Ennyi előzmény után folytassuk ott, hogy Látóék karonfogva érkeztek az italbolt elé, amint az egy harmonikus kapcsolatban élő pártól elvárható. Az ajtó előtt Látó elengedte az Ő kicsi párja kezét, és elsőnek lépett be a helyiségbe.  Egy kis társadalmi életet élni. Hogy lett látó? – merülhet fel jogosan a kérdés. Még mielőtt, elkezdenétek keresni az elérhetőségét lehűtelek benneteket lelkesedésetekben. Nem sokára az idő is lehűt Titeket, de szerintem ne várjuk meg azt a pár hetet.  Tehát így, hogy tisztáztuk nem látnok, vagy halott látó a Látó, áttérhetünk a névadó ceremónia történetére. Előbb azért közbevetném, hogy halott látók tényleg vannak. Ha, nem lennének, akkor nem tiltaná a biblia, hogy hozzájuk forduljanak. Történe pedig, egy szép kora nyári estén. Na, most ebben megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint nyáron, egy kora estén történt a dolog. De amúgy meg teljesen mindegy, az a lényeg megtörtént a nevezetes névadás, és a csoda is. De arról majd később. Szóval olyan nyáresteféle lehetett, mikor két idegen jött be, az emlékhelyre. Elől egy félénk nőnemű egyén, mögötte egy férfiember. Magabiztos megjelenéssel harsányan köszöntötte a jelenlevőket. Mondhatnám a hatás fokozása miatt, hogy érdeklődő szempárok kíséretében történtek az események, de nem így volt. Félszemmel Gizellát nézték. Nem szerette ugyanis, ha hangoskodtak a kocsmájában. Ebből láthatjátok Petőfi nem ezt a kocsmát énekelte meg. Arról már nem is beszélve, hogy az faluvégi volt, e meg nem. Mit iszol kisvirág? - kurjantotta el magát a jövevény. A kisvirágnak szólított nő nem szólt semmit, csak riadtan pislogott. Akkor még senki sem tudta, hogy tényleg Kis Virág a neve. Kérdeztelek virágom, - mondta az illető, és tréfásan lenyomta a hölgy fejét. Ennek következtében jól hallhatóan koppant a szőke fejecske a kocsma pulton. Ezt többen megütközve nézték. Nem ehhez voltak szokva. Iszonyat ült a tekintetükben, a barbárságnak ettől a látványától. A Diják, lévén a szellem, és a szavak embere, nem is bírta türtőztetni magát, és azt mondta: roppant helytelenül cselekszel pajtás. Mit szólnál hozzá, ha Téged ütne meg egy nő? A magabiztos, hangoskodó idegen, azt mondta: Szeretném én látni, azt a nőt, aki megüt engem. Mindeközben Lujzácska előjött a pult mögül. Halkan azt mondta: enyém ez a kocsma. Kérem, ne hangoskodjék. Próbáljon meg kultúrember módjára viselkedni. Ne botránkoztassa meg, az itt tartózkodókat, és főleg ne inzultálja a hölgyet. Jobb kezét előrenyújtva, azt mondta: szólítson Gizellának. Ekkor nem várt dolog történt. A balga idegen, ráütött Lujzilla béke jobbjára. Még váratlanabb dolog történt. Ezt az idegen nem várta. A kocsma törzsközönsége, már előbb várta az esemény bekövetkezését. Lujzilla ballal bepancsolt egyet a hőzöngő úrnak. Nem nagyot, csak úgy tessék-lássék módon, mert Lujzilla nem szerette az erőszakot. Nos, az eredmény így is lenyűgöző volt. Az úr kecses ívben csusszant be, az asztal alá. Meg sem mozdult. Kisvirág kétségbe esetten rohant az asztalhoz. Lehajolt, megrázogatta, és azt mondta: kelj fel Lázár! És lássatok csodát. Lázár megmozdult, és kezdett kikászálódni az asztal alól. Tevékenységét élénk érdeklődés kísérte. Lázár jobb szeme résnyire szűkült. Gizella, érdeklődve kérdezte. Mondja, jól lát? Ne aggódjon Gizike, ha jól emlékszem a nevére. Örülök a megismerkedésünknek, - mondta Lázár. Teszem hozzá, az öröm egyáltalán nem tükröződött az arcán. -.appa.