03.16.

Azt mondja Attila, mikor az ebéd utáni szunyókámból ébredtem: - na menjünk? Jó menjünk, - mondtam, minden lelkesedés nélkül. Attól tartottam, hogy hideg van, meg szél van. Szóval fanyalogtam, de nem mutattam. Őszintén. Valahogy ódzkodtam a horgászattól. Kint napsütés volt. Botor módon úgy döntöttem, hogy a póló, pulóver munkáskabát, motoros dzseki elegendő. Többször megtapasztaltam, hogy ez a dzseki nem meleg. A vizet viszonylag jól állja. Vinnem kellett volna, a jó kis TEVA pufajkámat. Persze így utólag okos az ember. A székemre kötöztem egy szivacsot, de így is hidegnek éreztem, amíg fel nem melegítettem. Ez a kis összehajtós szék két sor vászonnal van szerelve. Így is azt érzi az ember, hogy átfúj rajta a szél. Hát, jó lett volna még egy hosszú alsó, amint azt Attila tette. Meglepő módon elég jól folyt az ér. Magas vízállás volt. De jó lenne májusban egy ilyen. Amúgy a víz színe csúnya szürke volt. Pedig a hódok környezet átalakításának köszönhetően, a szivárgó csatornákon bőven jött, a szép tiszta víz. Hal mozgást viszont nem láttunk. Elmenten vizet meríteni, hogy etetőanyagot keverjek. Irgalmatlan hideg volt a víz. Hiába no, az éjszakai fagyok megteszik a magukét. Az etetés hatására apró gyűrűk jelentkeztek. Később volt olyan mozgás, ami 2-4 dekás haltól származhatott. Attilának egy le is fordult a horgáról. Ha jól végig gondolom, Nekem semmi olyan úszómozgásom sem volt, amire azt mondhattam volna, - kapásom volt. Egyszer csak megélénkült az északi szél. Igazából ez egy lágy fuvallat volt, ami egy hónap múlva kívánatos lenne. A legemlékezetesebb történés részemről, hogy fogtam egy tenyérnyi nyárfalevelet. Erre szoktuk azt mondani, megírták a halak, hogy túl mélyen horgászol. De, kinek van kedve ilyen időben humorizálni. Egyéb is belefagy az emberbe, nem még a humor. Megállt a szél egy negyedóra múlva, de addigra Én átfáztam annyira, hogy belenyugodjak a betlibe. -.appa.