Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a húsvét közelsége miatt, abból a témakörből merítek. Hát megint tévedtek. Mondottam egyszer, hogy a teremtőnek nem igen van ideje, az emberiséggel foglalkozni. Értettem ez alatt azt is, hogy nem nézegeti, hogyan viselkednek, az emberek. Édenből kihajítva, oszt boldogulj magadnak, ahogy tudsz. Arról nem is beszélve, - érdekli egyáltalán, hogy teremtményei szexelnek e? A sokasodjatok, szaporodjatokhoz szükséges. Tudom azt is mondta, hogy ne paráználkodj. Manapság, a valóvilág villalakói részben használják ezt a szót. Ne parázz! Ezzel felül is emelkednek, mindenféle erkölcsi gátláson. Jó. Olyan is van, hogy ne kívánd felebarátod feleségét satatöbbi, satatöbbi, ahogy nagyapám mondotta, annak idején. Jaj! Nehogy tévedésbe essetek. Ő csak a satatöbbit mondta. Ne zárjuk ki azért, hogy mondott olyat is, hogy ne kívánd a felebarátod feleségét. Idézhetett a Bibliából, hiszen presbiter volt. Joggal merül fel a kérdés. Mi a fene, az a felebarát? A barátod feleségét lehet? Esetleg, ha kimondottan morc vagyok az illetővel szemben. Akkor, az Ő feleségét lehet? Vagy, mi van? Egyáltalán. Mi felel meg az elvárásoknak. Egyébként Isten jól feladta a leckét, ezzel a felebaráttal. Az írások szerint, ez azonos nemzettségbe tartozót, vagy közeli embert jelentett. És, ez lehetett barát, vagy ellenség is. Boncoljuk akkor tovább, mert végiggondolva meglepő dolgok derülnek ki. Asszongya nékünk a hatodik parancsolat, hogy: Ne ölj. Azt mondják az eredeti fordításban, ne gyilkolj van. Most mondhatjátok, amit én is szoktam. Az ember erre lett kitalálva, az ölésre. A két szó között van némi különbség. A gyilkolásnál ésszerű alap nélkül veszik el az életet. Az ölésnél, hirtelen, vagy lassan, valamilyen behatással teszik ugyanazt. Mondhatjuk tehát, hogy az Ó-szövetség nagy népirtásai rendben voltak, ha szigorúan a Tízparancsolatot nézzük. Az ÚR ítélete alapján történtek a dolgok. Megvolt tehát az alapja, az ÚR akarata által. Nézzük, amit már emlegettem is, a hetedik parancsolatot: Ne paráználkodj. Egyértelműen házasságtörést tilt. Kimondhatjuk nyugodtan immáron, hogy az emberiség, magát kereszténynek valló része, ezt a parancsolatot kiiktatta az életéből. De azért befészkeli az ember agyába magát a kisördög, és felteszi a kérdést. Mi van, ha nem házas valaki? Úgy értve, hogy egyik fél sem házas. Akkor oké a buli? A nyolcadikban: Ne lopj. – szerepel. Erre is azt mondom, hogy eléggé átsiklunk ezen intelem fölött is. A kilencedik parancsolat azt mondja: Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot. Írják, hamis tanúbizonyságnak is. Nem meglepő módon azt mondom, ez is elsikkadt a parancsolat kőbe vésése óta. Nem tudom, minek tekinthetjük? - törvényerejű rendeletnek? Jobb ötletem van. A Tízparancsolat, az Alaptörvény. Csak Istennek sem jutott eszébe az, ami évezredek múlva nekünk, Magyaroknak. Lássuk akkor a tízedik parancsolatot: Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé! Visszatértem hát oda, ahonnan elindultam. Mit is szolgált ez a nagy út? Nem mást, mint azt, hogy lássátok, hogy van gondolati bűn is. Az ezt megelőzőek, mind cselekményekre vonatkoztak. Ez, az utolsó a gondolatra súlyt le. Apropó. Míg nem feledem. A számozáson ne lepődjetek meg. Nincs jelentősége. Változik, attól függően, melyik vallás Bibliájából citálod. Gondolkodjatok el ezeken. Van időtök, a hosszú hétvége miatt. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy nem mondok új jeleket a hazuccsággal kapcsolatban. Hát megint tévedtetek. Most nem összezavarni akarlak benneteket, de azért a tekintet sem egyértelmű jelzése a hazugságnak. Mikre figyeljünk még? Nézzünk az illető szemébe. No, nem azért, hogy elcsábítsuk, vagy zavarba hozzuk. A pupilla viselkedése is elárul dolgokat, az ember érzelmeiről. Ha már azt javasoltam nézzünk a szemébe, akkor nézzünk, és mondom mit figyeljünk. Ez, olyan idegrendszer által indikált jelenség, amely nem csak hazugság esetén árulkodik a velünk szemező személyről. Amikor beszélgető partnered, akivel beszélgetsz, és Ő kitartóan nézi a szemed, az két dolgot jelent. Most kérdezhetitek, - mit értek kitartó nézés alatt? A beszélgetési idő kétharmadánál hosszabb ideig tart. Amikor tágul az illető pupillája, azt jelenti, hogy érdekesnek, vonzónak talál. Mikor azt látni, hogy összeszűkül az illető pupillája, akkor az nem jelent jót. Ugyanis ez azt jelenti, hogy ellenséges érzelmeket táplál veled szemben az illető. Tehát, ha arra kíváncsi valaki, hogy akivel beszélget, milyen érzelmei vannak iránta, akkor elsőként meg kell nézni, az illető pupillájának nagyságát, hogy legyen viszonyítási alap. Ebben azért van félre érthető dolog is. Ugyanis a pupilla reagál a fényre. Valaki bejön kintről, a fényről, egy szobába, akkor a pupillája tágulni fog. Természetesen fordítva is igaz. Egy homályosabb helyről, kimenve a napsütésre, a pupilla szűkülni fog. A hazugság esetén jelentkező testbeszéd jeleket vizsgálva azt tapasztalták, hogy a férfiak, és a nők is, mikor hazudnak, többet mozgatják a lábukat, mint egyébként teszik. Ezért is jó a pulpitus, a mindenféle tájékoztatókon. Egyrészt van valami a hazudó, és a hallgatóság között. Nem baj, hogy átlátszó, számára biztonságot ad. Másrészt eltakarja a lábat, Nem látják, hogy toporog. A gyakorlott hazudozó az arckifejezését, a keze mozgását képes kontrollálni. A megfigyelések szerint, a lábmunkára még nem figyelnek. Nem kontrolálják, hogy mit csinál a láb. Akit komolyabban érdekelnek a testbeszéddel kapcsolatos kutatások olvassa Paul Ekman írásait, aki pszichológusként foglalkozik a hazugság közbeni testbeszéddel. Megállapította hazudozás közben fokozódik a test alsó felének mozgása. Érdemes tehát erre is figyelni, könnyebb a hazugságot leleplezni, ha az egész testet figyeljük. Az a bökkenő, hogy az ember alapból, a beszélő arcát figyeli. Nos, befejezésként bevallom, hogy tisztában vagyok azzal, nem csak színpadon állva, pulpitus mögül lehet hazudni. Mondtam, a hazugság minden napjaink része. Talán egyszer, azon is érdemes lenne elgondolódzkodni, - miért is kedvelik a nagyfőnökök, a csúcsvezetők a szép nagy robosztus íróasztalokat? Persze, hatalmat, magabiztosságot sugall. Bástyaként védi a mögötte ülőt. Most már tudjuk, hogy nem véletlenül, de takarja a test alsó felét. Nem látszik, mit csinál a láb, az asztal alatt. Hát gondolkodjatok el ezeken, hátha jobban tudtok majd hazudni. -.appa.

Az emberek nem is próbálják megérteni egymást. Elpusztítani annál inkább. Hogy miért? Mert zsidó, mert cigány, mert komcsi, mert fideszes. Nemcsak, hogy nincs, de nem is próbálnak közös nevezőre jutni. A pártvezér a legnagyobb közös osztó. Kiosztja a legkisebb közös többszöröst a híveinek. Aztán, ilyen viszonyok mellett, csoda, hogy a szomszédok nem tudnak egymásról semmit? Az ember bezárja önmagát. A számítógép elé.  Ülsz a buszon, a vonaton, és az emberek nem beszélgetnek, nyomogatják a telefont, vagy a laptopot. Így tágul ki az ember előtt a világ. Fontos nagyon az egységes vallás megteremtése. Ezért kétségtelenül jó húzás volt a Fidesz államvallás szintre emelése. Két részből tevődik össze: Az egyik maga a Fidesz, ami a messiásra, a nemzeti vallás felkent pápájára, Orbán Viktorra építkezik, aki a megváltó szerepében tetszeleg. Kivezeti a magyarságot ebből a gödörből, amiben van, és megvédi minden támadástól, ami éri. Ez is remek gondolat, hogy Ő nyújt felénk védőkart. A másik a foci. Felfoghatatlan mennyiségű pénzt öntve bele. Hatalmas rituális helyeket (stadionok) építenek. Itt, egy szellemiségében alulszocializált kulturális környezetet hoz létre, amely segítségével mindenről el tudja terelni a gondolatokat. Nagyon ügyesen szövetségben van a Kereszténydemokrata Néppárttal. Ők kapják a pénzecskéjüket. Segítségükkel a szószékekről lehet mozgósítani a híveket. Az előbb emiatt mondtam, hogy nagyon ügyesen. Ugyanis az egyházi rituálé keretei között a papok, a Fidesz tanait is hirdetik. Mozgósítanak a választásokra. Amit azért gusztustalannak tartok, hogy már temetésen sem átallanak migránsozni. A gyászt ilyesmire használni, hogy politikai célokat hirdessenek alantas dolog.  Kétségtelenül Ők is kapnak kevéske pénzt a rituális helyek rendbe hozására (templomok). Havária helyzetben külföldi katasztrófáknál például volt olyan, hogy Katolikus Karitász gyűjthette a pénzt. A telefonos adományvonal odakapcsolt. Annyi bizonyos, az egyházakra, a hívek miatt szükség van a kétharmadhoz. Az egyházak önfeláldozóak. Választási mozgósításkor nem a Keresztény demokrata pártot helyezik előtérbe. (Híveim. Szavazzatok a Fideszre). Azt mondhatjuk hát, hogy a Fidesznél Isten, csak másod hegedűs. Nem becsülve le ezzel a másodhegedűsöket. A hogyan továbbról nem tudni miként alakul majd. Az idő majd eldönti, hogy az utódlás kérdésekor Viktor, jelenleg felkent prófétái mit tesznek a hatalom megszerzéséért. Gondoljatok a Sztálin halála utáni időkre. Többen abban reménykednek, hogy nem lesz türelmük kivárni Viktor hatalmának végét, és belülről kezdik megbontani a vallás alapjait. Én ennek nem látok semmi reális esélyét. Elég szilárd alapokon nyugszik, látszólag. Láthatunk példákat, hogyan kerültek emberek hátsóbb sorokba, meg ki a pixisből. Ezeket nyilvánosságra is hozzák, hogy okuljanak belőle. Természetesen a köznép nem tudja meg, - mi is történt valójában? Egyértelmű. nem okos dolog a macska bajuszát huzigálni. -.appa.

Az ÚR kegyelméből. Bár halvány.

Feszül felettem egy szivárvány.

Lelkemben már-már elfásult, mondhatni unalmas béke.

A mindenségre mormogva, de időnként megbékélve,

ideszakadtam hát, a Minkowski-térbe.

Oldalamba rúg, valakinek a térgye.

(A finnyáskodók kedvéért, legyen térde,

amúgy meg, tojok én erre az egészre).

Az ember, - vajon tényleg ilyen hitvány?

Vagy csak? - bennem tükröződik e látvány.

-.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a politika szükségszerű, hiszen védi az emberek érdekeit. Az országot, a nemzetet, a magyarokat. Ezt harsogják. Ezt akarják láttatni, és Mi látjuk. Elhisszük, mert látjuk. Ha választani lehet, akkor azt választjuk, hogy Nekünk akarnak segíteni. Eddigi életem során, a hatalom sosem akart tevőlegesen segíteni, a szegényeken, az elesetteken. Szóval a többségen. És nyugodjatok meg. Vagy háborodjatok fel. Ez után sem fog. Azt hangoztatják majd, de nem teszik, ahogy eddig sem tették. Ne feledjük el, most úgy állítják be a dolgot, hogy Nemzeti. Minden Nemzeti a dohánybolt is. Természetesen van Nemzeti konzultáció. Az ötletes, ebben az egészben, hogy a kérdések, és a válaszok is úgy vannak megfogalmazva, hogy a nemzeten uralkodó osztály akaratát erősítsék meg a válaszadók. Az utcán ívvel járkálók, megkérdik. Egyet ért Ön a miniszterelnök úr hétpontjával? Ketten vannak hétpontosak. A katicabogár, meg Orbán Viktor. A kérdező, aki egyébként aktivista, tényleg aktív. Megy be a lakásodba. Írja a listácskájára, hogy ez a mocsok nem ért egyet. Jegyzem meg, így utólag. Az osztály besorolást módosítanom kell. Nem a tűzvédelmet, az uralkodó osztályt. Ha már tűzről esett szó. Oda a Notre Dame tetőszerkezetének 2/3-a. Ott is van politika. Már (politikailag) eldöntött kérdés. Nem gyújtogatás volt. Miért mondom? Még, javában lángol a tető, és már bejelentették baleset (Vélem ez a baleset rossz fordítás). Egy tűzvizsgálat alapján, mondhatnak ilyet a szakértők. De tűzoltás közben? Jó, Ő dóguk. Azt mondta Emmanuel – ez  nem az, akire a filmből emlékeztek, hanem – a Macron gyerek, hogy „Együtt újjáépítjük, a Notre Damot. Tényleg együtt gondolta. Nemzetközi összefogással. Hát. Afrikában is építünk templomokat, akkor ebbe is beszállhatunk. Jaj! Csak nehogy a stadionokra férretett pézhe nyújjanak mán, he, - síkított fel bennem a kisördög. Amúgy meg Hoppál Péter kinyilatkozta, hogy Ő Notre Dame. Szerintem égő, mint a székesegyház volt. De! Nem csodálom. Egyszerűbb, mint az, hogy Én vagyok a: kulturális alapellátás kiterjesztésének összehangolásával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos. Csudájjátok akkor, hogy nem tuggya miccsinájjon? Hajjátok, mán az komoly feladat, hogy megjegyzik a politikusék a saját titulusukat. Íme, egy piciny kitérővel visszaérkeztünk, az Uralkodó osztályhoz. Bár, erről azt gondolom, hogy hazai viszonyok között ez, inkább egy réteg, amelynek érdek érvényesítését szolgálják a konzultációk. A többség, tegyük fel. De csak tegyük fel, mondjuk, hogy nem adja fel a levelet. Ez nem számít semmit. Úgy értve, a szavazásba sem. Még egy érdekesség. Az, hogy mennyien küldték vissza a levelet, azt sem tudjuk pontosan. Hiszen, bemondás alapján történik, amit elhiszünk, mert miért ne hinnénk. Ahogy az egyszeri, egyszerű bűdi ember mondotta volt, anno dacumal. Nem köteles ű nekünk hazudni. Nem mennék bele, hogy köteles, vagy nem köteles. Azt gondolom tudjátok, ha valaki politikus, akkor legalább egy kicsit, úgy megnyugtatásul, csak köteles hazudni. Mi meghallgatjuk az embereket. Tegyem hozzá, a Nekünk nem tetsző véleményeket nem vesszük figyelembe. Hát gondolkodjatok el az összefüggéseken.  -.appa.  

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a minap mindenféle jeleket kitárgyaltunk, ami hazugsággal, - vagy, ahogy Anci néni mondotta volt hazuccsággal – összefügg. Hátakkor nagyon nagyot tévedtetek. Na, ennek az, ezt megelőző mondatnak megvolt a történelmi feladata. Sok betűkettőzés szerepelt benne (mondjuk ebben is). Nézzünk akkor ösmét példákat arra, hogy milyen jelei vannak a hazugságnak. A gyerekek már kisebb hazugság esetén is, sőt még akkor is, ha elhallgatnak valamit, gyakorta a hátuk mögé teszik a kezecskéjüket. A nők gyakran mondják a férfiakra, hogy gyerekesen viselkednek. Vajon miért? Mondom is. Van egy jó bulis éjszaka. Hajnali érkezéskor asszonypajtás érdeklődést tanúsít. Nincs ebben semmi kivetni, vagy kinevetni való. Fordított esetben a házasszonyát is kérdések várnák. Esetünkben, a házura kerül kérdések kereszttüzébe. A fő kérdés, - hol volt? Erre valami magyarázat dukál. Itt jön el megint annak ideje, hogy a testbeszédet megfigyeljük. Azt láthatja a hölgy, hogy férfiember zsebre dugja a kezét. Lám, milyen praktikus a női ruha, hogy nincs rajta zseb. Eggyel kevesebb lebukási veszély. Igazából jó választ nem is lehet adni, csak gyerekest, és akkor a férfiakat elárulja a nadrágjuk zsebébe mélyesztett kezük. Javaslom ennél a résznél álljunk meg egy picit. Mi van? – de csak úgy tegyük fel, - hogy Orbán Viktor nem is bunkó? Ezt szokták szegényre rásütni, amiért díszsorfal előtt, elegáns nemzetközi társaságban is, gyakorta zsebre vágott kézzel mutatkozik. Még én magam is hajlottam erre a megállapításra, de felül kell vizsgálnom hevenyészett véleményemet, az előbbiek ismeretében. Íme, hát megnyugodhatunk végre. Legalábbis ebben a témakörben, és Ti is nyugodjatok meg szeretett testvéreim. Egyszerűen, csak hazudik, és a beste teste elárulja. Látványosan beszél. (Viktor, és a teste is). Ne mondjátok, hogy ez sem jobb állapot. Mert bizony mondom Néktek, hogy az. Politikuséknál a hazudgálás hozzátartozik a munkakörhöz. Idesorolják azt is, amikor az illető karba teszi a kezét. A karba tett kéz jelent elzárkózást a közvetlenebb kapcsolat elkerülésének kimutatását, egyfajta elkülönülést. Ez azonban esetünkben, - amiből kiindultunk - nem életszerű, hiszen egy párról beszéltünk, akik közvetlen kapcsolatban vannak, csak ember pajtás az este folyamán mellékvágányra futott. Ebben az esetben a karba font kéz funkciója az, hogy van valami, a kérdező, és a mismásoló ember között. Tudjátok, mint politikus, bankár, vagy valami más hazudozó, és a hallgatósága között a pulpitus. Jegyzem meg a pulpitus remek találmány, hisz a toporgó lábakat is elfedi, ami szintén a hazugságot leleplező testbeszéd látványos eleme. Azt jelzi, hogy az elmondottakban valami nem smakkol. Mondok egy meglepő dolgot, igaz ezt nem gyakorlott hazudozókkal végezték. Egyszerű amatőrökkel végeztek egy kísérletet. Az derült ki, a hazudozó többnyire a szemébe néz az embernek. Ebben a kísérletben résztvevőknek hazudniuk kellett. A kontrollcsoportnak pedig nem. Az eredmény érdekesen alakult. Az emberek cirka 30%-ának tekintete elkalandozott, amikor hazudott. A maradék, a hazugság kimondása közben, határozottan a szemébe nézett a másik embernek. Abból indultak ki, amint azt elmondták, hogy a hazudáskor az ember zavarban van, ezért azt várják, a hazudó ember elnéz a beszélgető partner mellet. Ezért inkább felvette a szemkontaktust, azzal a céllal, hogy a másik ember azt higgye, nem hazudó emberrel áll szemben. Azt remélve, így nem fogják rajtakapni. Mi a tanulság? Az emberek a testbeszéddel is próbálnak hazudni. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a minap tett ígéretemre, - ki tudja, mikor kerítek sort? Máris itt van. Ismételjünk egy kicsit. Ne feledjétek a pszichopatákat, a kóros hazudozókat nehezebb tetten érni, de figyeljetek, az árulkodó jelekre. A hazugságról tudnotok kell, hisz beszéltem már róla régebben is. Bizony, a mindennapi élet elengedhetetlen része. Miért is kell hazudni? – kérdezhetitek. Mert az lássátok be, hogy kell, hiszen az ember többnek akar látszani. Ilyeneket mond: Mindig is így gondolta. Ezt tette, meg azt tette, de nem verte nagydobra. Korrigál a múlton, és a jelenen. Gondoljátok végig egy napotokat. Komolyan mondom. Lehettek mindig őszinték? Bizonyosan szükségesnek tartjátok Ti is mindaddig a hazugságot, amíg anyagi, vagy más előnyszerzési motiváció nem társul mellé. Az olyan hazugság bocsánatos. És ez semmi féle problémát nem okoz Nektek, pedig tudjátok szándékos megtévesztéssel álltok szemben. Teszem hozzá. Saját magának az ember jobban megbocsájtja azt is, ha valami előny érdekében hazudik. Könnyedén billenti helyre a lelkiismeretét. Mindenki ezt teszi. Hát akkor én, miért ne? Ott tartottunk a múltkor, hogy a hazugságok leleplezésére vannak pszichológiai módszerek. Egy szépséghibája van ennek, Nincs, olyan tuti módszer, ami minden körülmények között, mindig tökéletesen működne. Sajnos, vagy nem sajnos, ilyen módszer nem létezik. Emlékezzetek rá, a politikusok, és a bankárok milyen meggyőzően hazudoznak. És akkor arról még nem is szólottam, mily szívesen veszitek a hazugságokat. Mondok egy példát. Kedvenc politikusaitokat most hagyom. Vegyük a bankárokat. Emailben megirkálják Nektek, hogy a bank milyen jól teljesít. Az még nem tűnt fel Nektek, - hogy a Ti befektetésetek szinte mindég mínuszban van? Még akkor is, ha az óvatos befektetői kategóriához tartoztok. Ki nyer akkor? Megmondom. A bank. Bármit csináltok. A bank nyer. Lássunk akkor egyéb megnyilvánulásokat. Ezeket inkább a köznapi életben tapasztalhatjátok. Kéz a test mögött. Gyakorlott hazudozó (Politikus, bankár) ilyet nem követ el. Emlékezzetek az indián filmekre. Aki nyílt, és őszinte szándékkal közeledik, az jelzi ezt. A tenyerét mutatja a másik embernek. Olykor mind a kettőt. Ha valaki lassan megnyílik a többiek előtt, vagy arra kikészül, most megmondja az igazat, akkor a következőt láthatjuk. Az illető többnyire - részben vagy egészen - megmutatja a tenyerét. Azt kell erről tudni, hogy a testbeszéd önkéntelen gesztus. Azt sugallja a hallgatónak, hogy az illető igazat mond. A testbeszéd többi eleme is önkéntelen megnyilvánulás. Lássuk. Még milyen mondatok lehetnek gyanúsak? Mikor ilyesmiket hallotok: - tudom, hogy a látszat az, - minden ellenem szól, de nem én voltam, - elnézést, hogy megijesztettem Önöket. Az aduász, - ez az igazság. Végül egy érdekes. Biztos vannak, akik emlékeznek arra,  hogy Bill Clintont meghallgatta a bíróság. Arról faggatták milyen viszony fűzte Monica Lewinsky-hoz. Készítettek egy statisztikát Billi, testbeszédéről miközben vallott a bíróság előtt. Nos, a kényes kérdések megválaszolása előtt futólag összeráncolta a homlokát. A válaszadás közben, cirka négypercenként megérintette az orrát. Tette ezt huszonhatszor. Elég hosszan hallgatták meg kényes témában, ha ezt beszorozzuk. Semleges kérdések megválaszolása esetén nem ráncolta a homlokát, és nem érintgette az állát. Hát, láthatjátok, hogy az embert a saját teste elárulja. Megnyugtatásul azoknak, akik nem emlékeznek már rá, vagy nem tudják a történet végét. Billi megúszta.             -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a minap az összes dolgot elmondtam, ami lebuktathatja a hazudozókat. Nyílván, a pszichopatákat, a kóros hazudozókat nehezebb megcsípni, de nem lehetetlen. Nézzünk akkor további árulkodó jegyeket.  Kínos a kérdés. A hallgatóság részéről, kérdéseket tesznek fel. Akkor meg, feltétlenül amikor felmerül annak gyanúja, hogy esetleg a beszélő hazudik. Erre a lehetőségre mindég fel kell készülnünk, ha valaki beszél. Többnyire elmondható, hogy a hazudó előadó nem szívesen fogadja a kérdéseket. Vagy vegyük példának Orbán Viktort. Egyszerűen oldja meg a kellemetlen helyzetet. Nem kérdezhetnek, csak kormánypárti újságírók, a többieket be sem engedik a helyszínre.  Ez is kifejeződik önkéntelenül is, a testbeszédben. Az illető, valamilyen irányba, kissé elfordítja a fejét, vagy a testét. Esetleg, nem tudatosan, de tárgyakat helyez saját maga, és a kérdező közé. Felemel egy pohár vizet, és iszik. Lehet szomjas is, hiszen a hazugság miatt, idegrendszeri reakcióként szárad a szája. Aztán, az előtte lévő pultról felemeli a lapokat. A pulpitushoz ütögetve rendezgeti. Ez által is van valami a két személy között. Aztán ne feledjétek, - mi történt az Édenben. Fügefalevelet helyezett az első emberpár at Úristen, és maga közé.   Elkéső válaszok. Megfigyelhetjük, az őszinte ember rögtön válaszol, ha kérdezik. Nem kell rendezgetnie a gondolatait, hogyan is alakítsa válaszát ahhoz, hogy beleilleszthető legyen az általa mondott hazugságba. A hazugember viszont szükségszerűen késlekedik a válasszal. Át kell gondolnia, miket is mondott előtte. Derűs ábrázattal, mintha tényleg örülne, ilyeneket mond: nagyon jó kérdés, - örülök ennek a kérdésnek, - vártam ezt a kérdést. Ennek lehet valóságalapja. Közben azt gondolja: a fene enne meg, - miért kérdezel ilyet. A válaszai érdekesen alakulhatnak. A kérdező által feltett szavakat ismételgeti. Lehetőleg nem ad egyenes választ. Talányosan, homályosan fogalmaz. Tudományosnak tetszően, sok idegen szóval tarkítva adja elő mondandóját. Olykor feltűnő módon, igen meggyőzőnek akar látszani. Beszéd közben elbagatellizálja a kérdést. Nagy vonaluskodik. Magabiztosan azt mondja: nem mennék most bele a részletekbe. A válasz alakulhat úgyis, hogy a válaszbeszéd roppant monoton tónusú, homályos megfogalmazásokkal tarkított. A beszélő tudatalatti reménye, hogy hallgatóság unja, és nem figyel rá. Kényelmetlen a csend. A hazudó ember idegrendszere spannolt állapotban van. Éppen ezért érdekes a reakciója a csend beálltára. Kezdi magát kényelmetlenül érezni. Izgul, - milyen kérdés következik? Ha viszont, hirtelen témaváltás történik, fellélegzik, megkönnyebbül és ellazul. Észrevehető módon, kevésbé védekező jellegű a reagálása. Összehasonlítva, egy ártatlan hétköznapi beszélgetéssel, - tapasztalunk e valami eltérést? A nem hazudó embert, egy hirtelen témaváltás inkább megzavarja. Nem érti miért történt a dolog, hiszen még nem beszélték ki teljesen a témakört érintő dolgokat. Ő inkább a témánál maradna, mert még vannak olyasmik, amire kíváncsi lenne. Gondoljátok végig a dolgokat. Nem ígérem, hogy nem fogom előszedni a témát. Úgyhogy, ne lepődjetek majd meg.   -.appa. 

Hazánkban már rengeteg köz, és még több nemzeti van. Közben, nem hagy nyugodni a dolog. Akkor meg rendszerint tovább gondolom a dógot. Amint azt most is teszem. E közben eszembe jutnak akármik is. Régebben hallottam, hogy a közmunkás méltóságát meg kell adni. Hát jó legyenek méltóságosak. Most meg lesznek már közszolgák is. Ki talál ki, vajon ilyen eszement elnevezést? Mi baj lehet a köztisztviselő? - vagy a közalkalmazott elnevezéssel. Visszatérve a közmunkásokhoz. A méltóságos név mellé adhatnának Nekik eszközöket, amivel dolgoznak. Azt elismerem, most már ellentétben a régebbi esetekkel, minden dolgozó kap valami eszközt a kezébe. Még mindig azt gondolom. Igazából nem az nézi le a közmunkást, „aki lenézi” (megszólja), hanem az, aki ilyen munkakörülményeket teremt, hogy meglehessen szólni őket. Olyan átgondolatlanul indult annak idején ez az egész. Közbevetném, hogy azért még most sem olyan fájintos minden. Legalábbis itt. Anno. Kapták a ruhát, a bakancsot. Mondjuk a bakancs még aznap eladásra került ötszáz jó magyar forintokért. Évek múlva találtak rá megoldást, hogy megértessék velük, az nem fizetés kiegészítés. Azt viselni kell. Ugyan így volt az eszközökkel is. Eladták, szerte széjjelhagyták. Mostanság, miután már anyagi vonzata van, ha elvész valami. Érdekes módon, megvannak az eszközök. A boltok előtt egy asszony kint marad, és vigyáz a cuccra, hogy el ne lopják, amíg reggelit vesznek. Most kérdezhetitek: miért nem csinálták akkor a legelejétől így? Hallottam akkoriban egy két történetet. Ruhákról, bakancsokról, talicskákról, láncfűrészekről, amit a közmunkások elhagytak. Most már értitek? Elhiszem, hogy kétkedtek. Tudjátok, mit mondok én erre. Nem zörög a haraszt, ha összesepri a közmunkás. De, hagyom a múltat, nehogy előidézzem szellemét, és ismét elhagyják a dolgokat a trehány közmunkások. Megmaradt viszont, ami igazából nem nagyon megoldható probléma. Amit már régebben is emlegettem. A WC. Munkaterületileg hozzájuk tartozik a város. Bekéredzkednek ide-oda. Egy munkavédelmi továbbképzésen felvetettem, az imént vázolt hiányosságot. Az előadónak válaszában, pillanatok alatt sikerült megoldást találnia. Van mobil WC. Kérdeztem: és húzgálják maguk után? Egy jó részük napi tevékenysége során kilométereket megy. Azt mondta erre az illető: keresni kell valami megoldást. Tudom én, - hát persze, hogy van megoldás. Bérelni kell tojtojokat, lerakni a város, különböző pontjain, és meg van oldva ez a kellemetlenszituáció. Ennyi, és már nem is kell vele többet foglalkozni. Na, ja. Csakhogy a közmunkaprogram pályázati pénzekből ment – gondolom most is abból megy – abban meg tojtoj bérlésre nem volt keret. Ennyi nosztalgiázás után áttérek napi dolgokra. Tegnapelőtt láttam, hogy takarítgatták össze megint a tavalyi faleveleket, a közmunkások. Elég élénk szél fújt. Most vannak a böjti szelek. Okulva, a régebbi dolgokból nem hagyták ott kupacokban. Hogyne, hogy ismét széthordja a szél. Azt már nem. Odahúzták inkább, az asszonyok kerekes kukáját, és abba gyömöszölték a falevelet. Most belefért. Április második dekádjában, azért már kevés őszi levél van. Nem is tudom? – hajjátok. Vajon hülyegondolat, hogy biztosítsanak zsákokat, amibe egyből berakják a leveleket. –.appa.

Ha emlékeztek még rá, a Látó az Ő kis selyem Virágával távozott az emlékhelyről. Amúgy emlékezetes nap volt ez. Ilyen napra még Gizike sem emlékezett, hogy mindenki mond valamit, de fogalma sincs arról, mégis mivel van kapcsolatban. Neki pedig hihettek, hiszen Ő, a nyitás óta mindennap itt van. És nem is keveset. Nyitástól zárásig. Felmerülhet a kérdés. Miből telik Neki erre? A válasz nagyon egyszerű. Az idejéből. Ő ugyanis a kocsmáros. Ha arra jártok, eszetekbe ne jusson korcsmát mondani, mert annak súlyos és belátható következményei lesznek. Az illető hamar belátja, hogy ezt a szót, hogy „korcsma” mégsem kellett volna mondania. A Látó, és Kisvirág távozása után, mindenki elégedetten nézett szét az ivóban. Ez így volt valóban. Mindenki meg volt győződve arról, hogy Ő értelmezte helyesen a történéseket. Mindenki más bunkó módon állt a kérdéshez. Büszkék lehettek magatokra, elüldöztétek Őket, - mondta Okoska. Többen felhorkantak. Disznós nem állta meg szó nélkül. Te beszélsz nagyokos? Hát Te üldözted el. Miért kellett Neked Virág micsodájáról beszélni? Okoskán volt a meglepődés sora. Hogy miről beszéltem én? Mónika beszélt róla. Okoska, Te nagyon hülye! – vette át a szót Mónika. Olyan hülye vagy, azt sem tudod, - hogy Te mit beszélsz? Nemhogy még mások mit mondanak. Okoskának ez rosszul esett. Nagyon rosszul, ezért ellensúlyozandó kért egy korsó sört. Abban reménykedett az jól esik. Az eső nem esett, pedig többek szerint, az jót tett volna a vetésnek. Gizike szerint a forgalomnak is jót tesz, mert jobban ráérnek a népek. Mindez gondolati síkon zajlott. Teljes csend volt. Némán iddogáltak, és méregették egymást. Mindenki kezdett rájönni, hogy pár szó alapján kezdtek beleszólni Látóék beszélgetésébe. Okoska képezett ebből a szempontból kivételt. Ebben azonban nincs semmi meglepő, hiszen pár perc leforgása alatt többen lehülyézték. Ami szintén nem esett jól Neki, de a sör valamelyest enyhítette szomorúságát, és szárazságát. Felmerült benne a kérdés, hogy - minek is jött ide? Ha, most teszem azt Ő nincs itt, - kit hülyézett volna le ez a sok nem normális? Napirendre tért a történtek felett. Eszébe jutott, hogy egy három cent, meg egy korsó sör miatt jött az emlékhelyre. Ettől mindjárt jobb hangulatba keveredett. Derűsen mondta Gizikének: mit szólsz nyakunkon a költészet napja. Mónika megjegyezte, hogy az űrhajózás napja van hamarosan. A Diják, azt mondta, Van némi igaza Okoskának, mert a magyar költészet napja, egy nappal hamarabb van, mint az űrhajózás napja. Napra pontosan április 11.-én. Ugye, ugye, mondta Okoska. Mónika azt mondta: Te, csak ne ugye-ugyázzál. A Költészet Világnapja március 21.-én van. Erre Okoska replikázott: mondtam én, hogy nem! Mondtam? Gizella látta, hogy be kell szállnia a diskurzusba. Tudjátok mit? Ha már itt van, ennyi költészeti szakértő. Kiírok egy vers pályázatot. Az első három helyezett díjazásban részesül. Hogy ne erőltessétek magatokat. Kettő, maximum négy soros versekkel lehet pályázni. Obszcén, szexista, trágár, mások személyi jogait sértő, direkt politikai megnyilvánulás tilos. Gizikének igaza volt. Megszűnt a torzsalkodás. Kiscsoportos foglalkozás keretében, a kocsma átalakult zümmögő kórussá. Diják, meg Mónika kerültek a középpontba, akik lelkesen fordították magyarra, meg hétköznapi beszédre, a Gizella által mondottakat. Elmagyarázták, azt is mi a vers lényege. Példát nem mondtak, mert ezek képesek, hogy beadják, és nyernek vele. Márpedig mindenki nyerni akart. Nem volt személyre utaló tiltó megjegyzés, az indulási feltételek között. –.appa.