Az ÚR kegyelméből. Bár halvány.
Feszül felettem egy szivárvány.
Lelkemben már-már elfásult, mondhatni unalmas béke.
A mindenségre mormogva, de időnként megbékélve,
ideszakadtam hát, a Minkowski-térbe.
Oldalamba rúg, valakinek a térgye.
(A finnyáskodók kedvéért, legyen térde,
amúgy meg, tojok én erre az egészre).
Az ember, - vajon tényleg ilyen hitvány?
Vagy csak? - bennem tükröződik e látvány.
-.appa.
