Ha emlékeztek még rá, a Látó az Ő kis selyem Virágával távozott az emlékhelyről. Amúgy emlékezetes nap volt ez. Ilyen napra még Gizike sem emlékezett, hogy mindenki mond valamit, de fogalma sincs arról, mégis mivel van kapcsolatban. Neki pedig hihettek, hiszen Ő, a nyitás óta mindennap itt van. És nem is keveset. Nyitástól zárásig. Felmerülhet a kérdés. Miből telik Neki erre? A válasz nagyon egyszerű. Az idejéből. Ő ugyanis a kocsmáros. Ha arra jártok, eszetekbe ne jusson korcsmát mondani, mert annak súlyos és belátható következményei lesznek. Az illető hamar belátja, hogy ezt a szót, hogy „korcsma” mégsem kellett volna mondania. A Látó, és Kisvirág távozása után, mindenki elégedetten nézett szét az ivóban. Ez így volt valóban. Mindenki meg volt győződve arról, hogy Ő értelmezte helyesen a történéseket. Mindenki más bunkó módon állt a kérdéshez. Büszkék lehettek magatokra, elüldöztétek Őket, - mondta Okoska. Többen felhorkantak. Disznós nem állta meg szó nélkül. Te beszélsz nagyokos? Hát Te üldözted el. Miért kellett Neked Virág micsodájáról beszélni? Okoskán volt a meglepődés sora. Hogy miről beszéltem én? Mónika beszélt róla. Okoska, Te nagyon hülye! – vette át a szót Mónika. Olyan hülye vagy, azt sem tudod, - hogy Te mit beszélsz? Nemhogy még mások mit mondanak. Okoskának ez rosszul esett. Nagyon rosszul, ezért ellensúlyozandó kért egy korsó sört. Abban reménykedett az jól esik. Az eső nem esett, pedig többek szerint, az jót tett volna a vetésnek. Gizike szerint a forgalomnak is jót tesz, mert jobban ráérnek a népek. Mindez gondolati síkon zajlott. Teljes csend volt. Némán iddogáltak, és méregették egymást. Mindenki kezdett rájönni, hogy pár szó alapján kezdtek beleszólni Látóék beszélgetésébe. Okoska képezett ebből a szempontból kivételt. Ebben azonban nincs semmi meglepő, hiszen pár perc leforgása alatt többen lehülyézték. Ami szintén nem esett jól Neki, de a sör valamelyest enyhítette szomorúságát, és szárazságát. Felmerült benne a kérdés, hogy - minek is jött ide? Ha, most teszem azt Ő nincs itt, - kit hülyézett volna le ez a sok nem normális? Napirendre tért a történtek felett. Eszébe jutott, hogy egy három cent, meg egy korsó sör miatt jött az emlékhelyre. Ettől mindjárt jobb hangulatba keveredett. Derűsen mondta Gizikének: mit szólsz nyakunkon a költészet napja. Mónika megjegyezte, hogy az űrhajózás napja van hamarosan. A Diják, azt mondta, Van némi igaza Okoskának, mert a magyar költészet napja, egy nappal hamarabb van, mint az űrhajózás napja. Napra pontosan április 11.-én. Ugye, ugye, mondta Okoska. Mónika azt mondta: Te, csak ne ugye-ugyázzál. A Költészet Világnapja március 21.-én van. Erre Okoska replikázott: mondtam én, hogy nem! Mondtam? Gizella látta, hogy be kell szállnia a diskurzusba. Tudjátok mit? Ha már itt van, ennyi költészeti szakértő. Kiírok egy vers pályázatot. Az első három helyezett díjazásban részesül. Hogy ne erőltessétek magatokat. Kettő, maximum négy soros versekkel lehet pályázni. Obszcén, szexista, trágár, mások személyi jogait sértő, direkt politikai megnyilvánulás tilos. Gizikének igaza volt. Megszűnt a torzsalkodás. Kiscsoportos foglalkozás keretében, a kocsma átalakult zümmögő kórussá. Diják, meg Mónika kerültek a középpontba, akik lelkesen fordították magyarra, meg hétköznapi beszédre, a Gizella által mondottakat. Elmagyarázták, azt is mi a vers lényege. Példát nem mondtak, mert ezek képesek, hogy beadják, és nyernek vele. Márpedig mindenki nyerni akart. Nem volt személyre utaló tiltó megjegyzés, az indulási feltételek között. –.appa.
