Ennyi előzmény után folytassuk ott, hogy Látóék karonfogva érkeztek az italbolt elé, amint az egy harmonikus kapcsolatban élő pártól elvárható. Az ajtó előtt Látó elengedte az Ő kicsi párja kezét, és elsőnek lépett be a helyiségbe.  Egy kis társadalmi életet élni. Hogy lett látó? – merülhet fel jogosan a kérdés. Még mielőtt, elkezdenétek keresni az elérhetőségét lehűtelek benneteket lelkesedésetekben. Nem sokára az idő is lehűt Titeket, de szerintem ne várjuk meg azt a pár hetet.  Tehát így, hogy tisztáztuk nem látnok, vagy halott látó a Látó, áttérhetünk a névadó ceremónia történetére. Előbb azért közbevetném, hogy halott látók tényleg vannak. Ha, nem lennének, akkor nem tiltaná a biblia, hogy hozzájuk forduljanak. Történe pedig, egy szép kora nyári estén. Na, most ebben megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint nyáron, egy kora estén történt a dolog. De amúgy meg teljesen mindegy, az a lényeg megtörtént a nevezetes névadás, és a csoda is. De arról majd később. Szóval olyan nyáresteféle lehetett, mikor két idegen jött be, az emlékhelyre. Elől egy félénk nőnemű egyén, mögötte egy férfiember. Magabiztos megjelenéssel harsányan köszöntötte a jelenlevőket. Mondhatnám a hatás fokozása miatt, hogy érdeklődő szempárok kíséretében történtek az események, de nem így volt. Félszemmel Gizellát nézték. Nem szerette ugyanis, ha hangoskodtak a kocsmájában. Ebből láthatjátok Petőfi nem ezt a kocsmát énekelte meg. Arról már nem is beszélve, hogy az faluvégi volt, e meg nem. Mit iszol kisvirág? - kurjantotta el magát a jövevény. A kisvirágnak szólított nő nem szólt semmit, csak riadtan pislogott. Akkor még senki sem tudta, hogy tényleg Kis Virág a neve. Kérdeztelek virágom, - mondta az illető, és tréfásan lenyomta a hölgy fejét. Ennek következtében jól hallhatóan koppant a szőke fejecske a kocsma pulton. Ezt többen megütközve nézték. Nem ehhez voltak szokva. Iszonyat ült a tekintetükben, a barbárságnak ettől a látványától. A Diják, lévén a szellem, és a szavak embere, nem is bírta türtőztetni magát, és azt mondta: roppant helytelenül cselekszel pajtás. Mit szólnál hozzá, ha Téged ütne meg egy nő? A magabiztos, hangoskodó idegen, azt mondta: Szeretném én látni, azt a nőt, aki megüt engem. Mindeközben Lujzácska előjött a pult mögül. Halkan azt mondta: enyém ez a kocsma. Kérem, ne hangoskodjék. Próbáljon meg kultúrember módjára viselkedni. Ne botránkoztassa meg, az itt tartózkodókat, és főleg ne inzultálja a hölgyet. Jobb kezét előrenyújtva, azt mondta: szólítson Gizellának. Ekkor nem várt dolog történt. A balga idegen, ráütött Lujzilla béke jobbjára. Még váratlanabb dolog történt. Ezt az idegen nem várta. A kocsma törzsközönsége, már előbb várta az esemény bekövetkezését. Lujzilla ballal bepancsolt egyet a hőzöngő úrnak. Nem nagyot, csak úgy tessék-lássék módon, mert Lujzilla nem szerette az erőszakot. Nos, az eredmény így is lenyűgöző volt. Az úr kecses ívben csusszant be, az asztal alá. Meg sem mozdult. Kisvirág kétségbe esetten rohant az asztalhoz. Lehajolt, megrázogatta, és azt mondta: kelj fel Lázár! És lássatok csodát. Lázár megmozdult, és kezdett kikászálódni az asztal alól. Tevékenységét élénk érdeklődés kísérte. Lázár jobb szeme résnyire szűkült. Gizella, érdeklődve kérdezte. Mondja, jól lát? Ne aggódjon Gizike, ha jól emlékszem a nevére. Örülök a megismerkedésünknek, - mondta Lázár. Teszem hozzá, az öröm egyáltalán nem tükröződött az arcán. -.appa.

Nagyon, régen nem írtam Neked, úgyhogy most már éppen ideje volt. Ezért aztán este ráugrottam a gépre, és próbálom pótolni lemaradásomat. Én nagyon jó problémamegoldó vagyok, ezt jól látod. Ha fizetnének érte, akkor még inkább. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Itt nem volt rossz idő. Éjjel esett az eső, az meg nem zavar. Olvastam a mai, pontosabban a ma megjelent versedet. Kicsit meglepett. Jól éreztem, hogy: egy bizonyos fokú flegmaság van benne? Én nem szeretném, ha a környékemen, ahol pihenek, lenne egy csaholó, valami kutyusféle. Amúgy szeretem az állatokat, meg a növényeket is. Inkább táplálék formájában. Hátha, lesz még jó idő. Nagyon nem szeretném, ha bejönne itt ripsz, ropsz a rossz idő. Én nem is igen akarom, hogy történjék velem valami. Elvagyok békességben. Halat fogok, megpucolom. Főzök, megesszük. Mosogatok. Na, ez se olyan érdekes. A lényeg, hogy jól ellegyen az ember. Egyébként meg, azt gondolom, a céltalanság világ jelenség lett. Idesorolom, a hiábavalóságok célul való kitűzését is. Aztán meg. Kell e? - Istent keresnünk. Vagy megtalál? Azt is gondolom, hogy lehet hinni Istenben. Meg talán kell is. Isten nem forgalomirányító rendőr. Megadta a választás szabadságát. Legalábbis, ezt mondják. Szóval kaptuk, ezt a szabadságot, ha kaptuk. Ezzel, a szabadsággal élünk, jól, rosszul. Mikor, hogy? Mégis, azt gondolom, Isten nem oka a cselekedeteinknek. Mi tesszük, amit teszünk. Visszatérve, ahhoz a gondolathoz, hogy a cselekedeteinkben, Isten akarata érvényesül. Ilyet azok mondanak, akik cselekedeteiket Istenre akarják fogni. Népbutítás, ámítás miatt, mondanak olyat is, hogy velünk, az Isten. Be kell látnunk, felgyorsult, áramló, lüktető korban élünk. Nem érezzük a rezdüléseket. Rohanunk. És, ebben a csillogó, vibráló világban, nem vesszük észre a tükröt sem. Amit életünk során, elénk tartanak a mindennapok. Abban egyet értek veled. Gondolkodunk, hiszünk, reménykedünk. Végtére is a hit, a meg nem tapasztaltak, létező valóságként való elfogadása. Összevetve a két dolgot. Egy nem létező világban, a nihilizmus egy szimpatikus eszme. Szerencsére, ha a világ létezésében nem is, de a sör létezésében, kétségek között, de hiszek. Mi több. Többször meg kell tapasztalni, annak valóságát. A viccet félretéve. Az sincs. Az is képzelgés, és mellé, az üveges Aranyhordót, amit kedveltem megszüntették. Tehát, az már tényleg nincs. Dohogtam már e dolog miatt, hogy környezetvédelem ürügyén mindenféle zagyva szövegekkel elkábítanak minket. Szóval, az üveges sört, dobozba teszik. Na, az üveget nem, csak a sört. Mert tudod az alumínium sokkal környezetbarátabb dolog, mint az üveg, - ha lehet ilyen szót alkotni. Meg ilyen marhaságot elhinni. Szóval, hiányolom az őszinteséget. Hiányolom, de belátom nem mondhatják, hogy most ezt, meg ezt a céget, azt a cimborát kell pénzzel tömnünk. Szerencsére, az emberek nagy része, mikor sokszor hall valamit, azt el is hiszi. Akkor meg, - miért is ne hazudnának.   -.appa.

Nyugi. Valaki vár

Jól tudod. Az élet nem vár.

De, valahol…ott a halál.

                                     -.appa.

Na, háromszor ugrottam neki, hogy felteszem eme rímes kis írást. Mikor feltettem, akkor látszott a cím. Ímé, most most megint nem volt a bejegyzésnek címe. Azt is megemlítem, hogy ez a kis szöveg is eltűnt alóla. Megjegyeztem, int most is, hogy biza elkövettem valamit, és lesújt rám a nagy testvér, aki mindent lát. Azt is ecseteltem, hogy milyen jó is ilyen rövidet írni. Nem rövidet inni, bár annak is meg van a maga varázsa. Könnyebben érthető. Mármint a rövid írás. Igaz, a rövid ivás után is nagyon értelmes lesz az ember. Mindent megért, és mindent meg is tud magyarázni. Ha mégis úgy alakulna a dolog, hogy valaki nem érti, amit összeirkáltam itt, attól szíves elnézést kérek. Igazából sose értettem ezt a szíves elnézést, de mivel roppant tetszetős formula, ezért használtam. Amúgy tőlem, ne kérjetek szíves elnézést. Irigy vagyok, és nem szívesen nézem el másoknak az akármit. Ha, hibázik valaki, akkor az vigasztal, hogy nem csak én vagyok, olyan lökött, hogy hibázik. Abban a reményben, hogy így negyedik nekifutásra sikerül mindennek megjelennie üdvözlök mindenkit. Nézzék el, hogy feltettem ezt az írást. Cserébe én is elnézem, hogy piszkálgatták kicsinység. -.appa.

Az ember furcsa egy szerzet, mindegyik más, és más. Lehet hihetetlenül okos, és bizony ostoba is. Miért tűnik ostobaságnak, amit teszünk? Egyszerű oka van ennek. Az ember, mindég gondolkodik, és hisz. Gondolat világát átszövik a vágyai, és Vica versa. Ennek a vágynak veti alá a gondolatait. Aztán a másik dolog, hogy az ember vágyik dolgokra, de fél is tőle. Tehát érzések, és ellenérzések is beépülnek gondolkodásunkba. Ebből következik, hogy saját életünkkel kapcsolatos dolgokban sosem látunk tisztán. Kétségeink vannak. Sosem lehetünk biztosak abban, hogy jól döntöttünk. Az embernek meg vannak, a saját érdekei. Megint csak gondolkodik, és hisz. Időnként ellenérdeknek tűnő dolgok tűnnek fel. Az ember éli világát aztán, rádöbben viselt dolgai, és élete is mulandó. Lássuk be, hogy ez ijesztő. Természetesen ettől is kétségei támadnak. Nehéz elfogadni, hogy minden mulandó. Ez a múlandóság tény, de próbáljuk nem figyelembe venni. Minél fiatalabb valaki, annál könnyebben tudja kirekeszteni magából a múlandóság érzését. Amikor ez nem sikerül, attól is szenvedhet az ember. Érezhet kielégíthetetlen sóvárgást, vágyat valami után. Sőt valaki iránt. Ezektől szintén szenved. Bonyolítja a dolgot, hogy az ember magával kapcsolatban is gondolkodik, hisz magáról valamit. Az ember, nemcsak a környezetével, de a saját helyzetével sincs tisztában. Van természetesen magáról is egy személyiségképe, amit próbál másokkal elfogadtatni.  Igazából, saját helyzetünket nehezítjük meg. Az emberben nem tudatosodik, hogy léte, és helyzete viszonylagos. Az emberi elme bonyolult alkotás. Egyszerre tud befogadó és szabad, valamint elutasító és bezárt lenni. Azt gondolom meg kellene találnunk az egyensúlyt. Megtalálni az ideális helyet a világban, azt a helyet ahol jól érzed magad. Ami nem unalmas, és hosszútávon élhető. Ezt a helyet a gondolkodásunk segítségével kereshetjük. Mondom én ezt, aki életében sokszor veszítette el a türelmét. Próbálkozom pedig, hogy lelkemben, és a világban is békét találjak. Nem egyszerű, hisz a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt Mi emberek megtervezzük, elgondoljuk.  A gondviselés másképpen akarja, és Mi bosszankodunk. Pedig tudjuk, a sors útjai kifürkészhetetlenek. Mondják, írják: minden fejben dől el. Nem ilyen egyszerű ez. Mondják, meditálj. Ürítsd ki magad. Agyad legelrejtettebb zugából is takaríts ki mindent. Minden olyat, amit rossznak gondolsz magadban, és az ürességet töltsd fel jóval. Ez nem így van. Meditálni annyit tesz, mint megbarátkozni azzal, aki vagy. Amennyiben ez sikerül, akkor meg tudsz barátkozni a világgal, eltudod fogadni környezeted.    -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy hazánkban, a tudománynak nagy az Ő megbecsülése. Hát, esmét csak tévedtek. A múlt részben emlegettem a kamarákat. Többek között van egy ilyen, hogy Kereskedelmi és Iparkamara. Ennek van egy elnöke, aki ért a tudományhoz is. Ki is mondta a tévében, amit gondolt. Szóval, azt mondta  Paragh László éppen ideje volt, hogy Palkovics László, aki az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője elkezdte átalakítani a rendszert. Miről is van szó? Törvénymódosítás történt, ennek értelmében a tárca dönt az MTA kutatási támogatásának felhasználásáról. Ez a 40 milliárdos összeg, 28,1 milliárdos részét teszi ki. Ja, az MTA, 54 percet kapott, a véleményezésre. Az MTA elvileg független. A beavatkozásnak felháborodás lett az eredménye. Ezért aztán Palkovics miniszter úr tárgyalt Lovász Lászlóval az MTA-elnökével. A hírek szerint, a tárgyaláson az álláspontok közeledtek egymáshoz. Amondó vagyok, csak nem állnak úgy fel, hogy kimondják kár volt az eltöltött időért. A lényeg, az MTA lehetőséget kapott, álljon elő költségvetési javaslatokkal. Két javaslat született az MTA részéről. Jelezzen nekem vissza, akit meglepett, hogy Palkovics László elutasította azokat.  A költségvetési intézmények közül az MTA nem rendelkezik jövő évi költségvetés tervezettel, mivel Lovász László nem írta alá. Azt gondolom, ez bizonytalanságot szül. Felmerül a kérdés, - mi van, ha az állam nem ad pénzt a kutatásokra? Illetve ad, de csak azokra, amit az állam kiemelten kezel, mert fontosnak tart. Ismeritek a mondást. Akinek az Isten hivatalt adott, annak észt is adott. Bizony annak úgy is köll lennie. Egy innovációs miniszter hivatalból tudja, hogy mi a fontos. Azért tette ebbe a hivatalba a Mindenható (Nemzetes Úr). Majd megmondja: mit kutassanak? Mit, ne kutassanak! Demokrácia van. A többség akarata érvényesül. Márpedig Ők vannak többségben.  -.appa.

Vannak emberek, akik közösen tartják meg a névnapjukat. Régen ugye a brigád bulikon. Manapság a nyugdíjas klubokban. Az igazi azonban, mikor egy napra esik a két névnap. Nem ám azért, mert egy a nevük. Mondjuk például, az egyik Viktor, a másik meg Lőrinc. És, most ragadom meg az alkalmat, hogy késve ugyan, Nagynemzetes uramnak, és az Ő nagy barátjának kellemes névnapot köszöntsek. Tévedésbe ne essetek már. Nem elfelejtettem. Gondoltam én Nagynemzetes uramra többször is. Még annál is többször, mint szerettem volna. Sőt, azt mondom nektek mások is sokan gondolnak rá. Meg a rokonságára is. Le, és felmenőkre egyaránt. Meg emlegetik is. Még, a jó édesannyát is. Mivel érdemelte ki? Nem is tudom. Engem ne kérdezzetek. Lehet, összefüggésben van azzal, hogy Ő a nemzet jó tevője. Honnan tudom? Többen is mondták. Én meg nem tudhatom. Ketten nem tudhatjuk. Én, meg Hajnalka. Én azért, mert nem vagyok nemzet. Hajnalka meg azért, mert Kövér Lajos mindég azt mondta: Hajnalka! Te, ezt nem tudhatod. Hogy ki, Hajnalka? Hát Kövérné. Nem elírás. Nem kövér nő. Ezzel szembe Nagy nemzetes, meg a nagy barátja kövér, mint a disznó. A hasonlat nem tőlem származik. Belgyógyász barátom, kilencvenegy kilós, snájdig fiatalember koromban mondta: Gyuszi. Bazd meg, kövér vagy, mint egy disznó. Fogyjál le. Elég lenne Neked hetven kiló, mint amennyi én vagyok. Egy idősek vagyunk, egyforma magasak. Jaj, elnézést kérek. Én ezt a szókapcsolatot, és jelzős szerkezetet nem használhatom, hiszen nem vagyok belgyógyász. Nem állíthatok fel diagnózist. Így aztán nem hasonlíthatom Őket disznóhoz. A kéne még, hogy kuruzslásért perbe fogjanak. Mindenesetre, azt fenntartom, hogy kövérek. Alig férnek a bőrükbe. Vagy ez csak az örömük miatt van? Látszat az egész, és nem is kövérek? Jól feltettem, magamnak a kérdést. Mik jutnak az embernek eszébe? - egy kettős névnap következtében. Kellemes töprengést kívánok mindenkinek. -.appa.

Azt mondtam ugye, hogy beszélgetek még a tudományról. Na, az most van. Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a tudományra pénzt áldozni felesleges pénzkidobás. Hát tévedtek. Azt tudjátok, mert írják, meg mondják, hogy a tudomány nagyon fontos dolog. Azon múlik a jövő megalapozása. Meg roppant büszkék vagyunk a tudós magyarokra. Lélekszámot tekintve Nekünk van a legtöbb Nobel díjasunk. Ez nem tudom igaz e, de nagyon jól hangzik. Emlékszem, egy évben izraeli fiatalember kapta a Nobel díjat. Azonnal világgá kürtöltük, hogy íme, még egy magyar Nobel díjas. Az a kis apróság nem zavart minket, hogy a díjazott kijelentette, Ő izraeli Nobel díjas. Most gyorsan megvédem magunkat. Azt gondolom a Bolygó minden nemzete meg van győződve arról, hogy Ők a legcsodálatosabb, legtehetségesebb nép. Ebből következőleg, az összes többi teljesen feleslegesen él a földtekén.  Nyílván, az ÚR kísérletezgetett, és nagy jóindulatában, és kegyelmében nem pusztította el a többi rosszul sikerült selejt népséget. És e gyönyörű fordulattal eljutottunk, a kísérleteken keresztül a kutatásig. Emlékeztetnélek benneteket arra, hogy van Nekünk mindenféle kamaránk. Ők azok, akik beszedik a tagdíjat (kötelező), és annak fejében védik a tagság érdekeit. Amikor volt vállalkozásunk (2016) akkor ötezer Forint volt a díj. Arra nem sikerült rájönni, hogy, - mit is kapunk ezért? Mindenesetre, ha befizettük, akkor nyugton hagytak, és nem fenyegettek, hogy adómódjára behajtható. Megjegyzem, mikor évente egyszer ott jártam mindég rendesek, segítőkészek voltak. Mondhatjátok: persze, hogy azok voltak. Pénzt vittél Nekik. Akkor is rendesek voltak, amikor kijelentkeztem.  Már-már, úgy csinálok, mint Fábry, mindenről beszélek, amíg eljutok eredeti mondandómhoz. A humorban idegesítő az ilyesmi. Esetemben viszont, arról van szó, hogy nagy körültekintéssel kezelem a témát. Egy tévé műsorban szóba került, hogy a Magyar Tudományos Akadémia bírálta a szakképzés jelenlegi rendszerét. Részemről hiszek Nekik. Az mégiscsak nonszensz, hogy úgy kaphat valaki szakmát, hogy nem tud olvasni. Meséltem már, hogy a fiatalember az írásbelin nem írt semmit. (Ezek szerint írni sem tudott) A szóbelin sikerült Neki olyat produkálnia, hogy megkapta a szakmunkás bizonyítványt és asztalos lett. Ne sóhajtsatok fel megkönnyebbülve, hogy hála Istennek akkor happy end van. Tévedésbe ne essetek. Nem úgy lett asztalos, mint dolgozó. Megszerzett ismereteivel, az vélhetőleg sosem fog bekövetkezni. Papírja lett róla, hogy Ő asztalos. Ott tart a szakképzés, hogy a végzett tanulók közül, van olyan évfolyam, hogy nem dolgozik a szakmájában. Igaz. A Mi technikumi osztályunkból is, csak néhányan dolgoztunk technikusként a szakmánkban. Azon egyszerű oknál fogva, hogy sokan tovább tanultak. Megerősítem hát, én hiszek a tudományos akadémiának. Átlátják, hogy milyen hozzáállású, és milyen tudású emberek kerülnek ki a képzésekből. Hiszem, hogy a szakmákban, és a tudományos tevékenységekben is szükség van alapokra. Olyan tudásbeli alapokra, amire fel lehet építeni az ismeretek tárházát. Azokat az ismereteket lehet bővíteni, és újat alkotni a tudomány területén. Majd innen folytatom. -.appa.

A múltkoriban említettem, hogy az új stadionoknál több a bevétel. Drágább a jegy, több a bevétel, - mondottam akkor, meg most is. Miért is ne adnák drágábban a jegyet. Azt gondolom, ha olcsóbb lenne, akkor se menne több ember meccsre. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy a szép új kisvárdai stadion Mennyi bevételt eredményez majd. A szép új jelző feltételezés. Nem néztem meg, hogyan is néz ki. Abban biztos vagyok, hogy a büdös életben be nem hozza az árát. Egyébként meg nem is kell. Ezeket a stadionokat, az állam építteti.  A legtöbbjükről, az a hír járja, hogy nincs, aki üzemeltesse. Ebben a formában tehát, akik sarkított formában értelmezik a dolgokat azt mondják, hogy a mi adóforintjaikból épült, és abból működtetik. A Kisvárdai stadion érdekessége, hogy 2014-ben úgy tervezték, hogy 120 millió forintból megtörténik, az építkezés. Aztán többször módosítottak, aminek hatására jelentősen megnőttek a stadion felújítási költségei. Másik érdekesség, hogy eddig az évig, a Kisvárda a másodosztályban játszott. Hála a mindenhatónak az idén feljutott a csapat, az elsőosztályba. Vajon meddig marad ott. Különösebben nem követem a futballt, de úgy látom, a vidéki, mondjam azt „kis csapatok” hajlamosak a foci mellett jojót is játszani. Fel, és le. A lényeg, 2,49 milliárd forintért van Kisvárdának egy remek stadionja. Legalábbis reméljük, nem járunk úgy, mint a felcsútival. A Videoton kupaszereplésekor szégyenkezhettünk miatta. Pontosítok. A pálya talaja miatti dagonya miatt. Úgy gondolom, ha a Vidi stadion elkészül, majd a Felcsút játszik a sóstói új stadionban Fehérváron. Addig, amíg a felcsúti stadion alagcsövezését, és gyepszőnyegét rendbe teszik. Hogy mennyibe fog az kerülni? A pénz nem számít, csak legyék jó a stadion. Ja, és nem is a mi adóforintjainkból épülnek a sport beruházások. Addig igaz, hogy adóból van a pénz. Tehát nem mi, állampolgárok bírjuk. Hanem? Bírja a TAÓ. Jut eszembe. Igazán támogathatnák a tudományt is. De azt mondták, a tudományt nem kell támogatni. Nem kell alapkutatást végezni. Ki kell jelölni, a területeket, hogy mit kutassanak, mit fejlesszenek. Na, ezt jó lenne bevezetni mindenütt. Például, a házaknál is felesleges alapot építeni. Ki kellene, hogy melyik emeletet építsék. De erről majd beszélgetek még. -.appa.

• Az a hír látott napvilágot, hogy a halogén izzók kivonásra kerülnek. Egyrészt környezetkárosító mivoltuk miatt, másrészt sokat fogyasztanak. Rengeteg áramot lehet vele megtakarítani, ha kivonják. Kell is a takarékosság. Gondoljátok végig. Erőltetik, az elektromos autókat. Azoknak tankolni kell. Azt elismerik, - ha nem is így, ahogy én mondom - hogy igazából az elektromos autók jelenleg még nincsenek kitalálva. Ezt ne értsétek szó szerint. Vannak ilyen autók. Árulják, de nagy veszteséggel adják el őket. A bankárok nyomatják a pénzt a fejlesztésbe, mondván: ez a jövő útja, mert környezetbarát. Igazából szerintem, ilyen papírokba fektették a pénzüket. A politikusékat meggyőzték, ugyan támogassátok már az elektromos autóvásárlást. Akik ebben a bizniszben részt vesznek, mindenképpen nyernek. Na, nem az ecerű álampógár. A bankár, meg a politikus. Ők tudják majd mikor szabaduljanak meg, az elektromos autós befektetéseiktől. Mondhatjátok, aki elektromos autót vesz, az most nagy támogatást kap. Hát, ja. Ami megint csak azt jelenti, a gazdagok kapnak néhány millát, hogy vehessenek nagyon drága autót. Természetesen ehhez az autóhoz is ki kell építeni a tankolási lehetőséget. Ez a beruházás élénkíti a gazdaságot. Nem mellesleg bővítésre szorul majd a munkát végző vállalkozók zsebe, hogy férjen a hozzájuk szivárgó pénzecske. Nem tudom hajjátok, ezzel a halogén izzó kivonással takarítunk meg annyit, hogy érdemes legyen ripsz-ropsz így elhatározni. Most pedig megszüntetjük. Ami van a bótokba értékesíthető, oszt annyi. Erőszakkal bevezetik. Nem lehetett volna megvárni, amíg a led lámpák odafejlődnek, hogy azt veszi a nép. Legyen olcsó, és megfelelő színtartományban világítson. A felhasznált anyagok miatt, azt úgy sem tudják megcsinálni, hogy ne legyen környezetszennyezőbb, mint a halogén izzó. Kamu, hogy ezek újra hasznosíthatóak. Régebben már mondtam, hogy ott lesz az irgalmatlan mennyiségű rossz akkumulátor. Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy ezek az akkuk tíz évig bírják majd. Tönkre menne akkor az akkumulátor gyártó cég. Fogyasztói társadalomban ilyesmi nem engedhető meg. Nem mellékes dologként megemlítem. Ezek az autók sok áramot fognak fogyasztani. Úgyhogy, hajrá paksi bővítés.
• Ha már ilyen környezetvédő hangulatban vagyok. Meg ugye az újrahasznosítás igézetében. Talán megérdeklődném valakitől, - milyen ötlettől vezérelve szüntették meg a szelektív hulladékgyűjtést? Emlékszem egyszer egy asszonka hazudgálta a rádióban, hogy az üvegeket azért kell külön szedni, mert bár hazánkban nincs üveggyártás, de az összegyűjtött üveget eladjuk a Szlovákoknak.  Miből gondoltam, hogy hazudik? Abból, hogy hónapok óta nem gyűjtötték már az üveget. Az óta egyebet se. Belátták, hogy ezzel a sok szeméttel nem tudnak mihez kezdeni, ezért egyszerűen megszüntették a szelektív gyűjtőszigeteket. Ennyit az újrahasznosításról. Lehet ezen gondolkodni, de a jelenlegi technológiák arra törekszenek, hogy ne lehessen szétszedni a terméket. Nehogy javítható legyen. Akkor nem tudnának annyit eladni.   -.appa.

mert,

az ember feláll és egyre növekszik—mégis egyre méjebbre süjjed.—öltek kőbaltával—karddal—tőrrel és gyilokkal—hittel és mondva csinált indokkal—na és a minden fajta mérgek—abból is van temérdek—s kiket mágján—kötélen ért a végzet—aztán jött az orv lövészet—maradiság késsel döfni—mennyivel jobb volt ugye—lövéssel ölni—jobb volt mint közösülni—jöttek mindenféle képzetek—egyszerre mind kettőt is lehet— aztán gránátok jöttek—srapnelek—bombák mejek közül az atom volt a csúcs—dobjuk le mondta truman—mikor japánnal nem boldogult—megszületett azóta a hidrogénbomba is végre—nem tudhatod hogy mi jön ha felnézel az égre—repülőgép zúg feletted—hiába nézed—lehet ezzel jön a végzet—gondoltam írok ijen verset—de hát vers ez egyáltalán—merül fel bennem a kérdés—azt mondom igen—van neki egy belső dallama—és azt is megtettem hogy egy versszerű írásomat átírtam ijenre—mármint ijen okhatározói mellékmondatosra—amikor elkezdtem írni okhatározói mellékmondatokat—valamikor kettőezer tizenháromban—egyértelműnek vettem hogy ez novella—emlékeztetnélek benneteket mikor megmutattam két irodalomnak tanárnak—a mi ez mama kérdésre a hölgy kérdést tett fel —el kell ezt nekünk dönteni—majd azt mondta—majd eldönti az utókor—én azt hittem hogy ez novella—be is adtam egy pájázatra—ahol nem értékelték—mondván—nem felel meg a novella kritériumainak—hát ez az átka mikor valakinek nincs fogalma arról hogy mi —micsoda—nem is nevezem rímes írásaimat versnek—nem tanultam ijen dógokat—vén fejjel meg eszemben sincs—vélem megfelel a novellának—eleinte a mindennapi életből—annak helyzeteiből és eseményeiből vettem történeteim tárgyát—ma már nem—remélem azt azért nem vitatják el hogy ez próza

mert,

kitört belőlem a kiáltás—ó boldogságos—a te mennyei melleid felett teljesedett be a cirkum polaritás—gyónjon mindenki kinek van papja—hittem minden jóra fordul—ez a fordulat napja —pálfordulásé —fordulj el páltól—és fordulj felém gyöngyöző tekinteteddel és homlokoddal—fordulj felém éljük meg az izzadás és az igazság pillanatát —az igazság pillanata hogy nincs igazság—nincs igazság véreim—magyarok ne hagyjátok hogy a vérünket szívják—véreim—nemzet társaim ne hagyjátok cigányozni magyarország miniszterelnökét—a nemzet miniszterelnökét—aki medvét látott erdélyben—sokan láttak medvét—de azok közül a medvék közül csak az az egy látott miniszterelnököt—pista bácsi a műszakomban dolgozott— ő is látott medvét—a dohányzóban mesélte—a háborúban eredélyben volt—az erdőben talált egy nagy málnást—nekiállt málnát enni— egyre beljebb haladt a málnásban—egyszer csak szemben áll vele egy medve—az is málnázik—mórikálva mutatja a két kezével hogy a medve hogy dörmöli be a málnát—felállt a lócáról és mö mö mö hangokat kiadva imitálta ahogy a medve eszi a málnát—mindenki érdeklődve várta hogy mi lesz— hát az lett hogy az öreg visszaült a lócára—vártunk—majd valaki megszólalt—és mi volt aztán—semmi—hát mi mi lett vóna—kérdezte—ű ment arra—én meg emerre—csalódottak voltunk—persze azt tudtuk hogy az öregnek nem lett baja hisz itt mesél nekünk—azt is tudtuk hogy a medvének se lett baja hisz annak meg nagyobb híre lenne—a dohányzóban jó párszor elmeséltettük vele a kalandot mikor együtt málnázott a medvével—aztán egyszer csak úgy alakult hogy úgy kértük—pista bá—mesélje már el mikor a málnásban szembetalálkozott a medvével—oszt megkérdezte—pista van tüze    -.appa.