appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Szeptember vége felé   (26/1)

2024. november 08. 09:35 - appasztorik

-’23.09.26.

Tegnap, vagyis hétfőn úgy gondoltam, hogy a Vasárnap elmaradt horgászatot bepótolom. Hát az egy csuda idő volt. Esegetett délelőtt, meg felhős is volt, de ami délután történt arra nem gondoltam. Egyszer-csak feketedik az ég. Nemcsak az alja, hanem mindenje. Kigyulladnak a közvilágítás fényei. Mondom is Attilának: ma sem lesz horgászat. 4 óra, és olyan sötétség van, mintha este hét lenne. Milyen négy óra? – kérdi. Két óra van. Hát tényleg. Futólag az órára pillantottam. Úgy láttam 15:57. Közben 13:57 volt. Tegnap az árnyékban kellemes idő volt, de a napnak volt olyan ereje, hogy égette szét az ember fejét. Így aztán háromkor indultam. A Dob-felé vezető úton megelőztem Lajost. Én már pakoltam ki az autóból, mikor odaért. Mondta, hogy régen volt horgászni. A fia fentre jár. Három pontyot fogott, 27 kiló volt. Hát az nem rossz. Egy hátulütője van, - vissza kell őket bocsájtani a vízbe. Mondta Lajos, hogy elengedték a vizet. Ilyenkor a halak leúsznak. Hallottam már mástól is, ezt az elméletet. Engem nem nagyon érint. Keszegezek az meg van. Kiderült, hogy az etetőanyag a garázsban maradt. Vasárnap délelőtt teleraktam a dobozt, csak nem tettem be a kocsiba. Még jó hogy volt szombatról, egy tejfeles veder kétharmadnyi, maradék.  Szombaton, hogy gyorsabban folyt a víz, raktam be két nagyobb úszós szereléket. Szerencsére, mert megfogtam Attila akadóját és beszakadtam. Mellé úgy, hogy odaszakadt a teljes szerelék. Befűztem a zsinórt és hozzákötöttem a cájgot. Így sikerült fognom nagyobb törpéket, és keszegeket is. Laci telefonált, hogy sikerült fognia egy négy és feles pontyot. Megkínlódott vele, de megvan. A bolonyaija 30 grammos, nem volt vele gond. Azt hiszem, a gondot a növényzet okozta. Negyed hétig horgásztam. Megyek fel a kocsihoz. A végénél ott fekszik egy kutya. Mikor meglát, tisztelettudóan feláll, és örvendező ábrázattal nagy farkcsóválva jön felém. Vasváriban ilyenféle kutya van több is. A régi TSz telepen kettő is. Jóval nagyobbak, mit egy németjuhász, és a testalkatuk is erősebb. Barnás, őszes göndör szőrzet. Kajla fül. Kicsit bumfordi ábrázat. Ez kisebb volt, olyan 60 centi magas. Mondtam neki: most tisztázzunk valamit. Nekem nincs szükségem kutyára. Állj odébb. Megállt, abbahagyta a csóválást. Odébb ment a kocsi oldalához, ahol újra kezdte. Én, onnan is elküldtem, hogy pakolhassak. Mikor a haltartót raktam a kocsi elejére, akkor láttam ott fekszik a kocsi előtt. Érdeklődve nézte mit csinálok. Nem állt fel, de engem nézett. Lajos jött kifele. A Te kutyád kérdi. Mondtam, hogy nem. Fűzött tengerire volt egy jól húzós kapása, de megállt. Azon kívül semmi. Megmértem a halat. Az öt keszeg 53 deka volt, a 11 törpe 51 deka. A kutyának mondtam, hogy menjen onnan, mert indulok. Kicsi tolattam, és akkor láttam a jobboldali ajtónál van. Elindultam. Párat lépett aztán megfordult, és elindult befelé a töltésen. Állt ott egy autó, lehet az Ő kutyájuk volt. Ha nem, akkor ezen a területen a vadőrök előbb utóbb lelövik. Veszélyes vizekre tévedt. Városi kóbor kutyaként nyugodtan éldegélhetne. A sintérek havi egyet befognak, hogy maradjon munkájuk. Az se lehetetlen, hogy a település határánál elengedik. Valamiért, nem fogynak a kóbor kutyák.  -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr718726706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása