Szóval harmadiktól nem álltam bukásra magyarból, mert már nem kellett a mondatot elemezni. Azt mondanám, ha engem kérdezne valaki, hogy előtte se, sok értelme volt. Most komolyan mondom Neked, hogy a középiskola első két éve óta eltelt időben egyetlen mondatot sem kellett elemeznem. Úgy értem, hogy ezt a fát rajzolni. Nem azért, mert nem tudtam.  Igazából persze, hogy nem tudtam volna, de soha, senkiben fel nem merült, még kósza gondolatként sem, hogy csináljak már ilyen mondat elemzős fát. Nem tudom, - mi az? Komolyan mondom, akkor sem érdekelt. Emlékszem, hogy alany, állítmány, meg jelzők lógtak az ágakon. Amit még el tudok képzelni, hogy nem is volt semmi ilyesmi, és ez az egész, csak a középiskolás rémálmaimban létezik. Most mindenkitől kérdem. Értitek ugye? Ha lenne ilyesmi? - amiről mesélek, akkor ötven év alatt már csak előbukkant volna. Még az is segítette, hogy nem álltam bukásra magyarból, hogy Egyed nem adott annyi egyest a dolgozataimra. Megtett azért Ő is mindent, annak érdekében, hogy minél több rossz jegyem legyen, de ez, egy külön történet. Ő a kötelező olvasmányok kivesézésével jeleskedett annak érdekében, hogy megkapjam az egyesem. Így sikerült például egyest kapnom a Rokonokra. A kötelező olvasmányokat nem olvastam. Akkor még kellett volna. Nem úgy volt, hogy nézd meg az összefoglalóját videón. Igaz, akkor még nem is gondoltunk arra, hogy valamikor is lesz videó. Majd a hetvenes évek elején jutottam el arra a következtetésre, hogy lehetne mozgóképet is felvenni. Böngészgettem, a Technika, vagy valami ilyesmi nevű újságban, az irodalmát a magnózásnak. Az Éva presszóban mondom Csiszár Sanyinak, - miért nem csinálnak olyat, amivel a képet rögzítik? Aztán utána visszajátszanák, mint a hangot. Jön az a jel a tévére, vegyék fel, és kész. Sanyi, aki hozzám képest bácsinak számított, ügyes kezű mester volt. Villanyszerelő volt a szakmája. Javított mindent. Tévét, rádiót, mosógépet, centrifugát, de a kertben kertészkedett is (később ráállt a fóliázásra, amit termálvízzel fűtött). Akkor még, a kapcsolási rajz alapján kiméregették mi rossz, és kicserélték. Nem panelt cseréltek benne, sok pénzért, mint most a fogyasztói társadalomban. A lényeg Sanyi precízen elmagyarázta nekem, miért nem lehet megcsinálni egy ilyen masinát. Na, most ha van is középiskolás koromban ilyen masina, akkor sem biztos, hogy megnézem a (ez most hülyén hangzik) a kötelező olvasmány rövidített összefoglalóját, hiszen a könyvet is elolvashattam volna. Elolvashattam volna, de mégsem tettem, mert egyebeket olvastam. Mellesleg a Rokonokat valamikor később csak elolvastam, és tetszett.  A feleltetéskor viszont annyit tudtam, amit órán hallottam róla, meg azt, ami a könyvben volt. Ez utóbbit sem saját kútfőből, hanem szünetben csipegettem össze a lány osztálytársaim beszélgetéseiből. Nagyon figyeltem ilyenkor, hisz borítékolható volt, hogy Egyed kihív felelni. Sportot csinált abból, hogy megcsípjen azzal, hogy „Papp. Te ezt nem olvastad, egyes.” Én meg abból, hogy tényleg nem olvastam. Így álltak a dolgok a szünetben: a lányoktól, mindent tudtam, a rokonokról.  -.appa.

Szeretet testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Az önérvényesítés, önző dolog. Megközelítés kérdése. A szociális struktúrában való karriert jelenti. Erre mondják, hogy feltört az illető.  Ismételjünk egy kicsit. Az érzelmi szükségletek, a személyek közötti kapcsolatokat jelentik. A biztonsági szükségletek, a veszélyek elhárításából adódnak. Fizikai szükségletek, egyértelműen az életben maradáshoz kellenek. Felmerül. Tudhatja e? – az egyik ember, - hogy a másiknak mi a jó? Vegyük a legalapvetőbbet. Gyermek-szülő. Férj-feleség. Azt gondolom, az önmegvalósításnál, a partnereknek össze kell dolgoznia. El kell fogadni, hogy mit akar a másik. Segíteni egymást, kompromisszumokat kötni. E nélkül, az egyik félnek az lesz az érzése, hogy Őt a másik fél kisemmizte. A boldog szép napok után, egyszer csak, Neki is lesznek vágyai, Ő is szeretne valamit. Ha ez hosszú időn keresztül nem valósulhat meg, akkor megkeseredik az élete. Az is elgondolkodtató. Hiányzik e később, az anyával eltöltött csecsemő idő. Folytatva a sort, a bölcsi, ovi. Tehát a szülő-gyermek kapcsolatnak, a nevelés részeként kellene megjelennie. Az elmélet azt mondja: magasabb szint akkor épülhet ki, ha az alatta lévő szint elég szilárd. Ebben találhatjuk a baj forrásait. Ha, az alap károsodott, gyenge, akkor a ráépüléssel is baj lesz. A ráépülés torzulni fog. Nézzük a mai helyzetet. Sok ember él létbizonytalanságban. (étel, ital, lakhatás) Az életben maradásért lemond a biztonságról. Sokat ront az emberek helyzetén, hogy a sok sugallt, fülbe ültetett dolog. A reklámokon keresztül, a legújabb mobil telefon, tévé, kocsi megjelenik, mint alapvető megélhetési cikk. Annyira beleivódik az emberbe, hogy akár bűn elkövetésre is képes. Most példaként ne a szélsőségesen szegény rétegek jelenjenek meg. Vannak fehér galléros bűnözők is. Ott vannak a politikusok. A korrupció elterjedt ugyan Föld szerte, de azért csak bűn az is. Azt is látnunk kell, hogy a szex meghatározó szereppel bír a mindennapok történéseiben. Egy öngerjesztő folyamatként jelenik meg, az erkölcsi gátlásoktól való megszabadulás, és ez alatt nem csak a szexet értem, hanem egyéb emberi viszonyokat is. A változás példájaként mégis a szexet hozom fel. Sok ilyen témájú tévéműsor van. Az idősebbek emlékezhetnek még rá, hogy a BB Évi, a Big Brotherben mikor kerített sort az első aktusra. A legutóbbi Való Világban, még a beköltözés napján megtörtént a közösülés. Arról nem beszélve, hogy Éva teljesen tönkrement. nem tudta feldolgozni azt, ami történt vele. Mondani mondhatjátok, hogy tönkre tette az ital. Kocsmában dolgozott, azok meg isznak. Mondhatjátok, de nem vagyok én ebben biztos, és Ti sem lehettek. Azon el lehet gondolkozni: önmegvalósítás ez? – ami napjainkban történik. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy egy rablás nem lehet szerencsés, hiszen a rablás olyan cselekmény, amikor személy ellen indul támadás. Tévedtek, mert a végkifejlet lehet szerencsés, amint azt látni fogjátok. Augusztus utolsó előtti szombatjának éjszakáján, négyen megtámadtak, és kiraboltak egy 50 év körüli férfit. Mindezt Miskolc egyik legforgalmasabb csomópontjában, ami jól be van kamerázva. Gyerekkoromban úgy hívták a helyet, hogy villanyrendőr. Miskolcon voltam határőr, és akkor is villanyrendőr volt a neve. Íme, most amikor rabolgatnak, most is villanyrendőr a terület neve. Azt hiszem ennyi nosztalgiázás után rátérhetek arra, - miért is jellemeztem úgy az esetet, hogy szerencsés? Mondom is. Képzeljétek el az áldozat nem volt más, mint a miskolci Rendőrkapitányság kapitányságvezető-helyettese. A helyszínre kihívták a mentőket is, de szerencsére senkit sem szállítottak kórházba. Ez is szerencse, hiszen a négy az egy ellenben való küzdelemben, az volt a sanszosabb, hogy a kapitány-helyettes úr sérül meg. Az meg külön szerencse, hogy a kapitányságvezető helyettesét támadták meg. Ennek köszönhetően a hírforrás szerint a környéket ellepték a rendőrök. Hála nekik, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság híre szerint, a feltételezett elkövetőket elfogták, és megindították ellenük az eljárást. Egyszer régebben közzétettem már, azt a régi történetet, amikor Hajdúböszörményben kiraboltak egy idős házaspárt. Bejelentették a rendőrségen, annak rendje, és módja szerint, ahogy illik. Ki is ment két rendőr nézelődtek, irsogáltak. A néni kérdi, - nem vesznek ujjlenyomatot? A rendőr válaszában, azt mondta: nem a tévében vagyunk mama. Mit tesz a véletlen, nem sok idő múlva, fényes délelőtt a kapitányságvezető lakását kirámolták. Bútortól kezdve, ami megtetszett Nekik vittek mindent. Na, lett annyi autó. Meg, ahogy Ők mondják technika a helyszínen, hogy több nagyszabású filmhez elég lett volna. Arról nem szólt a fáma, hogy elfogták e, a tetteseket. Reméljük, az is szerencsésen zárult, és elfogták Őket. Hanem hajjátok. Nem tudom, a rablókról, - miért jutnak eszembe a különböző alapítványok? Pedig ezek nem hazudnak. Bár Ki tudja? Eléggé lejáratják a kormányt. Nem azért mondják tán? - hogy saját célra pénzhez jussanak. Legalábbis nagyon remélem.  Halljátok füleitekkel, ha bekapcsoljátok a rádiót. Bizony mondom Néktek, hogy a kormány rádiója is játssza, ezt a hirdetést. Egy szomorú hangú asszonka elmondja napjában többször is, hogy már a becsengetés előtt sokan hátrányból indulnak, neki az iskolának. Hát nem pont ezt mondja, de ez az értelme. Tőccsük meg ezer gyerek iskolatáskáját, mert a szülőknek nincs rá elég pénze. Ez nyilván hazugság, hiszen halljuk, olvassuk, hogy mennyi pénzt ad a kormány a családoknak. Meg Nálunk a család az első, a Videoton után. -.appa. 

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy semmit sem számít, hol élünk. Meg fogjátok látni, hogy bizony számít. Itt lesz most, a nyugdíjasoknak a háromszori pluszjuttatás. Miért három? Mert három a magyar igazság. Tudom. Döbrögit háromszor verte meg Ludas Matyi. De ez nem verés. Ez juttatás. Gondoljátok meg. Máshol ilyen juttatás nincs. Ez Hungarikum. Hogy máshol, odaadják egyszerre? – nem csak löknek valamit, hogy nesztek kódisok. Hát ezzel is szerencsénk van. Amúgy egyből elherdálnánk, azt a sok pénzt. Hogy most választás lesz, és azért? Nem azért. Ne bizalmatlankodjatok már. De azért ne igyunk előre a medve bőrére. A hírforrás azt mondta: jelentős kiegészítést kaphatnak a nyugdíjasok év végén, amely három tételből adódhat össze. Azt is mondja, hogy kettő biztos. A nyugdíjprémium, és az inflációs nyugdíjemelés korrekciója. A harmadik, amit már az elmúlt években is kaptunk. A 10 ezer forint értékű Erzsébet utalvány, mint eseti juttatás. Ez még nem biztos. De mikor? A nyugdíjprémium novemberben várható. Összege két dologtól függ. Az egyik. Mennyivel haladja meg a GDP idei évre prognosztizált növekedése a törvényi küszöbértéket, a 3,5 százalékot. A másik. Teljesül-e az államháztartás idei évre meghatározott egyenlegcélja. Mennyi is lesz, az annyi? A nyugdíjprémium maximális összege, az előzetes kalkuláció szerint 20 ezer forint, vagy ennél valamivel magasabb összeg lehet. Ki kaphatja meg? Akinek novemberi ellátása legalább 80 ezer forint, vagy több. Akinek nem éri ezt az összeget, az arányosan kevesebb összeget kaphat. Nézzük akkor a nyugdíjkorrekciót. Emlékeztek ugye, hogy a nyugdíjakat januárban 2,7 százalékkal növelték. Miért pont ennyivel? Ennyi volt a költségvetési törvényben becsült árnövekedés mértéke. No de, KSH gyorsjelentése szerint az árnövekedés mértéke 3,3 % lett, tavaly júliushoz képest. A nyugdíjas fogyasztói-árindex 3,5 % ra alakult. Ebben az esetben az egész 2019-re szóló kiegészítést egy összegben megkapjuk a novemberben. Ha valaki matekozni akar, egy kicsit számolgathat. 100 ezer forint nyugdíjra számítva ez 9 600 forintot jelent. Ennek a számnak az ismeretében, egy aránypárral mindenki kiszámíthatja, hogy Neki mennyi lesz a nyugdíj emelése. De mi a harmadik? Az, hogy a decemberi nyugdíjat (amit ugye, majd januárban kapunk) a kimatekozott összeg 1/12-ed részével megemelik. Külön jó hír, hogy a decemberi összeget növelik, a 2020-ra szóló költségvetési törvényben becsült infláció 2,8%-os mértékével. (Emlékszünk, az idei 2,7 %-ra volt becsülve). Ez az emelt összeg lesz 2020. januártól a nyugdíj összege. Ne aggódjatok. Jövő novemberben megint lehet nyugdíj korrekcióra, ha a becsült 2,8 %-nál nagyobb lesz az infláció. Most mondhatjátok. Szép-szép, három a magyar igazság, de negyedik a ráadás. Az is lesz. Meg még hamarabb. Rezsi utalvány, ami 3 darab 3000 forintos utalvány. Majd postán érkezik. egy érdekessége van. A mostani leirat szerint, aki nincs otthon, amikor a postás csenget (vagy bekiabál), annak az utalványát visszaküldik. De ne aggódjatok. Nem vész el. A Magyar Államkincstártól meg lehet igényelni. Most már látjátok ugye? - igazam volt. -.appa. 

Ott tartottam, a múltkori levelemben, hogy barnakőszén lepárlás. Ezzel nem hagyott békén Gyombolai tanár úr (később elment dolgozni Vácra, a Fortébe). Hiába kaptam egy  ötöst a kis előadásomra, amit az alkaloidokról tartottam. Szerinte ezeket, a nem szeretem részeket is tudni kell. Végül csak kaptam belőle egy kettest, és átengedett. Utána gyógyszer kémiát tanultunk, arról meg olvasgattam. Azt szerettem. Elsőben, meg másodikban magyarból álltam mindig bukásra, (meg oroszból). Rengeteg egyesem volt. Egyrészt, valami fát kellet rajzolni, hogy egy mondat, hogy épül fel. Te biztos tudod, - mi ez? Erre mindig egyest kaptam. Másrészt a dolgozataim, mindig úgy voltak osztályozva, hogy 1, 1, 2. Megkérdeztem egyszer Marci bácsit. Miért kapok én mindig ilyen jegyeket? Asszongya. Idefigyelj gyerekem. A helyesírásod biztos rossz, bár nem tudom elolvasni. A külalakod azért egyes, mert nem tudom elolvasni. Igaz nem tudom mit írsz? - de írsz annyit, hogy egy kettest megér. Félévkor, meg év végén, nagy feleltetést rendezett. Kiszámolta két tizedes pontossággal, ki hányasra áll, aztán lehetett javítani. Első félévben, azt mondja. Papp. 1,47, vagy valami ilyesmi. Gyüssz felelni, vagy megbuksz . Megyek Marci bácsi. Felcsapta a könyvet, és azt kellett mondani. Mondtam. Na, kapsz egy ötöst. Átmentél. A többiek, főleg a lányok rettegtek, mégiscsak egy félkönyvből volt a feleltetés. Év végén meg, az egész könyvből. Jelentős javulást sikerült elérnem, mert év végén tán 1,53-ra álltam. A történet, hasonló az első félévhez. Gyüssz. Gyüttem. Négyes. Átmentem. Nem tudom volt e, még valaki, aki magyarból bukásra állt az iskolában. Úgy globice, az összes évfolyamot számítva, belevéve a színesfémipari technikusokat is. Másodikban első félév. Az egész osztály számít rá, hogy ebben a javítósdiban némi időt én elveszek. Hát nem így történt. Papp 1,67. Várom a gyüszt. Állok fel. Azt mondja: ne gyere, megadom a kettest. Úgyis kapnál egy négyest, vagy egy ötöst, oszt átmennél. Van itt kinek javítani. Én vigyorogva, csüccs le. Többen idegbe kerülve, hogy nem vele akar e Marci bácsi javíttatni. A második félévben 1,71 voltam. Amiből láthatod, hogy töretlen fejlődésen mentem át  a magyarból. Természetesen, szintén nem kellett felelnem. Szegény anyámékat nagyon bántotta, hogy ilyen buta vagyok. Ennek megvolt az, az előnye, hogy senki nem irigykedett rám. Tanulmányi eredményem miatt nem vettek fel a KISZ-be. Másodikban szóltak, hogy töltsek ki egy felvételi kérelmet. Önkritikát gyakoroltam, hogy alkalmatlan vagyok. A tanulmányi eredményeim nem javultak. Így láttam hibámat, és mégis felvettek. Marci bácsi elment nyugdíjba, és jött Egyed tanár úr, akit már előző írásom alapján, van szerencséd ismerni. Nekem nem volt szerencsém, mert szívatott rendesen.  -.appa.

mert,

hallottam én arról hogy ne kívánd felebarátod feleségét—ja—jószágát se —de én nem vagyok perverz—bocsika—nem pervez az ijesmi hanem kver—elfogadott—mondhatni hétköznapi dolog—hát nálam nem—én el se tudom képzelni hogy egy jószággal—mit akartam ebből kihozni—mondom—én akinek a feleségét kölcsön vettem—nyugodtan mondhatom azok férjeivel szemben teljesen barátságtalan voltam—így megfeleltem az elvárásoknak—jóvanna—nem írja hogy akkor lehet de sok mindenről nem írja—oszt csináljuk—jöjjön most a dumával—honnan tudja mi felel meg isten elvárásainak—tán időnként megbeszéli magával—most komojan— szeretetem az ijen okoskodókat akik mindenhez értenek—mindenhez hozzátudnak tenni valamit és egyfojtában csak jobbítják a világot—betyár sokat köszönhet maguknak az emberiség—szerencse hogy isten teremtette magukat oszt jól eligazítanak bennünket hogy merre hány méter—mongya jószág úr—ménem maradt maga ottan a paradicsomban—eszem a zúzáját—az eszét azt nem—mégis—mi van ha ragájos—a szecsör margit takarékoskodása—szerintem meg hüjesége miatt van ez a szivacsos agysorvadás—lehet hogy a zúzától is el lehetne kapni—de azt jól át lehet sütni—apropó zúza—tudom maga nem ojan madár aminek zúzája van—de ha már annyira tudja hogy isten mit miért csinált—mit akart—akkor ugyan mongya mán meg—mér nincs az embernek zúzája—mi is eszünk magokat—tudnánk hozzá eszegetni egy kevés kavicsot oszt nem kéne a magokat őrölgetni—na nehogymán—a tyúk elkapdossa az egeret—bedob nekik apró halat szétdzsubálják—mikor kalcium hiánya van egymást is kikezdik—pont ojanok mint az emberek—egyet kinéznek—mindegyik annak esik neki—úgyhogy ne mondja hogy másképpen táplálkoznak

mert,

ezen most meg fogtok lepődni—nehogy félre értsétek—nem koronára gondoltam—amit úgy ráhúznak a fogra—csak előtte tönkre köszörülik a fogadat—mondom a témát—ott ül a nyüzüge kis ürge—de le nem veszi a szemét a nála jó két fejjel magasabb csajról—a fószer ojan  egy hatvan lehetett—tudom én—kis ember nagy bottal jár de az arányokat figyelembe véve ehhez a nőhöz tényleg nagy bot kellhetett—asszondom én ne kutakodjunk más gatyójában—van ami van oszt kész—nem tudom megfigyeltétek e hogy az igazán nők érzékelik hogy te mit látsz—nem hiszitek—oké—van jó nő ismerősötök—nem úgy hogy jól ismeritek—hanem úgy hogy jól néz ki—nincs—sajnálom—akkor ti kiestetek—de nektek—akiknek vannak ajánlok egy kísérletet—gurulsz negyvennel a kocsiddal—ismerősöd nem néz az út felé—a kutyáját nézi amit sétáltat—ints a balkezeddel—tehát egy sáv választ el benneteket—ő a kutyáját nézi—és felkapja a fejét—mosojogva feléd fordul és visszaint—azt mondom ezzel egy igazán jó nőnek nem kell látnia—megérzi hogy őt látják és azt azonnal lereagálja—na itt is ez történt—arcán egy mona liza rejtéjű mosojjal azt kérdezte—tudnál velem mit kezdeni—ezen a kis hapsi nem lepődött meg—vagy annyira meglepődött hogy nem is reagált rá—az én fejemben az járt hogy ennek a kisportolt csupa izomnőnek a két combja ojasmi vastag mint nyüzüge dereka—óhatatlanul megfordult a fejemben ha ez a kismuksó bekerül a combok közé—akkor a szerelem hevében úgy törne szét mint a ropi—magabiztos válasz hangzott el—tudnék—ugyan mit—fordulnék egyet és ott fulladnál meg—nem kapnál levegőt—magam alá temetnélek—na ehhez mit szólsz—erre a kisember—tudod mit—egy próbát megérne—engem csábít egy ijen temetés—hát ez engem meglepett

                                                                  -.appa.

No hiszen, ha ilyen haikuk lennének fenn, mint amilyet Te a következő módon mutattál be: "Érdekes a belső ritmusa, alliterációja (belső ríme), csattanószerű befejezése." akkor rendben is lenne. Bévallom Néked töredelmesen, hogy sajnos sok olyat olvastam, amire az a jellemző 5-7-5, és gondolati összefüggés sincs a sorok között. Én elismerem, hogy a nyelv változik, sőt kell is változnia. A generációk ezzel is jelzik elkülönültségüket. Egyébként, a technika is változtat rajta. Van ugyan nyelvtörvény, de a politikusok sem tartják be. Az üzletek neve is idegen nyelvű nagyon sok esetben. A hivatalok, így is kiadják rá, az engedélyt. Ebben az ütemben haladva 100 év múlva, nem lesz magyar nyelv. Ez a fajta megszállás, nagyon okos megoldás. Nem erőltetik a nyelvet, mint annak idején a szovjet elvtársak. Magadtól. Önként dalolva tanulod. Annyi erőszak azért van a dologban, hogy a diplomához kötelező. A kivándorlás miatt is érdemes nyelveket tanulni. Ebből a szempontból is migráns ország vagyunk, csak Mi migrálunk. Ha, nem zavar a dolog egyszer megnéznénk az általad létrehozott gyűjteményt. Akkor, van mit tenned, nap, mint nap. Meg írni valód is van. Ha emlékszel? - írtam Neked, hogy szerintem prózát írni sokkal jobb. Abban van fantázia. Azt gondolom, kevesebben is művelik, mint a versírást. A verssel le kell ragadni egy témánál, vagy nagyon hosszú lesz. Persze egy témánál is lehet hosszú (lásd Toldi). Írtam én is olyanokat, amik hosszúak. Van is fenn, több részletben jelent meg. Ezt javasolták a többiek. Megállapításoddal megleptél, hogy „jó irányba haladok”. Ezzel az irkálással nekem nincs célom. Néha sajnálom is rá az időt. Ez a helyzet a prózával is. Hiábavalóság ez is, mondaná a Prédikátor. De, most megelőztem. Hát igen. Abban igazad van, hogy az nem jó, ha egy tanártól félnek a tanulók. Bár, a középiskolában volt szigorú tanárunk. Ebbe besegített a nagy szem, és az arca is. Nem lehetett nála értetlenkedni. Ettől még nem adott Ő is kettest, hármast, mert a többiből úgy álltam. Hát többnyire kettesre. Nem voltam rossz tanuló. Úgy magatartásilag. Nem tanultam, így jól elvoltam. Egyébként, nem szerettem tanulni. Úgy voltam vele, hogy az egész vegyipar betanított munka, annyi ragad az emberre, az oskolában, hogy valami képe legyen, az egészről. Meg, ott volt az üzemi gyakorlat. Ha ezt nem teljesítettük, akkor év ismétlés. Abból állt, hogy üzemekben lébecolt a gyerekember. A vegyipar amúgy érdekes. Sokat olvastam róla, de voltak részek, amik nem érdekeltek. Olajlepárlások. Barna kőszén kátrány feldolgozás. Azzal már ott tartottam, hogy szégyelltem magam, magam előtt, és tanultam ezeket. Ugyanis ebből semmi nem maradt meg, hiába voltam ott az órán. Sok érdekes olvasmány maradt ki, e miatt a tanulás miatt az életemből. Az említett technológiáknak semmi hasznát nem vettem. Hacsak azt nem, hogy nem buktam meg. A szilenciumon, ha elkapták az embert, hogy olvas, akkor elvették a könyvet. Nem adták vissza, csak félévkor, vagy évvégén. Járkálhatott az ember hosszabbítgatni a könyvtárba. Ha nem hosszabbítottad, akkor késedelmi pénzt kellett fizetni. -.appa.

Minek utána eldőlt a kérdés, hogy nem alakul meg a szextett, Cincin zavartan nézegetett körbe. Elsősorban magán, de a kocsmában is. E közben látta meg a falon, a működési engedélyt. Azt böngészgetve, egyszer-csak azt mondta: nahát! Erre többen is, kíváncsian Cincin felé fordultak, - mit nahátol ez itten? A kocsmába tanácsot kérni, beszélgetni, és utolsó sorban italozni jár az ember. Most tévedtek, amikor azt hiszitek, az „utolsó” elől kimaradt a nem szócska. Nem maradt ki. Itt, Cincin kivételével mindenki tisztában volt a kocsma rendeltetésével. Tudták, hogy a társadalmi érintkezés helye. Meg, e mellett azt is tudták, hogy az italfogyasztást is lehet kulturáltan végezni. Hogy honnan tudták? Ne értetlenkedjetek már! Hát Gizikétől. Félelmetes tudással rendelkezett a hölgy. Meg kell hagyni féltek is Tőle. Ha pontosak akarunk lenni nem az elméleti tudásától féltek, hanem a magasságától, és az erejétől. Mondhatjuk a gyakorlati tudásától, ami abból eredt, hogy tudták Gizella mekkora pofont tud adni. Természetesen Cincinnek, ennek az ártatlan gyermeknek, erről fogalma sem volt. Bár többeknek beugrott, az ártatlanság megkérdőjelezése, annak kapcsán, hogy szextettet akart alakítani. Azt is tudták azonban, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Ebből kifolyólag, ezt a gyerekjányt is. Most térjünk vissza oda, amikor Cintia kimondta a nahátot. A szemek Cincinről odasiklottak, ahová Ő nézett. Ott volt látható, a csodálkozást kiváltó dolog. Fennhangon fel is olvasta ez a drága gyermek: 1956-os számú italbolt, és kocsma. Szóval ezért mondták a buszmegállóban, hogy menjek be az emlékhelyre. Ezek szerint ennek a helynek köze van, az 1956-ban történtekhez? Többen bólogattak, mintha bármit is tudnának, az emlékhellyel kapcsolatos történetről. A tekintetek, a falról átvándoroltak Gizikére, aki elérzékenyült tekintettel álldogált a pult mögött. Bizony-bizony, - mondta Gizella, kissé fátyolos hangon. Akkor, és ebben a házban született a nagymamám. Ezen a nagymama dolgon többen meglepődtek. Nem azon, hogy Gizellának nagyanyja van. Nagyanyja mindenkinek van, volt, vagy lesz is. A meglepődés, Gizella elérzékenyülésének szólt. Meg annak, hogy ez Gizellát megszépítette. Most nehogy azt higgye valaki is, hogy Gizike nem volt szép. Azt mondhatjuk, nagyon szép volt, csak arcán, még ha vidám is volt, mindig tükröződött valami szigor. Ami érthető is, hiszen a kocsmában rendnek kellett lennie. Főleg akkor, ha az egyben emlékhely is. Lássuk be egy ilyen helyen, nem lehet randalírozni. A Diják megbabonázva nézte Gizike szépségét, ami nem is csoda, mint író ember fogékony volt a szépségre. A többiek is révedeztek tekintetükkel egyik helyről a másikra. Zömében fogalmuk nem volt arról, - mi ez, az elérzékenyülés? De, mint jól nevelt, és jó érzésű emberek, tisztában voltak vele, hogy nem illik megzavarni Gizike nosztalgikus hangulatát. Ne feledjük megemlíteni, hogy a nevelés kérdésében Gizikének elévülhetetlen érdemei voltak. -.appa. 

Szavaim rendezgetem.

Végképp, nem lelem helyem.

Megfogadom. Most elmondom Neked.

(de valahogy, mint mindig, bennreked).

Elfog egy kellemes zsibbadás.

Aztán, csak néma marad a száj.

Mondjátok, - mi ez az átok?

Miért nehéz kimondani?

– hogy hiányzol,

- hogy szeretlek.

                                      -.appa.

És most szemezgetek, a hozzáfűzött véleményekből. Ami szerintem igen tanulságos, nemhiába költők írták.

1. Ez az igazi nagy szerelem a könnyed kalandi futó szerelmeket játszva elmondjuk de az igaz szerelem ilyen. 

2. Mert nem is kell kimondani. Az olyan ''szertartásos''. Van ami többet ér, egy lágy ölelés például.
Egyébként kevés ilyen jó szerelmes vallomást olvastam. 

3. Talán azért mert attól félünk, hogy mi többet érzünk mint az akinek mondani szeretnék.... Vagy talán azért mert félünk, hogy ezzel elijesztjük... 

4. Férfiasan sutácska, de könnyfakasztóan kedves, nagyon szép vallomás. 

5. Őszinte vallomás. A kor nem öli meg a bizonytalanságot, de lelki vallomásod váljék valóvá. :) 

6. Egyetértek veled, tudom milyen ez mert fejben olyan egyszerű, de amikor oda kerülsz............ leírva is nagyon szépek........ sőt!

Hát ennyit szedegettem ki. Mint tudjátok, a Poeton nem divat támadni a másik embert. Sokan olvassák, és kevesen írnak véleményt. A mai napig 154 ember olvasta, és 31.en véleményezték.

mert,

anno festett rosszhírű lányokra vágyva kóvájogtam a világba—rossz hírű lány—csak magamban mondom—nem beszélhetek ijen bolondon—nem lány az már asszony—az is jó lesz azt mondom—a vihar már elült—békévé szelídült—megnyugodtam hát én is legbelül—tócsákból nézek magamra—visszagondolva a viharra—tépett fák mögül kandikál rám a nap—ágakon leng egy egy nylon darab—kitartottam—hiába vártalak—nyugodni készül minden—a park szobra is menne—de rab—ő az avatás után itt maradt—az árnyak növekszenek—a kocsma ajtónál részegek veszekszenek—a park mélyén—kinek mi következett—ismerkednek—szakítanak—békülnek szerelmesek—fedi őket jótékony homály—a bolt pénztáránál rövid sor áll—apád és anyád roppant büszke—öltönyöd és arcod hamuszürke—kimondod a boldogító igent—később ismered meg az idegent—házatokba viszed és boldog is vagy—mindkettőt ideiglenesen— és a szép asszony—de nem—persze nem csak az—férje megcsalásában lel vigaszt—dobjátok hát a kerevetre—szükségük van a szeretetre—és ma mi van—szemtelen szüzek élesztik—szítják a tüzet—üldöztünk valami álmot —ritkán jutottunk el az ágyig—szerelem hejett egy gyors kamatyolásig—aztán már kalandra sem vágyva—sok mindenre gondolsz—vigasságra—barátra—családra—mi maradt mindebből mára—telik az idő—és legvégül minden gondod eltörpül—nem oldódik meg—hát persze hogy nem—körülvesz majd a sok idegen—miközben az egyre jobb napokat várod—nem akarod elhinni hogy nem találod—belátod van egy nem kívánt barátod—ő mindég veled van—a magányod—morzsolod a sorsod—napról napra várva—nem érdekel—mennyi lehet még hátra—reményled bekerülsz még a vigaszágra—és vársz—az elkárhozásra—a feltámadásra

mert,
azt írtam egy versben—zsebem üres—nincsen pénzem—Így tettem hát föl az éltem—amíg az a kerék forog addig tart a játszma—ahol nincs alku—ahol nincs hitel—tenni kell—és tenni—korán megtanultam elvetni a kockát—és bármennyire is nem tudtam  hogy mi lesz a következmény—akkor sem riadhattam meg—mindig előre kellett néznem—a ma jövőjét—a holnapban látni—ami lehetetlenség egy olyan embernek—akibe egy szemernyi ráció sem szorult—aki otthonról úgy ment férjhez hogy kapott két ölelést—és két biztató mosolyt—aminek életem végéig ki kell tartania —messze vitt a sorsom—de a lépteim mindig emlékeztek az útra hogy merre kell majd menniük—egyedül raktam a tüzeket—és tartottam bele kezeimet—és hiába fájt—nekem valaki kezét fognom kellett—jó szorosan —mindezeknek ellenére azt mondom—bár még így lenne—de nincs így—tudni kell azt is—nagyon sok gonddal—bajjal—magányosan megvívott harcokkal—bánattal és szomorúsággal teltek az évek—amiket mint ácsolt keresztemet viszem egyre görbülő hátamon—nagy ritkán előfordul hogy társaságba megyek—nem vagyok jó társaság—olykor tisztelettel kérem őket—ne haragudjanak meg rám—hiszen én nem tudok vidámat mondani—de megpróbálom—megpróbálom de nem mindig sikerül minap—mondok még valamit—valamit ami mutatja lelkiállapotomat—egyszer zuhogó esőben és szélviharban—majdnem hangosan fölvisítottam —nem fogod elhinni mi miatt—hogy mit számít az orkán—meg mit számít a vízözön—amikor én éppen most öregszem—hiszen észrevettem—két—azaz kettő barna folt lett a kézfejemen—csak néztek—és nem tudom miért—de már senki nem volt dühös—felötlött bennem—lehet hogy kihallatszott a gondolatom               -.appa.