Szóval harmadiktól nem álltam bukásra magyarból, mert már nem kellett a mondatot elemezni. Azt mondanám, ha engem kérdezne valaki, hogy előtte se, sok értelme volt. Most komolyan mondom Neked, hogy a középiskola első két éve óta eltelt időben egyetlen mondatot sem kellett elemeznem. Úgy értem, hogy ezt a fát rajzolni. Nem azért, mert nem tudtam. Igazából persze, hogy nem tudtam volna, de soha, senkiben fel nem merült, még kósza gondolatként sem, hogy csináljak már ilyen mondat elemzős fát. Nem tudom, - mi az? Komolyan mondom, akkor sem érdekelt. Emlékszem, hogy alany, állítmány, meg jelzők lógtak az ágakon. Amit még el tudok képzelni, hogy nem is volt semmi ilyesmi, és ez az egész, csak a középiskolás rémálmaimban létezik. Most mindenkitől kérdem. Értitek ugye? Ha lenne ilyesmi? - amiről mesélek, akkor ötven év alatt már csak előbukkant volna. Még az is segítette, hogy nem álltam bukásra magyarból, hogy Egyed nem adott annyi egyest a dolgozataimra. Megtett azért Ő is mindent, annak érdekében, hogy minél több rossz jegyem legyen, de ez, egy külön történet. Ő a kötelező olvasmányok kivesézésével jeleskedett annak érdekében, hogy megkapjam az egyesem. Így sikerült például egyest kapnom a Rokonokra. A kötelező olvasmányokat nem olvastam. Akkor még kellett volna. Nem úgy volt, hogy nézd meg az összefoglalóját videón. Igaz, akkor még nem is gondoltunk arra, hogy valamikor is lesz videó. Majd a hetvenes évek elején jutottam el arra a következtetésre, hogy lehetne mozgóképet is felvenni. Böngészgettem, a Technika, vagy valami ilyesmi nevű újságban, az irodalmát a magnózásnak. Az Éva presszóban mondom Csiszár Sanyinak, - miért nem csinálnak olyat, amivel a képet rögzítik? Aztán utána visszajátszanák, mint a hangot. Jön az a jel a tévére, vegyék fel, és kész. Sanyi, aki hozzám képest bácsinak számított, ügyes kezű mester volt. Villanyszerelő volt a szakmája. Javított mindent. Tévét, rádiót, mosógépet, centrifugát, de a kertben kertészkedett is (később ráállt a fóliázásra, amit termálvízzel fűtött). Akkor még, a kapcsolási rajz alapján kiméregették mi rossz, és kicserélték. Nem panelt cseréltek benne, sok pénzért, mint most a fogyasztói társadalomban. A lényeg Sanyi precízen elmagyarázta nekem, miért nem lehet megcsinálni egy ilyen masinát. Na, most ha van is középiskolás koromban ilyen masina, akkor sem biztos, hogy megnézem a (ez most hülyén hangzik) a kötelező olvasmány rövidített összefoglalóját, hiszen a könyvet is elolvashattam volna. Elolvashattam volna, de mégsem tettem, mert egyebeket olvastam. Mellesleg a Rokonokat valamikor később csak elolvastam, és tetszett. A feleltetéskor viszont annyit tudtam, amit órán hallottam róla, meg azt, ami a könyvben volt. Ez utóbbit sem saját kútfőből, hanem szünetben csipegettem össze a lány osztálytársaim beszélgetéseiből. Nagyon figyeltem ilyenkor, hisz borítékolható volt, hogy Egyed kihív felelni. Sportot csinált abból, hogy megcsípjen azzal, hogy „Papp. Te ezt nem olvastad, egyes.” Én meg abból, hogy tényleg nem olvastam. Így álltak a dolgok a szünetben: a lányoktól, mindent tudtam, a rokonokról. -.appa.
