Azt mondtam ugye, hogy beszélgetek még a tudományról. Na, az most van. Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a tudományra pénzt áldozni felesleges pénzkidobás. Hát tévedtek. Azt tudjátok, mert írják, meg mondják, hogy a tudomány nagyon fontos dolog. Azon múlik a jövő megalapozása. Meg roppant büszkék vagyunk a tudós magyarokra. Lélekszámot tekintve Nekünk van a legtöbb Nobel díjasunk. Ez nem tudom igaz e, de nagyon jól hangzik. Emlékszem, egy évben izraeli fiatalember kapta a Nobel díjat. Azonnal világgá kürtöltük, hogy íme, még egy magyar Nobel díjas. Az a kis apróság nem zavart minket, hogy a díjazott kijelentette, Ő izraeli Nobel díjas. Most gyorsan megvédem magunkat. Azt gondolom a Bolygó minden nemzete meg van győződve arról, hogy Ők a legcsodálatosabb, legtehetségesebb nép. Ebből következőleg, az összes többi teljesen feleslegesen él a földtekén.  Nyílván, az ÚR kísérletezgetett, és nagy jóindulatában, és kegyelmében nem pusztította el a többi rosszul sikerült selejt népséget. És e gyönyörű fordulattal eljutottunk, a kísérleteken keresztül a kutatásig. Emlékeztetnélek benneteket arra, hogy van Nekünk mindenféle kamaránk. Ők azok, akik beszedik a tagdíjat (kötelező), és annak fejében védik a tagság érdekeit. Amikor volt vállalkozásunk (2016) akkor ötezer Forint volt a díj. Arra nem sikerült rájönni, hogy, - mit is kapunk ezért? Mindenesetre, ha befizettük, akkor nyugton hagytak, és nem fenyegettek, hogy adómódjára behajtható. Megjegyzem, mikor évente egyszer ott jártam mindég rendesek, segítőkészek voltak. Mondhatjátok: persze, hogy azok voltak. Pénzt vittél Nekik. Akkor is rendesek voltak, amikor kijelentkeztem.  Már-már, úgy csinálok, mint Fábry, mindenről beszélek, amíg eljutok eredeti mondandómhoz. A humorban idegesítő az ilyesmi. Esetemben viszont, arról van szó, hogy nagy körültekintéssel kezelem a témát. Egy tévé műsorban szóba került, hogy a Magyar Tudományos Akadémia bírálta a szakképzés jelenlegi rendszerét. Részemről hiszek Nekik. Az mégiscsak nonszensz, hogy úgy kaphat valaki szakmát, hogy nem tud olvasni. Meséltem már, hogy a fiatalember az írásbelin nem írt semmit. (Ezek szerint írni sem tudott) A szóbelin sikerült Neki olyat produkálnia, hogy megkapta a szakmunkás bizonyítványt és asztalos lett. Ne sóhajtsatok fel megkönnyebbülve, hogy hála Istennek akkor happy end van. Tévedésbe ne essetek. Nem úgy lett asztalos, mint dolgozó. Megszerzett ismereteivel, az vélhetőleg sosem fog bekövetkezni. Papírja lett róla, hogy Ő asztalos. Ott tart a szakképzés, hogy a végzett tanulók közül, van olyan évfolyam, hogy nem dolgozik a szakmájában. Igaz. A Mi technikumi osztályunkból is, csak néhányan dolgoztunk technikusként a szakmánkban. Azon egyszerű oknál fogva, hogy sokan tovább tanultak. Megerősítem hát, én hiszek a tudományos akadémiának. Átlátják, hogy milyen hozzáállású, és milyen tudású emberek kerülnek ki a képzésekből. Hiszem, hogy a szakmákban, és a tudományos tevékenységekben is szükség van alapokra. Olyan tudásbeli alapokra, amire fel lehet építeni az ismeretek tárházát. Azokat az ismereteket lehet bővíteni, és újat alkotni a tudomány területén. Majd innen folytatom. -.appa.