Szeretett testvéreim a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy olvasni felesleges. Meg lehet hallgatni, meg lehet nézni. Tévedtek. Vaklálni ott, az apró betűket? Jogos a kérdés, - akkor a bulvár sajtót, miért olvassátok oly mohón? Az elbutításon van a lényeg.  Valamikor igény volt arra, hogy az emberek olvassanak. Szerezzenek ismereteket. Ma, az a cél, hogy butaságban tartsák Őket. Legjobb példa erre, az Egyesült Államok. Ennek az állapotnak a létrehozására, és folyamatos fenntartására a cél nálunk is, ott vannak a jobbnál jobb tévé műsorok.  Amikben az a lényeg, hogy legyenek benne meztelen nők, alul öltözött fiúkák. Bújjanak ágyba. Ez érdekesebb, mint ami körülöttünk történik. Most az iskolákban sem érdeklődnek, a gyerekek, szinte semmi iránt. Itt a vad Keleten az a lényeg, hogy elvégezze a nyolc osztályt. Senkit nem zavar, hogy olvasni nem tud. Mit várjunk? A tudományos akadémia leépítése is folyik. Gyakorlatilag már meg is történt. Palkovics akadémikus úr, elkezdi szétzilálni, mert ezt mondta Neki az Ő Mindenhatója Viktor. Közben azért, az akadémiától felveszi a pénzecskéjét. Az olvasás, és a költészet viszonya egy érdekes kérdés. Hiszen nem egyszerű a költőt elválasztani a versétől. Ha jól írta meg, akkor annyira beleélte magát, hogy Neki tulajdonítják. Azt gondolják, az Ő problémája. Ő élte ezt meg. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy balladásra venni. Elmesélni. Levenni az olvasóról azt a nyűgöt, hogy Ő értelmezze a verset. Ne értse feltétlenül, az egyes szám első személyt, első szám egyes személynek. Vonatkoztasson el. Azt is gondolom, hogy a vers olvasási kedv visszaszorulásában ez is szerepet játszik. Más írott műveknél is ez a gond. Értelmezni kell. Elképzelni dolgokat. Ez fárasztó. Nem jobb? - amikor nem kell értelmeznie, felfogni a semmit, csak a képernyő felé fordulni, és bambulni ki, a fejecskénkből. Egyszerűbb bambulnia, és nézni, amit éppen lát. Mondok én Nektek egy példát. Mikor a Nyíregyháza könyve kiadásra került, ünnepélyes keretek között, akkor mondta egy kislány, örül annak, hogy bekerült az irodalomba. Értitek Ti ezt? Egy gyűjteményes kötetbe került be. Egy verssel. Az tökéletesen igaz, a nyomtatott kötet maradandóbb, mint az elektronikus megjelenés. Miért mondom ezt? Azért, mert a világhálón olyan tömegben vannak a versek, meg minden egyéb más is, hogy előbányászhatatlan. Úgy értsétek, hogy vannak dolgok, amik direkt rákereséssel sem találhatóak meg. Olyasmi ez, mintha egy feneketlen kútba hajítanál egy öt forintost. Mondván, jövök majd és kiveszem. De többen vannak ilyen felfogással. Jössz vissza, és ott a rengeteg öt forintos. Döntsd el melyik a Tied. Oké. Nyertetek. Tényleg tök felesleges olvasni. Jut eszembe, akkor írni, meg még feleslegesebb. A prédikátornak igaza van. Hiábavalóság. Minden hiábavalóság.  És most elárulok Nektek egy titkot. Ezt, amit fennebb olvastatok, valamikor augusztusban írtam. Az óta, az MTA-ról már leválasztották a kutatást. Az innovációs és technológiai miniszter, aki egyébként Dr. Palkovics László. Azt írják róla, tudományterülete: gépészet (járműgépész). Több kitüntetéssel rendelkezik. Elgondolkodtam rajta. Vajon mit csinálhatott? Gondolkodjatok el rajta Ti is. Tényleg van olyan ember? - aki tökéletesen ért mindenhez, mint ez a Laci. És tényleg van olyan marha ember? - aki ezt el is hiszi.  -. appa.

Mindezt egy írásom kapcsán mondom, meg írom. Hogy miről jutott ez eszembe. Nos a történet úgy alakult, hogy feltettem a Poet-ra a lentebb olvasható írást. Nevezhetjük versnek is szerintem belefér a meghatározásba, bár én ebben a kérdésben eléggé engedékeny vagyok. Azt hiszem elég, ha az elégiára gondolok. Vélem az mára, már kiderült rólam, hogy a mindenféle besorolásokkal, és kategorizálásokkal nem nagyon foglalkozom. Mindennek megvan a maga szakembere, hagy legyen ez az Ő gondjuk. A lényeg, az alábbi írás vár a főmoderátor döntésére. Majd erről tájékoztatlak benneteket.

Önmeghatározásféleség

Higgyetek nekem.

Valahogy úgy érzem, nem voltam zsidó.

Abból kiindulva,

hogy az a vallás nem hisz az újjá születésben.

Hogy miben hisz?

Honnan tudjam?

Az imént mondtam, hogy nem voltam zsidó.

Jó. Szakállam van, de nincs a nagy barkó.

Higgyetek nekem!

Tudom, hát persze, hogy tudom.

Ez nem érdem.

Vagy, az egészet rosszul értem?

Poet. –’19. 09.11. (ekkor írtam)

                                                 -.appa.

Hajjátok, jó régen nem írtam, ezt a fajta levelet. Pontosabban, ezt se. Gizi leveleket is régen írtam. Most ehhez lett kedvem. Olyan ándungom van. Anyám mondott ilyet annak idején, Isten nyugosztalja. Sose tudjuk meg, - mit is jelent pontosan? Mindig olyan környezetben alkalmazta, amiből arra következtettem, hogy olyan kedve van. De, térek csak vissza, az én gyerekemhez.  Felmerült, hogy a pajzsmirigy gyógyszer ártott meg az emésztő rendszerének. De olvassátok csak, hogy mit talált ki. Azon gondolkoztam itt, hogy lehet nem a gyógyszer baszta szét a gyomrom, hanem az, hogy öregszem. Meg azért, e mellett a munka mellett sok édességet eszem, az nehéz neki. Most így se nem fogyok, se nem hízom. Főleg este eszem, mert ha szaladgálás, hajolgatás közbe csinálom, nem érzem jól magam. Már, hogy ebédszünetben, én nem birok enni, mert akkor hányingerem van, ha rohanok. Olyankor levest eszem, vagy joghurtot, az meg lófasz leszaladozom többet. Hazamegyek főzök, aztán akkor eszem meg, ami kimaradt a napi kalória mennyiségből. Most megyek, nézek egy kis netflixet. Olyan sorozatot nézek, amibe elátkozza a gonosz királynő a mesekaraktereket és egy rút világba kötnek ki, a mi világunkba. Ez a bevezető mondata a sorozatnak. Az a címe Once upon a time ( egyszer volt, hol nem volt) . Eddig a mese, aztán megint csak előkerült a hal téma. Ezek pipálnak sokat. Elvileg egy évet élnek. Már két évesek. Azt mondta a hölgy szeretne nagyobb akváriumot, de a kislánya is két éves, mint a halak. És kislánya minden huncutságot kitalál, ami főleg dolgok széttörése és széttépése formájában jelentkezik. Pár napja széttépte a könyvtári könyvet, láttam képet róla. Rendes munkát végzett a gyerek, szépen minden lapot kitépett. Ez ugyanaz a hölgy, aki beteg, de elment azért nyaralni. A halak meg nálam nyaralnak. Úgy hogy nem tudom, tényleg beteg, - vagy nyaralni akart, Azt mondta kórházba kellene feküdnie, de kiengedték, mert nem akart maradni. És hogy hugyúti fertőzés terjedt át a jobb vesére. Köve nem volt. Egy kis munkával kapcsolatos hírt is kaptam. Új hotelt nyit a hotellánc, amiben a kis hotel is van. Ez még kisebb, tizenöt szoba. Oda is mennem kell dolgozni. Ennek a hotelnek nincs elég embere, mert szervezetlen és lenyúzzák az összes bőrt a munkavállalóról. Aztán kérdezik: vajon miért jönnek az emberek, csak fél évre ide? - és visszamennek a másik hotelba. Mint én az Americainbe. Hát az Americainbe a szobát takarítom, ami szerződésemben van. Úgy értem, hogy egész hotellánc ezt csinálja, a tulaj ugyanaz. Arra a javaslatomra, hogy korábban kellene reggeliznie, ezt írta: Én nem igen kelek fel két órával hamarabb reggelizni. Az a baj , hogy mióta szedtem azt a pajzsmirigy gyógyszert, rosszul voltam tőle, nem sokat eszem reggel. Jegyzem meg Nektek. Az eltelt pár év óta, az emlegetett hotel is átállt, a munkavállalók nyúzására.  -.appa.

Tettünk vettünk a konyha körül. Az ilyen tábori konyhán koszolódik az ember. Óhatatlanul is kormos lesz az ember ruhája. Mondja az alezredes: tizedes menjenek ruhát cserélni. Mentünk, átöltöztünk, és végeztük tovább a dolgunkat. Egyszer-csak azt mondja, hogy menjünk lőszerért. Magamban kérdeztem, - mi a lószarért. Mentünk. Én lettem a kocsi parancsnok. Ez, a határőrségnél is így volt, hogy a kocsi pk. egy tisztes. Nagy marha Kamazokkal mentünk. Nyíregy határában, volt egy nagy lőszerraktár. Nánásfelé az út baloldalán. Az én sofőröm elég óvatosan vezetett. Azt mondta, nincs gyakorlata ilyen nagy kocsik vezetésében. Ő jelezte is. Azt mondták Neki. Nem baj. Konvojban elmegy. Emlékeztetnélek benneteket, hogy a 2019.08.26.-án megtörtént konvoj balesettel kapcsolatban kezdtem írni. Pedig most, nem tartalékosok, hanem hivatásos katonák vesznek részt a gyakorlatokban. Legalábbis gondolom. Én könnyen beszélek, már obsitos vagyok. Na, megpakoltuk marha nagy ládákkal a kocsikat, és vissza a laktanyába. Akkor még nem gondoltam, hogy lesz még dolgunk a lőszerekkel. Lett. Békésen téblábolunk, mert a hadtáp kocsijai, még nem kerültek sorra. Szól az ales, hogy menni kéne lőszert pakolni, mert az egyik autó jobb oldali kereke lecsúszott a vagonról. mentünk. Nem tudom, az én sofőröm volt-e? Az is lehet volt másik gyakorlatlan tartalékos is a sofőrök között. Végül is meg volt hamar. Azon meglepődtem, hogy a tüzérek, milyen lazán hajigálták a lőszeres ládákat. Tény nem robbant fel egy sem. Egy daru visszarakta a Kamazt a szerelvényre. Visszahángáltuk a lőszereket, és mentünk vissza a saját autónkhoz, ami egy IFA volt. Felmásztunk a platóra, és heverésztünk. Ezen, összecsukott tábori ágyak voltak, sok pokróc, meg szivacsok. Úgy határozták meg, hogy amikor a csatamezőn valami tiszt odakeveredik, akkor annak Mi verünk pihenő sátrat. Bevagoníroztak Minket is. Mondják, hogy menjünk a cuccainkkal a vagonhoz, amiben utazunk. Hát ez rendes tehervagon volt, amiben akkoriban a marhákat szállították. Mellé, a padlón, valami lencse alakú granulátum volt szétszóródva. Folyósodott el, tisztára olyan volt, mint a lúg. Nem számított semmit, úgyis gumimatracon fekszünk, - mondták. Felkészültünk, hogy a Dunán-túlig elleszünk, Mi is, mint a marhák. Kajánk van. Mi történhet? Hát történt. Fegyverneknél kiderült. Az egyik kocsi fékje fog, ezért, azt ki kellett venni, a szerelvényből. Menjünk segíteni. Mentünk. Pont egy híradós kocsi volt rajta. Nagyon precízen rögzítve volt. Vastag drótokkal rögzítve, kiékelve. Mászunk fel. Azt mondja az egyik srác. (Ilyet nem volt szabad mondani. Katona, vagy honvéd, volt a megszólítás). Ráz a drót. Megérintem, hát tényleg. Felnézek, látom, hogy jó magas egy ilyen híradós autó. Egész közel van az elektromos felsővezetékhez. Mondtam, ne nyúljon hozzá senki. Megkeresem a századost, mert áramtalanítani kell.  -.appa. fenn

Másnap reggel (nem másnaposan) keltünk korán, hogy mindenki időben reggelihez jusson. El is kezdtük pakolgatni az élelmet, mikor jön az ales, hogy rakjuk el az élelmet, mert kivonulunk. Hova megyünk? Kisfástanyára. Ott fogjuk kiosztani a reggelit. Ami ugye azt takarta, hogy felállítjuk a tiszteknek az étkező helyet. Sátrat nem állítottunk, csak padokat, meg asztalokat. A századok jönnek és vételezik a reggelit. Na, úttalan utakon, megközelítettük a települést, és frankón el is foglaljuk Kisfástanyán az almáskertet. Ez nem kamu. Van ilyen település, Tiszalökhöz közel. Ezt a másodjára említett települést, a vízerőműről ismernetek kell. Szóval elkezdtük az egységeknek, a tea, a kenyér, meg a pörc kiosztását. Jön az ales, hogy: fiúk csomagolunk, visszamegyünk a laktanyába. Mondom, de már elküzdtük kiosztani. Nem baj. A többiek megkapják a laktanyában. Megyek a magunknak felállított sátorhoz. Közben, úgy válogatás nélkül, egészen vulgáris kifejezéseket használva, felvetem, hogy ez nem normális. Nem írtam ilyen szépen körbe. Sokkal inkább lényegre törő volt a megfogalmazásom. Azt mondja egy hang: mi a baj? Miért ilyen mérges katona? Meg se fordultam. Mondom: hogy az istenbe ne lennék mérges? Elkezdtük osztani a reggelit, most kiderült Nyíregyen fejezzük be. Mi a reggeli? Tea, meg pörc. Szeretem, elég régen ettem. Itt reggelizek. Magamban, azon morfondírozok. Mit képzel ez? – piniken van. Neki azt mondtam: persze, ezt mondja az alesnek, ne nekem.  Jó, - mondja. Hívja ide az alezredes elvtársat. Éppen fordulok, mikor meglátom, hogy a manusz pizsamában van. A kék nadrágján piros csík. Hűha, mondom magamban: ez nem akárki. Megyek az aleshez. Mondom jöjjön legyen szíves, egy vezérőrnagy kéreti. Jön, mint a villám. Katonásan jelentkezik. A pizsamás tényleg mondja, hogy itt fog reggelizni. Értettem, vezérőrnagy elvtárs. Nekem mondja. Tizedes elvtárs osszák tovább a reggelit. Kis malíciával kérdem, akkor ne pakoljunk? Nem megyünk be Nyíregyre? Nem. Szétnézek. A vezérőrnagy az asztalnál ül. Körbe állják a tisztek. Hihetetlen mennyiségű hadnagy körülötte. Kedélyesen int Nekem. Jöjjön csak mérges katona! Jelentkezem. Azt mondta tea, meg pörc a reggeli. Az is, - felelem. A legénységnek. Mi is azt eszünk, és végig néz a körötte sereglő tiszteken. Na, mérges katona. Ami itt van, szedje össze, fogyasszák egészséggel. Nekünk meg hozzák a pörcöt, meg a teát. A parancs, az parancs. Úgy tettünk, ahogy a vezérőrnagy mondta. A többiekkel jót nevettünk, ahogy a slepp álboldogságosan ropogtatta a pörcöt. Mindenesetre a gyulaiból jól betáraztunk magunknak. A reggeli után mindenféle földutakon visszamentünk a laktanyába. Hogy azért, ne legyen minden hepi. A Robur nem bírta, a rárakott sok konzervet, és durrdefektet kapott. Jött valami autó, amire átpakoltunk. A Robur mikor bejött a laktanyába, arra egy másik autó könnyebb cuccait raktuk. Aztán pakolgattunk egy ideig. A röhej az volt, (de nem volt kedvünk nevetni) hogy olyan autókról is pakoltunk, amire az előtt nem sokkal raktuk a konzerveket. Így aztán már végképpen senki sem tudta, melyik stóc milyen konzervet tartalmaz. Ebből lett, a már említett kalamajka.  -.appa. 

Na hajjátok, ez nem úgy Orbán, mint a nevezetes Samu, akinek ugye volt a nadrágja. Helyesebb is vóna Viktor nadrágját mondani. A Samu nadrágjáról az a hír járta, hogy egy állapotban van. Magyaránmondva, kívül, belül rongyos. A Viktor nadrágja is egy állapotban van. Az meg gyűrött. Nem tudom, miből van, de olyat is hallottam, hogy 1 milliót ér egy olyan őtő ruha, amiben Viktor jár. Szerintem jól becsapták. Anyám, Isten nyugosztalja, megszólta volna. Legalábbis engem megszólt, hogy cábár módra jelenek meg. Az Ő olvasatában ez annyit jelentett, hogy nem vagyok rendesen öltözve, nem törődök az öltözetemmel. Hogy jön ez ide? Igazán eccerű. A Mi, jó kis miniszterelnökünk, egy szép szeptemberi csütörtökön (12.-én) részt vett a visegrádi négyek (V4), és a nyugat-balkáni országok prágai csúcstalálkozóján. Most mondhassátok, hogy az Ű baja. De a Mijénk is, mert tisztára lejárat Minket, a hót gyűrött nadrágjaival. Mer hajjátok, nem haggyák békibe szeginy miniszterelnök urat. Állandóan azzal gyönnek elő, hogy neki van a leggyűröttebb nadrágja. Haggyák békibe! – legalábbis szerintem. Van annak annya. Csak rászólna: ne őtözz ilyen cábár móggyára kisfiam. Osztán van Neki felesége. Ha annak jó? Meg van Neki lyánya is. Annak, a divathoz is van köze. Hajjátok? Csak nem Ű őtözteti így? – hogy lejárassa ország, világ előtt. Hát főleg a világ előtt, mert Mi mán megszoktuk. Szóval van annya, felesége, jánya, meg magáho való esze. Amúgy még, a jutott eszembe, hogy a tavalyi év vót az első, hogy sikerült Neki 1 milliót megtakarítani. Ezért nem láthassátok csicsás ruhácskákban. Kinek van arra píze? Emlékszem. A gyárban 36 hónapra kaptunk egy köpenyt. Ki tudja, - egy őtő ruhának mennyi a kihordási ideje? Mer ugye ott van az ing. Ahogy elnéztem azon a képen jól látszik, hogy cirka két mérettel kisebb, a nyaka. Szóval mán kinőtte. Senkin nem látszik, hogy ilyen szélesen ölelné a nyakkendő a nyakacskáját. Pedig a Mi Viktorunk, nem vastagnyakú Kálvinista. De, hogy megvédjem. Vót ott még egy cefetül gyűrött nadrág. Mégpedig, Mateusz Morawiecki V4-es lengyel elvtársunké. Hiába, no. Ahogy a mondás tarcsa. Lengyel, magyar két jó barát. Kettejükön gyűrött a nadrág. Mit mondok még Nektek hajjátok. Nézegetem a képet, - oszt mit látok? Az egyik úr, Edi Rama albán kormányfő szép fehér dorkóban van. Lehet Neki, a cüpő kihordási ideje nem járt még le. Nincs kőccsége, új cüpőre. Mit vót? – mit tenni, a tornaszerkót nem használta annyit. Ott spórol az ember ahun tud. Ebbül is láthassátok, milyen kegyetlen, és kiszógáltatott dolog, egy szegény ország vezetőjének lenni. Tuggyátok mi jutott eszembe? Viktor feje azér olyan furcsa, mer fuldoklik szegíny a nyakkendőtűl. Én amondó vónék, hogy szavazna tán meg Neki az országgyűlés egy pótkőccségvetést. Mer lássátok be, elég hülyén néz ki a középen elválasztott frizurájával. Semmit nem javít a megjelenésén. Igazán elzavarhatná a sztájlisztyét. Amúgy megmondom Nektek a tutit. Én is a múltkor hallottam. Viktor nem kövér! Golyó álló ruházat van rajta. Humorizáltam, hogy Ő benne a golyó, a ruha meg állja. Csúnyán néztek rám. Akkor rájöttem, hogy nincs is hájfeje. Golyóálló álarc van rajta. Szóval most mán mindent értek. Majdnem. Mijér kell rá ennnyi golyóálló őtözék?  -.appa.

Délután ott téblábolok a konyha környékén, mikor jön az alezredes elvtárs. Leültünk egy padra beszélgetni. Egyszer-csak azt mondja, hogy 10 napos bevonuláskor nem kötelező megnyiratkozni, de úgy gondolja, hogy itt a konyha környékén ne legyek vállig érő hajjal. A szembe oldali laktanyában van fodrász. Meg is indulok nagy erővel. A kapuügyeletnek mondom, az ales küldött nyiratkozni. Ugyan ezt mondtam a másik kapuügyeleten is befelé menet. Megmondták hova menjek. Kit keressek. Meg is találtam. Azt mondta nem ér rá, mert váltás van. Menjek be, a körletbe majd jön, és megnyír. Hát én ráérek.  A körletben ágyak vannak. Ha már ott voltak, akkor leheveredtem egyre, és jót aludtam. Végül is, néhány óra múlva meg lettem nyírva. Igaz jó sok idő volt, de megérte. Teljesen megszépülve mentem vissza a másik laktanyába. Ha már szép lettem, akkor szépen leültem arra a padra konyhánál, amin nyiratkozásom előtt beszélgettünk az alessel. Jön is nemsokára az ales. A sárga csatos bőrtáskájával, amiről akkor azt hittük, hogy fontos katonai iratokkal van tele. Egyik oka ennek a hitnek, hogy mindig magával hurcolta. A másik oka, hogy egyszer mondta nekem, hogy hozzam el legyek szíves a padról. Néhány lépés volt, de megállapítottam, hogy jó nehéz. Mondtam is a többieknek: nem tudom mi lehet benne? – de jó nehéz. Ahogy odaér hozzám, azt mondja, hogy hagyjam el a konyha környékét. Ide, csak az oda beosztottak jöhetnek be. Egyébként, mit keres maga itt? Mondtam, ide vagyok beosztva. Azt mondta Ő ismeri a beosztottait. Emlékeztettem, hogy elküldött nyiratkozni. Nézeget. Megismert. Elismerte, hogy tényleg elküldött. Hozzá tette, hogy az elég régen volt. Mondtam, hogy fodrász ügyeletes volt, és meg kellett várni a váltást. Elkezdtünk beszélgetni. Szóba került mit csinálok? Hol voltam katona? Kiderült, hogy tizedes vagyok. Magának nincs rangjelzése! Kitalálta, hogy menjek a raktárba. Kérjek csillagokat, és varjam fel. Igaz sorkatona korunkban kellett lenni nálunk varrókészletnek. Szereztem krumplivirágokat, és vékony dróttal feltűztem a zubbony nyaki részére. Egy idő múlva újra megjelentem a konyhán. Igazából konyha úgy nézett ki, hogy az udvaron sátrak voltak, meg a gulyás ágyuk, és ott ment a főzőcskézés. Volt velünk egy sorállományú szakács is. Biztos ami, biztos alapon. Ez állandóan szidta a hadnagyokat. Nem teszed le azt a gyulai kolbászt! Nem szégyelled magad! Rá vagy Te szorulva, hogy a zsebedbe rakjad? Itt a tiszti étkezdébe annyit zabálsz, amennyi beléd fér. Szóval kiélte magát. Leszerelésünk után, ilyeneket nem mondhat egy hadnagynak. Értettem hadnagy elvtárs, és kész. Amúgy meg, ha már benne voltunk, inkább Mi is a gyulait ettük. Puha kenyérrel, mert az jobban ízlett. Vacsora után nyugovóra tértünk. -.appa.

Kepler harmadik törvénye azt mondja ki, hogy a bolygók keringési idejének négyzete, arányos a bolygó naptól mért távolságának a köbével. Ezért van az, hogy a naptól távolabbi bolygók lassabban keringenek. Ez alapján azt lehetett várni, hogy ugyanez a helyzet a galaxisokkal is. Látni fogjuk, hogy nem. Vera Rubin, - aki szerintem megérdemelt volna egy Nobel díjat, de mint tudjuk a Nobel díjakat is politikai alapon osztogatják – a galaxisok forgási görbéjével foglalkozott. Az egyes galaxisok forgását vizsgálta. Ezek is forognak a középpontjuk körül. Azt vizsgálta, hogy ez a forgási sebesség, hogyan változik a középponttól való távolsággal. A galaxisokban sok sötét anyag van, ami gravitációt kelt, de nem látszik. A bolygó, amelyik távolabb van a napjától, az lassabban kering. Ebből kiindulva, mint említettem, egy analógiát feltételezve, azt lehetne várni, hogy a középponttól távolabbi galaxisok lassabban keringenek.  A tapasztalat azt mutatta, hogy ez a forgási sebesség inkább nőtt. Azt tartják, hogy a középponttól, nagy távolságokban lévő galaxisok forgási sebessége mondhatni állandó marad. Lehet, hogy gravitációs törvény rossz? Ez ellentétes azzal, amit a bolygórendszerek (amik egy nagy központi tömeg körül keringenek) esetén tapasztaltak. A galaxisok tömege a centrumtól kifelé haladva, folyamatosan nő. Ez, azokra a részekre is igaz, ahol már nincs világító anyag. Erre mondják, hogy ezt a sötét anyag okozza. Egy érdekesség. Legalábbis nekem az volt. A fényesebb galaxisok gyorsabban forognak. Azt tartják, hogy a forgási sebesség, a sötét anyag mennyiségétől függ. Ez alapján, azt mondják, hogy a fénylő anyag mennyisége arányos, a sötét anyag tömegével. Már Nekünk is azt tanították, hogy erős gravitációs térben a fény elhajlik (eltérül). Na, ezt használják ki. Ennek az eltérülés mértékének az alapján kiszámítható a tömeg nagysága, ami az eltérülést okozza. Az előbb már szóba került, hogy minél fényesebb a galaxis, annál nagyobb benne a sötétanyag mennyisége. Mondják, hogy a világegyetem tágul. Nos, a galaxisok távolodnak Tőlünk. Az érdekessége az, hogy nem egyforma mértékben. Azt tapasztalták, hogy a távolabbiak gyorsabban. Hozzátartozik az is, hogy a galaxisok egymástól is távolodnak. Távolodnak, de egyben maradnak. A galaxison belüli rendszerek nem tágulnak. Ennek oka, hogy egyben tartja a gravitáció, meg a sötét anyag. Lehet látni szép felvételeket, amelyeken szupernova robbanás látható. Ennek eredményeként megszóródik a környezet csillagközi anyaggal, amelyből újra csillagok jöhetnek létre. A több fényesség, a több magfúzió eredménye. A napokról tudjuk, hogy nagy tömeggel rendelkeznek, tehát a több fényesség több tömeget is jelent. A sötét anyag, mint azt láttuk jelentős tömeget képvisel, a világegyetemben. A számítások szerint 24 %. A sötét anyagról annyi tudással rendelkezünk, hogy van. Összetartó erőt produkál, ami hatással van a galaxisokra. Mivel nem látjuk. Nem tudunk vele kölcsönhatásba kerülni, így azt sem tudjuk, képes e, strukturálódni.  -.appa.

Szóval maradtunk. Jött megint egy altiszt, aki elvezetett bennünket. Tébláboltunk erre, arra. Kaptunk vacsorát. Ez után nyugovóra térhettünk. Térhettünk volna, csakhogy addigra már nem volt sátor. Na, valami raktárt csak kinyitottak, és kaptunk sátrat. Állítsuk fel és aludjunk abban. Tizenketten voltunk, egy hatszemélyes sátorra. Hálózsákot nem kaptunk. Így a málhazsák tartalmából, a pufajkát használva derékaljként leheveredtünk. Nem mindenki hozta az egész hóbelevancot. Abból kiindulva, hogy nyár van, - minek cipelték volna a sok téli lomot. Volt köztünk olyan is, akinek még nem adtak katona ruhát. Az elvtársak éjjel fáztak, a katonai nyári gyakorlóban, azok meg főleg fáztak, akik vékony civil nyári ruhájukban voltak, amiben behozták Őket. Ezek aztán, az alvókról elkezdték lehúzgálni a ruhát, amivel takaróztak. Arról nem beszélve, hogy harapni lehetett a füstöt. A hajnal hideg volt, ezért a sátorban dohányoztak. Reggel aztán kiderült, mégsem mehetünk haza. A személyink a Kiegen vannak. Megyünk a csatába a Dunántúlra. Ezredélelmezés hadtáp komendánsként. Befogtak Minket konzerveket pakolni, az autók platójára. A pinceablakon adogatták ki, Mi meg raktuk a platóra. Olyan formában, hogy esetenként egyik autóról a másikra. Farral összeállt a két autó, és adogattuk át a dobozokat. Közben egy IFA platóra, ágyakat, matracokat, sátrakat raktunk. Egyszer fogtam leültem a pinceablak mellett a faltövére, és kínomban röhögtem. Maga mit nevet katona? – kérdezte tőlem, egy főtörzsőrmester. Mondom Neki, - semmit, csak elképzelem, mi lehet a NATO-nál. Értetlenül nézett rám. Felvilágosítottam. Tudja. Mi, a Varsói Szerződés vagyunk a világ legszervezettebb hadserege. Mi lehet, azoknál a szerencsétleneknél. Elment. Én is. Tovább pakolni. Egyébként a kocsikra pakolt konzerv sorokat jegyeztük. Tudtuk melyik oszlopban, milyen konzerv van. Ez a tudásunk egészen addig tartott, amíg át nem pakoltuk másik kocsira. Az átpakolt autót már senki nem jegyezte. Ez majd az éjszakai konzervosztásnál volt probléma, mikor az egységek jöttek vételezni. Nem láttuk, hogy mi van a dobozban. Nézegetni, nem volt idő. Tettünk egyszer kivételt. Azt mondja a vételező. Ne basszatok mán ki velem. Kétszer osztottam zöldborsókonzervet. Engem meg ölnek. Oké paprikás krumpli jó lesz. Átpakoltunk Neki, abból az oszlopból, amiről azt hittük, hogy ott találjuk a paprikáskolompért. Másnap hajnalban derült ki, megint zöldborsót kapott. Na, akkor felbontottuk a dobozt, és megnéztük mi van benne. Egyébként, nem csináltunk ilyet. Aludni is kell. De itt még nem tartottunk. Ez majd a Dunántúlon derül ki. Most még Nyíregyházán pakolgatunk. Ad hoc jelleggel. Melyik főnöknek, mi jutott eszébe. Ők tudták melyik kocsinak milyen feladatot terveztek meg.  -.appa.

Az egész úgy kezdődött, hogy rákerestem a Szinnyei Merse kiállításra. Ő meg ugye impresszionista. Böngészés közben óhatatlanul rátalál az ember a tegnapi (fut)balul sikerült mérkőzésre. Valamiért, most nem említik, hogy az év mérkőzése. Összesítésben a hat találkozóból kétszer nem sikerült ellenünk nyerniük a szlovákoknak. Igaz nekünk egyszer sem, mert az a két mérkőzés döntetlen lett. Engem meglepett, bár hazánkban semmin sem szabad meglepődni. Még bennem van, hogy teljesítmény után jár az elismerés. Nos, em így van. Futballistáink, minden dicséretet megérdemelnek. Azt gondolom, hogy dicsérgessük Őket, de pénzt nem kéne Nekik adni. Vigasztaljon mindenkit, hogy oda lehet érni a dobogó második fokára. Hát igen, ha jól belegondolunk. Végül is a Horváth válogatott verhető. Mi utazunk oda, de ez mellékes. Egyszer már megvertük Őket. Igaz nem régiben gurítottak egy négyest a Szlovákoknak, de ugye a labda gömbölyű. Ott van még Azerbajdzsán. Nekünk Ők nem ellenfél. Egy baráti ország. Nem fogjuk kifütyülni a himnuszukat, mint tettük a Szlovákokkal, és Ők is tették a Mienkkel. Tegnap írtam, az ellenségképről. Ez ebből a mérkőzésből, az olvasottak alapján szépen lejött. Rossi úr megmondta, hogy nem is a bírót hibáztatja, hanem a segítőit. Ahogy olvastam, a cikkekből az derül ki, hogy egyértelműen ellenünk fújt a bíró, és elvették a meccset. Hatalmas fölényben játszottunk a 75 percig. Ott fogyott el az erőnk. Ha jól értelmeztem a képeket, akkor a Szlovákok az 56 percben rúgták második góljukat. Akkor még 19 percig ereje teljében futballozott a válogatott. A rádiót is hallgatom reggelente, mikor a konyhában teszek-veszek. Nagyon népszerűsítik, a bringázz a munkába mozgalmat. Mondták is, hogy hány tonna benzint lehet vele megspórolni. Ez igazán nagyszerű gondolat. Mellé még az a haszna is megvan, hogy hamarabb pusztul meg a dolgozó. A szennyezett levegőjű nagyvárosban bicikliző embernek több méreg jut a szervezetébe. A biciklizés megerőltető. Több oxigén kell a szervezetnek, az erős munka miatt. Több mérgezett levegőt fog beszívni a kerékpáros, és ebből több fog hasznosulni a szervezetben. Ami természetesen a szervezet kárára van. Mondhatom ügyes trükk. Szeptember előtt azt hallgattam, hogy mennyien indulnak úgy a tanévnek, hogy nem tudják megvenni, az iskolaszereket. Ami meglepett, hiszen első a család, és nagyon sok pénzzel támogatják a több gyermekeseket. Aztán burkoltan ugyan, de kimondják. Szégyellje magát, akinek nincs gyereke, és tudjon rá, hogy akinek több gyereke van, annak megadatik, a jobb körülmények között való élet. Hogy is van ez? A jobb körülmények közt, - nincs pénz iskolaszerekre. No, bravó.  Napok óta hallgatom, hogy itt az iskolakezdés, és tíz perc alatt ki lehet irtani a fejtetűt. Igazán örvendetes lehet manapság iskolás szülőnek lenni. Gyerekkoromban a KÖJÁL jött, és vizsgálta a fejünket. Sőt emlékszem. Egyszer a kisfiam nagy szomorún jött az iskolából. Kérdezte a feleségem: mi a baj Attila. Volt egy néni az iskolában, aki megnézte a fejünket. Azt mondta, Nekem nincs se tojás, se bogárka. A reklám alapján mára vidámabb a helyzet. Van tojás is, meg bogárka is a fejekben. De, legalább valami van, mert tudás, az egyre kevésbé. -.appa.