A kocsmában senki nem figyelt az idő múlására. Minek? – oda eleve az időt múlatni jár az ember. Kivétel tán, az alkoholisták, mert azok inni járnak. Itt olyan nem volt. Úgy értem, hogy jelenleg. Tudjátok, hogy Gizella, átmegy Lujzillába, és szigorúan eltanácsolja az ittas egyéneket. Apelláta nincs, meg aperitif se. Nem is próbálnak még egyet kikönyörögni. Gizike megmondta: Nekem egy értetlen szeszkazán nem ér annyit, hogy kockára tegyem az engedélyemet, meg a jó híremet. Igaz, még soha sem ellenőrizték e helyen, az ittas egyének előírására vonatkozó szabályok betartását. Az alkeszek keserűen vették tudomásul, hogy Gizike jogkövető állampolgár. Azt is megtudták, matematikailag bizonyítható, hogy egyre nagyobb a valószínűsége, hogy ellenőrzést kap. Azt meg tudták a matematikával nem lehet vitatkozni. Meg Gizellával sem. Rettegve gondoltak a matematika nevű nőre, akitől még Gizike is fél. Szóval telt az idő. A poharakban fogytak az italok. Mikor is, azt mondja Brúnó: meddig várjak? Gizike megkérdezte: tán visszajött elköszönni. Az öreg dohogva válaszolta: miért köszönnék el drága gyerekeim? Nem megyek sehová. Ezen mindenki csodálkozott. Beus meg is állapította. De hát most jött vissza. Ugyan már. Kiugrottam egy kicsinység. Láttatok már engem, úgy elmenni a kocsmából, hogy nem fogyasztottam valamit? Igen az előbb, - mondták többen is, nagy bólogatások közepette. Jó! Sürgős dógom vót. Nagy Lajos, aki nem volt rokona a hasonló nevű királynak, megjegyezte: de hát van itt wécé. Jó! Akkor elmondom, úgyis meglátnátok. Kiírtam a házra. Ez a ház nem eladó! Miféle marhaság ez? – érdeklődött Lajos. A házra akkor írnak, ha eladó. Mondod Te! Replikázott az öreg. Mi van, ha jön Gáza? Géza. Javította ki Bea, némi fátyolossággal a hangjában. Gáz a fiatalember. Jól mondta Brúnó, vetette közbe Gizella. Beának tetszett Géza, ezért a hallott mondat nagyon rosszulesett. Úgyhogy kért egy kevertet, mert az meg jól esett. Akkor ivott kevertet, mikor nem akarta, hogy keserű szájízzel távozzon. Gizella elmosolyodott. Hoppá, mondta a Diják. Hiába, no. Ő nem volt olyan kifinomult lélek, mint Gizike. Mentségére szólva, az újságírók szeretnek belemászni más emberek magánéletébe. Bea, megkérdezte: mit hoppázol? A helyzet most az volt, hogy mindenki nézett. Bea zavartan. Gizike mosolyogva. A Diják vigyorogva. Nagy Lajos üresen, a többiek értetlenül. A szendvicses kis tároló volt még üresen, így a mindig friss felirattal, az is elég hülyén nézett ki. Az adott szituációban Beus elpirult, és azt mondta. Jól van na, - hát tetszik. Brúnó felhorkant. Most kapom az italom, vagy nem? Mer mi közöm Nekem a Bea szerelmi életéhez. Ha így megy tovább, kérem a paraszt könyvet. Oszt írsz bele valami parasztságot? – kérdezte Nagy Lajos, aki nem volt rokona a királynak. Ami nem teljesen igaz, mert Király Lajos az unokatestvére volt. Őt hívták Lajos királynak is, de most elfoglaltsága lévén huzamosabb ideig, nem látogathatja a kocsmát. Ezt most tekintsük mellékesnek, mikor Brúnó centeséről van szó. Mikor megkapta szívébe béke költözött. Ki is jelentette: íme, bürokrácia nélkül is győzedelmeskedik az igazság. Hát persze, - mondta Gizike. Brúnó drágaságom. Meg vagyon írva: kérjetek és megadatik. Többen helyeslőleg bólogattak. Stimmel. Erre való a kocsma. Meg (kocs)holnap is. -.appa.
