Ha emlékeztek még rá, a Látó az Ő kis selyem Virágával távozott az emlékhelyről. Amúgy emlékezetes nap volt ez. Ilyen napra még Gizike sem emlékezett, hogy mindenki mond valamit, de fogalma sincs arról, mégis mivel van kapcsolatban. Neki pedig hihettek, hiszen Ő, a nyitás óta mindennap itt van. És nem is keveset. Nyitástól zárásig. Felmerülhet a kérdés. Miből telik Neki erre? A válasz nagyon egyszerű. Az idejéből. Ő ugyanis a kocsmáros. Ha arra jártok, eszetekbe ne jusson korcsmát mondani, mert annak súlyos és belátható következményei lesznek. Az illető hamar belátja, hogy ezt a szót, hogy „korcsma” mégsem kellett volna mondania. A Látó, és Kisvirág távozása után, mindenki elégedetten nézett szét az ivóban. Ez így volt valóban. Mindenki meg volt győződve arról, hogy Ő értelmezte helyesen a történéseket. Mindenki más bunkó módon állt a kérdéshez. Büszkék lehettek magatokra, elüldöztétek Őket, - mondta Okoska. Többen felhorkantak. Disznós nem állta meg szó nélkül. Te beszélsz nagyokos? Hát Te üldözted el. Miért kellett Neked Virág micsodájáról beszélni? Okoskán volt a meglepődés sora. Hogy miről beszéltem én? Mónika beszélt róla. Okoska, Te nagyon hülye! – vette át a szót Mónika. Olyan hülye vagy, azt sem tudod, - hogy Te mit beszélsz? Nemhogy még mások mit mondanak. Okoskának ez rosszul esett. Nagyon rosszul, ezért ellensúlyozandó kért egy korsó sört. Abban reménykedett az jól esik. Az eső nem esett, pedig többek szerint, az jót tett volna a vetésnek. Gizike szerint a forgalomnak is jót tesz, mert jobban ráérnek a népek. Mindez gondolati síkon zajlott. Teljes csend volt. Némán iddogáltak, és méregették egymást. Mindenki kezdett rájönni, hogy pár szó alapján kezdtek beleszólni Látóék beszélgetésébe. Okoska képezett ebből a szempontból kivételt. Ebben azonban nincs semmi meglepő, hiszen pár perc leforgása alatt többen lehülyézték. Ami szintén nem esett jól Neki, de a sör valamelyest enyhítette szomorúságát, és szárazságát. Felmerült benne a kérdés, hogy - minek is jött ide? Ha, most teszem azt Ő nincs itt, - kit hülyézett volna le ez a sok nem normális? Napirendre tért a történtek felett. Eszébe jutott, hogy egy három cent, meg egy korsó sör miatt jött az emlékhelyre. Ettől mindjárt jobb hangulatba keveredett. Derűsen mondta Gizikének: mit szólsz nyakunkon a költészet napja. Mónika megjegyezte, hogy az űrhajózás napja van hamarosan. A Diják, azt mondta, Van némi igaza Okoskának, mert a magyar költészet napja, egy nappal hamarabb van, mint az űrhajózás napja. Napra pontosan április 11.-én. Ugye, ugye, mondta Okoska. Mónika azt mondta: Te, csak ne ugye-ugyázzál. A Költészet Világnapja március 21.-én van. Erre Okoska replikázott: mondtam én, hogy nem! Mondtam? Gizella látta, hogy be kell szállnia a diskurzusba. Tudjátok mit? Ha már itt van, ennyi költészeti szakértő. Kiírok egy vers pályázatot. Az első három helyezett díjazásban részesül. Hogy ne erőltessétek magatokat. Kettő, maximum négy soros versekkel lehet pályázni. Obszcén, szexista, trágár, mások személyi jogait sértő, direkt politikai megnyilvánulás tilos. Gizikének igaza volt. Megszűnt a torzsalkodás. Kiscsoportos foglalkozás keretében, a kocsma átalakult zümmögő kórussá. Diják, meg Mónika kerültek a középpontba, akik lelkesen fordították magyarra, meg hétköznapi beszédre, a Gizella által mondottakat. Elmagyarázták, azt is mi a vers lényege. Példát nem mondtak, mert ezek képesek, hogy beadják, és nyernek vele. Márpedig mindenki nyerni akart. Nem volt személyre utaló tiltó megjegyzés, az indulási feltételek között. –.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy azon elmélkedések melyek a beszéd, és a testbeszéd viszonyát, jelzéseit is kutatják, mind alap nélküli kitalációk. Hát tévedtek. Gondoljatok arra, mit írt Mózes. Már az Édenben is megjelenik a testbeszéd. Most abba ne menjünk bele, hogy az ember, olyan egyszerű jámbor léleknek ( a lelket ne vegyétek szó szerint) lett teremtve, hogy nem vette észre. Még jó, hogy a kígyó szólt nekik, hogy egyenek a tudás fájáról. Éva evett az almából, és megetette vele Ádámot is. Amit most mondok az mellékszál, de nem lényegtelen. Az asszonyok azóta is sok mindent megetetnek a férfiakkal, olykor lenyomják a torkukon. Térjünk vissza, az Édenbe. Szóval ettek az almából, és megnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek. Nem tudni, - hányat? Gyanítom Évának több kellett. Vélem, egy hangyányi rosszindulattal, innen származik a nők ruházkodással kapcsolatos mondása: nincs egy rongyom, amit felvegyek! Itt kezdődik a rejtőzködés, ami a hazugok módszere, amint azt később látni fogjátok. Az Úristen szólítja az embert. Hol vagy? Megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért elrejtőztem. Isten értett a pszichológiához, egyből tudta, - az ember hazudik. Hogy állunk most? – kiűzetve a Paradicsomból.  Nézzünk egy egyszerű példát, ami könnyen látható, észrevehető. A mosoly, ami ugye ott van az ember fején.  Igaz, őszinte a mosoly? - vagy mesterkélt? Megkülönböztethető vajon? Idézzük fel, milyen az önfeledt, jókedvűmosoly. A valódi mosolynál több arcizom megmozdul. Míg ezzel szemben a színlelt mosoly, csak szájjal történik. A két mosolyt, a példa alapján viszonylag könnyű leleplezni. Van még valami, ehhez hasonló? – kérdezhetitek. Igen van, amit az alábbiakban olvashattok. Mik ezek? Mondjuk a merev végtagok. A test más területei is árulkodnak a hazugságról. Megfigyelhető, hogy a végtagok jól észrevehetően merevek, és mozdulatlanok. Aztán, megérintgeti sajáttestét. Egy-egy pillanatra megérinti az orrát, fülét, vagy egyéb testrészét. Politikusok, bankárok, nagy főnökök, és képzett hazudozók, elég jól maszkolják, a test által küldött jeleket. A hétköznapi ember, aki nem pszichopata, komoly kínban van. A hazugság megviseli az embert. A vegetatív idegrendszer aktivitása fokozódik. Így akinek hazudik, az észreveszi. Mik ezek a jelek? Időnként az izzadás jelei mutatkoznak. Sokszor nyeldekel az illető, vagy nyelvével megnedvesíti a szája szélét. A hazugság miatt ideges lesz, ezért szája kiszárad. Miket tapasztalhatunk még? Túl sok beszéd. Vannak, akik figyelemeltereléssel próbálják elkerülni azt, hogy lebukjanak hazudás közben. Ezért aztán túl sok részletet mondanak el, feleslegesen. Gyakran előfordul, hogy eközben a beszélő szemkontaktusa nem természetes. Az a benyomásunk, hogy erőltetett. Abban nyilvánul meg, hogy félrenéz, vagy gyakrabban pislog.  Elkéső érzelmek. A beszéd tartalmához illő érzelemi reakció nincs szinkronban. A megjelenő érzelem időzítése, annak ideje elcsúszik. Időtartama sem megfelelő. Késik az érzelem megjelenése az arcon, esetleg hosszabb ideig tart, mint kellene. Nagyon hirtelen tűnik el, a beszélő személy arcáról. Előfordul nem is illeszkedik a beszéd szóbeli tartalmához. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az Én tudattal rendelkező ember tisztán látja, hogy más Én-ek is léteznek. Persze. Amikor logikusan végig gondolja. DE! Lássátok be. Tévedtek! Az ember hétköznapi életében mellőzi a logikus gondolkodást, és cselekvést. Pusztán ösztönlényként viselkedik, amelyben az Én mellett, nem fér meg egy Te. Mennyiszer mondja, gondolja, az ember. Fáj a lelkem. Teszem hozzá, az emberek beállítottsága nem egyforma, másképpen értelmezik a világban történő eseményeket, dolgokat. Az Én egyik sajátsága, hogy képes örülni, vagy szenvedni, vélt, vagy elképzelt események, dolgok miatt. Innen nézve nyugodtan mondhatjuk, hogy megfoghatatlan dolog a létezés. Mondhatjuk e valamiről, hogy az objektíve létezik? Ez, költői kérdés volt. Persze, hogy mondhatjuk. DE! Hogy lehet azt bebizonyítani? Képzelünk dolgokat, amit valóságosnak élünk meg. Ugyanez történik álmunkban is. Álmunkban is örülünk, félünk, érzünk szagokat, ízeket, élvezzük a dolgokat, és vannak bene fájó események. Az ébrenlétben, és az álomban van valami közös. Ott is ugyanazok a színek, a formák, amit látunk, de érzelmeket is megélünk. Ott is közlünk másokkal dolgokat, akár érzéseket is, mintegy objektívvá téve, az álombéli világot. Az ébrenléti világot értelmezzük objektív valóságként. Fizikai világnak is mondjuk, ami érzékinkkel megtapasztalható. Ez köznapi értelemben a Földet jelenti. Kérdésként felmerül, - mi tapasztalható a fizikai világon túl? Lehet, ezt tovább bonyolítana. Mi van? – előtte, mellette, mögötte, fölötte, alatta, amit nem érzékelünk. Hiszen a világmindenség cirka öt százalékát érzékeljük. Tévedés ne essék. Ebben benne foglaltatik minden, amit a világűrben látunk, érzékelünk műszereink által. Tehát az a sok százmilliárd galaxis is. Amit viszont a műszerekkel nem érzékelünk, azt olybá vesszük, hogy az nincs, mert nem tudjuk megmérni. Honnan tudjuk, hogy van? Ki lehet számolni. Innen tudjuk, hogy van sötét anyag cirka 23 %. Tudjuk a sötét anyagot, mert van hatása a látható (barionos) anyagra és a háttérsugárzásra. Gravitációs hatást fejt ki, ebből lehet következtetni rá. Egyébként, az általunk mérhető spektrumban nem bocsájt ki elektromágneses sugárzást, és nem is nyel el.   Aztán van még a sötét energia 72 %. A méréssel kapcsolatban van egy megjegyzésem. Gondoljunk Heisenbergre (nem sör márka), a méréssel megváltoztatjuk a dolgokat. Jut eszembe. A technikumban feleltem egyszer Pungor professzor úr nagyfrekvenciás oszcillotitriméteréből. Ha ennyi év után, - jól emlékszem a masina nevére? Ugyanis ez ötven éve történt. Fex tanár úr, rendes nevén Fehér Tibor, ezt olyan mértékben tanította velünk, hogy feleléskor részleteket kellett felrajzolnunk a kapcsolási rajzból a táblára. Miért mondom ezt? Ez a készülék alkalmas volt arra, hogy egy lezárt ampullában megmérje a benne lévő oldat koncentrációját. Volt árnyékolás az ampulla körül, de a Műszer mutatója mozgott, ha közelebb hajoltunk hozzá. Ezért, ha pontos eredményt akartunk, akkor egy távolságból kellett leolvasni. Ez lenne a példa a mérést végző, és a mérés kölcsönhatására. A kapcsolási rajz ennyire precíz részletekbe merülő tanítása miatt, furcsa gondolataink támadtak. Mondom is mi volt. Mikor a professzor külföldre ment, szurkoltunk hátha elcsábítják, és kinn marad, akkor nem kellene tanulnunk a műszerét. Akkoriban eléggé megtorolták az ilyesmit. Milyen precízen kellett megtanulnunk? Gyula, annak a tranzisztornak mi a szerepe? – tette fel a kérdést Fex. Most Ti kérdezhetitek. Kint maradt? Ő nem olyan volt. Magyarországon tevékenykedett, és lett világhírű. Nem vállalt olyasmit sem, hogy huzamosabb ideig idegenben tevékenykedjen. Nosztalgiáztam egy kicsit, - és nem bántam meg - azokról az időkről, mikor még volt pénz a tudományművelésére. Megvoltak a lehetőségek. Hogy, ennek a felvetésnek, - mi haszna volt? Legalább megismertetek ez által egy nagy magyar tudóst. Ennyi a történet. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az Én tudattal rendelkező emberek hasonlóan gondolkodnak. Ebben nincs gyakorlatilag különbség. Hát nagyon tévedtek. Mi. Úgy értem emberek, büszkék vagyunk arra, hogy van éntudatunk. Abban nyilvánul meg, hogy észreveszi magát. Megkülönbözteti magát, a nem éntől. Tisztában kellene lennie azzal, hogy a másik ember is egy én, a saját szempontjából. Ettől még, vagy éppen ezért az én mindég magát helyezi előtérbe, figyelmen kívül hagyva a többi én elvárásait. Az egyén, kimondva, vagy kimondatlanul ítélkezik, mások, cselekedetei és viselkedése fölött. Többnyire ez a mások fölötti kritikában valósul meg. Természetesen valamelyest a saját cselekvése, és viselkedése felett is alkot véleményt. Talán nem meglepő, hogy saját cselekedeteivel, tetteivel szemben sokkal megbocsátóbb. Tévedés azt hinni, hogy van pozitív kritika. Az dicséret. Ezt a megközelítést, az Én legszívesebben maga fölött alkalmazza. Vigyük végig, ez utóbbi gondolatot. Be kell látnunk, hogy az önkonstrukciók, és az önreflexiók hatására felépül egy olyan intellektus, ami igencsak megszépítve, az Énnek megbocsájtva láttatja a világot. Végig gondolva az előbbieket, láthatjuk, hogy az Én illúzió, egy hamis tudatot hoz létre. Nem vitatom ennek célszerűségét, hiszen így az Én könnyebben találja meg helyét a világban. Mondhatni, magához igazítja a valóságot, ami sikerül is Neki a tudatában. Azt hozzáteszem. Az Én illúzió, nem egy jól meghatározott, körbehatárolt, és végig gondolt dolog. Az egy magától értetődő érzésként jelenik meg, amiről meggyőződéssel hiszi az ember, hogy az egy valóságos, hosszúideig fennálló valami, ami talán élete végéig megmarad. Teszem hozzá, ez nem fogalmazódik meg ilyen konkrétan. Az Én tisztában van az élet véges voltával. Ennek gondolatát elhessegeti magától, igyekszik tudatának külső perifériájára szorítani. Visszautalva arra, hogy az ember ítélkezik, a saját cselekedetei és viselkedése fölött, ebből kifolyólag tudja, mit érez, és mit tett. Azt is tudja, cselekedetével másoknak mit okoz. Ez azonban különösebben nem érdekli. Vannak részvét megnyilvánulások: óh, szegény! – de, e mögött, egy felszínes, a másik helyzetébe nem igazán belegondoló szociális konvenció húzódik meg. Nem vitatom, hogy vannak nagyobb empátiával rendelkező személyek, akik jobban azonosulni tudnak más emberek bajaival, gondjaival. Az Én, a saját gondjait, bajait viszont, a másokéval szemben valósnak éli meg, és ennek megfelelően cselekszik. Az Én, a környezetet valóságként éli meg. Mások esetében, sokszor állapítja meg, – mit nyavalyog ez ennyit? Az egyén tud örülni, bánkódni, szenvedni, letargiába esni. Itt most tekintsünk el a kórosnak mondható esetektől. Persze az is fontos terület, hiszen egyre több lelki deformitás fordul elő. Vélem, köszönhetjük mindezt, az egyre nagyobb fizikai, és lelki terhelésnek. Sem a test, sem a lélek nem bírja a gyűrődést, és megrokkan. A kórosan empátia hiányos társadalom reakciója: hulljon a férgese. Gondoljátok végig ezeket. -.appa.

Na, hogy emlékeztesselek. Mikor hirtelenjében abbahagytam az írást ott tartottam, hogy megszűnt a biztos anyai háttér. Egyenjogúság van, dolgozzanak a nők is. Ott maradtak magukra a gyerekek, annak dacára, hogy a városokban voltak már voltak óvodák. A szomszédok közül Palotás Laci járt óvodába. Még szép, fekete, fényes, akkor úgy mondtuk „ovodástáskája” is volt. Nem is ez a lényeg, hogy készültek termékek, az óvodásoknak. Ez az állapot, egy kényszer volt. Az apa annyi fizetést kapott, hogy már az egy gyermekes család se tudjon kijönni belőle. Munkahely volt. Meg, lett egy csomó grundokon focizó, vízpartokon horgászó gyerkőc. A hetvenes években meg, lettek a kulcsos gyerekek. Ott lógott a lakáskulcs a gyerek nyakában, hogy ne hagyja el. Mondjuk, közbiztonság is volt. Ennek társadalmi okai voltak. Részint, az emberek jobban tartottak a rendőröktől. Másrészt, az emberekben, még működött erkölcsi gátlás, amelyet az óta sikeresen elfeledtünk. Nem kellett attól félni, hogy elveszik a gyerektől a kulcsot, és kifosztják a lakást. Anya elment dolgozni. Így a jobb megélhetéshez, pénz is lett. Akkor kezdődik az emberek átnevelése, iparkodj, legyen Neked is több.  Tehát pénz lett, de bizonyos értelemben megszűnt a család biztonsága. Mégpedig a gyermekek számára szűnt meg, a biztonságot adó anyai háttér. Az anya aki, a családon belül, patyolgatta az Ő kis lelkecskéjét. Amíg nem járt dolgozni, házimunkavégzés közben tudott foglalkozni a gyerekkel. Ez, mármint a nők munkába állítása, gondolatom szerint egy politikai döntés volt. Az évenkénti, januári áremelésekkel, úgy irányították a dolgokat, hogy egy keresetből, ne lehessen megélni. Közbeszúrom, hogy most hetente többször is árat emelnek. Visszatérve eredeti mondandómhoz. Akkoriban, nagyon hangzatosan azt mondták, emancipálják a nőket. Hangoztatták, milyen megalázó otthon lenni. A nő nem házi cseléd. Ténylegesen, akkor is hülyítették az embereket, mint mostanság is. Most gender elmélettel, hogy valósítsd meg Magad. A nő, építsen először karriert. Ami jól hangzik. Gondoljatok azért bele. Anyuka hatvan éves lesz, mikor gyermeke érettségizik. Ha, leánya van, és Ő is önmegvalósít, mint azt anyukája tette, akkor bizony Ő is negyven év körüli lesz, amikor szül. Az Ő anyukája pedig nyolcvan körül, akitől nemigen várható majd el, hogy segédkezzen az unoka nevelésében. Tudjátok! Mindig mondom, az ember nem változik. A módszerek változnak. Semmi újdonság nincs, ugyanazt teszi, mint a történelem során már oly sokszor. A nők is képesek, a férfiakkal egyenértékű munkára, - mondták akkoriban. Ezért a nők dolgoztak kőművesként, vezettek traktort. Az utóbbit egy idő után abbahagyták, mivel nőgyógyászati problémák keletkeztek, a rázkódástól. A férfiak dereka is tönkre ment, a traktorokon zötykölődéstől. Na, ja. Nem légrugós, szuper masinák dolgoztak a földeken. Kabin sem volt rajtuk, nemhogy légkondi. Hát igen. Az ősember, kiemelkedve az állatvilágból még ostoba volt. Nem emancipálta a nőket. Nem ismerte még ezt a szót. Tudatlanságában azt hitte, hogy a nők különbözőek a férfiaktól. Biológiailag, és fizikailag egyaránt. Ebből kifolyólag. Testileg, lelkileg, és gondolkodásbelileg is. Ezért megvolt a saját feladatuk. Gyűjtögettek, rendezték a veteményest (átvitt értelemben), és nevelték az utódokat (valós értelemben). Nem mentek mamutra vadászni. -.appa. 

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, nem is tévhitben. Tényleg foglalkoztam már a hazugsággal. Most ismét rácuppantam. Hogy miért? Mert abban a tévhitben éltek, hogy az emberiséget irányító személyek, jót akarnak Nekünk. A politikus, és a bankár, mindég a saját hasznát nézi. Gondoljatok már bele. Mennyi időt, fáradtságot, és nem utolsó sorban pénzt áldoznak arra, hogy hatalomra kerüljenek. Megtennék ezt szerintetek? – ha nem lennének biztosak abban, hogy többszörösét fogják visszakapni. Tudom, ne is mondjátok. A nagyfőnök, a közepes, és a kisfőnök is a saját érdekeit nézi. Őket azonban könnyebb füllentésen érni. Mert mi is a hazuccság? Ezt a szót Ancika néni használta, aki a szomszéd asszonyunk volt. Makkoshotykáról került Újhelybe. Gondolom, a szó is onnan származott, bár ennek nem jártam utána. Azt gondolom ennyit bőven elég tudni róla. Azt régebbről tudjuk, hogy az minősül hazugságnak, ha szándékosan megtévesztő közlést teszünk, kijelentés formájában. Ebből következőleg véletlenül nem lehet hazudni. Erre a fajta kijelentésre azt mondhatjuk, marhaságot beszél. Na most, én nem vagyok ebben olyan biztos. El lehet vetni gondolatokat valamiről olyan módon is, hogy kérdésként fogalmazzuk meg. Mondhatni rávezetjük a másikat egy kézzel fogható, nagyon ésszerű álláspontra. Tehát olyasmit adunk a szájába, amelyről Mi tudjuk, hogy nem igaz. Ha, már a szájában van, rágicsálás közben hullanak morzsák, amit felcsipegetnek, és a hallgatók tovább adják majd. Ezzel el is értük célunkat. Időnként rá kell erősítgetni, és sínen van a dolog. Így is megáll a kritérium, hogy van megtévesztési szándék, és megvalósul a megtévesztés is. Van egy érdekes dolog, ha hihetünk a felmérésnek. Azt hozták ki, hogy a nők sokkal kellemetlenebbül érzik maguk, ha hazudnak. A férfiaknak a hazugság nem jelent kellemetlenséget. Aztán tegyük emellé, hogy a nők ebben az esetben is lelkiéletet élnek. Komolyan veszik a hazugságot, és gondolataikban sokkal többet foglalkoznak vele, mint a férfiak. Mondhatjuk rágódnak rajta. Még egy érdekesség, az összehasonlításban. A nők, amikor egy másik nőnek hazudnak, többször olyan típusú hazugságot mondanak, amely a másik személy megkímélésére irányul. (Mondják kegyes hazugságnak). Ezzel szemben a férfiak hazugsága, önzőjellegű. Jellemzően saját érvényesülését, saját hasznát tartja szem előtt.  Három alaptípust különböztethetünk meg a hazudozók körében. Természetesen lehet ezeket kombinálni, és mint minden szakmában a gyakorlat nagyon sokat számít. Manipulátornak mondják, aki önző hazugságot mond. Eközben nem érzi kényelmetlenül magát, sőt lazastílusban, és magabiztosan adja elő mondandóját. Színész, és most nem arról van szó, hogy ez a foglalkozása, és szerepet alakít, hanem ez a második típus. Ha belegondolunk, akkor azt megállapíthatjuk, hogy a színészek, míg játékukat tökélyre fejlesztik rengeteget gyakorolnak. Az előadás lazán könnyedén megy. Nos, az ilyen típusú hazugoknak is könnyen megy a hazugság, és mellé jó előadói készséggel rendelkeznek. A harmadik verziójú hazugokkal szemben olykor megbocsájtóak vagyunk. Megfelelni akarás motiválja Őket. Alkalmazkodó típusnak mondják Őket. Jellemzőjük, hogy hazugságuk arra irányul, hogy magukról jó képet alakítsanak ki. Összességében jó benyomást keltsenek. Tehát, főként ennek érdekében hazudnak. Felmerül a kérdés. Leleplezhetjük e, a hazugságot? Vannak erre irányuló kutatások, amelyek a hazugságnak szembeötlő jeleit vizslatják. Sort kerítek arra is, ha kedvem úgy hozza. Most, ezt csócsálgassátok egyelőre.  -.appa.

Azt gondolom Én Gizi, hogy az Eu-t, egy semmire kellő szervezet irányítja. Ahhoz hasonlóan, mint az összes többi gazdasági társulásokat is Földünkön, amelyek azért jöttek létre, hogy a szegényebb népeket kizsákmányolják. Ha azt vesszük, akkor az Unió a Föld lakosságának 7%-át teszi ki. Belegondolva a napi eseményekbe, most az angolok miatt csökken egy kicsit. A jelek azt mutatják, az Eu-s politikusok is a saját zsebükre dolgoznak. A Fidesz a néppárt tagja, mert kellenek a létszám miatt. Régebben Ukrajna megzsarolta az Eu-t. Kevésnek tartotta a támogatást. Mit tesz Isten, a német külügyminiszter is annak tartotta. Gondold el, hogy 2014-ben a magyar árak, az uniós árak 67 %-án álltak. Természetesen a termékek sokkal silányabbak voltak, minta az unióban. Idehordták, - vélem - most is idehordják a nem megfelelő minőségű gyártmányokat. Azon sem lepődnék meg, ha céltudatosan gyártanának rosszabb minőséget, a Kelet-európai célcsoportnak. Emlékezz vissza. Mi is gyengébb minőségű almát, és bort szállítottunk a Szovjetunióba. Említsem meg az árak mellett a fizetéseket is. A magyar munkavállalók bére az unióhoz viszonyítva 27 %-on állt. Mit szólsz hozzá? És akkor beszélnek az egyenlőségről. Hidd el nincs egyenlőség. Jel van olyan, amit két kis vízszintes párhuzamossal jelölnek. Igaz ezt a matematikában használják. A társadalmi, és a köznapi életben nem. Nemcsak a jelet. A gyakorlatban magát a fogalmat sem. Visszatekintve, azt mondhatjuk. Magyarországon kialakult, hogy a hatalom, a saját embereinek gyermekét beosztotta, az egyetemekre. Bocsánat. Mi előtt felhördülnétek. Ez nem most alakult ki. Jó káderek mindig is kellettek. Ennek kialakulása 1945 utánra tehető. Ez annak idején olyan jól sikerült, hogy mind a mai napig így megy. Annyiban természetes ez, hogy a jó káder az óta is kell. Az könnyen meglehet, érdemes lenne boncolgatni, hogy megfelelő alapok nélkül mindez hogyan működik. Gondolhatunk itt, akár kulturális, akár erkölcsi vonatkozásra. Szóval, elvárható e, hogy ezek az emberek megállják a helyüket. Nem a tanulásban, mert tanultak. Megtalálják e a helyüket kulturálisan? – vagy erkölcsileg? Vedd alapul, a mai politikai elitet, akik irányítják az országot. Van egy nagy különbség, ahogy haladunk az időben. Valamikor egy becsületben nevelkedett paraszt gyereket, úgy kellett rábírni a rosszra. Manapság egy úri ficsúrt könnyebb a slendriánságra rábírni. Ebben a miliőben nevelkedett. Mi alakította így a dolgokat? Nagyon egyszerű a magyarázat. Megszűnt, hogy csecsemőkorától úri neveltetést kapjon valaki. Ettől van az, hogy a ma úriembere nem tud viselkedni. Nem ezt szívta magába az anyatejjel. Aztán megszűnt az anyai háttér. Egyszer csak kiderült, hogy dolgozzanak a nők is. Hagy maradjanak magukra a gyerekek. Na, majd folytatom. Megígértem egy ismerősömnek, hogy kiviszem a távolsági buszhoz. -.appa.   

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy mindent megbeszéltem veletek a címben jelzett témakörben. Á, dehogy, - mondom ezt így teljesen közvetlen, és baráti stílusban. Nem pendítettük meg. Mi történik olyankor, amikor a hatalom beszivárog a hétköznapokba? Valamit valamiért alapon, a hatalom jutalmaz. Úgy, mint a politikában. Vajon a hétköznapi életben? - a családokat is ugyanúgy erodálja, mint a társadalmat. Minden bizonnyal igen. A politikusok és a bankárok, elhitetik az alájuk vetett néppel, hogy minden a pénzről szól. A pénz maga a hatalom. Az emberek azt szívesen elhiszik, hogy segítenek rajtuk. Meggyőzik Őket, és elhiszik, hogy a hatalom, a pénz boldoggá teszi Őket. Keményen kell dolgozni, és célt ér a kisember is. Mondjátok meg, igaz lelketekre, - láttatok már keményen dolgozó politikust, vagy bankárt? Tudom én¸ segítik a családokat. Ami igaz is. A Mészáros, és Tiborcz családokat. Elmondom Nektek. A szocializmus alapjainak lerakása idején, egyszerű munkások is kaptak jelentős állami kitüntetést. Tudom. Most is osztogatnak kitüntetést. Akkoriban mondották. Sokan megérdemelnék a kitüntetést, de nem adhatnak mindenkinek. Ugyanaz van. Sok családot lehetne támogatni, de nem lehet minden családnak adni. Megérthetitek. Azon is polemizáltam már, miért nem támogatja a hatalom a kultúrát, a művészetet, a tudományt. Megbeszéltük. Nem érdeke. Nincs belőle közvetlenül megszerezhető haszna. Ne ítéljétek el Őket. Abból a tévedésből indultak ki, hogy lelki nyomorból ki lehet mászni, a minél több hatalom, és sok-sok pénz megszerzésével. Mint látjuk, ez nem sikerül Nekik. Ne feledjétek azt sem.  A sok stadion remek befektetés. Nemcsak azért, mert sok pénzhez jut a baráti kör. Természetesen az is. De nem csak erről van szó. Egy primitív élményt nyújtó környezetbe helyezik az embereket. Oda szocializálják Őket. Most, úgy állítják be bölcs vezéreink a dolgot, hogy az egészséges életmód miatt. Másik beállított kép. Az iszlám kultúrával állunk harcban. Igazából nem. Eszmék harcolnak. Embereket uszítanak egymás ellen. Alantas okokból, hogy a vezetőknek nagyobb hatalma legyen, és nem utolsó sorban több pénze. Annak idején, a leírások szerint, a király elől ment a csatában. Irányított, és példát mutatott. Most bomba biztos bunkerekben, vannak a hős vezetők megbújva. A szocializmus alapjainak lerakásakor is volt, mindenféle harc. Osztályharc, és persze kultúrharc is. Azt gondolom, a kultúra nem harcol. Tanítás, szórakoztatás a feladata. Ezeket össze is lehet vegyíteni. A művészeken nagy felelősség van. Most nem azokra gondolok, akik tövig benyalnak, a hatalomnak. Hatalmas támogatásokat kapnak, meg kitüntetéseket. Élik (jó)világukat, és elhiszik, hogy Ők maradandót alkottak. Mi lenne a művészet célja? Legyen provokatív. Piszkálja fel az érdeklődést. Irányítsa a figyelmet, a meglévő eltakargatott hibákra. Amellett, hogy provokatív, legyen társadalomkritikus, és etikus. Ami alatt azt értem, hogy a legtöbb ember értse meg, hogy mit akar kifejezni. Mit akar elmondani. Ez a dolga. Persze vannak rétegek, amik kísérleteznek. Új utakat keresnek. A művészet, ne keresse a hatalom kegyeit. Tudom. Mindig is kereste, az ókortól napjainkig. Azt gondolom mégis. A művészet, és a tudomány a társadalom önreflexióiként kell, hogy működjön. A politikusok karöltve a bankárokkal ebből nem nagyon értenek semmit. Kívül esik az érdeklődési körökön. Mit Nekik? – kultúra. Mit Nekik? – tudomány. Abszolútte nem érdekli Őket a kultúra, a művészet, csak a politikai, és gazdasági hatalom. Gondoljátok végig, az itt olvasottakat.  -.appa.

Megleptél. Most kétségtelenül más módi van. Reppelnek, meg gépzenével adják elő a mulatóst, - meg ki tudja még mi minden? Belenyugodva, vagy duzzogva, azt mondhatjuk: ez van. Ez a fejlődés. De, nem csak ebben van nagy változás. Semmiben sincs szükség a régi tudásra. Azon gondolkodtam el, az általad küldött szonett kapcsán, - hogy tényleg eltűnt e a szerelem? Mi lett belőle? Tévé műsor. Megfizethető bohóckodás. Vajon tényleg nincs már rá igény? Tényleg elavult? Jut eszembe. Sok új versforma kerül be hazánkba. Úgy értve, hogy hazánkban, magyar költők írják. Valahogy Nekem furcsa. Mondom ezt dacára annak, hogy olvasgatom Őket. De tudod, ezek az új formák nekem távoliak. Nem csak abban az értelemben, hogy Távol-keleti megoldások kerülnek be a magyar költészetbe. Végül is azzal sincs semmi bajom, hiszen minden változik. Ily módon a nyelv is. Korosztályok különülnek el, ami szintén helyén való. Hol vagyunk, a Halotti beszédtől, vagy az Ó-magyar Mária Siralomtól. Úgy értettem a távolt elsősorban, hogy többször kell elolvasnom, hogy átlássam. Természetesen ez, az én szempontomból nem jó. Természetes az is, hogy mindez az én bajom. Amit a vöröshagymával kapcsolatban küldtél elolvastam. Van néhány hozzáfűzésem. Kétségtelen, hogy a vöröshagyma, és a fokhagyma is tartalmaz olyan anyagokat, amik jó hatással vannak az ember szervezetére. Mind kettő mézzel köhögés ellen nagyon hatásos szer. Régen a makacs köhögésre, a vöröshagymát tejben főzték. A tejet mézzel ízesítették, és megitták. A hagymát a beteg mellkasára rakták priznickötéssel. Hallottam olyat is, hogy a fokhagymát főzték tejben. Ezt is mézzel ízesítették, mielőtt megitták. A főtt fokhagymát megették. Téli időben érdemes egy kis D vitamint szedni, mivel ilyenkor kevesebb napsugár ér minket. Emiatt, kevesebb D vitamint tud előállítani a szervezet.  Az általad csatolt vetítés egy kis tudományossá tételt prezentálna, hogy jobban elhiggyük. Kár érte. Ezzel, éppen  ront a helyzeten, a hihetőség szempontjából. Sajnos, műszaki érdeklődésem miatt beugrott, hogy 1930 előtt nem láthattak vírust, mivel nem volt hozzá eszköz. Az orvos 1919-ben nem nézhette meg a hagymában a vírust. Nézhette volna, de nem látott volna semmit. A vírus méreténél fogva a fénymikroszkóppal nem látható. Ez a mikroszkóp, nem tud 200 nm alá menni. Az első elektronmikroszkópot 1931-ben építette egy német fizikus (Ernst Ruska). Ezzel már látható a vírus. Ez eléggé illúzióromboló. Az is kétséges számomra, - hogy a hagymába begyűlnek e? - az influenza vírusai. A vírusoknak is megvannak a kedvenc helyeik, ahol jól érzik magukat. Ember, állat, növény. Még a baktériumokban is vannak vírusok. Ettől eltekintve, azt mondom együk mind a két hagymát. Tegyük ételekbe, mert tényleg egészséges. Kicsit mentegetem magam, az előzőek miatt. Biztos, hogy jó a hagyma, tehát ehhez nem fér kétség. Nyugodtan ehetjük különböző módokon. Az is jó, ha, mézzel összerágják a hagymát. De, a fokhagyma is jó mézzel rágva. Sokan nem szeretik a hagymákat, mert büdösek. Mellé csípnek is. Ez a hagymákban lévő aminosavak kén tartalma miatt van. Valóban a vöröshagyma főzött verziója az elterjedtebb a köztudatban. Hatásos a makacs köhögésre. Néhány nap ágy nyugalom is szükséges, a gyógyuláshoz. A tejben főzött vöröshagyma azért is jó, mert nem annyira büdös. Az íze? - hát mondjuk ki rossz. Elkészítése. Addig főzzük lassú tűzön, míg a hagyma megpuhul. Ezt nem megeszik, mint már említettem, hanem borogatás gyanánt a mellkasra teszik. -.appa.

Gondolódzkodtam már több esetben a teremtés, vagy a teremtődés problematikáján. Matematikáján nem, ellentétben Hawking-al. Meg aztán azon is, hogy a lét. A Mi létünk, - egyáltalán létező valami e? Szemléljük, a Mi vallásunk irányából. Bár! Részemről, sok minden szimpatikus dolog van a Távol-keleti felfogásokban, értelmezésekben. De igazából, nagyon tudnám utálni az újjászületést, újratestesülést (régebben erre is utaltam, illetve utáltam ). Dacára annak, hogy Föld szerte sokan elfogadják, mi több szeretik ezt a tant. Nyilván Ők értik ezt az egészet. A földi lét siralomvölgy. No, persze a Bibliából is levonhatunk hasonló következtetést. Meg kell hagyni, van is ebben a siralomvölgy felfogásban sok igazság. Miért kételkedem akkor a többiben? Azt gondolom, a lényeg az Árjuvéda (az élet tudománya). A jóga értelme, hogy leszállhasson az ember a létkerekéről. Lényege. Ne kelljen újjá születnie az embernek. Én erről a témáról szállok most le. Megjegyezve. Nemhogy újjá! De, ki akart egyáltalán megszületni? - és akkor még többször is kell, amíg el nem éred a megfelelő állapotot. A Mi esetünkben a mennyországba illenék jutni. A Mi Istenünk, lássuk be, rendes velünk. Nekünk egyszer sem kell ehhez, újjászületnünk. Az írások alapján, az ember Istentől szabadságot kapott. Azt gondolom, nem az akaratét. Meg nem is a cselekvését. Ebben az aspektusban, elég nehezen tudom értelmezni, hogy a választás szabadsága az emberé. Hacsak úgy nem, hogy az ember azt választhatja, amit Isten akar. Gondolatom szerint elég visszás helyzet ez. Mert, miről is van szó? Ott az ember, telve akaratokkal, de nem rendelkezik az akarat szabadságával. Mégis azt mondom, ez érhető, hiszen az emberi akarat, a cselekvés által elrontja Isten művét. Ezt meg Isten nem akarhatja (ha értenénk, akkor Mi sem). Írtam én már, hogy Nem hiszem az időt, mint valóságot. A teret sem, de az más kérdés. Nyilvánvaló, ha minden illúzió, akkor abban az értelemben ezek is valós dolgok, mint minden más. Pillantsunk azért az idő kérdéskörére. Szent Ágoston szerint: Istent nem képzelhetjük el, az időben létező lényként. Az idő csupán, az Isten által teremtett világegyetem egyik sajátsága. Isten pedig bizonyára tudta, mit akar. Én még azt teszem hozzá. Ebben a térben létező lényként se képzelhetjük el Istent. Abból az okból kifolyólag, hogy az a tér, amiben Mi létezünk, túlságosan egybefonódott az idővel. Ezért mondom, hogy Istennek kívül kell esnie a Mi időnkön, és terünkön. Emlékezzetek rá, régebben is felvetettem: az idő nem létezik. Ennek megerősítésére idézem Ágostont: az idő, az Isten által teremtett világ sajátsága, s a világegyetem létrejötte előtt nem létezett. Tehát, amikor azt mondtam, hogy idő nincs, akkor igazam volt. Idő most sincs. Kitaláltunk valamit, aminek segítségével elhelyezzük magunk, az egymásutániságban. Felvetődik bennem, akkor a teremtés előtt tér sem volt. Tudom, szükségünk van rá, hogy elhelyezhessük Magunk, az egymás mellettiségben. Azt mondom. Ez is képzelgés, és ez is illúzió. Zárszóként, de nem megoldásként. Aquinói Tamás azt mondja: létezik egy bizonyos Isteni törvény. Mégpedig az értelem, amely Isten szellemében székel, és az egész világegyetemet kormányozza. Tehát akkor, Isten illúziói vagyunk. Lám milyen egyszerű ez az egész. Avval képzelgéssel kapcsolatban, hogy most készülnek a Marsra. Meg majd később, a szuper ember új világokba költözik. Nos, azt gondolom, ez abból adódik, hogy az embernek, van egy lét utáni sóvárgása. Értelmezhetetlen számomra, - hogy miért? A világegyetem szempontjából oly mindegy, - van ember, vagy nincs? Nekünk, ma élőknek meg főleg mindegy. Áttelepülnek? Nem települnek? Mi közünk hozzá? Ilyen hiábavalóságon, - mi értelme agyalni? Mi után tönkre tettük a Földet, - hogy menekülnek el az utódok? Óvnunk kellene a Földet. E helyett, hamis állításokkal még inkább kiszipolyozzák a Föld készleteit, hogy még több pénzhez juthassanak, az amúgy is szuper gazdagok. Bizony mondom Néktek álságos, és utálatos dolgok ezek, - nem tudom az ÚR szemében azok e? - de az én szememben mindenképpen. -.appa.