Az ember furcsa egy szerzet, mindegyik más, és más. Lehet hihetetlenül okos, és bizony ostoba is. Miért tűnik ostobaságnak, amit teszünk? Egyszerű oka van ennek. Az ember, mindég gondolkodik, és hisz. Gondolat világát átszövik a vágyai, és Vica versa. Ennek a vágynak veti alá a gondolatait. Aztán a másik dolog, hogy az ember vágyik dolgokra, de fél is tőle. Tehát érzések, és ellenérzések is beépülnek gondolkodásunkba. Ebből következik, hogy saját életünkkel kapcsolatos dolgokban sosem látunk tisztán. Kétségeink vannak. Sosem lehetünk biztosak abban, hogy jól döntöttünk. Az embernek meg vannak, a saját érdekei. Megint csak gondolkodik, és hisz. Időnként ellenérdeknek tűnő dolgok tűnnek fel. Az ember éli világát aztán, rádöbben viselt dolgai, és élete is mulandó. Lássuk be, hogy ez ijesztő. Természetesen ettől is kétségei támadnak. Nehéz elfogadni, hogy minden mulandó. Ez a múlandóság tény, de próbáljuk nem figyelembe venni. Minél fiatalabb valaki, annál könnyebben tudja kirekeszteni magából a múlandóság érzését. Amikor ez nem sikerül, attól is szenvedhet az ember. Érezhet kielégíthetetlen sóvárgást, vágyat valami után. Sőt valaki iránt. Ezektől szintén szenved. Bonyolítja a dolgot, hogy az ember magával kapcsolatban is gondolkodik, hisz magáról valamit. Az ember, nemcsak a környezetével, de a saját helyzetével sincs tisztában. Van természetesen magáról is egy személyiségképe, amit próbál másokkal elfogadtatni.  Igazából, saját helyzetünket nehezítjük meg. Az emberben nem tudatosodik, hogy léte, és helyzete viszonylagos. Az emberi elme bonyolult alkotás. Egyszerre tud befogadó és szabad, valamint elutasító és bezárt lenni. Azt gondolom meg kellene találnunk az egyensúlyt. Megtalálni az ideális helyet a világban, azt a helyet ahol jól érzed magad. Ami nem unalmas, és hosszútávon élhető. Ezt a helyet a gondolkodásunk segítségével kereshetjük. Mondom én ezt, aki életében sokszor veszítette el a türelmét. Próbálkozom pedig, hogy lelkemben, és a világban is békét találjak. Nem egyszerű, hisz a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt Mi emberek megtervezzük, elgondoljuk.  A gondviselés másképpen akarja, és Mi bosszankodunk. Pedig tudjuk, a sors útjai kifürkészhetetlenek. Mondják, írják: minden fejben dől el. Nem ilyen egyszerű ez. Mondják, meditálj. Ürítsd ki magad. Agyad legelrejtettebb zugából is takaríts ki mindent. Minden olyat, amit rossznak gondolsz magadban, és az ürességet töltsd fel jóval. Ez nem így van. Meditálni annyit tesz, mint megbarátkozni azzal, aki vagy. Amennyiben ez sikerül, akkor meg tudsz barátkozni a világgal, eltudod fogadni környezeted.    -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy hazánkban, a tudománynak nagy az Ő megbecsülése. Hát, esmét csak tévedtek. A múlt részben emlegettem a kamarákat. Többek között van egy ilyen, hogy Kereskedelmi és Iparkamara. Ennek van egy elnöke, aki ért a tudományhoz is. Ki is mondta a tévében, amit gondolt. Szóval, azt mondta  Paragh László éppen ideje volt, hogy Palkovics László, aki az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője elkezdte átalakítani a rendszert. Miről is van szó? Törvénymódosítás történt, ennek értelmében a tárca dönt az MTA kutatási támogatásának felhasználásáról. Ez a 40 milliárdos összeg, 28,1 milliárdos részét teszi ki. Ja, az MTA, 54 percet kapott, a véleményezésre. Az MTA elvileg független. A beavatkozásnak felháborodás lett az eredménye. Ezért aztán Palkovics miniszter úr tárgyalt Lovász Lászlóval az MTA-elnökével. A hírek szerint, a tárgyaláson az álláspontok közeledtek egymáshoz. Amondó vagyok, csak nem állnak úgy fel, hogy kimondják kár volt az eltöltött időért. A lényeg, az MTA lehetőséget kapott, álljon elő költségvetési javaslatokkal. Két javaslat született az MTA részéről. Jelezzen nekem vissza, akit meglepett, hogy Palkovics László elutasította azokat.  A költségvetési intézmények közül az MTA nem rendelkezik jövő évi költségvetés tervezettel, mivel Lovász László nem írta alá. Azt gondolom, ez bizonytalanságot szül. Felmerül a kérdés, - mi van, ha az állam nem ad pénzt a kutatásokra? Illetve ad, de csak azokra, amit az állam kiemelten kezel, mert fontosnak tart. Ismeritek a mondást. Akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is adott. Bizony annak úgy is köll lennie. Egy innovációs miniszter hivatalból tudja, hogy mi a fontos. Azért tette ebbe a hivatalba a Mindenható (Nemzetes Úr). Majd megmondja: mit kutassanak? Mit, ne kutassanak! Demokrácia van. A többség akarata érvényesül. Márpedig Ők vannak többségben.  -.appa.

Vannak emberek, akik közösen tartják meg a névnapjukat. Régen ugye a brigád bulikon. Manapság a nyugdíjas klubokban. Az igazi azonban, mikor egy napra esik a két névnap. Nem ám azért, mert egy a nevük. Mondjuk például, az egyik Viktor, a másik meg Lőrinc. És, most ragadom meg az alkalmat, hogy késve ugyan, Nagynemzetes uramnak, és az Ő nagy barátjának kellemes névnapot köszöntsek. Tévedésbe ne essetek már. Nem elfelejtettem. Gondoltam én Nagynemzetes uramra többször is. Még annál is többször, mint szerettem volna. Sőt, azt mondom nektek mások is sokan gondolnak rá. Meg a rokonságára is. Le, és felmenőkre egyaránt. Meg emlegetik is. Még, a jó édesannyát is. Mivel érdemelte ki? Nem is tudom. Engem ne kérdezzetek. Lehet, összefüggésben van azzal, hogy Ő a nemzet jó tevője. Honnan tudom? Többen is mondták. Én meg nem tudhatom. Ketten nem tudhatjuk. Én, meg Hajnalka. Én azért, mert nem vagyok nemzet. Hajnalka meg azért, mert Kövér Lajos mindég azt mondta: Hajnalka! Te, ezt nem tudhatod. Hogy ki, Hajnalka? Hát Kövérné. Nem elírás. Nem kövér nő. Ezzel szembe Nagy nemzetes, meg a nagy barátja kövér, mint a disznó. A hasonlat nem tőlem származik. Belgyógyász barátom, kilencvenegy kilós, snájdig fiatalember koromban mondta: Gyuszi. Bazd meg, kövér vagy, mint egy disznó. Fogyjál le. Elég lenne Neked hetven kiló, mint amennyi én vagyok. Egy idősek vagyunk, egyforma magasak. Jaj, elnézést kérek. Én ezt a szókapcsolatot, és jelzős szerkezetet nem használhatom, hiszen nem vagyok belgyógyász. Nem állíthatok fel diagnózist. Így aztán nem hasonlíthatom Őket disznóhoz. A kéne még, hogy kuruzslásért perbe fogjanak. Mindenesetre, azt fenntartom, hogy kövérek. Alig férnek a bőrükbe. Vagy ez csak az örömük miatt van? Látszat az egész, és nem is kövérek? Jól feltettem, magamnak a kérdést. Mik jutnak az embernek eszébe? - egy kettős névnap következtében. Kellemes töprengést kívánok mindenkinek. -.appa.

Azt mondtam ugye, hogy beszélgetek még a tudományról. Na, az most van. Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a tudományra pénzt áldozni felesleges pénzkidobás. Hát tévedtek. Azt tudjátok, mert írják, meg mondják, hogy a tudomány nagyon fontos dolog. Azon múlik a jövő megalapozása. Meg roppant büszkék vagyunk a tudós magyarokra. Lélekszámot tekintve Nekünk van a legtöbb Nobel díjasunk. Ez nem tudom igaz e, de nagyon jól hangzik. Emlékszem, egy évben izraeli fiatalember kapta a Nobel díjat. Azonnal világgá kürtöltük, hogy íme, még egy magyar Nobel díjas. Az a kis apróság nem zavart minket, hogy a díjazott kijelentette, Ő izraeli Nobel díjas. Most gyorsan megvédem magunkat. Azt gondolom a Bolygó minden nemzete meg van győződve arról, hogy Ők a legcsodálatosabb, legtehetségesebb nép. Ebből következőleg, az összes többi teljesen feleslegesen él a földtekén.  Nyílván, az ÚR kísérletezgetett, és nagy jóindulatában, és kegyelmében nem pusztította el a többi rosszul sikerült selejt népséget. És e gyönyörű fordulattal eljutottunk, a kísérleteken keresztül a kutatásig. Emlékeztetnélek benneteket arra, hogy van Nekünk mindenféle kamaránk. Ők azok, akik beszedik a tagdíjat (kötelező), és annak fejében védik a tagság érdekeit. Amikor volt vállalkozásunk (2016) akkor ötezer Forint volt a díj. Arra nem sikerült rájönni, hogy, - mit is kapunk ezért? Mindenesetre, ha befizettük, akkor nyugton hagytak, és nem fenyegettek, hogy adómódjára behajtható. Megjegyzem, mikor évente egyszer ott jártam mindég rendesek, segítőkészek voltak. Mondhatjátok: persze, hogy azok voltak. Pénzt vittél Nekik. Akkor is rendesek voltak, amikor kijelentkeztem.  Már-már, úgy csinálok, mint Fábry, mindenről beszélek, amíg eljutok eredeti mondandómhoz. A humorban idegesítő az ilyesmi. Esetemben viszont, arról van szó, hogy nagy körültekintéssel kezelem a témát. Egy tévé műsorban szóba került, hogy a Magyar Tudományos Akadémia bírálta a szakképzés jelenlegi rendszerét. Részemről hiszek Nekik. Az mégiscsak nonszensz, hogy úgy kaphat valaki szakmát, hogy nem tud olvasni. Meséltem már, hogy a fiatalember az írásbelin nem írt semmit. (Ezek szerint írni sem tudott) A szóbelin sikerült Neki olyat produkálnia, hogy megkapta a szakmunkás bizonyítványt és asztalos lett. Ne sóhajtsatok fel megkönnyebbülve, hogy hála Istennek akkor happy end van. Tévedésbe ne essetek. Nem úgy lett asztalos, mint dolgozó. Megszerzett ismereteivel, az vélhetőleg sosem fog bekövetkezni. Papírja lett róla, hogy Ő asztalos. Ott tart a szakképzés, hogy a végzett tanulók közül, van olyan évfolyam, hogy nem dolgozik a szakmájában. Igaz. A Mi technikumi osztályunkból is, csak néhányan dolgoztunk technikusként a szakmánkban. Azon egyszerű oknál fogva, hogy sokan tovább tanultak. Megerősítem hát, én hiszek a tudományos akadémiának. Átlátják, hogy milyen hozzáállású, és milyen tudású emberek kerülnek ki a képzésekből. Hiszem, hogy a szakmákban, és a tudományos tevékenységekben is szükség van alapokra. Olyan tudásbeli alapokra, amire fel lehet építeni az ismeretek tárházát. Azokat az ismereteket lehet bővíteni, és újat alkotni a tudomány területén. Majd innen folytatom. -.appa.

A múltkoriban említettem, hogy az új stadionoknál több a bevétel. Drágább a jegy, több a bevétel, - mondottam akkor, meg most is. Miért is ne adnák drágábban a jegyet. Azt gondolom, ha olcsóbb lenne, akkor se menne több ember meccsre. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy a szép új kisvárdai stadion Mennyi bevételt eredményez majd. A szép új jelző feltételezés. Nem néztem meg, hogyan is néz ki. Abban biztos vagyok, hogy a büdös életben be nem hozza az árát. Egyébként meg nem is kell. Ezeket a stadionokat, az állam építteti.  A legtöbbjükről, az a hír járja, hogy nincs, aki üzemeltesse. Ebben a formában tehát, akik sarkított formában értelmezik a dolgokat azt mondják, hogy a mi adóforintjaikból épült, és abból működtetik. A Kisvárdai stadion érdekessége, hogy 2014-ben úgy tervezték, hogy 120 millió forintból megtörténik, az építkezés. Aztán többször módosítottak, aminek hatására jelentősen megnőttek a stadion felújítási költségei. Másik érdekesség, hogy eddig az évig, a Kisvárda a másodosztályban játszott. Hála a mindenhatónak az idén feljutott a csapat, az elsőosztályba. Vajon meddig marad ott. Különösebben nem követem a futballt, de úgy látom, a vidéki, mondjam azt „kis csapatok” hajlamosak a foci mellett jojót is játszani. Fel, és le. A lényeg, 2,49 milliárd forintért van Kisvárdának egy remek stadionja. Legalábbis reméljük, nem járunk úgy, mint a felcsútival. A Videoton kupaszereplésekor szégyenkezhettünk miatta. Pontosítok. A pálya talaja miatti dagonya miatt. Úgy gondolom, ha a Vidi stadion elkészül, majd a Felcsút játszik a sóstói új stadionban Fehérváron. Addig, amíg a felcsúti stadion alagcsövezését, és gyepszőnyegét rendbe teszik. Hogy mennyibe fog az kerülni? A pénz nem számít, csak legyék jó a stadion. Ja, és nem is a mi adóforintjainkból épülnek a sport beruházások. Addig igaz, hogy adóból van a pénz. Tehát nem mi, állampolgárok bírjuk. Hanem? Bírja a TAÓ. Jut eszembe. Igazán támogathatnák a tudományt is. De azt mondták, a tudományt nem kell támogatni. Nem kell alapkutatást végezni. Ki kell jelölni, a területeket, hogy mit kutassanak, mit fejlesszenek. Na, ezt jó lenne bevezetni mindenütt. Például, a házaknál is felesleges alapot építeni. Ki kellene, hogy melyik emeletet építsék. De erről majd beszélgetek még. -.appa.

• Az a hír látott napvilágot, hogy a halogén izzók kivonásra kerülnek. Egyrészt környezetkárosító mivoltuk miatt, másrészt sokat fogyasztanak. Rengeteg áramot lehet vele megtakarítani, ha kivonják. Kell is a takarékosság. Gondoljátok végig. Erőltetik, az elektromos autókat. Azoknak tankolni kell. Azt elismerik, - ha nem is így, ahogy én mondom - hogy igazából az elektromos autók jelenleg még nincsenek kitalálva. Ezt ne értsétek szó szerint. Vannak ilyen autók. Árulják, de nagy veszteséggel adják el őket. A bankárok nyomatják a pénzt a fejlesztésbe, mondván: ez a jövő útja, mert környezetbarát. Igazából szerintem, ilyen papírokba fektették a pénzüket. A politikusékat meggyőzték, ugyan támogassátok már az elektromos autóvásárlást. Akik ebben a bizniszben részt vesznek, mindenképpen nyernek. Na, nem az ecerű álampógár. A bankár, meg a politikus. Ők tudják majd mikor szabaduljanak meg, az elektromos autós befektetéseiktől. Mondhatjátok, aki elektromos autót vesz, az most nagy támogatást kap. Hát, ja. Ami megint csak azt jelenti, a gazdagok kapnak néhány millát, hogy vehessenek nagyon drága autót. Természetesen ehhez az autóhoz is ki kell építeni a tankolási lehetőséget. Ez a beruházás élénkíti a gazdaságot. Nem mellesleg bővítésre szorul majd a munkát végző vállalkozók zsebe, hogy férjen a hozzájuk szivárgó pénzecske. Nem tudom hajjátok, ezzel a halogén izzó kivonással takarítunk meg annyit, hogy érdemes legyen ripsz-ropsz így elhatározni. Most pedig megszüntetjük. Ami van a bótokba értékesíthető, oszt annyi. Erőszakkal bevezetik. Nem lehetett volna megvárni, amíg a led lámpák odafejlődnek, hogy azt veszi a nép. Legyen olcsó, és megfelelő színtartományban világítson. A felhasznált anyagok miatt, azt úgy sem tudják megcsinálni, hogy ne legyen környezetszennyezőbb, mint a halogén izzó. Kamu, hogy ezek újra hasznosíthatóak. Régebben már mondtam, hogy ott lesz az irgalmatlan mennyiségű rossz akkumulátor. Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ezek az akkuk tíz évig bírják majd. Tönkre menne akkor az akkumulátor gyártó cég. Fogyasztói társadalomban ilyesmi nem engedhető meg. Nem mellékes dologként megemlítem. Ezek az autók sok áramot fognak fogyasztani. Úgyhogy, hajrá paksi bővítés.
• Ha már ilyen környezetvédő hangulatban vagyok. Meg ugye az újrahasznosítás igézetében. Talán megérdeklődném valakitől, - milyen ötlettől vezérelve szüntették meg a szelektív hulladékgyűjtést? Emlékszem egyszer egy asszonka hazudgálta a rádióban, hogy az üvegeket azért kell külön szedni, mert bár hazánkban nincs üveggyártás, de az összegyűjtött üveget eladjuk a Szlovákoknak.  Miből gondoltam, hogy hazudik? Abból, hogy hónapok óta nem gyűjtötték már az üveget. Az óta egyebet se. Belátták, hogy ezzel a sok szeméttel nem tudnak mihez kezdeni, ezért egyszerűen megszüntették a szelektív gyűjtőszigeteket. Ennyit az újrahasznosításról. Lehet ezen gondolkodni, de a jelenlegi technológiák arra törekszenek, hogy ne lehessen szétszedni a terméket. Nehogy javítható legyen. Akkor nem tudnának annyit eladni.   -.appa.

mert,

az ember feláll és egyre növekszik—mégis egyre méjebbre süjjed.—öltek kőbaltával—karddal—tőrrel és gyilokkal—hittel és mondva csinált indokkal—na és a minden fajta mérgek—abból is van temérdek—s kiket mágján—kötélen ért a végzet—aztán jött az orv lövészet—maradiság késsel döfni—mennyivel jobb volt ugye—lövéssel ölni—jobb volt mint közösülni—jöttek mindenféle képzetek—egyszerre mind kettőt is lehet— aztán gránátok jöttek—srapnelek—bombák mejek közül az atom volt a csúcs—dobjuk le mondta truman—mikor japánnal nem boldogult—megszületett azóta a hidrogénbomba is végre—nem tudhatod hogy mi jön ha felnézel az égre—repülőgép zúg feletted—hiába nézed—lehet ezzel jön a végzet—gondoltam írok ijen verset—de hát vers ez egyáltalán—merül fel bennem a kérdés—azt mondom igen—van neki egy belső dallama—és azt is megtettem hogy egy versszerű írásomat átírtam ijenre—mármint ijen okhatározói mellékmondatosra—amikor elkezdtem írni okhatározói mellékmondatokat—valamikor kettőezer tizenháromban—egyértelműnek vettem hogy ez novella—emlékeztetnélek benneteket mikor megmutattam két irodalomnak tanárnak—a mi ez mama kérdésre a hölgy kérdést tett fel —el kell ezt nekünk dönteni—majd azt mondta—majd eldönti az utókor—én azt hittem hogy ez novella—be is adtam egy pájázatra—ahol nem értékelték—mondván—nem felel meg a novella kritériumainak—hát ez az átka mikor valakinek nincs fogalma arról hogy mi —micsoda—nem is nevezem rímes írásaimat versnek—nem tanultam ijen dógokat—vén fejjel meg eszemben sincs—vélem megfelel a novellának—eleinte a mindennapi életből—annak helyzeteiből és eseményeiből vettem történeteim tárgyát—ma már nem—remélem azt azért nem vitatják el hogy ez próza

mert,

kitört belőlem a kiáltás—ó boldogságos—a te mennyei melleid felett teljesedett be a cirkum polaritás—gyónjon mindenki kinek van papja—hittem minden jóra fordul—ez a fordulat napja —pálfordulásé —fordulj el páltól—és fordulj felém gyöngyöző tekinteteddel és homlokoddal—fordulj felém éljük meg az izzadás és az igazság pillanatát —az igazság pillanata hogy nincs igazság—nincs igazság véreim—magyarok ne hagyjátok hogy a vérünket szívják—véreim—nemzet társaim ne hagyjátok cigányozni magyarország miniszterelnökét—a nemzet miniszterelnökét—aki medvét látott erdélyben—sokan láttak medvét—de azok közül a medvék közül csak az az egy látott miniszterelnököt—pista bácsi a műszakomban dolgozott— ő is látott medvét—a dohányzóban mesélte—a háborúban eredélyben volt—az erdőben talált egy nagy málnást—nekiállt málnát enni— egyre beljebb haladt a málnásban—egyszer csak szemben áll vele egy medve—az is málnázik—mórikálva mutatja a két kezével hogy a medve hogy dörmöli be a málnát—felállt a lócáról és mö mö mö hangokat kiadva imitálta ahogy a medve eszi a málnát—mindenki érdeklődve várta hogy mi lesz— hát az lett hogy az öreg visszaült a lócára—vártunk—majd valaki megszólalt—és mi volt aztán—semmi—hát mi mi lett vóna—kérdezte—ű ment arra—én meg emerre—csalódottak voltunk—persze azt tudtuk hogy az öregnek nem lett baja hisz itt mesél nekünk—azt is tudtuk hogy a medvének se lett baja hisz annak meg nagyobb híre lenne—a dohányzóban jó párszor elmeséltettük vele a kalandot mikor együtt málnázott a medvével—aztán egyszer csak úgy alakult hogy úgy kértük—pista bá—mesélje már el mikor a málnásban szembetalálkozott a medvével—oszt megkérdezte—pista van tüze    -.appa.

• Annyi bizonyos, hogy a mai újságírásban, tudás alapú cikkekkel nem lehet érvényesülni. Senkit nem érdekel. Mindenki tud már mindent. A mai kor embere agyilag túlfejlett. Ahhoz, hogy érdeklődést keltsen valaki, valami jó szaftos téma kell. Az alcímben szereplő alsónemű eléggé annak minősül. Ínyencek lehet rajta csámcsogni. Most azon lehet vívódni, hogy kié volt a pelus. Megvette a boltban. Kapta ajándékba. Tök Tulajdonjogot szerzett rá valami módon, ez nem is kérdéses. Na hajjátok, szarom én le, hogy Orbán Ráhel eldobta e, a szaros pelenkát, vagy sé. Mit szarakodunk, ilyen szarságon? Jó kis figyelem elterülő akció volt ez az egész. Egyáltalán. Komolyan elhiszi valaki, hogy külföldön, egy parkolóban valaki felismeri a hölgyet. Tényleg olyan életszerű. Nézeget ki, az ember a fejéből. Mert, én annyira demokratikus vagyok, hogy nálam, az asszony is ember. Nézeget, nézeget. Mit nézzen? Érdekes téma nem lévén, azt nézi, - ki sétál az út szélén? Egyszer csak asszongya. Né, mán. E meg az Orbánék Ráhele. Fényképezgessük mán le. Na, hát így történt az eset. Az óta aztán mindenki tudja, hogy Ráhel elhelyezett az út mentén egy csomagot, ami azonosításra alkalmas DNS mintát, is tartalmazott. Én bevallom Nektek, amennyiben, nagy bajuszú Lackó elmegy mellettem, Őt se ismerném fel. Az meg, végképpen nem jutna eszembe, hogy fényképezgessem, mégis mit csinál. Azt mondom, mint az egyszeri, egyszerű bűdi ember: Ű dóga.
• Ami viszont sokkal bosszantóbb, és nem törődik vele senki. Ezt pedig fényképeztem (halpusztulás). A Dunántúlon, egy vizes árokban megdöglik 152 hal, megy tévé, írják az újságok. A Tisza, ilyen szempontból nem érdekes. ( Érdekesnek érdekes volt, de nem publikus, mivel a szennyezés magyarországi eredetű volt). Feltettem a blogra. Átadtam a képeket a Kelet- Magyarországnak (napilap), és nem utolsó sorban, mivel csak egy kép küldésére van lehetőség, elküldtem az államelnök úrnak. Mit gondolok? A folyók áradáskor, a mérgező anyagokat bejuttatják az élővizekbe. Már csak úgy kíváncsiságból is. Vajon milyen hatással van, a környezetre. Természetesen kamu az egész. No, nem az a része, hogy a vizekbe engedik, a mérgeket. Az a része, hogy bárkit is érdekelne, - mégis, mi történik?  Egyszerű oka van az egésznek. Jó pénzért gyűjtik a sok mérget. Amikor jön az áradás, a nagy víz hígít rajta. Elmegy egy kis szódával, mint a rossz pájinka. A szilárd hulladék meg, véletlenül kigyullad. Ezt praktikus épületben tartani. Lehet rá biztosítást kötni. Nem a szemétre. Az épületre. Abból az összegből lehet új tároló helyet vásárolni. Ez a természet körforgása. Ami a vízbe megy, az előbb utóbb, akkora vízbe kerül, hogy eliminálódik. Ami a levegőbe megy égéstermékként, az meg a levegőben hígul fel. Szóval nincs ezzel semmi probléma. Igazából, nem is lehet csodálkozni azon, hogy egyre több az allergiás.
• Akkor a végére is tegyünk egy olyan hírt, ami érdeklődésre tarthat számot. Képzeljétek magatok elé. Valami vakvezető kutyáról van szó benne. Elnézést kérek, hogy komoly formában nem mélyedtem el a témában. Ennyi, amennyi a tudomásomra jutott, nekem bőven elég. Ez igénytelenségemből adódik. Azt mondja az írás. A reptér közepén kezdett szülni a kutya. Erre én is meghőköltem egy kicsit. Azt a kutyafáját, pedig a kutyák fialni szoktak. Ne firtassuk, hogy kerültek a repülőtér közepére. Biztos, a „szülésre” gondolt a kutyus. Hogy is szüljek? Eközben rossz irányba vezette a gazdáját. Azt nem értem, a biztonságiak, - miért engedték, hogy a kifutópályára menjenek. Gondolatom szerint, egy marha nagy reptérnek, valahol a kifutópályán van a közepe. Azt hiszem, ennyi érdekes hír mára elég is. -.appa.

• Az alumínium ráér. Inkább egy friss hírrel kezdem. Olvasom, hogy soha ennyi orvos nem dolgozott Magyarországon, mint most. Ez igazán örvendetes. Várom a következő örömhírt. Soha ennyire egészségesek nem voltak a Magyar emberek. Aztán az is igazán jó hír, hogy az új stadionok - igaz, hogy szinte üresek, de ekkora bevétele nem volt a kluboknak. Kíváncsi lennék. Mekkorák a kiadások? Adatokat lehet csoportosítgatni. Emlékszem. Az Antall kormány büszkélkedett vele. Soha annyi híd nem épült az országban, mint amennyit Ők építettek. Hanem halljátok, az Ökomókus szervezetre mérges vagyok. Mikor ma hazánkban minden a maximumon van. Nem tudtok olyat mondani, ami nem. Akkor ezek, képesek azt állítani, hogy gyerekek szüleinek nincs pénze, tanszerekre. Adakozzunk, ebből a célból. (Dehogy adakozok. Ha, adakoznék, azzal azt mondanám, hogy a kormány hazudik). Mondjátok meg. Hogy állíthatnak, ilyen szemenszedett hazugságot? A Kormány minden évben, egyre több pénzzel támogatja a családokat.
• No, ha már meghirdettem az alumíniumot, akkor visszatérek a környezetvédelmi kérdésekhez még egy kicsit. Morcsoltam a múltkoriban, az alumínium miatt. Ha, minden fém méreg. Miért pont szegény alumíniumot spéciztem ki magamnak? - kérdezhetitek. Az alumínium nem régen vesz részt az emberiség életében. A bauxit megvolt, de nem tudták a fémet előállítani. Amiben az, az érdekes, hogy a bauxitásványok a földkéreg leggyakoribb anyagai között vannak számon tartva. Bányászata a 20. században kezdődött. Az alumínium nagy tömegben történő előállítása után, hamar keresett fém lett. Ami nem csoda, hiszen igazán jó tulajdonságokkal rendelkezik. Gondoljunk csak bele, mennyit felhasznál az ipar, azon belül is a repülőgépipar. Nem különben az élelmiszeripar. A múltkor emlegetett dobozok (sörös, üdítős, tejes stb.) de a háztartásokban is rendszeresen csomagolunk bele. Könnyű, jól megmunkálható fém. Előállítani viszont nem egyszerű. Nagy mennyiségű energiát fogyaszt. (kalcinálás, elektrolitikus kohósítás) Az előállítás először 1825-ben sikerült, Hans Christian Ørstednek. Róla érdemes megjegyeznünk, hogy Dán fizikus, és vegyész lévén szinte feledésbe merült. És a fém alumínium előállítását 1827-re teszik, és Wöhlernek tulajdonítják. Ørstedről még annyit, hogy az Ő nevéhez fűződik az elektromágnesesség felfedezése.  Szóval, még a régi, drága előállítási móddal, (a mai se olcsó) készítettek egy 1 kg tömegű alumíniumtömböt (1851-ben). Amit 1855-ben a párizsi világkiállításon mutatták be. Az ezüstös csillogó fémet „agyagezüstnek” nevezték. Utalva ezzel arra, hogy előállatása agyagszerű ércből történt. Furcsa, hogy ez a manapság lépten-nyomon előforduló anyag akkoriban még az arany árával vetekedett. Éppen ezért, ebben az időben ékszereket készítettek belőle. Jut eszembe. Puha fémként befoghatta, a ruhát, meg az ember bőrét. Mivel ilyen későn jelent meg az emberiség életében, és ételében, ezért hatásai most kezdenek előjönni. Vagy ráfogjuk. Emlékezzetek a múltkori bejegyzésemre. Összefüggésbe hozzák, az Alzheimer kór, a Parkinson kór, az időskori demencia kialakulásával. Ez utóbbi kétségtelenül, egy húsz évvel korábban jelentkezik, mint azt, a múlt század elején tette. -.appa.

Előbb akkor tisztázzuk, - mi is az élőlény? Hirtelenjében fogadjuk el amit még középiskolás koromban tanultunk. Táplálkozik, szaporodik, növekszik. Természetesen, ebbe bele lehet kötni. Van aki hozzáteszi a helyváltoztatást is. Azt elsőre látjuk, hogy antropomorf szemléletünk miatt, a helyváltoztatás gyanús egy kategória. Atán a többi dolog is vicces. Elképzelünk egy baktériumot, vagy gombát, ahogy késsel, villával nekilát ozsonnázni. Aztán, az idősebb emberek nem szaporodnak. Ettől még élnek. Gyerekkoromban a baktériumoktól féltünk. Hosszú éveken át, a Biogál által gyártott Vegacilint ettük. Bekapkodtunk valamennyit. Elmúlt a torokfájás, és tyuhaj. Ha legközelebb fájt a torkunk nem is kellett Wald doktor úrhoz menni, aki a körzeti orvosunk volt. Megint ettünk néhány szemet, és annyi. No, aztán jött a tudományos fejlődés. Nem úgy van az. El kell enni az összes pilulát, mert rezisztens törzset alakít ki az antibiotikum, és legközelebb nem fog használni. Megjegyzem, amikor a nagy áttelepülési hullámban Romániából jöttek orvosok, akkor bizony megszokásból felírtak öt szem antibiotikumot. Megszokták, hogy a gyógyszerrel spórolni kell. Később megjelent ugye, a vírusos fertőzés. Erről a hetvenes évek második felében hallottunk. Atípusos tüdőgyulladás, mondták. Magas lázzal járt. Sztetoszkóppal hallgatózva, alig lehetett zörejt hallani. Akkor hallatszott, ha pont a fertőzött terület felett hallgatta, a doktor. Jobb híján ilyenkor is írtak fel antibiotikumot, megelőzvén a baktériumos felülfertőzést. Kétségtelen, hogy amióta Fleming felfedezte a Penicillint megváltozott a gyógyítás menete, és módja. A kutatók elkezdtek újabb, és újabb antibiotikumok után kutatni. Mondván, ha vannak rezisztens törzsek, akkor módosítsunk a molekulán, az majd elöli a bacit. Így aztán sokféle antibiotikum van. És az óta a bacikat is sorolgatjuk gram-pozitív, és gram-negatívra. Kenetet vesznek, és megállapítják melyik féle. Aztán ettől függően indítják meg a terápiát. Nem minden antibiotikum, hat mindegyik baktériumra. Avval is számolnak most már, hogy sok variációban fordulnak elő a baktériumok. A gyors szaporodás miatt hamar alakulnak ki mutációk. Mondják minden kórháznak meg van a saját reá jellemző kialakult baktériuma. Itt tartunk a baktériumok ellen vívott csatánkban. Tekintettük őket az emberiség legnagyobb ellenségének, mit sem tudva még a hasznos baktériumokról, amik az emberek barátai. Védi őket, a patogén baktériumoktól. A bőrünkön is vannak ilyenek. Változott tehát a helyzet azóta, hogy irtsuk őket ahol érjük. Most már tudjuk, hogy a bélben is vannak hasznos baktériumok. Antibiotikum kúra után, ezt szokás helyre állítani. Megjegyzem, a mindennapi erős detergens használat is árt az embernek. A bőrről lemosódik a zsír. A bőr kiszárad. Kirepedezik, és ott a baktériumok be tudnak hatolni. A bőr sebesedik, és emiatt elfertőződhet. Természetesen fiatalabb korban a bőr is gyorsabban regenerálódik. Szóval ne vigyük túlzásba a fürdőzést. Amondó vagyok csak a szükséges mértékben használjuk a fertőtlenítő szereket. -.appa.