Az egész úgy kezdődött, hogy rákerestem a Szinnyei Merse kiállításra. Ő meg ugye impresszionista. Böngészés közben óhatatlanul rátalál az ember a tegnapi (fut)balul sikerült mérkőzésre. Valamiért, most nem említik, hogy az év mérkőzése. Összesítésben a hat találkozóból kétszer nem sikerült ellenünk nyerniük a szlovákoknak. Igaz nekünk egyszer sem, mert az a két mérkőzés döntetlen lett. Engem meglepett, bár hazánkban semmin sem szabad meglepődni. Még bennem van, hogy teljesítmény után jár az elismerés. Nos, em így van. Futballistáink, minden dicséretet megérdemelnek. Azt gondolom, hogy dicsérgessük Őket, de pénzt nem kéne Nekik adni. Vigasztaljon mindenkit, hogy oda lehet érni a dobogó második fokára. Hát igen, ha jól belegondolunk. Végül is a Horváth válogatott verhető. Mi utazunk oda, de ez mellékes. Egyszer már megvertük Őket. Igaz nem régiben gurítottak egy négyest a Szlovákoknak, de ugye a labda gömbölyű. Ott van még Azerbajdzsán. Nekünk Ők nem ellenfél. Egy baráti ország. Nem fogjuk kifütyülni a himnuszukat, mint tettük a Szlovákokkal, és Ők is tették a Mienkkel. Tegnap írtam, az ellenségképről. Ez ebből a mérkőzésből, az olvasottak alapján szépen lejött. Rossi úr megmondta, hogy nem is a bírót hibáztatja, hanem a segítőit. Ahogy olvastam, a cikkekből az derül ki, hogy egyértelműen ellenünk fújt a bíró, és elvették a meccset. Hatalmas fölényben játszottunk a 75 percig. Ott fogyott el az erőnk. Ha jól értelmeztem a képeket, akkor a Szlovákok az 56 percben rúgták második góljukat. Akkor még 19 percig ereje teljében futballozott a válogatott. A rádiót is hallgatom reggelente, mikor a konyhában teszek-veszek. Nagyon népszerűsítik, a bringázz a munkába mozgalmat. Mondták is, hogy hány tonna benzint lehet vele megspórolni. Ez igazán nagyszerű gondolat. Mellé még az a haszna is megvan, hogy hamarabb pusztul meg a dolgozó. A szennyezett levegőjű nagyvárosban bicikliző embernek több méreg jut a szervezetébe. A biciklizés megerőltető. Több oxigén kell a szervezetnek, az erős munka miatt. Több mérgezett levegőt fog beszívni a kerékpáros, és ebből több fog hasznosulni a szervezetben. Ami természetesen a szervezet kárára van. Mondhatom ügyes trükk. Szeptember előtt azt hallgattam, hogy mennyien indulnak úgy a tanévnek, hogy nem tudják megvenni, az iskolaszereket. Ami meglepett, hiszen első a család, és nagyon sok pénzzel támogatják a több gyermekeseket. Aztán burkoltan ugyan, de kimondják. Szégyellje magát, akinek nincs gyereke, és tudjon rá, hogy akinek több gyereke van, annak megadatik, a jobb körülmények között való élet. Hogy is van ez? A jobb körülmények közt, - nincs pénz iskolaszerekre. No, bravó.  Napok óta hallgatom, hogy itt az iskolakezdés, és tíz perc alatt ki lehet irtani a fejtetűt. Igazán örvendetes lehet manapság iskolás szülőnek lenni. Gyerekkoromban a KÖJÁL jött, és vizsgálta a fejünket. Sőt emlékszem. Egyszer a kisfiam nagy szomorún jött az iskolából. Kérdezte a feleségem: mi a baj Attila. Volt egy néni az iskolában, aki megnézte a fejünket. Azt mondta, Nekem nincs se tojás, se bogárka. A reklám alapján mára vidámabb a helyzet. Van tojás is, meg bogárka is a fejekben. De, legalább valami van, mert tudás, az egyre kevésbé. -.appa.

Egyébként, megmondom Nektek nagyon titkos volt egy ilyen sas behívós bevonulás. Igazából nem volt ez SAS behívó, csak a nép megőrizte a II. világháborúból az elnevezést. Hogyan is történt ez. Késő délután, de inkább kora este kiértesítők járták a településeket, és osztogatták a behívókat. Ebből kiderült, hogy melyik iskolában kell gyülekezni. Természetesen beöltözve katonának. Néhány ember volt, akinek nem volt katona ruhája. Aki tartalékosnak be volt sorozva, annak valahol pincében, padláson, vagy valamilyen zugolyban ott volt a málhazsák. A kőművesek, lakatosok, autószerelők, használták ezeket a katonai gyakorló ruhákat munkájuk során. A surranóban, én is el-elmentem párszor horgászni. Annyi bizonyos, hogy néha behívtak bennünket rovancsra. Ilyenkor, akinek nagyon nyűttes volt a ruhája, azzal kifizetették. Az emlegetett éjszakai történet, arról szól, amikor továbbképzésre invitáltak bennünket. Vittek be Minket Nyíregyházára. Mindenféle autókkal. (Robur, IFA). Valami cégektől, téeszektől, a gépjárműveket is bevonultatták, lehetőleg sofőrrel együtt. A tikosságra mondom most a példát. Nyíregy előtt néhány kilométerrel, megállt az IFA, és elhangzott. Gépjárműről! Ez annyit jelent, a polgári életben. Szíveskedjenek leszállni. Megkérdeztem a sötétségben a parancsnokot. Miért szálltunk le? Innen gyalog megyünk, hogy ne keltsünk feltűnést. Így aztán, az éjszakai országúton, feltűnés nélkül bevonultunk a nyíregyi laktanyába. Mire Mi becammogtunk, mert azt semmi esetre sem lehet mondani, hogy vonultunk. Diadalról meg végképpen nem lehetett szó. Többnyire ittasan, esetleg részegen tébláboltunk, amíg megjött a Kieg. (Hadkiegészítő parancsnokság). Megjegyeztem, hogy ez az egész egy tévedés, és nem szükségszerű.  Egy főtörzs megkérdezte, hogy mit magyarázok itt. Megnyugtattam, hogy semmi-semmi, csak Lenin mondta egy helyen, hogy a szocializmusnak nem sajátsága az erőszak. Elég furcsán nézett rám. Nyolcra jött a Kieg. Sok dobozzal, kartonokkal, amit asztalra raktak, és Ők mögötte széken ülve megkezdték a hivatali munkát. Szóval naphosszat, ott heverésztünk egy beton elemekkel bekerített részen, ­- ami igazából parkoló volt - amíg Ők válogatták, hogy melyik egységhez kell ember. Volt, aki hozott valamilyen igazolást. Volt, aki csak magyarázkodott, hogy miért nem tudja ezt a tíz napot vállalni.  Ezeket vagy figyelembe vették, vagy nem. Akinek elfogadták az indokait, annak visszaadták személy igazolványát, és mehetett haza. Délben katonák jöttek, és konzervát osztogattak. Szépen fogyott a tömeg a parkolóból. A Kieg. pakolt és elment. Jött egy tiszthelyettes, hogy akikre nem volt szükség azok hazamehetnek. Valakinek eszébe jutott, hogy kérnénk a személyinket. De hát a Hadkiegészítősök elmentek, (letelt a munkaidejük) és elvitték magukkal a személyiket. Elment az altiszt elvtárs. Kis idő múlva jött egy magasabb rangú valaki, aki közölte velünk, hogy az elvtársak maradnak. Személyi igazolvány nélkül nem mehetnek sehová. Egyelőre maradunk.  -.appa.

Szeretett testvéreim akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy Mi Isten kiválasztott népeként csodákra vagyunk képesek. Ne is haragudjatok érte. Ebben a teóriában nem hiszek. Orbánnak tulajdonítják az ötletet, hogy Nekünk, Magyaroknak valakinél jobbnak kell lenni. Részemről nem vagyok benne biztos. No, nem abban, hogy jobbnak kell lennünk. Abban, hogy Orbáné lenne ez az ötlet. Mindenesetre elfogadta az ötletet és gyakoroljuk. Az, hogy mindenkinél azért túlzás lenne. Ezt néha területileg úgy leszűkítik, hogy csak Magyarországra vonatkozik. Igazából nem kell jobbnak lenni. Elég gyakran kell mondogatni, hangoztatni, és a nép elhiszi. Itt van a foci. Egyszerűen belebeszélik a népbe, hogy abban Mi nagyon jók vagyunk. Vegyük a Szlovákok elleni következő foci meccset. Az év meccse lesz. Vajon miért? Ez akkora siker lesz, hogy ilyen még nem volt a magyar sport történetében. Lehetővé tették, hogy minden Magyar nézhesse a diadalt, a határokon túl is. Tegnap hallottam, hogy a Horvátok kitömték nagyon a Szlovákokat. Mi, simán vertük a Horvátokat. Mit akarnak akkor, a Szlovákok? Erre egyszerű a válasz: győzni. Értem én. Nem lehet úgy pályára lépni, hogy nincs esélyünk. Azt gondolom, úgysem szabadna pályára lépni, hogy az ellenfélnek nincs esélye. Igazából azt sem értem, hogy a legutóbbi barátságos mérkőzésünk, - miért számít sikernek? Hiszen kikaptunk a Montenegrótól. Hogy a második percben vezettünk? Az igaz. De mi lett a végeredmény? Másrészt nagyságunk mellett utálni is kell valakit, de még jobb valakiket. Erre ugye itt van két szomszéd is. Az egyik Románia, a másik a már emlegetett futball ellenfelünk, bár jelen kontextusban ellenségek. Persze visegrádi négyekként barátaink. Mily furcsa az élet. Igazából ez, az utáljunk másokat. Mindenkinél jobbak vagyunk ötlet jelentkezett Vonánál is. Vele az volt a főbaj, hogy Ő is miniszterelnök akart lenni. Azt meg lássátok be, hogy tök elég belőle egy is. Ha, engem kérdeztek: még sok is. Egy magyarázattal tartozom. Nem a miniszterelnökkel kapcsolatban, hanem a „tök eléggel”, meg a tök jóval kapcsolatban. Tudom, eddig a miniszterelnökükre nem mondtam, hogy tök jó. Erre ne is várjatok. Fennhangon kijelentem, így írásban: NEM IS FOGOM. Nekem tök mindegy ki a miniszterelnök. Belegondolva. Engedelmetekkel módosítok picinykét. Mindaddig, amíg nem tartozom a baráti körébe. Mármint a miniszterelnöknek. Akkor nem lenne mindegy. Egy baj van ezzel. A baráti körömbe tartozók, egyszerű becsületes emberek, megalomán beütés nélkül. Az ilyen beállítottság nemhogy miniszterelnöknél, de még államtitkár helyettesnél is kizáró tényező. Most jött el az idő, hogy visszatérjek a „tök”magyarázatához. Meglátjátok, tök igazam van. Ez egy nyelvi rövidítés. Méghozzá a tökéletesből. Ugye hogy tökéletesen igazam van. Mára talán elégedjetek meg ennyivel. Gondolkodjatok el rajta. -.appa.

Felkeltem egy szép őszi hajnalon, hogy horgászni megyek. Pakolgatok, megyek a garázsba, ahol nem kis bosszúság ért. Teljesen lapos a Komár moped kereke. Úgy döntöttem, hogy nem hurcolkodok fel. Nem zavarom a családot. Beragasztom a gumit. Akkoriban, még mindenki magának ragasztgatta a gumit. Sokan még az autógumikat is. Elővettem a motyóból az Orbita típusú rádiómat, hallgatok egy kis zenét, meg hagy hallom mi újság a nagyvilágban. Egyszer-csak azt mondja a rádió a hírekben, hogy megsértették a Szovjet légteret Kamcsatkánál. A Szahalin szigetnél figyelmeztető lövést adtak le a gépre, amely eltűnt a tenger felé. Aztán minden hírekben csepegtettek egy kis információt. A nyolcas hírek után már tiszta volt számomra, hogy nem a tenger felé tűnt el a gép, hanem a tengerbe. Ezért mondtam, hogy hasonlatos volt az eljárás 36 évvel ezelőtt, mint a közúton történt konvoj balesetnél. Azt nem tudom csak, - a honvédség azt hitte? - titokban tartható hat katonai gépjármű balesete, amelynél halálos sérülés is történt. Igaz, még aznap bevallották, hogy tisztán honvédségi gépjárművek voltak a balesetben. A Szovjet elvtársak egy hét múlva ismerték el, hogy rálőttek a gépre. Ami nagy visszhangot keltett, hiszen elvileg polgári gép volt, fedélzetén 246 utas, és 23 főnyi személyzet.  A dolog érdekessége, hogy igazán kevés nyom maradt a repülőgép után. Szeptember 9-et írnak, mikor Japán északi részén Hokkaidónál partra kerül némi maradvány, ami a lelőtt géptől származhatott. A 269 emberhez képest, hat emberi testmaradvány, néhány ülésdarab, újságok, műanyagpoharak, névjegykártya, pár személyi okmány, az utasoktól. Egy ekkora gép, az utasokon kívül sok csomagot, még több levelet visz magával. Ezek hová lettek? Egyik verzió szerint, a Szovjetek, megtalálták a gépet, és kitakarították. Felmerül az a kérdés is. Volt annyi ember a gépen? Esetleg katonai felderítést hajtottak végre a Szovjetunió titkos katonai területei felett. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a gép 200 kilométerrel hagyta el repülési útvonalát, jócskán Szovjet területek felett repülve. A rádió kapcsolatra nem reagáltak. Szovjet gépek olyan közel mentek, hogy láthatóak legyenek. Körbe lőtték a Boeinget, aminek a rádiója működött, hiszen mielőtt találatot kapott volna a Japán légi irányítástól kért engedélyt a repülési magasság megváltoztatására. Ez után nem sokkal lőnek rá két rakétát. Történik ez11,5 kilométeres magasságban. A gép zuhanni kezd. A szakértők szerint, a találatot követően a tengerszint eléréséig több mint 10 perc telt el. Még egy érdekes adalék. Nemzetközi szabályok szerint a sérült gépnek, részletes vészjelzést kellett volna leadni. Lett volna idő rá, hiszen a gép, siklásban veszítette el a repülési magasságát. Teszem hozzá, le is szállhatott a gép. Volt már ilyen. Akkor is koreai géppel történt. 1978 tavaszán Murmanszk mellett lőtték meg a gépet, és az sikeres kényszerleszállást hajtott végre. -.appa.

Az alcímben szereplő kitétel, amennyiben igaz, akkor csak át kell menni a túloldalra. No, nem úgy, hogy az M7-es autópálya Budapest felé vezető oldalára. Így aztán nem is tudjuk, - hol van az odaát? Miért jöttem elő ezzel a régi történettel? Nosztalgiázok. nem ezzel a közel kéthetes történettel (2019.08.26). Ennek kapcsán, egy 36 évvel ezelőtti esemény jutott eszembe. A dolgok elismerése, beismerése kísértetiesen hasonlít egymásra. Igazából, én hat órakor kapcsoltam be a rádiót. Akkor már úgy mondták, hogy Székesfehérvár közelében, a 64-es kilométernél, az M7-es autópálya Balaton felé vezető oldalán, hat jármű ütközött össze. A balesetben katonai jármű is van. Talán már mondták, hogy egy ember meghalt. Zsuzsa hajnaltól tevékenykedett, és zsinnyegtette a rádiót. Az első híradásban, még csak hat gépjármű balesetéről volt szó. A reggeli világosság hozta meg a hírekben az igazságot. Katonai konvoj baleset történt. Kiderült tehát, hogy polgári gépjármű nem is volt a balesetben. Azt gondolom, hogy szerencsére. Nem tudom milyen járművek voltak jelen. Zsuzsában felmerült a kérdés, - hogy történhetett? Elmeséltem Neki a következőt. Annak idején, úgy 1980 körül, mikor tartalékos katonai szolgálatra, továbbképzésre, gyakorta viszegettek be, akkor Mi is konvojban közlekedtünk. Nem igen árulok el ezzel hadititkot. Egy ilyen Nyíregyi továbbképzésen történt, hogy Nagykálló felől mentünk vissza a laktanyába. Katonai menet oszlopban. Egyszer-csak a közlekedés miatt meg kellett állni. Hatalmas fémes csattanást hallottunk. Nézelődünk, hogy mégis, - mi történhetett? Kiderült, hogy az egyik VS FUG úgy állt meg, hogy igénybe vette, az előtte haladó FUG-nak a hátulját. kiderült, hogy nem volt jó a féke. Elindultak vele. Úgy sem kell hirtelen megállni. Hát kellet, és mint láthattuk sikerült is. A két jókora, 6.2 tonnás fémtömeg elég ijesztő hangot adott. A parancsnokok úgy döntöttek, ezt a pár kilométert megteheti a harcjármű. E kis malőr után további koccanás nélkül értünk be a laktanyába. Nem kellett hirtelen megállni. Nem tudni, a napokban történt balesetnek mi volt az oka? Nemigen ilyesmi, mint amit elmeséltem. Mostanság, rendre hallhatjuk a híradásokban, hogy százmilliárdokat fordítunk a hadsereg fejlesztésére.  Az említett koccanással kapcsolatban jegyzem meg. A FUG ismerős volt számomra a határőrségtől. ABV szakaszban szolgáltam. Ott volt hadrendbe állítva ilyen masina. A VS FUG vegyi- és sugár felderítő úszó gépkocsi. A hatvanas évek elején fejlesztették ki. 2300 darabot gyártott belőle a Magyar Vagon - és Gépgyár, 1963-1969 között. Ezek nem mind kishazánkban teljesítettek szolgálatot. A Varsói szerződés tagjai közül, az NDK, Csehszlovákia, és Lengyelország is alkalmazta. Ahogy most a NATO, akkor a Varsói Szerződés Szervezete is szorgalmazta a hadseregek erősítését. -.appa.

Az ember fennen hirdeti, hogy kíméli, és védi a környezetet. Tekintettel van, a következő generációk érdekire. Egy baj van ezekkel a szépen hangzó mondatokkal. Az, hogy az ember pusztít. Nincs tekintettel semmire, és senkire. Csak a saját életében elérhető haszon érdekli. Vannak emberek, akik tényleg elhiszik, hogy változtatni kell. Ők meg is próbálják. Csodabogárként be is mutatják Őket. De súlytalanok. A politikai potentátok tudják, elég mondani. Nem kell csinálni semmit. Ha mégis, mutatóba valamit tesznek, akkor nagy csinnadrattával mutatják meg a népnek. Íme, ez is értetek van, meg az unokáitokért. Az emberek örömmel fogadják az ilyesmit. Szóval, az ember pusztít. A környezetében mindent. Tárgy, vagy személy mindegy. Természetes, vagy épített környezet. ugyanezt műveli a fajokkal is. Rangsorolja Őket. Istent próbál játszani, és egyes fajokat elkezd védeni, másokat kiirtani. A halaknál, ilyen lett a törpeharcsa, az ezüstkárász. Tilos visszadobni. Aki visszadobja a vízbe, annak büntetés jár. Az ezüstkárászt vitték eddig is. Elég nagyra nő, és ízletes. Már ami a természetes vizekben van. Elég falánk jószág. Azt gondolom, ezért van az, hogy horgásztavakban foghatóak húsa puhább, zsírosabb, és édeskés ízű. A halastavakban termeltekkel ugyanez a helyzet. Nincs ezzel semmi baj. Több emberrel beszéltem, aki e miatt az édeskés íz miatt kedveli. Az említett két faj, jól szaporodik. Megtalálták életfeltételeiket.  Mind a két faj, évente többször szaporodik. A törpeharcsa, nagyon nagyszámban él vizeinkben, és ivadékgondozó lévén sok utód nő fel. Ebbe az ivadékkori túlélésbe besegít az is, hogy amikor a szülő elhagyja őket, akkor több csapat összeáll futball labdányi, vagy még nagyobb gombócba. Ezt a gomolygó gömböt aztán a ragadozók nem támadják meg. A természetes kiválasztódás azt programozta a ragadozókba, (vagy a Mindenható) hogy a sérült, a beteg egyedeket fogyassza el táplálék gyanánt. Lássuk be, ennek praktikussági okai is vannak. Kevesebb energia befektetéssel jut élelemhez, hiszen a sérült beteg egyed kevésbé tud menekülni. Az e.kárásznak nagy példányai találhatóak vizeinkben, ebből kifolyólag sok ikrát raknak le, és nagy számban élik túl az ivadékkort. Előre törésében szerepet játszik az is, hogy mikor még hidegebbek voltak vizeink, és nem voltak hím ezüst kárászok, akkor is szaporodtak. Összeívtak, a ponttyal, és különböző más keszegekkel.  Májustól, augusztus végéig. Tehát nagy példányszámban hoztak létre utódot. Most a két említett fajt, ha visszadobom, akkor bírságot kell fizetnem, ha elkapnak, mint törvénysértőt. A tavalyi női halfogó világbajnokságon felmentést kértek a törvény hatálya alól, és mázsaszám engedték vissza a törpéket, ami egyébként híres arról, hogy más fajok ikráját megeszi. Én, ha visszadobok párat, büntethető vagyok. Erre mondom, hogy Istent játszunk. Eldöntjük, Te élhetsz. Te nem. Régebben például védtük a gébet. Most ezt is tilos visszatenni éltető elemébe. Az ember ilyen törődő. Igaz, ezek a jövevények nem ismerik a törvényt. Jól érzik magukat, megvannak az életfeltételeik, és szaporodnak. Az is igaz, háttérbe szorítanak őshonos fajokat. Ez van a teknősökkel is. A vörös fülű, meg a citromsárga fülű ékszerteknős szaporodik, a Mi mocsári teknősünk kárára. Erőszakosabb, nagyobbra nő. Hiába a természet is kegyetlen, nem csak az ember. Mentségére legyen mondva. A természet nem azért kegyetlen, hogy megtöltse a zsebét, és nem is próbál meg jóságosnak látszani. -.appa.

mert,

az ember meggyőződéssel elhiszi hogy ő csodálatos—de valójában csodálatosan nagy marha—bármit tesz azzal nem javít a helyzeten—ront—persze a föld megmentése—a mi világunk ahogy nagyképűen mongyák—szóval a saját helyzetén is— no meg a föld helyzetén is fojamatosan ront—hogy mégis miért—pénzért—a ma embere bátyuska—  mindent megtesz a pénzért—úgy van vele hogy az ő életében még kitart a föld—leszarja hogy mi lesz—ő legalább még jól él—hogy mi mlesz később—oldják meg maguknak—mingyár elmondom a katalizátort—sokkal többet ront a levegő minőségen—de azért jó pénzért kötelező megvenni—érti—kötelező az autókba—ezt is a szegények fizetik meg—megveszi boldogan a használt autót—neki megy tönkre a katalizátor—vegyél bele háromszázezerért—amúgy nem tudom emlékszik e az ifákra—jó nagy teherótó volt—na az kiköpte a kormot oszt leesett oda a fődre—most mikor megy a katalizátor regenerációs folyamat akkor a finom korom körbe megy a fődön—hát ez sokkal egészségesebb—nem rakódik le az ember tüdejébe—egy bizonyos méret alatt az ember kilélegzi—itt teszem hozzá hogy kilélegzi amíg kilélegzi—csakhogy az hejzet az hogy sok mikronos nagyságrendű szir szar repked a levegőben—ezek találkoznak összetapadnak aztán elérik azt a méretet amit már nem lehel ki az ember hanem szépen bennmarad a tüdejében—mikre gondolok —a dohányfüstre —a pollenre—az apró lebegő szervetlen porokra—de a szövetek szerves pora is részt vesz ebben—oszt csudálkoznak hogy egyre több az allergiás—aztán ne feledjük a katalizátor miatt esik  a savas eső— az nem számít hogy pusztulnak tőle a fák—a katalizátor jó biznisz

mert,

nem szégyellik magukat ezek a rohadt cégek—elszedni az emberek minden pézét—mondok valamit—vótak kisfogyasztású ótók—dajhaccsu három és félliterrel ment százon—mostmán hat liter alatti fogyasztás nincs—ezek a mocskok erre használják a teknikát—mondok mást—az akumulátoros cuccoké a jövő—csendes—hát ja—de áram kell hozzá—a fiatalokat meghüjitik—a házukra napelemet szereltet—asszongya mindenkinek ezt kellene csinálni—az tiszta energia—hát ja—a félvezetők gyártása—meg a sok szar akku—az vajon nem környezet szennyező—azt mondja hogy az elektromos ótók aksija környezet barát—ki lehet mérni mejik cella hibás—csak a hibás cellát kell cserélni—ez az igazi najivitás—a cellák úgy lesznek megcsinálva hogy rövid idő alatt kicserélgeted majd mindet—oszt arra is mernék tenni—nem kevés pénzt—ha vóna—hogy mire kicserélgeted a cellákat újra—addigra belefeccolsz annyi lóvét, hogy vehettél vóna két új aksit—abba is biztos lehet hogy ezek az utólag beszerelt cellák nem fogják bírni a tíz évet—sőt a gyári sem fogja bírni—esetleg akkor ha klímatizált teremben tartják mint a nagyon híres festményeket—mondok én magának még valamit báttyuska—az is tuti hogy semmit sem hasznosítanak újra—az nem bót—vadi újat csinálni— mindenből—fóliát—zacskót—vagy akármit is—na az igen—az üzlet—amúgy maga tuggya—valamikor az aksi hibás celláját kiiktatták oszt ment tovább—egy lada aksi mikor alig köszörült akkor is beröffentette a gépet—most az elektronikus rendszer letilt ha kilenc volt alá esik a feszültség—persze az még vidáman beindítaná a kocsit csakhogy a védelmi rendszer nem engedi—mit tehet az ember vesz új aksit—a régit kegyesen leveszik és azzal áltatnak hogy újrahasznosítják—hát egy túrót

Ebből úgy lett üzenet, hogy a Poet rendszere azt írja: üzeneted érkezett. Tudom én, nyugodjatok meg. Pénzt váltani sokkal jobb. nem úgy értem, hogy csóróként, ülsz egy kalickában, és mindenféle valutákat váltasz. Milliók mennek át a kezeid között, de annyi közöd van hozzá csak, ha hiányzik belőle este, azt levonják a béredből. A pénzváltás akkor jó ha, csak nagy pénzed van, és valaki felváltja Neked. Na, én nem ez a kategória vagyok. Én nyugdíjas vagyok, Magyarországon. Ezzel a két kitétellel megmagyaráztam mindent. Szóval írtam. Szoktam írni, de tényleg nem mindenki válaszol. Ez mellesleg kiderül abból is, ami levelet kaptam. Íme: Köszi az üzenet vettem, kell a hit, a legfontosabb ami kell itt! De lenne egy kérdésem hozzád, tapasztalt guruhoz. Úgy érzem sok itt a fantom, írsz neki, megszólítod, ......... még, egyszer, ................ és hát kb. ennyi történik. Semmi. Oly érzés, egy valaki vezérli őket. Fantom arcok, fantom hittel, fantom versekkel, kábítva minket. A megszólítás után a következőket írtam: Érdekes hely ez. Mikor a hölgy, aki szépen megírta a sírkövön szeretkezést, egy egyébként jól megírt versben. Az ötlet is értékelhető, hiszen a temető, és az új élet keletkezése. No, mindegy. Azt találtam írni, hogy nem gondoltam, hogy ilyen perverz. Felháborodott, hogy vegyem le a bejegyzést. Én nem nézegetem állandóan a levelezésem. Nem bírta kivárni levétette. Az irányításról. Nekem nem jelenhetett meg egy írásom. Valami olyasmi volt benne, hogy csípőd kéjesen ring, meg kívántalak megint. Nem közölhető, mert sok fiatal olvassa a verseket, és értsem meg, hogy védeni kell őket. Egyszer azt írtam: ez a soros, nem az a soros, aki re Te gondolsz. Direkt politikai tartalma miatt nem jelenhetett meg. Kétségtelen, van egy csomó tag, aki nem mer megjelenni, képpel, címmel, névvel. Vannak, akik gyakran jelennek meg. Vannak, akiket csúsztatnak. Párszor úgy jártam, hogy: versed a fő moderátornál van. Mit tesz a véletlen? – egyszer-csak megjelent, nincs várakozó versem. No, amikor a hölgyike berágatott, akkor többen írtak, hogy milyen helyekre lehet verset küldeni. Írták, hogy adnak ajánlást, hogy oda is írhassak. Szóval ennyi, nem igen kívánok ebbe belefolyni. Semmi célom ezzel az egésszel. Aki nekem ír, annak válaszolok. Nem tudom nézted e a tagoknál hányadik vagy. Én meglepődtem, hogy az első százban vagyok a levelezésben. 94 figyelőm van. Pluszba nem irkálok senkinek. Nem lehetetlen, hogy vannak manipulációk. De mond. Hol nincsenek? Szóval, az látszik, ha sokat levelezel. Veszed sorba az embereket a figyelődbe. Rábeszélsz mindenkit, hogy figyeljen Téged. Akkor jól fel lehet jönni, a listákon. Azt is megfigyeltem, hogy sértőnek veszik sokan, ha nem jelölöd szívvel a versét. Edit erre azt írta, hogy a művészek érzékenyek. Szóval tudd. Sok művész van a Poeton. Sokszor azt gondolom, hogy gyerekes megnyilvánulások is vannak szép számmal. Valószínű ez is a művészek sajátsága. Aztán, nem szokás véleményt mondani a versekről. Pontosabban, csak dicsérni illik. Sokan megsértődtek rám. Ezért nem is igyekszem, hogy új embereknek írjak. Ha valaki ír, annak visszaírok. Azt gondolom, a Prédikátornak, a Poettel kapcsolatban is igaza van. Hiábavalóság.  -.appa.

Nagy örömhírrel kezdem. Tudom, már mind tudjátok, de én még mindég ámulok, és bámulok. Nem hittem volna, hogy a Fradi bekerül a csoportkörbe. Mondta ismerősöm: már megérte. Olyan csapatokat láthatunk, amit egyébként nem láthatnánk. Isten bizony nem értem. Milyen csapatok ezek? Olyanok, amelyek kiestek a BL-ből. Mi van ezeken, olyan nagy látnivaló? Mit értünk az alatt? – hogy különben nem látnánk. Manapság, mikor annyi sport csatorna van, hogy azon aztán, mindent lehet látni. Még dél amerikai futballt is. Ne érveljetek, azzal, hogy de ott Pesten a Groupama arénában. Ismerősöm ugyanis, nem fog felutazni Pestre egy meccs miatt. Mit gondoltok? Sok órás utazás, zötykölődés. Autóval, meg nem vág neki az útnak. Szóvak indoknak jó. Ha engem kérdeztek, a háromból kettő tuti jobb, mint a Fradi. A harmadikat, kétszer is megvertük. Ja. Még egy. engem ne kérdezzetek. A múltkor is tévedtem. Mindenféle dógokat elolvasok. Azon aztán, jól el is gondolkodom. A sógoroknál üvegben a tej, - írták. No, igen. Szerintem ez lenne a természetes. Hogy miért? Abból kerül be a legkevesebb mérgező anyag a tejbe, vagy bármely más folyadékba, amit a palackban tárolnak. Mindennél ez lenne a helyes eljárás. A sörnél, a bornál, az üdítőknél, az energia italoknál. Igaz, a tej nem állna el ennyi ideig. Azért kell az alumíniumborítás a papírdobozokba, hogy ne romoljon meg a tej. Lehessen minél tovább eladni. Megjegyzem, az összes mindenféle dobozokba is van valamilyen borítás. A sörösben, vagy az energiaitalosban, műanyag borítás van. Valamennyire minden szilárd anyag oldódik. Az ember meg, nagy jóindulattal elhiszi, hogy nem káros, és megissza. Később majd kiderül, - hogy DE! Emlékeztetnélek benneteket a PVC pohárra, tányérkára. Azt mondják, a PVC nem káros. Egy baja van, hogy van benne szabad vinil-klorid monomer. Az meg rákkeltő. Amikor még ebből etették a gyerkőcöket? Fociról volt szó. Ezt az egyszerű halandó automatikusan összekapcsolja a nagy pénzzel. Ugye azt is megírták az újságok, hogy a Fradi játékosállománya mennyivel ér többet, mint a másik csapat játékosállománya. Biztos van benne valami, hiszen nyertünk. Nézegettem a képeket. Utána a csapatok névsorát. Hát hajjátok. Abban alig volt Magyar, magyar játékos. A múltkoriban összevissza olvasgattam, és egy másik sportágon kezdtem el hüledezni. Annyira azért nem is, hiszen hallottunk híreket, hogy milyen jól keresnek. De ennyire. Nem csigázlak tovább benneteket.  Kézilabda. Magyarországon vagyunk, még mindég. Azt írták, hogy egy BL-ben szereplő csapat, topjátékosa havonta, 13 millió forintot kereshet. Teszem hozzá, az azért nem rossz. Amire azt mondom, hogy az viszont rossz. Egy fiatal játékos a menőkkel szemben viszont előfordul, hogy alig kap 100 ezer forintot a magyar kézilabdában. Hajjátok? Ennél egy kezdő rendőr többet keres. Gondolkodjatok el. Ott mindég van felvétel. -.appa.

mert,

azon kezdtem el gondolkozni hol is rontottam el az életem—de egyáltalán elrontottam e—ha igen—mégis mit kellett volna másképpen csinálnom—egyáltalán  kellett volna e—vagy mondjuk teljesen mindegy hogy mit tesz az ember és sodorja magával az élet—irányíthatja e az ember az életét—ha igen mijen méjségben—hát így kimondva ez a méjség nem egy jó hasonlat amikor sodrásról beszélünk—hisz a sodrásról önkéntelenül is a víz juthat az eszébe—márpedig abban az is benne van hogy az ember megmerül—a víz forgatja—dobálja ide oda—de nem így van e az életben is—voltam a felszínen—szinte pancsikáltam az életörömeiben—és voltam a legsötétebb bugyrokban is—szóval én aztán tudom  mi az hogy egyszer lenn egyszer fenn—a fene se érti—istenuccse mondom ellettem volna én szívesen egy középúton—nehogy azt higgye—nem forszíroztam én ezeket a dolgokat—így alakult a sorsom—sodródtam—sors—sodródás—valahogy ez így ki is jön—életfolyam—szóval mikor visz a hajó—vagy sodródsz a csónakkal akkor nem lehet kiszállni—nem lehet mondani—bocsi—én most beugrom a vízbe és kiúszom a partra—meg aztán—mi a biztosíték arra hogy jobban járok azzal ha kilépek—kilépek és más mederbe terelem az életem—hogy maradjak a fojó példájánál—szeretném felhívni a figyelmet arra hogy nem az életből való kilépést jelöltem meg célként—de még a csónakból való kilépést sem—egy fojó még jó úszóknak is veszéjt jelent—és azt hiszem nem tagadhatjuk—az élet is veszéjt jelent a számunkra—karinti mondta—éltem és ebbe más is belehalt már—vagy valami ijesmit—hogy józsef attila mondta—oké okoska—na és ha ő mondta akkor mi van—egyébként meg ugyan miért mondta volna—józsef attila nem volt humorista—ez meg egy kiráj duma—nem illik egy költőhöz—ha egyre gondolunk

mert,

mindég is mondtam hogy az emberek gondolkodnak—hallgassátok hát—tuggya—a sors nem egyformán ád mindenkinek—éjjel szoktam ijeneken gondolkodni—ne mongya hogy dícséretes—megalázó—na például ezt is tudom hogy ezt rövid ivel kell írni—sokszor elkeseredtem—ojankor aztán vigasztalgattak—ijen hüjeséggel hogy az élet nem csak habostorta—sokat jó lett vóna a száraz pogácsa—de azt se adott a sors—egyébként meg sok ember nem is szereti az édes dógokat—na ijesmiken is szoktam töprengeni—mongyuk hogy sors—meghogy élet—mi köze a kettőnek egymáshoz—mejjik igazságtalanabb a csórókkal szemben—mondhatja nyugodtan hogy elégedetlen vagyok—elvállalok én mindenféle melót—nem büdös nekem a munka még akkor se ha szart kell pakolni—de elvárnám hogy fizessenek meg—meg ne vegyenek palira—képzejje akkora ótóval gyött az ürge hogy a családom összes háza nem ér annyit pedig négyen vagyunk testvérek—persze mindőnknek van külön háza—nekünk ház—saját ház amire büszke lehet az ember hogy elérte—mennyien vannak akik hajléktalanok—ott fagynak meg telente az uccán—és egyre többen járnak úgy—hát nekünk legalább van fedél a fejünk felett—be lehet fűteni—valami meleg ételt is ehetek—még hogy nem habostorta—sokat eszem hideget—nem érek rá főzögetni—sokat dolgozom—ne higgye hogy elverem a pénzt—teszek is férre szűkösebb időkre—meg kituggya hogy alakul—de az öregeméket is támogatni kell—persze gondolkoztam azon hogy elmegyek a dunántúlra—ott jobban fizetnek de nem akarom itt hagyni az öregeket minden támasz nélkül—a testvéreim—hát ők elmentek—mongya meg nekem—ha tuggya—keres valaki percenként ezer forintot—és odajön hozzám—vagy odakűd valakit és ajánl nekem nyócszázat egy órára a tróger melójér

                                                                                                  -.appa.