Szóval maradtunk. Jött megint egy altiszt, aki elvezetett bennünket. Tébláboltunk erre, arra. Kaptunk vacsorát. Ez után nyugovóra térhettünk. Térhettünk volna, csakhogy addigra már nem volt sátor. Na, valami raktárt csak kinyitottak, és kaptunk sátrat. Állítsuk fel és aludjunk abban. Tizenketten voltunk, egy hatszemélyes sátorra. Hálózsákot nem kaptunk. Így a málhazsák tartalmából, a pufajkát használva derékaljként leheveredtünk. Nem mindenki hozta az egész hóbelevancot. Abból kiindulva, hogy nyár van, - minek cipelték volna a sok téli lomot. Volt köztünk olyan is, akinek még nem adtak katona ruhát. Az elvtársak éjjel fáztak, a katonai nyári gyakorlóban, azok meg főleg fáztak, akik vékony civil nyári ruhájukban voltak, amiben behozták Őket. Ezek aztán, az alvókról elkezdték lehúzgálni a ruhát, amivel takaróztak. Arról nem beszélve, hogy harapni lehetett a füstöt. A hajnal hideg volt, ezért a sátorban dohányoztak. Reggel aztán kiderült, mégsem mehetünk haza. A személyink a Kiegen vannak. Megyünk a csatába a Dunántúlra. Ezredélelmezés hadtáp komendánsként. Befogtak Minket konzerveket pakolni, az autók platójára. A pinceablakon adogatták ki, Mi meg raktuk a platóra. Olyan formában, hogy esetenként egyik autóról a másikra. Farral összeállt a két autó, és adogattuk át a dobozokat. Közben egy IFA platóra, ágyakat, matracokat, sátrakat raktunk. Egyszer fogtam leültem a pinceablak mellett a faltövére, és kínomban röhögtem. Maga mit nevet katona? – kérdezte tőlem, egy főtörzsőrmester. Mondom Neki, - semmit, csak elképzelem, mi lehet a NATO-nál. Értetlenül nézett rám. Felvilágosítottam. Tudja. Mi, a Varsói Szerződés vagyunk a világ legszervezettebb hadserege. Mi lehet, azoknál a szerencsétleneknél. Elment. Én is. Tovább pakolni. Egyébként a kocsikra pakolt konzerv sorokat jegyeztük. Tudtuk melyik oszlopban, milyen konzerv van. Ez a tudásunk egészen addig tartott, amíg át nem pakoltuk másik kocsira. Az átpakolt autót már senki nem jegyezte. Ez majd az éjszakai konzervosztásnál volt probléma, mikor az egységek jöttek vételezni. Nem láttuk, hogy mi van a dobozban. Nézegetni, nem volt idő. Tettünk egyszer kivételt. Azt mondja a vételező. Ne basszatok mán ki velem. Kétszer osztottam zöldborsókonzervet. Engem meg ölnek. Oké paprikás krumpli jó lesz. Átpakoltunk Neki, abból az oszlopból, amiről azt hittük, hogy ott találjuk a paprikáskolompért. Másnap hajnalban derült ki, megint zöldborsót kapott. Na, akkor felbontottuk a dobozt, és megnéztük mi van benne. Egyébként, nem csináltunk ilyet. Aludni is kell. De itt még nem tartottunk. Ez majd a Dunántúlon derül ki. Most még Nyíregyházán pakolgatunk. Ad hoc jelleggel. Melyik főnöknek, mi jutott eszébe. Ők tudták melyik kocsinak milyen feladatot terveztek meg.  -.appa.