Gondolódzkodtam már több esetben a teremtés, vagy a teremtődés problematikáján. Matematikáján nem, ellentétben Hawking-al. Meg aztán azon is, hogy a lét. A Mi létünk, - egyáltalán létező valami e? Szemléljük, a Mi vallásunk irányából. Bár! Részemről, sok minden szimpatikus dolog van a Távol-keleti felfogásokban, értelmezésekben. De igazából, nagyon tudnám utálni az újjászületést, újratestesülést (régebben erre is utaltam, illetve utáltam ). Dacára annak, hogy Föld szerte sokan elfogadják, mi több szeretik ezt a tant. Nyilván Ők értik ezt az egészet. A földi lét siralomvölgy. No, persze a Bibliából is levonhatunk hasonló következtetést. Meg kell hagyni, van is ebben a siralomvölgy felfogásban sok igazság. Miért kételkedem akkor a többiben? Azt gondolom, a lényeg az Árjuvéda (az élet tudománya). A jóga értelme, hogy leszállhasson az ember a létkerekéről. Lényege. Ne kelljen újjá születnie az embernek. Én erről a témáról szállok most le. Megjegyezve. Nemhogy újjá! De, ki akart egyáltalán megszületni? - és akkor még többször is kell, amíg el nem éred a megfelelő állapotot. A Mi esetünkben a mennyországba illenék jutni. A Mi Istenünk, lássuk be, rendes velünk. Nekünk egyszer sem kell ehhez, újjászületnünk. Az írások alapján, az ember Istentől szabadságot kapott. Azt gondolom nem az akaratét. Meg nem is a cselekvését. Ebben az aspektusban, elég nehezen tudom értelmezni, hogy a választás szabadsága az emberé. Hacsak úgy nem, hogy az ember azt választhatja, amit Isten akar. Gondolatom szerint elég visszás helyzet ez. Mert, miről is van szó? Ott az ember, telve akaratokkal, de nem rendelkezik az akarat szabadságával. Mégis azt mondom, ez érhető, hiszen az emberi akarat, a cselekvés által elrontja Isten művét. Ezt meg Isten nem akarhatja (ha értenénk, akkor Mi sem). Írtam én már, hogy Nem hiszem az időt, mint valóságot. A teret sem, de az más kérdés. Nyilvánvaló, ha minden illúzió, akkor abban az értelemben ezek is valós dolgok, mint minden más. Pillantsunk azért az idő kérdéskörére. Szent Ágoston szerint: Istent nem képzelhetjük el, az időben létező lényként. Az idő csupán, az Isten által teremtett világegyetem egyik sajátsága. Isten pedig bizonyára tudta, mit akar. Én még azt teszem hozzá. Ebben a térben létező lényként se képzelhetjük el Istent. Abból az okból kifolyólag, hogy az a tér, amiben Mi létezünk, túlságosan egybefonódott az idővel. Ezért mondom, hogy Istennek kívül kell esnie a Mi időnkön, és terünkön. Emlékezzetek rá, régebben is felvetettem: az idő nem létezik. Ennek megerősítésére idézem Ágostont: az idő, az Isten által teremtett világ sajátsága, s a világegyetem létrejötte előtt nem létezett. Tehát, amikor azt mondtam, hogy idő nincs, akkor igazam volt. Idő most sincs. Kitaláltunk valamit, aminek segítségével elhelyezzük magunk, az egymásutániságban. Felvetődik bennem, akkor a teremtés előtt tér sem volt. Tudom, szükségünk van rá, hogy elhelyezhessük Magunk, az egymás mellettiségben. Azt mondom. Ez is képzelgés, és ez is illúzió. Zárszóként, de nem megoldásként. Aquinói Tamás azt mondja: létezik egy bizonyos Isteni törvény. Mégpedig az értelem, amely Isten szellemében székel, és az egész világegyetemet kormányozza. Tehát akkor, Isten illúziói vagyunk. Lám milyen egyszerű ez az egész. Avval kapcsolatban, hogy most készülnek a Marsra. Később majd a szuper ember új világokba költözik. Nos, azt gondolom, ez abból adódik, hogy az embernek, van egy lét utáni sóvárgása. Értelmezhetetlen számomra, - hogy miért? A világegyetem szempontjából oly mindegy, - van ember, vagy nincs? Nekünk, ma élőknek meg főleg mindegy. Áttelepülnek? Nem települnek? Mi közünk hozzá? Ilyen hiábavalóságon, - mi értelme agyalni? Mi után tönkre tettük a Földet, - hogy menekülnek el az utódok? Óvnunk kellene a Földet. E helyett, hamis állításokkal még inkább kiszipolyozzák a Föld készleteit, hogy még több pénzhez juthassanak, az amúgy is szuper gazdagok. Bizony mondom Néktek álságos, és utálatos dolgok ezek, - nem tudom az ÚR szemében azok e? - de az én szememben mindenképpen. -.appa.  

Régen nem írtam, amiért elnézést is kérek. Megint volt, ami felbosszantott. Itt volt a Te szedd.  Menjünk szemetet szedni. Hát menjen, aki szétdobálta. Vagy ott vannak a közmunkások. Lehetne Nekik értelmes munkát adni. Biztosítsanak részükre eszközöket, oszt csinálják. Nem utolsó sorban, amit összeszedtek, azt vigyék el. Összekotorják a falevelet, aztán nincs mibe rakni. Szerte, szertendő széjjelhordja a szél, ahogy Fekete Zoli mondaná. Lássuk be, mikor az ember dolgozik, amikor azt látja, a munkája kárba vész, azt érzi semmi értelme dolgozni. Megértem Őket, hogy nem szívesen dolgoznak. Jut eszembe. Olvastam, az ember lábnyomáról, amit a környezetben hagy. Na, a cigány ebből a szempontból a bigfoot. Megmondom Neked, miért gondolom ezt. Nézd majd meg. Kijön a cigány a boltból. A zacskóban lévő kifli csücskét foggal megharapja, és elengedi a zacskót. Azt elfújja a szél. Az előttünk lévő parkban szoktak reggelizni a közmunkás cigányasszonyok. Leülnek a padra, esznek, csevegnek. Ami szemét keletkezik, azt körbe hajigálják magukon. Ott van mellettük a zsák, a kuka. Nem dobják bele. Elválasztják a munkát, a reggeli szünettől. Mikor indulnak tovább, akkor összeszedik, az elhajigált csomagolóanyagokat. Hát, erre a környezeti lábnyomra gondoltam. Múltkori kérdésedre. Persze, hogy jó. Minden jó, ami előrébb viszi az emberiséget. Vagy valamerre viszi. A végtelenben, ami a világegyetem, nem tudjuk merre is van az előre. DE! A jó, még mindég jobb, mint a rossz. Legalábbis így mondták, annak idején. Ebben nevelkedtünk. Amit kiskorunkban belénk neveltek, azt a mai napig hajlamosak vagyunk elhinni. Emlékszel? Volt az a mondás, hogy készpénznek veheted. Ami akkor azt jelentette, hogy biztosan megkapod. Nem ígérgetés. Nagyapáink korában, gondolom azt jelentette, hogy nem váltót ad. A Mi gyermekkorunkban sem volt még bankkártya. Amerikában volt, de nálunk 1990-től van. Akkor ezt is megbeszéltük. Gondolódzkodtam én már hasonló dolgokon, de megint csak előveszem. Megfigyelted már? – az embernek van egy gügye gondolata. Állandó jelleggel a tökéletességet hajkurássza. Mindenképpen el akarja érni. Ezért mindent megtesz. Érdekessége a dolognak, hogy ez alatt azt értjük, hogy megfeleljünk mások elvárásainak. Ez, a Mi szemléletünk. Ha japánra gondolok. Most gyakorta gondolok japánra, mert Gyimka leánykám odament cseresznyevirágzást nézni. Itt közbevetem, mert nem igen meséltem Neked. Gimis korában, a Coca Cola pályázatán második lett. Zöld mezőben ült egy kimonós alak, és a felkelő napban nézte a virágzó cseresznyefát. Szóval foglalkoztatta ez a téma, és most ott nézi eredetiben. Az sem lehetetlen, hogy vesz kimonót. Attól függ, mennyibe kerül? De, térjek vissza, - mire is gondolok? A japán hagyományok arra tanítanak bennünket, hogy szemléljük a világot. Időnként álljunk meg. Gondolkodjunk el, nézzünk körül, és fogadjuk el olyannak a világot amilyen. Itt a természetes dolgokra gondolok, mint mondjuk az öregedés. Az általunk kívánt tökéletlenség, és az elmúlás, az enyészet, békésen megfér egymás mellett. Következnek egymásból. Ezek elfogadása természetesnek kellene, hogy legyen. Úgy látom, hogy ez nem mutatkozik meg a Mi mindenek felettinek kikiáltott, csodálatosnak mondott, európai keresztény kultúránkban. A cseresznyevirágzás is az életkörforgását mutatja meg. Benne van a múlt, a jelen és a jövő. Hisz, amikor egy virágzó cseresznyefára nézel, tudod virágzott a múltban. Látod, most is virágzik. Mi több? - ebben a pillanatban benne van, hogy a szirmok lehullnak, és termés lesz a fán. Azt is tudjuk, joggal gondoljuk, hogy a fa a jövőben is virágozni fog. -.appa.

Ide figyelj Lázár. Érvelt Virág. Ebből a szempontból teljességgel érdektelen, hogy számomra, - mi érdekes? Látó szemöldöke ettől a kijelentéstől úgy felszaladt a homlokán, hogy ha lett volna rajta sapka, akkor alácsúszott volna. Szerencsére nem volt rajta, így nem kuszálódott össze amúgy is bozontos szemöldöke. Kissé pikírten jegyezte meg: asszony, hallod Te mit mondasz a szájaddal? – vagy véletlenszerűen buggyannak belőled elő a szavak? Mert, megbuggyantál. Mond meg Lázár, - mivel érdemeltem én ezt ki? Ennek a kérdésnek az elhangzása után, többen érdeklődve fordultak a Látó felé, meglehetősen kíváncsian, - hogy Kisvirág mivel érdemelte ezt ki? - bár fogalmuk sem volt arról, min is vitatkoztak össze. Lázár látva, hogy a figyelem középpontjába került zavartan kérdezte. Most mi van? Az, hogy megemeled a hangod, nem érv, - mondta a Diják. Gyere elő a farbával. Úgy látom, nincs nála, - mondta Vakjani, inkább a megérzéseire hivatkozva, mint a látására. Mónika szerint, Virág szuper szimmetrikus nőiességéhez, jól állna egy kis extravagáns momentum. Zé Lali szerint, ha Ő beleszólhat, bár nem szívesen szól bele családi ügyekbe, de Lázárnak igaza van. Virág jobban jár, ha nem keveredik ezzel a párttal, semmilyen kapcsolatba. Nem soká itt a május, mikor is jön a cserebogár, meg a választás. Szerinte a Momentum, megint égeti magát. Mi köze, az epé választásnak a cserebogarakhoz, - horkant fel Disznós Lala. Vagy a választáshoz? Egyébként is véleménynyilvánítási szabadság van, és ha Nekem nem hisztek, kérdezzék csak meg Gizikét. Ezen az alapon Virág, a pillanatpártra voksolhat az, az Ő dóga. Ahhoz Lázárnak semmi köze. Virág, meg Lázár ide, oda kapkodta a fejét. Semmit sem értettek az egészből, pedig a kocsma közönsége, - bár összetartozásuk alapján, akár közösséget is mondhatunk – Ő róluk vitatkozott. A pillanatnyi csendben. Khm, khm, köszörülte meg a torkát Okoska. Már meg ne haragudjatok nyers szókimondásomért, de ez az egész meglehetősen gusztustalan, és mindenképpen elítélendő dolog. Nem szégyellitek magatokat? Micsoda dolog? – egy hölgy intimitását kibeszélni. Rajtad meg nagyon csodálkozom Mónika. Többet gondoltam volna Rólad. Azt semmiképpen, hogy így elárulod Virágot. Mónika szeme, szája elkerekedett, és úgy elpirult, mint élete során még sosem. Olyan csend állt be a teremben, hogy egy kósza tavaszi légy döglöttnek tetette magát és a pultra zuhant. Bejött neki valósan is, mert Gizike egy ruhával lecsapta. A légy sorsa megpecsételődött. Ezt a pecsétet, ami a légyből maradt Gizike azonnal elkezdett feltakarítani. Az események oldottak valamit, a némaságon, és Mónika még mindig pirosan, de megkérdezte: mert most mi van? Mit tettem én? Okoska, a győztes igazság bajnokok fölényével nézett Mónikára, és azt mondta: na, csak ne játszd itt az ártatlant. Pont akkor léptem a terembe, amikor Te álnok kígyóként belemartál Virágunk selymes húsába. Hogy van ez? – érdeklődött Lázár, kissé emelt hangon. Mi az, hogy Virágunk? Mi közöd Neked az Én virágom selymes húsához? Kérdezte felháborodottan. Hogy beszélhetsz így Te tahó, - jegyezte meg Disznós Lala. Egy hölgy, nem egy darab hús a pulton, amit csak úgy gusztálgatni lehet. Mónika is kezdett magához térni, és megkérdezte: mit mondtam én, mikor beléptél ide, Te szerencsétlen bunkó? Okoska kicsit összébb húzta magát, ebben az össztűzben, és azt mondta: akkor beszéltél pont Csodavirág extravaginájáról. Félelmetes csend állt be ismét. Néhányuknak az extra értelmezése sem volt teljesen világos, de a szókapcsolat végképpen megzavarta többségüket. De, hiába lett a csend. Nem volt másik légy, vagy ha volt, akkor az okult az előző esetéből. Ebben a csendben szinte hallani lehetett, ahogy a selyemhúsú Csodavirág pirul. Lázár gyengéden karon fogta Virágot, és halkan azt mondta. Gyere, menjünk haza kis selyem Virágom. -.appa.  

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy milyen remek dolog a gyors a technikai fejlődés. Hát tévedtek. Olyan gyors, hogy kütyük nagy része nem is használható mindenki által, felhasználó barátság ide, vagy oda. Normális ez? Vagy az normális? - hogy évente dobnak piacra újabbnál újabb termékeket. Rengeteg műszaki cikk kerül piacra. Ezeket megveszik az emberek, mert beléjük beszélik. A ruhákat is ontják a gyárak. Apám legénykori öltönyét, pár éve odaadtam a múzeumnak. Egy szakadás nem volt rajta. Igaz, nem gyári volt. De odaadtam a nagykabátját is, ami gyári volt. VOR (Vörös Október Ruhagyár). Most olyan ruhákat gyártanak, amik eleve szakadtak, tépettek. Az a sikk. Amit megveszel, az nem időt álló. A ruha két év alatt rongyos lesz. Na, most felhívtam a figyelmét a gyártóknak. Nem miattam, de még silányabb cuccokat gyártanak majd. Miért is ne? Egy szezon alatt kimegy a divatból. Butítanak mindenkit. Rendben van. Régen is butítottak. Erőszakkal kényszerítettek emberekre dolgokat. Most, lelki kényszer van. Bevetve ellenünk a pszichológiát, manapság észre sem vesszük, és örömmel tesszük meg, amit akarnak. Állandó elvárás van, és állandó tanulás. Egy megfelelni akarás kényszere alatt élünk. Nem tudod megcsinálni? Öreg! Jön más, aki boldogan megcsinálja. Aztán vállalod, és megcsinálod. Igaz boldogtalanul. Emiatt aztán az emberek, nem becsülik egymást. Ellenfelet, olykor ellenséget látunk egymásban. Megszűnt, hogy segítek a másikon. Minden, mindenhol a devianciát harsogja. Éjjel nappal Budapest (egy tévéműsor, + édes élet, való világ) Természetes, hogy ez a minta, egy erkölcsi gátlásait, erkölcseit vesztett generációt teremt(ett). Ha Ő azt tette, én arra még rátromfolok. Egy olyan generációt állítottak elő, amely nem fogja fel, hogy prostituálták (észre sem veszi). A pénzért bármire képes. Ők azt mondják, hogy hírnév. Pedig mik Ők? Ketrecbe zárt bazári majmok. A mai kor embere képtelen felfogni, hogy igazából, az emberek egymásra vannak utalva. Nem vagyunk egyformák, és a megértés hiány, a tolerancia, egymás segítésének elmaradása félre viszi, a társadalmon belüli kapcsolatokat. Nagy az elvárás. Most akarok mindent. Most vagyok fiatal. Felmerül a kérdés. Valóban, csak a pillanatnak kell élni? Nem lesz holnap? Mindig, mindenhol győzni kell? Nem lehet segíteni egymást? - a másik embert? Legalább egy kicsit. Elvetünk mindent. Minden rossz, elavult, ósdi. Tudunk helyette valamit felmutatni? Valami olyasmit, amire majd jó szívvel gondol az emberiség. Aligha. Ebben a technokrata világban, az ember személyisége elsikkad. Annak idején, azt mondták a példaadás fontos része a nevelésnek. Ma rendre lehülyézik a tanárt. Okos pedig – oszt mire ment vele? Senkiházi csóró a tanárságával. Csak a sok pénz számít. Kevés munkával, sok pénzt keresni, nagyon gyorsan. Aztán sok tartalmatlan szórakozással¸ elkölteni. Csodálkozhatunk akkor azon, hogy a most kiadott rendőrségi statisztika szerint, milyen sokat emelkedett a kábítószerrel való visszaélések száma. A drog elfedi a valóságot. Még egy dolgot vetnék fel. A családon belül is egyre harapózik a megértés hiány. A házastársak nem értik meg egymást. Miért azt kellett tenni? A gyerek nem érti, - Neki miért nem lehet? Más gyerek miért teheti? Nem próbálják, - megérteni egymást, - megbeszélni a dogokat. Megy a duzzogás, a hirigelés. Ennyit kértem Tőled csak, de erre se vagy képes! Valójában ezek kialakulásához az vezet, hogy nem is volt kérés. Inkább, egy ki nem mondott, erős elvárás, ami bosszantja a másik felet, és azért is betart. Te, sem hagysz Nekem semmit. Mindezt magukban füstölgik el. Őrlik egymás, és saját idegeit. Velejár, hogy a munkahelyen meg folytatódik, a kollégákkal. Nekik, miért legyen jobb kedvük? Mit várhatunk? – egy állandóan spannolt, túlfeszített idegrendszertől. Ite missa est.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy milyen rendes a kormányzat, amikor folyósítja a nyugdíjakat. Hát nem! A kormány sikeresen híreszteli, azt a szemenszedett hazugságot, hogy eltartják a nyugdíjasokat. És megint csak nem! Eltartják a gyermekeket, a tanulókat. Jegyzem meg, azt sem a kormány. Aki végig dolgozott egy életet, azt nem tartják el. Egyelőre ezek a lenézett emberek hozták létre azt az alapot, amiből most eltartják a társadalmat. Tisztelt politikus urak (a megszólítást nehogy komolyan vegyék, udvariassági formula). A megtermelt értékeket, talán ne tetszettek volna ellopni. Emlékeztetnék rá. Néhány éve volt a Gyurcsány mizéria. Nincs nyoma, miért is kapott tíz hónapon át 8 millió forintot. Akinek nem esett volna le. Nyolcvan millióról beszélünk. Mit tesz Isten? Az kiderült az óta, hogy a paksi atomerőműnél sincs nyoma, - miért fizettek Neki? Ez így nem teljesen igaz. Annak van nyoma, hogy fizettek. Aztán megtudtuk, hogy ez -’97, -’98-ban volt. Meglepetés! Ez a nagy vergődés 2014-ben volt. Ha figyelembe vesszük, hogy az adózással kapcsolatos iratokat 6 évig kell megőrizni, - akkor miért keresgélnek? Nyilván, politikai szarkeverés történt. Na, most jön a poén. Nem ennek megállapítása miatt kezdtem el ezzel foglalkozni. Hanem amiatt, hogy bebizonyítsam, hogy a nyugdíjasokat nem kell eltartani. Gazdasági szakemberek kiszámolták (okos, és szavahihető emberek), hogy az iménti két említett évben felvett összeg, mai áron (mondták ezt 2014-ben) 180 millió forint. Hát nem megdöbbentő? Félreértés ne essék. Nem az, hogy a nagy gazdasági erősödés közben - hogy romlott ennyit a forint? Hanem az, hogy itt a bizonyíték arra nézve, a nyugdíjasokat nem kell eltartani. A hosszú évek alatt befizetett nyugdíjjárulék bőségesen fedezi azt, amit kapunk. Én, meg nyugdíjas társaim befizették a pénzt. Nekem mai áron, ott van cirka félmilliárd forintom. Akkor, nehogy már szégyenérzetet keltsenek bennem, meg a többi nyugdíjasban, hogy el kell bennünket tartani. A politikusainknak kellene szégyellni magát. Ők azok, akik elherdálják, az ország vagyonát. Tönkre téve, a ma még csak csecsemők jövőjét is. Minden uralomra kerülő hatalom (politikus, és gazdasági szakember) természetesnek veszi, hogy mindent leseper, az asztalról. Semmi nem jó, ami volt. Persze a haveri kör nyeri a pályázatokat, nagy pénzért. Új rendszert kell kidolgozni. Mindenre, és mindenhol. Csodálkozunk akkor, hogy nem jut pénz, a nyugdíjasokra, az egyetemekre, az iskolákra, az oktatásra, a tanulókra, a gyerekekre, az egészségügyre, a kórházakra, a kultúrára, a tudományra, és sorolhatnánk még, - de minek? Jut eszembe az oktatásról, a tanulásról. Állandóan megy a képzés. Jó az embereket bizonytalanságban tartani. Ezáltal, az oktatásokat, képzéseket szervező végző haveri körök jelentős summákhoz jutnak. Nem beszélve, hogy pályázatok útján lehet pénzekhez jutni. Állami intézményeket is lehetett létrehozni. Ezáltal, természetesen azokat, akik megérdemlik hivatalhoz lehet juttatni. Nos, az említettek tényleg nem termelnek értéket. Ezeket az embereket el kell tartani. Emlékeztetnélek benneteket, hogy az első Orbán kormány, azt mondta csökkenteni kell az államapparátust. Mi lett belőle? Mondjátok meg. Egy ilyen kis országnak kell ennyi, miniszter, miniszterhelyettes, államtitkár, meg helyettes államtitkár? Jut eszembe. A frissen végzett generáció mit tehet? Sajnos nem sok mindent. Azt mondhatjuk, ha szerencséje van, hazamegy a papához, mamához. Nekilát a karrier építésének. Aztán, vagy sikerül, vagy nem. Egy kis történelmi adalék. munkába álltam 1970 augusztusában. Havidíjas munkásként 1350 Ft fizetést kaptam. Ne nézegessetek a szemecskétekkel. Egy nulla sem maradt le, nemhogy kettő. És abból az, - még egyszer leírom - 1350 forintból meglehetett élni. Ja, és a munkásszálló sem volt ingyenes. Ennyit a történelemről. Gondolkodjatok el a hallottakon.   -.appa.

A kocsmában senki nem figyelt az idő múlására. Minek? – oda eleve az időt múlatni jár az ember. Kivétel tán, az alkoholisták, mert azok inni járnak. Itt olyan nem volt. Úgy értem, hogy jelenleg. Tudjátok, hogy Gizella, átmegy Lujzillába, és szigorúan eltanácsolja az ittas egyéneket. Apelláta nincs, meg aperitif se. Nem is próbálnak még egyet kikönyörögni. Gizike megmondta: Nekem egy értetlen szeszkazán nem ér annyit, hogy kockára tegyem az engedélyemet, meg a jó híremet. Igaz, még soha sem ellenőrizték e helyen, az ittas egyének előírására vonatkozó szabályok betartását. Az alkeszek keserűen vették tudomásul, hogy Gizike jogkövető állampolgár. Azt is megtudták, matematikailag bizonyítható, hogy egyre nagyobb a valószínűsége, hogy ellenőrzést kap. Azt meg tudták a matematikával nem lehet vitatkozni. Meg Gizellával sem. Rettegve gondoltak a matematika nevű nőre, akitől még Gizike is fél. Szóval telt az idő. A poharakban fogytak az italok. Mikor is, azt mondja Brúnó: meddig várjak? Gizike megkérdezte: tán visszajött elköszönni. Az öreg dohogva válaszolta: miért köszönnék el drága gyerekeim? Nem megyek sehová. Ezen mindenki csodálkozott. Beus meg is állapította. De hát most jött vissza. Ugyan már. Kiugrottam egy kicsinység. Láttatok már engem, úgy elmenni a kocsmából, hogy nem fogyasztottam valamit? Igen az előbb, - mondták többen is, nagy bólogatások közepette. Jó! Sürgős dógom vót. Nagy Lajos, aki nem volt rokona a hasonló nevű királynak, megjegyezte: de hát van itt wécé. Jó! Akkor elmondom, úgyis meglátnátok. Kiírtam a házra. Ez a ház nem eladó! Miféle marhaság ez? – érdeklődött Lajos. A házra akkor írnak, ha eladó. Mondod Te! Replikázott az öreg. Mi van, ha jön Gáza? Géza. Javította ki Bea, némi fátyolossággal a hangjában. Gáz a fiatalember. Jól mondta Brúnó, vetette közbe Gizella. Beának tetszett Géza, ezért a hallott mondat nagyon rosszulesett. Úgyhogy kért egy kevertet, mert az meg jól esett. Akkor ivott kevertet, mikor nem akarta, hogy keserű szájízzel távozzon. Gizella elmosolyodott. Hoppá, mondta a Diják. Hiába, no. Ő nem volt olyan kifinomult lélek, mint Gizike. Mentségére szólva, az újságírók szeretnek belemászni más emberek magánéletébe. Bea, megkérdezte: mit hoppázol? A helyzet most az volt, hogy mindenki nézett. Bea zavartan. Gizike mosolyogva. A Diják vigyorogva. Nagy Lajos üresen, a többiek értetlenül. A szendvicses kis tároló volt még üresen, így a mindig friss felirattal, az is elég hülyén nézett ki. Az adott szituációban Beus elpirult, és azt mondta. Jól van na, - hát tetszik. Brúnó felhorkant. Most kapom az italom, vagy nem? Mer mi közöm Nekem a Bea szerelmi életéhez. Ha így megy tovább, kérem a paraszt könyvet. Oszt írsz bele valami parasztságot? – kérdezte Nagy Lajos, aki nem volt rokona a királynak. Ami nem teljesen igaz, mert Király Lajos az unokatestvére volt. Őt hívták Lajos királynak is, de most elfoglaltsága lévén huzamosabb ideig, nem látogathatja a kocsmát. Ezt most tekintsük mellékesnek, mikor Brúnó centeséről van szó. Mikor megkapta szívébe béke költözött. Ki is jelentette: íme, bürokrácia nélkül is győzedelmeskedik az igazság. Hát persze, - mondta Gizike. Brúnó drágaságom. Meg vagyon írva: kérjetek és megadatik. Többen helyeslőleg bólogattak. Stimmel. Erre való a kocsma. Meg (kocs)holnap is.  -.appa. 

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a szabadsággal, amit élvezünk, semmi gond nem lehet. Elejbetek tárom még, miket hadovált össze-vissza, a Mi Viktorunk, az Ő beszédírójának jó tollából. (igazán jóvoltából). Azt mondta: „szeretni Magyarországot annyit tesz, mint újra és újra egyesíteni magyarokat, és a magyarokat csak a szabadság zászlaja alatt lehet egyesíteni”. Na, a zászlókészítő üzem megint beindulhat. Előtte pályázatot kellene kiírni, a szabadság zászlójának tervére. Adni egyet minden településnek. Budapesten kerületnek, és újra és újra egyesíteni a magyarokat. Biztosan szép lesz. A miniszterelnök szerint Magyarországon, ha szabadság van, minden van: “boldog békeidők, biztonság, sok gyermek, gyarapodó ország, erős nemzet”. Remélem, a sok gyermek nem a zászló alatti egyesítésből származik. Bár belegondolva, takaróként használva a zászlót, akár gyermeknemzésre is alkalmas körülmények jöhetnek létre. Azt nem gondolnám, hogy a szabadság egy zászló miatt kialakul bárhol is. Mindenesetre, azt kiemelte: “nekünk a szabadság nem cél, hanem az út, amin eljuthatunk a céljainkhoz”. Ebből láthatjátok, hogy a Mi utunk szabadsággal lesz kirakva. Kikövezve. Értelmezhetjük úgy? - hogy lábbal tiporják a szabadságot, céljuk felé haladva, a Mi drága politikusaink. Azt is mondta: “S mi, magyarok egyszerű dolgokat akarunk, éppúgy, mint 1848-ban: saját hazát, jó szomszédot, megértő társat, szerető családot és munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van” – sorolta. Vessétek egybe, az 1848-ban megfogalmazottakkal. Azért idemásoltam Nektek a Landerernél kinyomtatottat (az akkori helyesírás szerint). Lássátok hát. hát.                                                   Mit kiván a magyar nemzet.                                                                                                                   Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3. Évenkinti országgyülést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!                                                                                                    Érdekes következtetést vont le Orbán Viktor. Megjegyezte: ezért a szabadság nekünk “nem elvont idea, hanem maga az élet; lélegzetvétel, vérkeringés és szívdobbanás”. Hozzá tehette volna még. Örüljetek, hogy luk van a seggeteken. Azt hangsúlyozta: „s mert szabadok vagyunk, az élet nagyszerű dolgokat tartogat a magyarok számára”. Ami igazán kecsegtető lehetőség, és meg is tudtuk, - mi az? „A ránk váró évek be fogják bizonyítani, hogy mi, magyarok nem azért jöttünk a világba, hogy elszenvedjük az életet, hanem hogy értelmet adjunk neki”. Nagy lehetőség ez halljátok. Részesei vagyunk a teremtés nagy varázsának. Az ÚR azért teremtett mindent, hogy egyszer Mi magyarok értelmet adjunk Neki. Utalt is Istenre. Azzal zárta mondókáját (mert nem mondott beszédet, mint azt megtudtuk): „Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött, hajrá Magyarország, hajrá magyarok”. És szurkolása meghallgatásra talált. Megvertük a Horvátokat. Gondolkodjatok el ezen, - mert mit tesztek, ha mindenben igaza leend?    -.appa.  

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy csak úgy átsiklottam a fölött, hogy felfüggesztette magát a Fidesz. Pedig, ha jól emlékszem Gulyás Gergely, azt mondta kilépnek. Délután viszont felfüggesztették magukat. Orbán is mondta, hogy ott volt a kilépési nyilatkozat. Mi történhetett? A Mi nemzethes, bölcs vezérünk betojt. Mi van, ha nem tud létrehozni egy új ütőképes csapatot. Akkor inkább maraggyék a régi. Tehát felhatalmazása volt a kilépésre, arra az esetre, ha felfüggesztik a Fideszt. Ehelyett remit ajánlott. Jönnek a bölcsek, akik politikusok lévén, - ahogy itt vidéken mondják - van az a pénz, hogy jót írjanak a magyar demokráciáról. A bölcsek beszámolóját meg elfogadják. Ott voltak. Ők látták. Meggyőződtek róla. Megnyugodhatunk, rendes gyerek ez a Viktor. Nem lep ez meg. Ők is csak politikusok. Egymástól tanulják el a huncutságot. Nem akartam nevesíteni a dolgot. Csalni, lopni, hazudni. Micsoda vergődést levágtak, emlékeztek? Mikor kiderült, hogy a keleti régióhoz tartozók silányabb árukat kapnak. Rosszabb élelmiszereket. Mi lett belőle. Semmi. Úgy voltak vele. Hagy egyék a szemetet. Azt is el kell adni. A Mi népeink kapják a minőségi élelmet, meg egyéb jó árukat. Ennyi dünnyögés után lássunk valamit megint, a március 15.-i ünnepség roppant veretes értelmetlenség kavalkádjából. Ezt szintén kiemelték, mint lényeges mondanivalót. “Voltunk, vagyunk és leszünk. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. És így lesz újra és újra, amíg világ a világ. Ez a legnagyobb diadal, amit egy magunkfajta európai nemzet a birodalmak felett arathat”. Ezt a remek közhely gyűjteményt mondatta a beszédíró szegény miniszterelnökkel. Én, megidéztem a költő versének idevonatkozó részét. Gondolom, ha már március 15, akkor Petőfi. Ha már Petőfi, akkor Nemzeti Dal.                                      A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!                                                                                                                                 A mondatot, hogy értelmezzük vajon? Petőfi-ék lemosták a gyalázatot? Akkor, ugye most történik, az új gyalázatok felkenése. Bocsánat rákenése. Éljünk a költő szavaival. Jó lesz az, csak csináljunk valamit. Akinek nem tetszik, az majd lemossa. És itt most eltöprenghetünk a szabadságon. Mert, mi a szabadság? Mire merjünk gondolni? Személyes szabadságra? Testi, lelki szabadságra? Valakiknek igen. De akik a munkában meg vannak nyomorítva. Megélhetésük kétséges. Azért tartják kétségek között Őket, hogy féljenek, és éhbérért dolgozzanak. Ebben partner, a nagy pofájú politikai ellenzék is. Kapnak mindenféle juttatást, béremelést. Menü kaját, benzinkártyát, utazást, lakhatást. Kapják mindezt anélkül, hogy sztrájkolniuk kellene. A szabadságnak van olyan megfogalmazása miszerint, a kívánt tett megvalósításának lehetősége. Lehet ilyen? Lehet erről beszélni? – egy görcsben, kényszerhelyzetekbe szorított, munkástömeg esetén. Hogyne lehetne! Csak nevetséges. Filozófiailag a szabadság, a determinizmus ellentéte. Most attól vonatkoztassunk el, hogy determinisztikus világegyetemben élünk. A politikában a szabadságjogok lennének a biztosítékok, a kormány kényszerítő intézkedéseivel szemben. Az álammal szemben, mely funkcióját tekintve az uralkodó réteg elnyomószervezete. Elég belegondolni, hogy a választási törvény megváltoztatása, a választási machinációk hatása, akkora fölényt biztosít, amely kiiktat mindenféle ellenhatást. Emlékeztetnélek benneteket. Horn is nyert kétharmaddal, de fölényét nem használta fel a többi párt ellehetetlenítésre, felmorzsolására. Horn még úri ember volt. A rendszerváltás utáni időkben, Ő volt az egyetlen politikus, aki tényleg rendszerváltást akart. Töprengjetek ezeken a dolgokon. Nyugodjatok meg, lesz még szó arról, mit jelent Nekünk Magyaroknak a szabadság. -.appa.

Belevári Brunó takarosan kicsípte magát, és beballagott a kocsmába. Kedélyesen köszöntötte a jelenlévőket, majd közölte jövetele célját. A Becsüst keresem. Ezen többen meglepődtek, de legfőbbképpen a Becsüs. Nála jobban senki sem tudott meglepődni. Néha még Ő maga is meglepődött, hogy mennyire meg tud Ő lepődni. Miben segíthetek Brunó bátyám, tetette az érdeklődést a Becsüs. Hozzátartozik a Becsüs személyiség rajzához, hogy a meglepődésen kívül, színlelni is nagyon jól tudott. Azt mond meg Nekem, - mennyit ér a házam? Ezen megint csak meglepődtek. Úgy látszik, a mai a meglepetések napja. Mindenki azon kattogtatta az agyát, - miért akarja az öreg eladni a házát? Na, jó. Nem mindenki. Volt, aki azon studírozott, - ki akarja megvenni? Az utóbbi csoport kapta meg hamarabb a választ. Képzejjétek mán el, hogy pár napja megkeresett egy fiatalember, hogy aggyam el a házat. Fene jó szeme volt, hogy abban a setétségben meglátta benne az értéket. Nem nyitottak vitát a kijelentés fölött, de akik jártak az öregnél, azok állították később, hogy Ők nappal jártak ott, de a hivatkozott értéket nem látták. Zé Lali szerint, felőle akár érték is lehetett ott, csak a sok lomtól nem látszott. Abban megegyeztek, hogy az öreg háza tájára, meg a belsejére nagyon ráférne egy lomtalanítás. A településen minden évben van lomtalanítás, de az öreg nem kirak az utcára, hanem behurcol belőle a portájára. Annak dacára, hogy a Diják felvilágosította, hogy ezzel a lopás cselekményét valósítja meg, mert a szemét az államot illeti meg. Az öreg erre azt mondta, hogy az állam nem lehet ennyire szemét. Mondták neki, hogy lehet az, - még szemetebb is. Ki az a szerencsétlen? – nem helybeli. Kérdezte, és egyben állapította is meg Gizella. Az öreg elengedte a kérdést a füle mellett. Kocsmárossal, kocsmában vitatkozni nem egy szerencsésdolog. Nagyon a jó indulatára van utalva az ember. Úgyse ösmeritek drágáim, kedélyeskedett Brúnó. Egy nagyon szimpatikus, kissé illuminált fiatalember venné meg. De, Neki is mondtam nem eladó. Ne aggódjon egy percig se, ha kialussza a mámorát, nem akarja majd megvenni a házat. – mondta Bea. A Becsüs megjegyezte: ha nem eladó. Miért érdekli az ára? Mijér, mijér? Ha jön legközelebb, tudjunk miről beszélni. Beának derengeni kezdett, hogy ez Géza lesz. Mintegy mellékesen megkérdezte, - mert mikor jön?  Hát úgy konkretice nem tudom, de biztos gyön, mert igen megszerette a házat. Meg kellett fednem, mert már átalakításokba is kezdett. Lepakolt a székről. Az öreg ezt olyan ábrázattal mondta, mintha az illető elkezdte volna kibontani a szobaajtót, hogy ott egy légterű helyiséget hozzon létre. Brúnókám drága. Ne éld magad ebbe a szituációba. A Géza nevű fiatalember hazudott Neked. Tényleg Géza volt, mondta az öreg. Nekem először Gáza ugrott be, de az arab. Migránsokkal nem foglalkozom. Mongyátok meg. Mit mondanák? – az én egy orrú cimborámnak, ha megkérdené. Mer az karakán gyerek. Hogy vót, a suskus? - azzal az arabbal, Brúnó bátyám. Hát én elsüllyednék szégyenletemben. Jó hogy mondtátok, Gázának semmiképpen nem adom a házat. A Becsüs szerint jelenleg felfelé mozdult el az ingatlanpiac. Ezért kivárást javasol. Tejjesen igazad van. Már megkezdtem a mezőgazdasági munkálatokat. Azt az értéket már nem adom oda. Ugyan Brúnó bácsi mondta a Diják. Az eladási árat, növelheti a befektetett munka értékével. Kikötheti, azt is, hogy a betakarításig Maga műveli a kertet, és Kendet illeti a termés. Az öreg megköszönte a tanácsokat, és elment. A meglepetéstől többek arcára a döbbenet ült ki. Roppant szokatlan volt ez. Nem az, hogy elment, mert azt szokott. De, hogy megköszönt valamit. Gizike kissé pikírten jegyezte meg. És akkor mi van? Köszönni nem köszönt. Elmegy a nélkül, - hogy lehet valaki ennyire alul kulturált?  -appa. 

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem említem meg az ország legnagyobb érdeklődésre számot tevő eseményét. Bizony megemlítem, és roppant csalódott is vagyok. Nem azért mert kikapott a válogatott. Egy pillanatig sem hittem, hogy a két meccsből hat pontunk lesz. Én a nulla pontra tippeltem. Eddig jól állok. Csalódásom oka, hogy nincs tele minden azzal, milyen jó a magyar foci. nem olvastam egy helyen sem, hogy újabb sikert értünk el. Ez mérföldkő, a magyarfoci szárnyaló egén. Lássátok be, ez utóbbi remek mondat után visszatérhetünk, az ünnepséghez. Bár előbb tisztázzuk, ha már Pozsi kimondta 56-ról, hogy szabadságharc, és forradalom volt. Mi a különbség, a szabadságharc, és a forradalom között? Szabadságharc: Olyan harc, amelyet egy elnyomott nép folytat, idegen elnyomói ellen szabadságjogaiért, nemzeti, népi függetlenségéért. Mondok egy történetet, melyet ötvenhat után bebörtönzött személy mesélt. Azt mondta megbánta, amit tett. Erre a börtönben jött rá. Hárman voltak a zárkában. Egy pap, és egy földbirtokos. A pap, az elnyomásukról beszélt, és az egyházi földekről. A fölbirtokos, a vagyona visszaszerzéséről. Azt mondta, mikor Ő részt vett ebben, nem ezekre gondolt. Nem arra, hogy ezek visszakapjanak mindent. Látnunk kell két dolgot. Sokan inkább restaurációs folyamatot akartak. Kettő. Rossz időben kezdték meg az egész akciót. A nagyhatalmakat egyáltalán nem érdekelte egy ilyen kis ország. Egyrészt, Szuezzel voltak elfoglalva. Másrészt, az sem volt teljesen kóser megmozdulás. Abba a  Szovjetunió nem szólt bele. Hagyta. Ccserébe a nagyhatalmak hagyták a Szovjeteknek, hogy Magyarországra jöjjenek. Jöttek is. Többen lettek, mint előtte. Ezek alapján azt mondom, ez nem volt szabadságharc. Mi akkor a forradalom? Gyorsan jövő, megrázó társadalmi jelenség, amely teljesen átalakítja a társadalmi és politikai intézményrendszert, vagy komoly kulturális, gazdasági áttörést eredményez. Ez semmi ilyesmit nem hozott. Kaotikus eredményei lettek. Szervezetlen zavargások, és lincselések. Ezek alapján, azt mondom, nem volt ez forradalom sem. Ugrás az ismeretlenbe, amelyről elképzelések sem voltak, - hogy jobb lesz e?  Mint, ahogy nem volt elképzelése, a beszéd írójának sem. A következőket mondatta nagy Nemzethes urunkkal: „itt, a birodalmak árnyékában, a civilizációk útkereszteződésében a haza megmaradásáért, a nemzet megtartásáért és a keresztény kultúráért vívott háborúkat mi végül mindig megnyertük”. Vajon melyik birodalomra gondolt? Felsorolom őket: Ausztria, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Most láthatjátok. Ezek a birodalmak vetik ránk árnyékukat. Ezért nem tudunk megvilágosodni. A civilizációk útkereszteződése teljességgel értelmezhetetlen. Hisz a civilizációk változnak, hatnak egymásra. Ha Rotterdami Erasmus megfogalmazását vesszük alapul, aki viselkedésbeli jólneveltségként definiálta a civilizációt, akkor értelmezhető. Remekül állunk ellen. Most a gyűlölködés, a másik ember lejáratása a sikk. Vegyük alapul, a kókler, trágár trógert, mint államilag megbecsült újság írót, de vehetjük Kövért is, aki házelnök úr. Vélem ezekre, és a hasonló tettünkre nem lehetünk büszkék. Értelmezésem szerint, mindezek amiket felsoroltam, nem férnek össze a keresztényeszmével. Jegyzem meg. Jelenleg. Nem a kultúráért, hanem a kultúrával állunk hadban. Büszkén jelenthetjük. Egyenlőre, csapataink nyerésre állnak.  -.appa.