Nyugi. Valaki vár

Jól tudod. Az élet nem vár.

De, valahol…ott a halál.

                                     -.appa.

Na, háromszor ugrottam neki, hogy felteszem eme rímes kis írást. Mikor feltettem, akkor látszott a cím. Ímé, most most megint nem volt a bejegyzésnek címe. Azt is megemlítem, hogy ez a kis szöveg is eltűnt alóla. Megjegyeztem, int most is, hogy biza elkövettem valamit, és lesújt rám a nagy testvér, aki mindent lát. Azt is ecseteltem, hogy milyen jó is ilyen rövidet írni. Nem rövidet inni, bár annak is meg van a maga varázsa. Könnyebben érthető. Mármint a rövid írás. Igaz, a rövid ivás után is nagyon értelmes lesz az ember. Mindent megért, és mindent meg is tud magyarázni. Ha mégis úgy alakulna a dolog, hogy valaki nem érti, amit összeirkáltam itt, attól szíves elnézést kérek. Igazából sose értettem ezt a szíves elnézést, de mivel roppant tetszetős formula, ezért használtam. Amúgy tőlem, ne kérjetek szíves elnézést. Irigy vagyok, és nem szívesen nézem el másoknak az akármit. Ha, hibázik valaki, akkor az vigasztal, hogy nem csak én vagyok, olyan lökött, hogy hibázik. Abban a reményben, hogy így negyedik nekifutásra sikerül mindennek megjelennie üdvözlök mindenkit. Nézzék el, hogy feltettem ezt az írást. Cserébe én is elnézem, hogy piszkálgatták kicsinység. -.appa.