Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az Én tudattal rendelkező ember tisztán látja, hogy más Én-ek is léteznek. Persze. Amikor logikusan végig gondolja. DE! Lássátok be. Tévedtek! Az ember hétköznapi életében mellőzi a logikus gondolkodást, és cselekvést. Pusztán ösztönlényként viselkedik, amelyben az Én mellett, nem fér meg egy Te. Mennyiszer mondja, gondolja, az ember. Fáj a lelkem. Teszem hozzá, az emberek beállítottsága nem egyforma, másképpen értelmezik a világban történő eseményeket, dolgokat. Az Én egyik sajátsága, hogy képes örülni, vagy szenvedni, vélt, vagy elképzelt események, dolgok miatt. Innen nézve nyugodtan mondhatjuk, hogy megfoghatatlan dolog a létezés. Mondhatjuk e valamiről, hogy az objektíve létezik? Ez, költői kérdés volt. Persze, hogy mondhatjuk. DE! Hogy lehet azt bebizonyítani? Képzelünk dolgokat, amit valóságosnak élünk meg. Ugyanez történik álmunkban is. Álmunkban is örülünk, félünk, érzünk szagokat, ízeket, élvezzük a dolgokat, és vannak bene fájó események. Az ébrenlétben, és az álomban van valami közös. Ott is ugyanazok a színek, a formák, amit látunk, de érzelmeket is megélünk. Ott is közlünk másokkal dolgokat, akár érzéseket is, mintegy objektívvá téve, az álombéli világot. Az ébrenléti világot értelmezzük objektív valóságként. Fizikai világnak is mondjuk, ami érzékinkkel megtapasztalható. Ez köznapi értelemben a Földet jelenti. Kérdésként felmerül, - mi tapasztalható a fizikai világon túl? Lehet, ezt tovább bonyolítana. Mi van? – előtte, mellette, mögötte, fölötte, alatta, amit nem érzékelünk. Hiszen a világmindenség cirka öt százalékát érzékeljük. Tévedés ne essék. Ebben benne foglaltatik minden, amit a világűrben látunk, érzékelünk műszereink által. Tehát az a sok százmilliárd galaxis is. Amit viszont a műszerekkel nem érzékelünk, azt olybá vesszük, hogy az nincs, mert nem tudjuk megmérni. Honnan tudjuk, hogy van? Ki lehet számolni. Innen tudjuk, hogy van sötét anyag cirka 23 %. Tudjuk a sötét anyagot, mert van hatása a látható (barionos) anyagra és a háttérsugárzásra. Gravitációs hatást fejt ki, ebből lehet következtetni rá. Egyébként, az általunk mérhető spektrumban nem bocsájt ki elektromágneses sugárzást, és nem is nyel el. Aztán van még a sötét energia 72 %. A méréssel kapcsolatban van egy megjegyzésem. Gondoljunk Heisenbergre (nem sör márka), a méréssel megváltoztatjuk a dolgokat. Jut eszembe. A technikumban feleltem egyszer Pungor professzor úr nagyfrekvenciás oszcillotitriméteréből. Ha ennyi év után, - jól emlékszem a masina nevére? Ugyanis ez ötven éve történt. Fex tanár úr, rendes nevén Fehér Tibor, ezt olyan mértékben tanította velünk, hogy feleléskor részleteket kellett felrajzolnunk a kapcsolási rajzból a táblára. Miért mondom ezt? Ez a készülék alkalmas volt arra, hogy egy lezárt ampullában megmérje a benne lévő oldat koncentrációját. Volt árnyékolás az ampulla körül, de a Műszer mutatója mozgott, ha közelebb hajoltunk hozzá. Ezért, ha pontos eredményt akartunk, akkor egy távolságból kellett leolvasni. Ez lenne a példa a mérést végző, és a mérés kölcsönhatására. A kapcsolási rajz ennyire precíz részletekbe merülő tanítása miatt, furcsa gondolataink támadtak. Mondom is mi volt. Mikor a professzor külföldre ment, szurkoltunk hátha elcsábítják, és kinn marad, akkor nem kellene tanulnunk a műszerét. Akkoriban eléggé megtorolták az ilyesmit. Milyen precízen kellett megtanulnunk? Gyula, annak a tranzisztornak mi a szerepe? – tette fel a kérdést Fex. Most Ti kérdezhetitek. Kint maradt? Ő nem olyan volt. Magyarországon tevékenykedett, és lett világhírű. Nem vállalt olyasmit sem, hogy huzamosabb ideig idegenben tevékenykedjen. Nosztalgiáztam egy kicsit, - és nem bántam meg - azokról az időkről, mikor még volt pénz a tudományművelésére. Megvoltak a lehetőségek. Hogy, ennek a felvetésnek, - mi haszna volt? Legalább megismertetek ez által egy nagy magyar tudóst. Ennyi a történet. -.appa.
