mert,

anno festett rosszhírű lányokra vágyva kóvájogtam a világba—rossz hírű lány—csak magamban mondom—nem beszélhetek ijen bolondon—nem lány az már asszony—az is jó lesz azt mondom—a vihar már elült—békévé szelídült—megnyugodtam hát én is legbelül—tócsákból nézek magamra—visszagondolva a viharra—tépett fák mögül kandikál rám a nap—ágakon leng egy egy nylon darab—kitartottam—hiába vártalak—nyugodni készül minden—a park szobra is menne—de rab—ő az avatás után itt maradt—az árnyak növekszenek—a kocsma ajtónál részegek veszekszenek—a park mélyén—kinek mi következett—ismerkednek—szakítanak—békülnek szerelmesek—fedi őket jótékony homály—a bolt pénztáránál rövid sor áll—apád és anyád roppant büszke—öltönyöd és arcod hamuszürke—kimondod a boldogító igent—később ismered meg az idegent—házatokba viszed és boldog is vagy—mindkettőt ideiglenesen— és a szép asszony—de nem—persze nem csak az—férje megcsalásában lel vigaszt—dobjátok hát a kerevetre—szükségük van a szeretetre—és ma mi van—szemtelen szüzek élesztik—szítják a tüzet—üldöztünk valami álmot —ritkán jutottunk el az ágyig—szerelem hejett egy gyors kamatyolásig—aztán már kalandra sem vágyva—sok mindenre gondolsz—vigasságra—barátra—családra—mi maradt mindebből mára—telik az idő—és legvégül minden gondod eltörpül—nem oldódik meg—hát persze hogy nem—körülvesz majd a sok idegen—miközben az egyre jobb napokat várod—nem akarod elhinni hogy nem találod—belátod van egy nem kívánt barátod—ő mindég veled van—a magányod—morzsolod a sorsod—napról napra várva—nem érdekel—mennyi lehet még hátra—reményled bekerülsz még a vigaszágra—és vársz—az elkárhozásra—a feltámadásra

mert,
azt írtam egy versben—zsebem üres—nincsen pénzem—Így tettem hát föl az éltem—amíg az a kerék forog addig tart a játszma—ahol nincs alku—ahol nincs hitel—tenni kell—és tenni—korán megtanultam elvetni a kockát—és bármennyire is nem tudtam  hogy mi lesz a következmény—akkor sem riadhattam meg—mindig előre kellett néznem—a ma jövőjét—a holnapban látni—ami lehetetlenség egy olyan embernek—akibe egy szemernyi ráció sem szorult—aki otthonról úgy ment férjhez hogy kapott két ölelést—és két biztató mosolyt—aminek életem végéig ki kell tartania —messze vitt a sorsom—de a lépteim mindig emlékeztek az útra hogy merre kell majd menniük—egyedül raktam a tüzeket—és tartottam bele kezeimet—és hiába fájt—nekem valaki kezét fognom kellett—jó szorosan —mindezeknek ellenére azt mondom—bár még így lenne—de nincs így—tudni kell azt is—nagyon sok gonddal—bajjal—magányosan megvívott harcokkal—bánattal és szomorúsággal teltek az évek—amiket mint ácsolt keresztemet viszem egyre görbülő hátamon—nagy ritkán előfordul hogy társaságba megyek—nem vagyok jó társaság—olykor tisztelettel kérem őket—ne haragudjanak meg rám—hiszen én nem tudok vidámat mondani—de megpróbálom—megpróbálom de nem mindig sikerül minap—mondok még valamit—valamit ami mutatja lelkiállapotomat—egyszer zuhogó esőben és szélviharban—majdnem hangosan fölvisítottam —nem fogod elhinni mi miatt—hogy mit számít az orkán—meg mit számít a vízözön—amikor én éppen most öregszem—hiszen észrevettem—két—azaz kettő barna folt lett a kézfejemen—csak néztek—és nem tudom miért—de már senki nem volt dühös—felötlött bennem—lehet hogy kihallatszott a gondolatom               -.appa.