Nagyon, régen nem írtam Neked, úgyhogy most már éppen ideje volt. Ezért aztán este ráugrottam a gépre, és próbálom pótolni lemaradásomat. Én nagyon jó problémamegoldó vagyok, ezt jól látod. Ha fizetnének érte, akkor még inkább. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Itt nem volt rossz idő. Éjjel esett az eső, az meg nem zavar. Olvastam a mai, pontosabban a ma megjelent versedet. Kicsit meglepett. Jól éreztem, hogy: egy bizonyos fokú flegmaság van benne? Én nem szeretném, ha a környékemen, ahol pihenek, lenne egy csaholó, valami kutyusféle. Amúgy szeretem az állatokat, meg a növényeket is. Inkább táplálék formájában. Hátha, lesz még jó idő. Nagyon nem szeretném, ha bejönne itt ripsz, ropsz a rossz idő. Én nem is igen akarom, hogy történjék velem valami. Elvagyok békességben. Halat fogok, megpucolom. Főzök, megesszük. Mosogatok. Na, ez se olyan érdekes. A lényeg, hogy jól ellegyen az ember. Egyébként meg, azt gondolom, a céltalanság világ jelenség lett. Idesorolom, a hiábavalóságok célul való kitűzését is. Aztán meg. Kell e? - Istent keresnünk. Vagy megtalál? Azt is gondolom, hogy lehet hinni Istenben. Meg talán kell is. Isten nem forgalomirányító rendőr. Megadta a választás szabadságát. Legalábbis, ezt mondják. Szóval kaptuk, ezt a szabadságot, ha kaptuk. Ezzel, a szabadsággal élünk, jól, rosszul. Mikor, hogy? Mégis, azt gondolom, Isten nem oka a cselekedeteinknek. Mi tesszük, amit teszünk. Visszatérve, ahhoz a gondolathoz, hogy a cselekedeteinkben, Isten akarata érvényesül. Ilyet azok mondanak, akik cselekedeteiket Istenre akarják fogni. Népbutítás, ámítás miatt, mondanak olyat is, hogy velünk, az Isten. Be kell látnunk, felgyorsult, áramló, lüktető korban élünk. Nem érezzük a rezdüléseket. Rohanunk. És, ebben a csillogó, vibráló világban, nem vesszük észre a tükröt sem. Amit életünk során, elénk tartanak a mindennapok. Abban egyet értek veled. Gondolkodunk, hiszünk, reménykedünk. Végtére is a hit, a meg nem tapasztaltak, létező valóságként való elfogadása. Összevetve a két dolgot. Egy nem létező világban, a nihilizmus egy szimpatikus eszme. Szerencsére, ha a világ létezésében nem is, de a sör létezésében, kétségek között, de hiszek. Mi több. Többször meg kell tapasztalni, annak valóságát. A viccet félretéve. Az sincs. Az is képzelgés, és mellé, az üveges Aranyhordót, amit kedveltem megszüntették. Tehát, az már tényleg nincs. Dohogtam már e dolog miatt, hogy környezetvédelem ürügyén mindenféle zagyva szövegekkel elkábítanak minket. Szóval, az üveges sört, dobozba teszik. Na, az üveget nem, csak a sört. Mert tudod az alumínium sokkal környezetbarátabb dolog, mint az üveg, - ha lehet ilyen szót alkotni. Meg ilyen marhaságot elhinni. Szóval, hiányolom az őszinteséget. Hiányolom, de belátom nem mondhatják, hogy most ezt, meg ezt a céget, azt a cimborát kell pénzzel tömnünk. Szerencsére, az emberek nagy része, mikor sokszor hall valamit, azt el is hiszi. Akkor meg, - miért is ne hazudnának.   -.appa.