Minek utána eldőlt a kérdés, hogy nem alakul meg a szextett, Cincin zavartan nézegetett körbe. Elsősorban magán, de a kocsmában is. E közben látta meg a falon, a működési engedélyt. Azt böngészgetve, egyszer-csak azt mondta: nahát! Erre többen is, kíváncsian Cincin felé fordultak, - mit nahátol ez itten? A kocsmába tanácsot kérni, beszélgetni, és utolsó sorban italozni jár az ember. Most tévedtek, amikor azt hiszitek, az „utolsó” elől kimaradt a nem szócska. Nem maradt ki. Itt, Cincin kivételével mindenki tisztában volt a kocsma rendeltetésével. Tudták, hogy a társadalmi érintkezés helye. Meg, e mellett azt is tudták, hogy az italfogyasztást is lehet kulturáltan végezni. Hogy honnan tudták? Ne értetlenkedjetek már! Hát Gizikétől. Félelmetes tudással rendelkezett a hölgy. Meg kell hagyni féltek is Tőle. Ha pontosak akarunk lenni nem az elméleti tudásától féltek, hanem a magasságától, és az erejétől. Mondhatjuk a gyakorlati tudásától, ami abból eredt, hogy tudták Gizella mekkora pofont tud adni. Természetesen Cincinnek, ennek az ártatlan gyermeknek, erről fogalma sem volt. Bár többeknek beugrott, az ártatlanság megkérdőjelezése, annak kapcsán, hogy szextettet akart alakítani. Azt is tudták azonban, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Ebből kifolyólag, ezt a gyerekjányt is. Most térjünk vissza oda, amikor Cintia kimondta a nahátot. A szemek Cincinről odasiklottak, ahová Ő nézett. Ott volt látható, a csodálkozást kiváltó dolog. Fennhangon fel is olvasta ez a drága gyermek: 1956-os számú italbolt, és kocsma. Szóval ezért mondták a buszmegállóban, hogy menjek be az emlékhelyre. Ezek szerint ennek a helynek köze van, az 1956-ban történtekhez? Többen bólogattak, mintha bármit is tudnának, az emlékhellyel kapcsolatos történetről. A tekintetek, a falról átvándoroltak Gizikére, aki elérzékenyült tekintettel álldogált a pult mögött. Bizony-bizony, - mondta Gizella, kissé fátyolos hangon. Akkor, és ebben a házban született a nagymamám. Ezen a nagymama dolgon többen meglepődtek. Nem azon, hogy Gizellának nagyanyja van. Nagyanyja mindenkinek van, volt, vagy lesz is. A meglepődés, Gizella elérzékenyülésének szólt. Meg annak, hogy ez Gizellát megszépítette. Most nehogy azt higgye valaki is, hogy Gizike nem volt szép. Azt mondhatjuk, nagyon szép volt, csak arcán, még ha vidám is volt, mindig tükröződött valami szigor. Ami érthető is, hiszen a kocsmában rendnek kellett lennie. Főleg akkor, ha az egyben emlékhely is. Lássuk be egy ilyen helyen, nem lehet randalírozni. A Diják megbabonázva nézte Gizike szépségét, ami nem is csoda, mint író ember fogékony volt a szépségre. A többiek is révedeztek tekintetükkel egyik helyről a másikra. Zömében fogalmuk nem volt arról, - mi ez, az elérzékenyülés? De, mint jól nevelt, és jó érzésű emberek, tisztában voltak vele, hogy nem illik megzavarni Gizike nosztalgikus hangulatát. Ne feledjük megemlíteni, hogy a nevelés kérdésében Gizikének elévülhetetlen érdemei voltak. -.appa.