Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem említem meg az ország legnagyobb érdeklődésre számot tevő eseményét. Bizony megemlítem, és roppant csalódott is vagyok. Nem azért mert kikapott a válogatott. Egy pillanatig sem hittem, hogy a két meccsből hat pontunk lesz. Én a nulla pontra tippeltem. Eddig jól állok. Csalódásom oka, hogy nincs tele minden azzal, milyen jó a magyar foci. nem olvastam egy helyen sem, hogy újabb sikert értünk el. Ez mérföldkő, a magyarfoci szárnyaló egén. Lássátok be, ez utóbbi remek mondat után visszatérhetünk, az ünnepséghez. Bár előbb tisztázzuk, ha már Pozsi kimondta 56-ról, hogy szabadságharc, és forradalom volt. Mi a különbség, a szabadságharc, és a forradalom között? Szabadságharc: Olyan harc, amelyet egy elnyomott nép folytat, idegen elnyomói ellen szabadságjogaiért, nemzeti, népi függetlenségéért. Mondok egy történetet, melyet ötvenhat után bebörtönzött személy mesélt. Azt mondta megbánta, amit tett. Erre a börtönben jött rá. Hárman voltak a zárkában. Egy pap, és egy földbirtokos. A pap, az elnyomásukról beszélt, és az egyházi földekről. A fölbirtokos, a vagyona visszaszerzéséről. Azt mondta, mikor Ő részt vett ebben, nem ezekre gondolt. Nem arra, hogy ezek visszakapjanak mindent. Látnunk kell két dolgot. Sokan inkább restaurációs folyamatot akartak. Kettő. Rossz időben kezdték meg az egész akciót. A nagyhatalmakat egyáltalán nem érdekelte egy ilyen kis ország. Egyrészt, Szuezzel voltak elfoglalva. Másrészt, az sem volt teljesen kóser megmozdulás. Abba a  Szovjetunió nem szólt bele. Hagyta. Ccserébe a nagyhatalmak hagyták a Szovjeteknek, hogy Magyarországra jöjjenek. Jöttek is. Többen lettek, mint előtte. Ezek alapján azt mondom, ez nem volt szabadságharc. Mi akkor a forradalom? Gyorsan jövő, megrázó társadalmi jelenség, amely teljesen átalakítja a társadalmi és politikai intézményrendszert, vagy komoly kulturális, gazdasági áttörést eredményez. Ez semmi ilyesmit nem hozott. Kaotikus eredményei lettek. Szervezetlen zavargások, és lincselések. Ezek alapján, azt mondom, nem volt ez forradalom sem. Ugrás az ismeretlenbe, amelyről elképzelések sem voltak, - hogy jobb lesz e?  Mint, ahogy nem volt elképzelése, a beszéd írójának sem. A következőket mondatta nagy Nemzethes urunkkal: „itt, a birodalmak árnyékában, a civilizációk útkereszteződésében a haza megmaradásáért, a nemzet megtartásáért és a keresztény kultúráért vívott háborúkat mi végül mindig megnyertük”. Vajon melyik birodalomra gondolt? Felsorolom őket: Ausztria, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Most láthatjátok. Ezek a birodalmak vetik ránk árnyékukat. Ezért nem tudunk megvilágosodni. A civilizációk útkereszteződése teljességgel értelmezhetetlen. Hisz a civilizációk változnak, hatnak egymásra. Ha Rotterdami Erasmus megfogalmazását vesszük alapul, aki viselkedésbeli jólneveltségként definiálta a civilizációt, akkor értelmezhető. Remekül állunk ellen. Most a gyűlölködés, a másik ember lejáratása a sikk. Vegyük alapul, a kókler, trágár trógert, mint államilag megbecsült újság írót, de vehetjük Kövért is, aki házelnök úr. Vélem ezekre, és a hasonló tettünkre nem lehetünk büszkék. Értelmezésem szerint, mindezek amiket felsoroltam, nem férnek össze a keresztényeszmével. Jegyzem meg. Jelenleg. Nem a kultúráért, hanem a kultúrával állunk hadban. Büszkén jelenthetjük. Egyenlőre, csapataink nyerésre állnak.  -.appa.