Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a minap az összes dolgot elmondtam, ami lebuktathatja a hazudozókat. Nyílván, a pszichopatákat, a kóros hazudozókat nehezebb megcsípni, de nem lehetetlen. Nézzünk akkor további árulkodó jegyeket.  Kínos a kérdés. A hallgatóság részéről, kérdéseket tesznek fel. Akkor meg, feltétlenül amikor felmerül annak gyanúja, hogy esetleg a beszélő hazudik. Erre a lehetőségre mindég fel kell készülnünk, ha valaki beszél. Többnyire elmondható, hogy a hazudó előadó nem szívesen fogadja a kérdéseket. Vagy vegyük példának Orbán Viktort. Egyszerűen oldja meg a kellemetlen helyzetet. Nem kérdezhetnek, csak kormánypárti újságírók, a többieket be sem engedik a helyszínre.  Ez is kifejeződik önkéntelenül is, a testbeszédben. Az illető, valamilyen irányba, kissé elfordítja a fejét, vagy a testét. Esetleg, nem tudatosan, de tárgyakat helyez saját maga, és a kérdező közé. Felemel egy pohár vizet, és iszik. Lehet szomjas is, hiszen a hazugság miatt, idegrendszeri reakcióként szárad a szája. Aztán, az előtte lévő pultról felemeli a lapokat. A pulpitushoz ütögetve rendezgeti. Ez által is van valami a két személy között. Aztán ne feledjétek, - mi történt az Édenben. Fügefalevelet helyezett az első emberpár at Úristen, és maga közé.   Elkéső válaszok. Megfigyelhetjük, az őszinte ember rögtön válaszol, ha kérdezik. Nem kell rendezgetnie a gondolatait, hogyan is alakítsa válaszát ahhoz, hogy beleilleszthető legyen az általa mondott hazugságba. A hazugember viszont szükségszerűen késlekedik a válasszal. Át kell gondolnia, miket is mondott előtte. Derűs ábrázattal, mintha tényleg örülne, ilyeneket mond: nagyon jó kérdés, - örülök ennek a kérdésnek, - vártam ezt a kérdést. Ennek lehet valóságalapja. Közben azt gondolja: a fene enne meg, - miért kérdezel ilyet. A válaszai érdekesen alakulhatnak. A kérdező által feltett szavakat ismételgeti. Lehetőleg nem ad egyenes választ. Talányosan, homályosan fogalmaz. Tudományosnak tetszően, sok idegen szóval tarkítva adja elő mondandóját. Olykor feltűnő módon, igen meggyőzőnek akar látszani. Beszéd közben elbagatellizálja a kérdést. Nagy vonaluskodik. Magabiztosan azt mondja: nem mennék most bele a részletekbe. A válasz alakulhat úgyis, hogy a válaszbeszéd roppant monoton tónusú, homályos megfogalmazásokkal tarkított. A beszélő tudatalatti reménye, hogy hallgatóság unja, és nem figyel rá. Kényelmetlen a csend. A hazudó ember idegrendszere spannolt állapotban van. Éppen ezért érdekes a reakciója a csend beálltára. Kezdi magát kényelmetlenül érezni. Izgul, - milyen kérdés következik? Ha viszont, hirtelen témaváltás történik, fellélegzik, megkönnyebbül és ellazul. Észrevehető módon, kevésbé védekező jellegű a reagálása. Összehasonlítva, egy ártatlan hétköznapi beszélgetéssel, - tapasztalunk e valami eltérést? A nem hazudó embert, egy hirtelen témaváltás inkább megzavarja. Nem érti miért történt a dolog, hiszen még nem beszélték ki teljesen a témakört érintő dolgokat. Ő inkább a témánál maradna, mert még vannak olyasmik, amire kíváncsi lenne. Gondoljátok végig a dolgokat. Nem ígérem, hogy nem fogom előszedni a témát. Úgyhogy, ne lepődjetek majd meg.   -.appa.