appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

Levél Gizinek (116)

2019. augusztus 23. 05:24 - appasztorik

No hiszen, ha ilyen haikuk lennének fenn, mint amilyet Te a következő módon mutattál be: "Érdekes a belső ritmusa, alliterációja (belső ríme), csattanószerű befejezése." akkor rendben is lenne. Bévallom Néked töredelmesen, hogy sajnos sok olyat olvastam, amire az a jellemző 5-7-5, és gondolati összefüggés sincs a sorok között. Én elismerem, hogy a nyelv változik, sőt kell is változnia. A generációk ezzel is jelzik elkülönültségüket. Egyébként, a technika is változtat rajta. Van ugyan nyelvtörvény, de a politikusok sem tartják be. Az üzletek neve is idegen nyelvű nagyon sok esetben. A hivatalok, így is kiadják rá, az engedélyt. Ebben az ütemben haladva 100 év múlva, nem lesz magyar nyelv. Ez a fajta megszállás, nagyon okos megoldás. Nem erőltetik a nyelvet, mint annak idején a szovjet elvtársak. Magadtól. Önként dalolva tanulod. Annyi erőszak azért van a dologban, hogy a diplomához kötelező. A kivándorlás miatt is érdemes nyelveket tanulni. Ebből a szempontból is migráns ország vagyunk, csak Mi migrálunk. Ha, nem zavar a dolog egyszer megnéznénk az általad létrehozott gyűjteményt. Akkor, van mit tenned, nap, mint nap. Meg írni valód is van. Ha emlékszel? - írtam Neked, hogy szerintem prózát írni sokkal jobb. Abban van fantázia. Azt gondolom, kevesebben is művelik, mint a versírást. A verssel le kell ragadni egy témánál, vagy nagyon hosszú lesz. Persze egy témánál is lehet hosszú (lásd Toldi). Írtam én is olyanokat, amik hosszúak. Van is fenn, több részletben jelent meg. Ezt javasolták a többiek. Megállapításoddal megleptél, hogy „jó irányba haladok”. Ezzel az irkálással nekem nincs célom. Néha sajnálom is rá az időt. Ez a helyzet a prózával is. Hiábavalóság ez is, mondaná a Prédikátor. De, most megelőztem. Hát igen. Abban igazad van, hogy az nem jó, ha egy tanártól félnek a tanulók. Bár, a középiskolában volt szigorú tanárunk. Ebbe besegített a nagy szem, és az arca is. Nem lehetett nála értetlenkedni. Ettől még nem adott Ő is kettest, hármast, mert a többiből úgy álltam. Hát többnyire kettesre. Nem voltam rossz tanuló. Úgy magatartásilag. Nem tanultam, így jól elvoltam. Egyébként, nem szerettem tanulni. Úgy voltam vele, hogy az egész vegyipar betanított munka, annyi ragad az emberre, az oskolában, hogy valami képe legyen, az egészről. Meg, ott volt az üzemi gyakorlat. Ha ezt nem teljesítettük, akkor év ismétlés. Abból állt, hogy üzemekben lébecolt a gyerekember. A vegyipar amúgy érdekes. Sokat olvastam róla, de voltak részek, amik nem érdekeltek. Olajlepárlások. Barna kőszén kátrány feldolgozás. Azzal már ott tartottam, hogy szégyelltem magam, magam előtt, és tanultam ezeket. Ugyanis ebből semmi nem maradt meg, hiába voltam ott az órán. Sok érdekes olvasmány maradt ki, e miatt a tanulás miatt az életemből. Az említett technológiáknak semmi hasznát nem vettem. Hacsak azt nem, hogy nem buktam meg. A szilenciumon, ha elkapták az embert, hogy olvas, akkor elvették a könyvet. Nem adták vissza, csak félévkor, vagy évvégén. Járkálhatott az ember hosszabbítgatni a könyvtárba. Ha nem hosszabbítottad, akkor késedelmi pénzt kellett fizetni. -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr1615020724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása