mert,

azon kezdtem el gondolkozni hol is rontottam el az életem—de egyáltalán elrontottam e—ha igen—mégis mit kellett volna másképpen csinálnom—egyáltalán  kellett volna e—vagy mondjuk teljesen mindegy hogy mit tesz az ember és sodorja magával az élet—irányíthatja e az ember az életét—ha igen mijen méjségben—hát így kimondva ez a méjség nem egy jó hasonlat amikor sodrásról beszélünk—hisz a sodrásról önkéntelenül is a víz juthat az eszébe—márpedig abban az is benne van hogy az ember megmerül—a víz forgatja—dobálja ide oda—de nem így van e az életben is—voltam a felszínen—szinte pancsikáltam az életörömeiben—és voltam a legsötétebb bugyrokban is—szóval én aztán tudom  mi az hogy egyszer lenn egyszer fenn—a fene se érti—istenuccse mondom ellettem volna én szívesen egy középúton—nehogy azt higgye—nem forszíroztam én ezeket a dolgokat—így alakult a sorsom—sodródtam—sors—sodródás—valahogy ez így ki is jön—életfolyam—szóval mikor visz a hajó—vagy sodródsz a csónakkal akkor nem lehet kiszállni—nem lehet mondani—bocsi—én most beugrom a vízbe és kiúszom a partra—meg aztán—mi a biztosíték arra hogy jobban járok azzal ha kilépek—kilépek és más mederbe terelem az életem—hogy maradjak a fojó példájánál—szeretném felhívni a figyelmet arra hogy nem az életből való kilépést jelöltem meg célként—de még a csónakból való kilépést sem—egy fojó még jó úszóknak is veszéjt jelent—és azt hiszem nem tagadhatjuk—az élet is veszéjt jelent a számunkra—karinti mondta—éltem és ebbe más is belehalt már—vagy valami ijesmit—hogy józsef attila mondta—oké okoska—na és ha ő mondta akkor mi van—egyébként meg ugyan miért mondta volna—józsef attila nem volt humorista—ez meg egy kiráj duma—nem illik egy költőhöz—ha egyre gondolunk

mert,

mindég is mondtam hogy az emberek gondolkodnak—hallgassátok hát—tuggya—a sors nem egyformán ád mindenkinek—éjjel szoktam ijeneken gondolkodni—ne mongya hogy dícséretes—megalázó—na például ezt is tudom hogy ezt rövid ivel kell írni—sokszor elkeseredtem—ojankor aztán vigasztalgattak—ijen hüjeséggel hogy az élet nem csak habostorta—sokat jó lett vóna a száraz pogácsa—de azt se adott a sors—egyébként meg sok ember nem is szereti az édes dógokat—na ijesmiken is szoktam töprengeni—mongyuk hogy sors—meghogy élet—mi köze a kettőnek egymáshoz—mejjik igazságtalanabb a csórókkal szemben—mondhatja nyugodtan hogy elégedetlen vagyok—elvállalok én mindenféle melót—nem büdös nekem a munka még akkor se ha szart kell pakolni—de elvárnám hogy fizessenek meg—meg ne vegyenek palira—képzejje akkora ótóval gyött az ürge hogy a családom összes háza nem ér annyit pedig négyen vagyunk testvérek—persze mindőnknek van külön háza—nekünk ház—saját ház amire büszke lehet az ember hogy elérte—mennyien vannak akik hajléktalanok—ott fagynak meg telente az uccán—és egyre többen járnak úgy—hát nekünk legalább van fedél a fejünk felett—be lehet fűteni—valami meleg ételt is ehetek—még hogy nem habostorta—sokat eszem hideget—nem érek rá főzögetni—sokat dolgozom—ne higgye hogy elverem a pénzt—teszek is férre szűkösebb időkre—meg kituggya hogy alakul—de az öregeméket is támogatni kell—persze gondolkoztam azon hogy elmegyek a dunántúlra—ott jobban fizetnek de nem akarom itt hagyni az öregeket minden támasz nélkül—a testvéreim—hát ők elmentek—mongya meg nekem—ha tuggya—keres valaki percenként ezer forintot—és odajön hozzám—vagy odakűd valakit és ajánl nekem nyócszázat egy órára a tróger melójér

                                                                                                  -.appa.