszokásból felírtak öt szem antibiotikumot. Megszokták, hogy a gyógyszerrel spórolni kell. Később megjelent ugye, a vírusos fertőzés. Erről a hetvenes évek második felében hallottunk. Atípusos tüdőgyulladás, mondták. Magas lázzal járt. Sztetoszkóppal hallgatózva, alig lehetett zörejt hallani. Akkor hallatszott, ha pont a fertőzött terület felett hallgatta, a doktor. Jobb híján ilyenkor is írtak fel antibiotikumot, megelőzvén a baktériumos felülfertőzést. Kétségtelen, hogy amióta Fleming felfedezte a Penicillint megváltozott a gyógyítás menete, és módja. A kutatók elkezdtek újabb, és újabb antibiotikumok után kutatni. Mondván, ha vannak rezisztens törzsek, akkor módosítsunk a molekulán, az majd elöli a bacit. Így aztán sokféle antibiotikum van. És az óta a bacikat is sorolgatjuk gram-pozitív, és gram-negatívra. Kenetet vesznek, és megállapítják melyik féle. Aztán ettől függően indítják meg a terápiát. Nem minden antibiotikum, hat mindegyik baktériumra. Avval is számolnak most már, hogy sok variációban fordulnak elő a baktériumok. A gyors szaporodás miatt hamar alakulnak ki mutációk. Mondják minden kórháznak meg van a saját reá jellemző kialakult baktériuma. Itt tartunk a baktériumok ellen vívott csatánkban. Tekintettük őket az emberiség legnagyobb ellenségének, mit sem tudva még a hasznos baktériumokról, amik az emberek barátai. Védi őket, a patogén baktériumoktól. A bőrünkön is vannak ilyenek. Változott tehát a helyzet azóta, hogy irtsuk őket ahol érjük. Most már tudjuk, hogy a bélben is vannak hasznos baktériumok. Antibiotikum kúra után, ezt szokás helyre állítani. Megjegyzem, a mindennapi erős detergens használat is árt az embernek. A bőrről lemosódik a zsír. A bőr kiszárad. Kirepedezik, és ott a baktériumok be tudnak hatolni. A bőr sebesedik, és emiatt elfertőződhet. Természetesen fiatalabb korban a bőr is gyorsabban regenerálódik. Szóval ne vigyük túlzásba a fürdőzést. Amondó vagyok csak a szükséges mértékben használjuk a fertőtlenítő szereket. -.appa.

Na, úgy néz ki, hogy ezzel a két cikkel befejeződik az Egyetemes Nyilatkozatnak, az után gondolása. Azt hiszem, akik írták azoknak célszerű lett volna előtte is végig gondolni, mielőtt közreadják. Mindegy. Ez már így történt. Ezzel nem kisebbítem az érdemeiket, ha egyáltalán beszélhetünk érdemekről. Most úgy gondolom, hogy az írás időszakában sem volt, akkora jelentősége, mint amit tulajdonítottak, és ma is tulajdonítanak neki. Hogy miért mondom? Gondoljatok bele. Ezt a Nyilatkozatot, annyira nem vette komolyan senki, hogy azt mondta volna: drága barátaim, ez, meg ez, nem így van. Egyszerűen nem törődtek vele. Így olybá tűnik, mintha ez nemcsak egyetemes lenne, de egyben örök érvényű is. Megmerem kockáztatni, a kijelentést. Nem sok minden van a Földön, a Nyilatkozaton kívül, ami hetven év alatt nem változott.

29. cikk

(1) A személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a személyiség szabad és teljes kifejlődése.

Hát ebben a nagy demokráciában, és demagógiában ez a pont teljességgel elfelejtődött. Mindenki a jogokat követeli. E mellett esze ágában sincs, hogy elismerje mások igényét. Nem mondtam, hogy jogos igényét. Szolidan, csak igényt mondtam.

(2) Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekintetében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít.

Sajnos, amint azt már fejtegettem bizony, hogy korlátozva vannak emberek személyes szabadságukban. Emlékezzünk arra, amit a mezőgazdasági rabszolgákról írtam. Több kérdés vetődik fel a folytatásban. És ez, nemcsak magyar jelenség. Mennyiben demokratikus a társadalom? Attól, hogy kiírnak választásokat. Attól, hogy kérdéseket tesznek fel levélben, amire, csak egy módon lehet felelni. Úgy vélem még nem az. Milyen erkölcse van a társadalomnak? Ez lenne az erkölcs, hogy szabadon lehet lopni, csalni, pénzt síbolni. Megint mondom! Nemcsak nálunk van így. A társadalom közrendje, olyan, amilyen. Hazánkban, úgy mondják, nagyon jó a közbiztonság. A társadalom jóléte, is szerepel ebben a pontban. Mi az ismérve a jólétnek? Nyilván, ez alatt mindenki mást ért. Vannak, akik a luxus körülmények közt is nyavalyognak. Vannak, akik örülnek, hogy megélnek, ahogy megélnek. Citálom a nyilatkozat egy részét, ebből 2. pontból: „a demokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése”. Tehát, ez a három valami, amit itt felsoroltunk jogos követelmény. Azt mondom. Ne követelőzzünk. Elvárás. Oszt addig várunk, amíg meg nem unjuk. Ne reménykedjetek, hogy megkapjuk.

 (3) Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyakorolni.

Ehhez egy dolgot fűzök hozzá. Mint a példa mutatja. Lehet. Mert, ugyan mondjátok már meg, - mit csinál az ENSZ? Annyira azért nem marhult meg, ott senki, hogy azt a jól fizető állást beáldozza. Ábrándokért. Igazuk van. Ha hetven évig nem vót sürgős, akkor ráér az még néhány évtizedet.

30. cikk

A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.

Hát, na. Mondom, mint Ildikó szokta mondani. Kétségtelen, e Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, stb, stb. Egy baj van hajjátok. Ezt a Nyilatkozatot nem értelmezte senki. Így aztán bármely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén azt csinál, amit akar. Tevékenykedik, és cselekszik, amit akar. Itt szeretném megjegyezni. Azaz, itt jegyzem meg, hogy különösebbképpen nem mélyedtem el a Nyilatkozat tanulmányozásában. Ebből következik, hogy nem fedeztem fel benne minden visszásságot, és hiányosságot. Különösebben ez nem baj. Úgy sem foglalkozik ezzel komolyformában senki, csak nagyon szeretnek hivatkozni rá.   -.appa.

Mindenféle dógokat hallani, amin elgondolkodik az ember. Elgondolkodik, és rá kell jönnie átverik, megvezetik.  

• Hallom, hogy az Eu. ránk kényszeríti, az egyszer használatos nejlon zacskót ne használjunk. Csodálkoztam, - szívószálat használhatunk? Aztán, néhány nap múlva hallom, már annak a használatát is csökkenteni kell. A következő hetekben Erdélybe mentünk. Mindenféle nejlon zacskók, és szívószálak. Megkérdeztem. Itt nem tiltja az Eu? Ők erről nem hallottak. Miért? Mi közük hozzá? Aztán meglepődve látom, mindenfele cigarettáznak. Ezt is megkérdeztem, sörözés közben. Nálatok nincs, nemdohányzók védelmének törvénye? Nem tudnak róla. Régen gyanítom, hogy ezzel az Eu.-val ijesztgetnek minket. Ő nekünk a mumus. Lázadozunk ellene, de amit be akarnak vezetni, és várhatólag ellenállásba ütközik azt ráfogják az Eu.-ra. Ők akarják! Nekünk meg se fordult a fejünkben. Szóval, Mi roppant módon jogkövetők vagyunk. Igaz, folyik ellenünk néhány kötelezettség szegési eljárás. De, mint azt tudjuk, az Soros műve.
• A nejlonra visszatérve. Csomagolni kell. Javaslom, a nejlon helyett vágjunk ki inkább néhány erdőt, és csomagoljunk újra papírba.
• Eltűnt a kedvenc söröm. Aztán feltűnik, hogy rendre fogyatkoznak, az üveges sörök. Sörösüvegek eltűnése, kapcsán az is feltűnik, hogy szaporodnak a dobozos italok. Valamibe tenni kell. Vajon miért jó a doboz? Egyszerű a válasz. Praktikusabb. Nem kell mosogatni, palackozás előtt. És a varázsszó. Környezetbarát, és újrahasznosítható. Ami persze nem igaz. A vízpartok, az erdők, az utcák, és a terek tele vannak dobálva dobozzal. Az sem hiszem, hogy egészségesebb lenne, mint a műanyagpalackok, amit szintúgy vissza kell fogni, mint a nejlon zacskókat. Mint tudjuk, mert megírták. A műanyagpalackból beoldódnak anyagok. Teszem hozzá, az üvegből nem oldódik be annyi az emberi szervezet számára káros anyag. Megjegyzem, fiz-kémből Fex tanár úr azt tanította: Minden szilárd testnek meg van az a törekvése, hogy képviseltesse magát a folyadék fázisában. Miért is mondtam én ezt? Az aludoboz, belülről szintén műanyag bevonatos. Most egy kis összeesküvés elméletet viszek a dologba. Ebbe a belső bevonatba bármi bevihető. Az szépen beoldódik, és mérgezik az emberiséget. Egyébként meg tényleg mérgezik. A dobozokkal, amikből tejet, gyümölcslevet itatnak velünk. Gondoljatok bele. Normális dolog, hogy egy tej hónapokig nem romlik meg. Ugye, hogy nem? Tudom pasztőrözik, de nem csak erről van szó. Azt tudni kell, hogy minden fém méreg. Ezeknek a dobozoknak a belseje alumíniummal van bevonva. Az alumínium bekerül a tejbe, és elpusztítja benne, a gyártás közben bekerült szervezeteket. Több fórumon lehetett olvasni arról, hogy az Alzheimer kór, a Parkinson kór, az időskori demencia összefüggésbe hozható az alumíniummal. Aztán kutatgatják: vajon mitől lehet, hogy a demencia már a hatvan éves embereknél jelentkezik, holott ez valamikor nyolcvan éves korúaknál kezdődött. Sok minden hat az emberre, egy időben. Nem tudhatjuk pontosan, azt sem, az egyes anyagok hogyan hatnak. Azt meg végképpen nem, hogy együttesen mit okoznak. Függ, az ember egyéni érzékenységétől. A szervezet egy ideig tolerálja, az őt ért inzultusokat. Itt most azt is értem alatta, hogy az elszenvedett idegi terheléseket, amit a munkahelyeken kell elviselniük, a munkavállalóknak.  -.appa.

A filozofikusnak tűnő kérdés, nem azt firtatja, hogy az ember lelkében mi történik. Az is érdekes egyébként, hogy lelkileg hogyan változunk. A változásoknak, mi a mozgató rugója? Azt azért tudnunk kell, hogy ezeknek a lelki mizantériáknak a vizsgálata nem egyszerű dolog. A mizantéria alatt azt értettem, hogy: folyamat, történés, változás, alakulás. Nem is tudom miért nem írtam? – amit mindig is szoktam, és tartalmilag mindezt lefedné – egyszerűen dolognak. Azt lássuk be pszichológuséknak nincs egyszerű dolga. Azt gondolom, hogy lelkileg az emberek sokkal inkább eltérnek egymástól, mint testileg. A testi dolgokat a biológiai környezet határozza meg. A lelki dolgokat szintén a környezet határozza meg, de nem a fizikális, és biológiai környezet. Természetesen annak is van hatása, de nem azokat tartom a legmeghatározóbb elemeknek.  Az határozza meg, hogy milyen környezetbe csöppent a csöppség, aki megszületett. Itt a szellemi, és lelki környezet, a nevelés dolgairól beszélek. Kétség nem fér hozzá, hogy a gyermek is változtat az őt nevelők lelki beállítottságán. Mind a két fél alakul valamicskét. Régebben egyszerűbb volt a dolog. Végig vágtak rajtunk, és eldönthettük, kitartunk elképzelésünk mellett, vagy megint kapunk egy taslit. Manapság az értelemre próbálnak hatni. Lássuk be, hogy a csecsemő értetlen. Észérvekkel nem megy náluk az ember semmire. Viselkedését az alapvető emberi tulajdonság, az önzés határozza meg. Ez irányítja ösztönösen cselekedetüket. Remek érzékkel használják ki, hogy a szülők nem fogják hagyni, bőgni őket. Gyakorlatilag azt érnek el, amit akarnak. Mondják, írják, hogy vannak alapvető mindenkire érvényes dolgok lelki síkon is. Én ebben nem nagyon hiszek, hisz kiskorától annyira eltérő körülmények közt fejlődik az emberpalánta, hogy az lesz a meghatározó. Itt értek alatta több mindent. Biológiai, fizikai, családi, társadalmi, és természetesen a mentálhigiénés körülményeket is. A mentálhigiéné egyre fontosabbá váló tevékenység. Kicsit misztifikálják, de alapvető céljával egyet érthetünk, ami nem más, mint az egészséges lelki élet kialakítása és megtartása. Kétségtelen, hogy amikor a csemete bekerül a közösségbe, (bölcsőde, óvoda, iskola) akkor az intézmény részéről azonos hatások érik. Tegyem hozzá többnyire, ami alatt azt értem, hogy a napirend történései szerint. Mert azért, a gyerkőcöknek is vannak barátaik. A dadusoknak, óvónőknek, uram bocsá, a tanároknak is vannak kedvenceik. Tehát jól megfigyelhető itt is egyfajta elkülönülés lelki síkon is. Ezek miatt azt gondolom, hogy az emberek testi sajátságaikban sokkal inkább hasonlítanak egymáshoz, mint lelkiekben. Tévedés ne essék. Itt nem arról beszélek, hogy külső jegyek alapján. Természetesen, jól meg tudjuk különböztetni egymást. A testfelépítésünk viszont, hogy: miből állunk? – milyen más szervezetek találhatóak bennünk?  Igen hasonló ökoszisztémák vagyunk. Régebben irkáltam ezekről a dolgokról. A mikrobiomról. Akkor abbahagytam. Na, most ezt a témát szeretném újra kezdeni. Mégis, - mi lakozik az emberben?     -.appa.

27. cikk

(1) Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.

Azt gondolom ahhoz, hogy a közösség kulturális életében valaki részt vegyen, történnie kell valami előzménynek.  Gondolhatunk itt, akár a nevelésre is. Azért, mert szabadon mehet, még nem fog menni. Nincs rá igénye. A művészetek élvezete sem egyszerű dolog manapság. Kell bizonyos fokú alapképzettség. Hol vagyunk már attól, amit Immanuel Kant mondott. „Szép az, ami érdek nélkül tetszik” Az is eszembe jutott, hogy a tudomány haladásából, nem csak jótétemények keletkeztek. Az embereknek, akaratuk ellenére ezekben is részt kell venniük.

(2) Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.

Ez a pont nagyon jól hangzik, de mint azt nagyon jól tudjuk, az emberek lopnak. Mondjátok már meg. Miért pont tudományos, irodalmi és művészeti terméket ne lopnának. Egy kis vigasz. Ha már ellopták, jogod van az erkölcsi és anyagi érdekeidnek a védelméhez.

28. cikk

Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek.

Ez a cikk is egyike a nesze semmi, fogd meg jól előírásoknak. Gondoljatok bele. Egy személy mit tehet abban, hogy a társadalmi, és a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított jogok, és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek. Mondjátok. Újra kérdem. Mit tehet, egy személy? - ennek a „gyönyörű gondolat” megvalósításának az érdekében. Jól érzékelitek. Bevallom, a gyönyörű gondolat, idézésében van irónia. Nem is kevés.  -.appa.

26. cikk

(1) Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt - érdeméhez képest - egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.

Látjátok? Minden személynek joga van a neveléshez. Ezért van, hogy teljesen neveletlen emberek is nevelnek. Erre szoktuk mondani a boltban, hogy osztja az észt. Persze, önkéntes nevelők bárhol előfordulhatnak. Ezek, úgy egyszerűen szolgálatba helyezik magukat. Olyan emberek is osztogatják az észt, akinek magának sincs elegendő. Jut eszembe. Lehet, hogy elosztogatta? Az is érdekes kérdés: mi az elemi, és alapvető oktatás. mert ugye annak kötelezőnek kell lennie, és nem utolsó sorban ingyenesnek. Akkor ezt az állam állja, vagyis a Mi adónk. Az ENSZ-nek semmi sem drága. Van erre egy szép magyar közmondás. Könnyű más faszával a csalánt verni. A technikai, és a szakoktatás általánossá kell tenni. Ehhez Mi magyarok nagyon jól állunk. Nemhogy tandíj nincs, még a tanulók kapnak pénzt. A felsőoktatásra mondhatjuk, hogy be lehet kerülni, ha van elég pénzed. Jó szöveg ez, az „érdeméhez képest”. Régen a szülők érdeme is beszámított. Manapság nem foglalkozom, a felvételikkel. Nem is érdeklődtem ismerőseimtől. Nem érdekelt a dolog. Reméljük most is vannak kiskapuk.

(2) A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését.

Szépen kimondták, hogy a nevelésnek mire kell irányulnia. A személyiség teljes kibontakoztatása nem értelmezhető. Erősen függ. Piciny korától mire irányítják a figyelmet. Na, mondok egy példát. Márti lányom levelezett egy algériai kislánnyal. A kislány egyszerűen nem értette, hogy Márti, miért nem kel fel hajnalban imádkozni. Azt sem értette, hogy nem imádkozik napjában többször, a megadott időkben. Mire akarok én ezzel rámutatni? A kicsi lányt, gyakorlatilag csecsemő korától felkeltették, felkeltik, hogy imádkozzon.  Tehát Neki, ez egy belső elvárása, annyira megszokta. A személyiség kibontakozásáról jut eszembe. Lenin, azt mondta. A szocializmus lehetővé teszi, az emberi képességek sokirányú kibontakozását. És ez így is volt. Erre mondtam én, hogy ez bejött, de azt nem mondta, ez olyan módon valósul meg, hogy nem lesz pénzed az iparosokat megfizetni. Komolyan. Mindenki tapétázott, festett, villanyt szerelt, - meg kitudja mi, mindent? Volt egy jó dolog ebben. Az emberek segítették egymást. Kalákában építkeztek, aztán valami módon visszasegítették a másiknak. A szocialista brigádok tagjai együtt mentek segíteni. Ment az építkezés, és estére átment buliba. Mondhatjuk, értéket hoztak létre. Akkor még nem volt a jogalapnélküli gazdagodás. Visszatérek, a 26. cikk boncolgatásához. Jó pofa dolog ebben a pontban, ha belegondolunk, hogy mire kell kitérnie a nevelésnek? „az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia”. Jó, mi?Ennek a hetven éves nyilatkozatnak az emberekbe sulykolásáról beszélünk. Egyébként ha, a kormányok ezt tényleg megtették volna, akkor mi is hinnénk a nyilatkozatban elhintett eszmék nagyszerűségében. Lásd, algériai kislány esete, az imával. Csakhogy az államok vezetőinek eszük ágában nem volt, hogy ezeket a tanokat terjesszék. Helyette, a szomszédos országok szapulása ment. A szocializmus, esetleg a kapitalista államforma becsmérlése volt a fő szempont. Csodáljátok akkor? – hogy az emberi jogok, és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának dógairól semmit sem tudunk. Ilyen körülmények között természetes, hogy a nevelés nem segítette elő a nemzetek egymás közötti megértését. Arról nem is szólva, hogy a faji, és vallási csoportok közötti megértést sem. A mai napokban sem a türelmet, és barátságot hirdetjük. Migránsozunk, arabozunk, zsidózunk, cigányozunk. Zárásképpen. Az Egyesült Nemzetek által, a béke fenntartásának érdekében kifejtett tevékenység kifejlődését is segítenie kellene a nevelésnek. Mit csinál az ENSZ? Elítél országokat. Szankcionál. Megszavaz beavatkozásokat. Bombáznak, embereket irtanak. Mindezt persze nevelési célzattal. Kimondom. A nagyhatalmak érdeke szerint.

(3) A szülőket elsőbbségi jog illeti meg gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.

Erre hirtelenjében, azt mondhatnók ez így van. Ha, belegondoltok, akkor ez sem igaz. A gyerek olyan keveset van a szüleivel, hogy a nevelés fő megvalósítója az óvoda (ami kötelező), és az iskola. Meg ugye az utca, és a számítógép. Sokan úgy vélik, hogy a számítógéphez való kötődés ördögtől való dolog. Nem lehetetlen. Azt gondolom, minden függőség kedvezőtlenül befolyásolja a személyiség alakulását. -.appa.

24. cikk

Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munka időtartamának ésszerű korlátozásához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz.

Valóban jogod van a pihenéshez, és a szabad időhöz. Szépséghibája a dolognak, nincs időd pihenni. Hogy én is azt mondjam, nevezetesen, a munka időtartamának ésszerű korlátozásához. Ennek hatására aztán az iparban, megszüntették a veszélyes munkakörökben a harminchat órás munkaidőt. Tehát addig ésszerűsködtek, hogy növelték a munkaidőt. Azt ugye tudjátok, hogy az emlegetett fizetett szabadság, az szintén jár. Csak a kisebb vállalkozások megváltják a szabadságot (kifizetik). A még kisebb vállalkozások, ki sem fizetik. Ezt gondoljátok végig, és akkor belátjátok, hogy Micsoda marhaság, ez a 24. cikk. Nézzük akkor a 25. cikket, és az ő bekezdéseit, az alpontjait, nevezzük valahogy. Szóval a többit.   

25. cikk

(1) Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.

Az első tagmondat gyönyörűen hangzik, de teljességgel értelmezhetetlen. Ugye minden személynek joga van. Saját maga, és családja, stb. Na, had kérdem meg akkor. A családtagok (asszony, gyerekek) nem személyek? Ű mongya, nem én.” egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz,” Ki ad a személyeknek? – és a személyek családtagjainak ilyen életszínvonalat?- amely egészséget, és jólétet is biztosít. Ilyen még az USA-ban sincs. Hetven éve, hetvenkedtek, hogy ilyen osztán mindenütt legyék. Aztán nézzük meg azt is, hogy: mit értünk életszínvonal alatt?  Azt mondja: "élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz,” Számomra nem teljesen világos. A sok felsorolt minden, - vajon nem szociális szolgáltatás? Szerencsére még egyéb jogaink is vannak. Amikről én azt gondolnám, hogy a szociális szolgáltatás kategóriába tartozik egy része. „munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.”Igazából engem ez a biztosítás zavar. A biztosításokat, az emberek maguknak fizetik. Az már túlon-túl álomvilágba illő, hogy ezeket az állam biztosítsa. Az USA évek óta szenved az egészségbiztosítással.

 (2) Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.

Az első mondat megint jogot ad. Meg még, különleges jogot. Segítséghez, és támogatáshoz. Ki kapja? Az anya? A gyermek? Hogy mégis miben nyilvánul ez meg, azt nem tudhatjuk. Azért az vigasztaló, hogy a gyermek: „akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül.” Emlékeztetnélek benneteket, hogy a 23. cikk (3) hozta be a szociális védelmet. Mégis, mi lehet az? Sajnos nem tudjuk. Legalábbis, az emberiség, eme büszkeségéből, el egészen eddig nem derül ki.   -.appa.

Hallgattam volna én,inkább mély csendeket.
Kutyák vonítottak. A hold is remegett.
Nem értve: miről is szól a csendrendelet?

Utáltam, a zajongó világot.
Mikor a fülem, csak csendre vágyott.
Oszt képzeljétek el, - mit látok?
Felettem ércháló feszül.
Fölöttem, harsona zendül.

Mi? Már, a végítélet, - itt?
Na, hogy az anyja Istenit.
Ősz ondolált hajú angyal repül,
valami borzalmasat hegedül.
Ám, valahol leges-legbelül,
andalító, dallá szelídül.

            -.appa.

Visszautasítom!

Rám, ne mond, hogy jószívű vagyok,

míg nem láttad,

a szív ultrahangos ambuláns lapot.

Hogy tudjátok, hogy - miért? Minek utána, de egyébként minek előtte sem volt kedvem irkálni, érjétek be ennyivel. -.appa.

Jelenleg Földünkön a munka világtalanságáról beszélhetünk. Aki munkavállalóként dolgozik, az tudja. A többiek meg, nem hiszik el. Érdekes módon, mindig a munkavállalókat érinti a szigorítás, a megszorítás. Egy cégnél nem jól mennek a dolgok, a vezért iszonytató végkielégítéssel elküldik. Kapja az autót is, nem adhatnak az új nacsalniknak, használt autót. Tudom most már nem nacsalnikok vannak, hanem menedzserek. Odacsábítják hihetetlen összegért. Amit egy összegben megkap. Olykor hatalmas összeget fizetnek, az eredeti cégnek, (ahol örültek, hogy elment) hogy engedjék át ezt az embert. Nem dolgozik már ott, de a titoktartás miatt, ugye amiket tud a régi cégéről. Elkerülendő hogy az üzleti titokkal visszaélés történjen. Igaz, Ők küldték el, de legalább amit a végkielégítésén buktak, most abból visszajön valamicske.

23. cikk

(1) Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.

Ezt jól jegyezzétek meg. Jogotok van a munkához. Ettől persze munkát még nem kaptok. Így nevetséges, azt mondani, hogy szabadon választhatsz munkát. Örülsz, ha bármilyet kapsz. Aztán szabadon megválasztod, hogy elvállalod, vagy munkanélküli leszel. Ha nem vállalod, kifutsz az időből, és ellátás nélkül maradsz. Ja, esetleg kapsz közmunkát, ha szerencséd van. Lehet, hogy csak néhány hónapra, de örülj neki. Méltányos, és kielégítő munkafeltételek. Erről aztán végképpen nem beszélhetünk. A dolgozók kiszipolyozása zajlik. Ha nem tetszik, akkor menj el. Jönnek helyetted százan, - mondják. Munkanélküliség elleni védelem, az szintén nincs. Szóval, ez a bekezdés is egy álságos máz, ami azt az illúziót kelti, hogy törődnek az emberekkel. Annyira siralmas, hogy ez már nevetséges.                                                                                                                                                         (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga.

No, ebből láthatjátok, hogy egyenlő bérhez van jogotok. Persze ez nem jelenti azt, hogy kapsz is. Az a módi, hogy az új munkavállalót több bérrel veszik fel, mint ami a régieknek van. Az a felfogás, hogy a termelő üzemekben gyakorlatra, és helyismeretre nincs szükség. Le van minden írva, csak meg kell csinálni. Ez, az alpont is az álmodozásokhoz tartozik. Ez hetven éve nem valósult meg. És nem is fog jó ideig. Ez, munkahelyenként sem valósul meg. Különböző vállalkozásonként más, és más. Arról, már ne is beszéljünk, hogy mi van a nők bérével. Emlékeztetnélek benneteket. A szocializmusban is, az a duma ment. „Egyenlő munkáért, egyenlő bért”. Már csak elmondom, mert a bögyömben van. Voltam egy továbbképzésen. Mindenfajta dógokat tanítottak. Jön egy idióta fiatalember, lehengerlő stílussal. Kifejti, hogy Ő a kreativitást értékeli. Azzal lehet eredményt elérni. Merjen az ember. Ő a legjobb példa. Két éve végzett, és már igazgató. Ő, megtudott újulni, a mostani a 11. munkahelye, és egyre feljebb, és feljebb lép. Odasúgtam a szomszédomnak. Két év alatt egy munkahelyet lehet megismerni. Ez egy zseni, de inkább hülye.                                                                                                                                   

(3) Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.

Itt tovább folyik a hülyítés. Méltányos, és kielégítő fizetéshez van joga annak, aki dolgozik. Az meg nonszensz, hogy abból, amit fizetésként kap, még a családja számára is emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít. Többször fejtegettem már, hogy itt, de sehol máshol sem értelmezhető. Mondhatjuk nincs emberi méltóság. Elnézést, van. A méltóságos uraknak. A következő tagmondatban aztán, már maguk a nyilatkozat írói is kétkednek, hiszen azt mondják: „megfelelő esetben”. Tehát ebben a megfelelő esetben ők sem bíznak. Mármint a szociális védelemben. Aminek szerencsénkre, amint azt olvashattuk, még összes egyéb eszközei is vannak. Hogy hol vannak? Azt ne tőlem kérdezzétek. (megjegyzem, a bevezetőtől kezdve több helyen polemizáltam az emberi méltóságon. Mert mi is, - az emberi méltóság? A személy méltósága: megbecsülés, a tisztelet érzése, amely minden egyes embernek kijár. Ezek után, ha úgy érzitek, nem vagytok megbecsülve. Nem tisztelnek benneteket, akkor a hiba bennetek van.                                                                                                                                        (4) Minden személynek joga van másokkal együtt szakszervezet alakításához és érdekeinek védelme céljából szakszervezetekhez való csatlakozáshoz.                                                   

Na, ez is egy jó kamu pont. Mikor meglett a nagy rendszerváltásunk, akkor kitalálták, a szakszervezeti vezetőket a cégek fizessék. Így aztán szépen át is állottak a szakszervezetek, a cégek érdekeinek képviseletére. Ugyanis a cégtől függött a fizetésemelésük. Nem beszélve, a jutalmak, a prémiumok, és más egyéb dolgokról. Természetesen a szakszervezetek, úgy állították be a dolgot, hogy sikerült kiharcolnunk. Örüljünk, hogy ezt is sikerült elérni. Ezzel azt mondom, a szakszervezetek nem védik a dolgozók érdekeit. Hogy miért nem? Nagyon egyszerű a válasz. A szakszervezeti vezetőknek nem érdeke. Nem véletlen, hogy a munkavállalók úgy vélekednek, a szakszervezetek jelentős pénzeket zsebelnek be, amiért cserébe vajmi keveset juttatnak.    -.appa.