• Minden bizonnyal. Az Orosz-Ukrán háború legnagyobb nyertese. Hatalmasat kaszált, a magas áron vásárolt orosz gázon. Magyarországot, a rendkívüli állapot miatt, korlátozás nélkül uralhatja. Precízen kivitelezi: „az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól”. Vót kitől tanulni. Ezt csinálták a szocializmus építésének időszakában is. Tévedtek. Ezt nem Kádártól tanulta! Sok mindent tanult Tőle az bizonyos, de az idézet, Machiavelli mondása. Ő is politikus volt, és mint olyan, nyilván aljadék, ám elengedem ezt a szálat. Abban reménykedem, hogy Orbán nem lesz olyan hosszan uralkodó, mint Kádár volt. Kádárnak volt egy szembetűnő vonása Orbánnal szemben. Nem utálta, a Magyarországon élő magyarokat. Nem volt annyi kitolás, a honi magyarokkal, mint most.
• Megint azt mondom. Minden bizonnyal háborúpárti. Békét hirdet, közben hadsereget épít. Viszonylag komoly fegyverkezésbe kezdett. Erős hadsereg kell, hogy megvédjük magunkat! Ki ellen? Vagy visszafoglaljuk? - az Ukránoknál lévő ősi magyar területeket. Netán a Felvidéket? Aztán Erdélyről, már ne is beszéljek. Drága magyar testvéreim, - vóna itt mit csinálni! Méghozzá, nem is kevés. Ezzel még a Mi Hazánk Mozgalom is egyet érthet. Tuggyátok mit? Daloljuk együtt a nemzetit: A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! Oszt mi van akkor, ha mégse? Legfeljebb kenünk még hozzá. Nyugi. Úgyis új évezred van.
• Hagyom ezt az egészet. Most visszatérek, a nyitott társadalom kérdéséhez. Az, amit a múltkoriban fejtegettem. Vajon, mi a fenéért? Mi is az a nyitott társadalom? Igazából, nem is érdekel senkit. Minket meg nem is érint. Azt mondja, ezzel kapcsolatban az okosság. Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Ennél a kitételnél, már megbukott a NER. Nemzetet hirdet, de egy szűk, baráti, kormány közeli, és családi kört érint. Hát? – nem az Arany Jánosét az biztos.
• A nyitott társadalom olyan egyéneket és szervezeteket támogat, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságáért, az átláthatóságért, a felelős kormányzásért küzdenek. Az ilyen társadalom jellemzőjeként, mondhatjuk elősegíti az igazságosságot és az egyenlőséget.
• Az előbbi, többszörösen összetett mondat, ne tévesszen meg senkit. A társadalmak nem csinálnak semmit. Mármint abból, amit fennebb olvashattunk. Minden társadalom, irányítás alatt áll. Ez, az irányító szervezet gyakorolja a hatalmat. Minden hatalom preferál valakiket. Ezzel el is mondtam mindent. Kiderül, hogy az előbbi mondat jól hangzik. Lehet rá hivatkozni. Lehet érvelni, hogy egy nyitott társadalomban így van, meg úgy van. Olyan ez, mint az Egyetemes emberi jogok nyilatkozata. Ehhez Mi is csatlakoztunk. Szeretünk álmodozni. Mindenféle dógokról. Nagy, erős Magyarországról, ahol Mi határozzuk meg a világpolitikát. Lobó mondása jut eszembe: az nem ennek az Istennek, az idejébe lesz. -.appa.

• Legutóbb eljutottunk addig a megállapításig (legalábbis Én), jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy a piár tevékenységeknek köszönhetően a fogyasztói társadalom a nyerő. A minap, egy 3 éves kisfiú meglátta a telefonomat (tizenéves Nokia). Mi történt? Az ujjacskájával böködte a képernyőt, és húzgálta rajta az úját. Teljesen zavarba jött. Egyszerűen nem értette, - miért nem történik semmi? Vagyis, már bölcsis kortól beléjük van nevelve a fogyasztói tömegkultúra nagyszerűsége. Növekedvén ezek a fiatalok, majd nem tudnak elképzelni szebb és jobb jövőt, mint amit a reklámok kínálnak nekik. Járhatnak természetvédelmet oktató bölcsibe, oviba, iskolába, de ami igazán meghatározza majd tevékenységüket az nem más lesz, mint az okos telefonjuk általi kínálat. Márpedig az, nem fogja környezetrombolásnak, szemétgyártásnak nevezni, a fogyasztói társadalom folyamatait. Emlegettem már. A ránk zúduló információk több mint 95%-a hamis. Ezekből a hírekből, azzal szembesülnek majd, és el is hiszik, hogy amit éppen tesznek az a legértelmesebb cselekedet, és a lehető legjobban használják ki életlehetőségeiket.
• Márpedig úgy tűnik, eredményesen védekezni, - az emberiség számára, semmi jóval nem kecsegtető jövő elől - csak politikai úton lehetne. Mi minden kellene ehhez? Elsősorban, intézményes változásokat kellene elérni. Ami nem egyszerű, hiszen az emberek sémák szerint élnek. A történelem során, voltak átnevelő táborok. Mondhatjuk, kétséges, és vitatható eredményekkel. Ahhoz, hogy változásokat érjenek el, közös célokat kellene kitűzni az emberiség számára. Jelenleg a nagyon gazdagok által irányított reklámok, a fogyasztói társadalmat, ez által a fogyasztást tüntetik fel, az életünk céljának. Csakhogy ez, nem igaz. Mit kellene akkor tenni?
• Mindjárt az elején, okával meg kellene vizsgálni, - az egyéni, illetve közös célok jók e? Ki dönthetné el? Az adott körülmények közt, a társadalmi együttélés rendje igazolódik e? Nincsenek e téves előfeltevések, - vagy alaptalan hiedelmek?
• Eddig frankó. Említettem, hogy az információk több mint 95%-a hamis. Megspékelve, finoman elhelyezett, szándékos hazugságokkal. Kikben bízhatunk? Őszintén? Senkiben! A fogyasztói társadalom nagyszerűsége abban is megnyilvánul, hogy az emberek is megvehetők. Úgy értve, hogy a megrendelő által várt eredményt hozzák ki a felmérések szerint. Kiktől várható az a tudás? – hogy átlátja, az emberi társadalom buktatóit. Ez elsősorban azoktól lenne elvárható, akik azt állítják magukról, hogy rendezett és rendszeres tudással rendelkeznek az emberi kapcsolatokról és viszonyokról. Kik lennének Ők? Társadalomtudósok, írók, bölcsészek, művészek, filozófusok lehetnének azok, akik hivatásuk szerint megvizsgálhatnák az általam felvázolt kérdéseket.
• Nálunk ezek az emberek, néhány kivételtől eltekintve többnyire tartózkodnak attól, hogy bekapcsolódjanak a túlélésről szóló nyilvános vitába. Kétségtelenül ingoványos terület. Vélem, ebben az elkülönülésben az is közrejátszik, - mi van, ha legközelebb másra esik a választás? Mi van, ha rossz következtetést von le? Más országokban ahol - a nevezzük szellemi elitnek – könnyebben megélnek, hajlamosabbak a véleményüket kinyilvánítani. Ott, ezelőtt félévszázaddal, mikor Mi a szocializmust építgettük, és meg sem fordult a fejünkben, hogy 20 év múlva, puzzleként majd a kapitalizmus alapjait rakosgatjuk. Akkor, az általunk szabad világnak kikiáltott országokban már terjedni kezdett az a felismerés, hogy ökológiai válság van. Ez, a XX. század hetvenes éveire tehető. Az a megközelítés látott napvilágot, hogy az ökológiai válság csupán visszajelzés a természetrészéről, hogy a gazdaságban lejátszódó folyamatok károsítják a környezetet. Ebből a szemszögből nézve, ez nem más, mint „a késő modern ipari civilizáció válsága”. Az óta fokozódott a természeti erők kifosztása, a termelés, és ez által a fogyasztás bővítése.
• Vagyis valójában, az ötven év alatt csupán duma szinten foglalkozott az emberiség, a környezet megóvásával. Ebben viszont szájhősök lettek politikusék. Rengeteg konferenciára utaztak repülőgépekkel. A skóciaira 2021-ben, 400 repülővel. Dízel generátorokkal töltötték az elektromos autókat 2022-ben a franciák Lyonban, hogy bizonyítsák, az elektromos autó életképes megoldás. Szóval a környezetvédelem parasztvakítás. -.appa.

Az ördög a vállamra települt.

Nem sugdos, és nem is rugdos.

Csak gyönyörűen hegedül.

A dallam szomorkásan kedves.

Egy ördögtől, ez igen rendes.

Emlékszem. Arcomra borult hajad fürtje.

Zene szólt. Gomolygott a cigi füstje.

Örültem. Lettél a szívem csücske.

Valahogy ránk fakult, a szép színes jövő.

Megszokott, mindennapivá vált a nagy Ő.

Megfáradtunk. Gyere mellém. Csüccs le.

-’23.05.15.                                      -.appa.

Mindjárt kezdem ezt az egészet egy vallomással. Az úgy vót, hogy annak rendje és módja szerint megírtam a bejegyzést. Itt közbe vetem, ahogy nagyapám mondta, "rengye, móggya szerint", valahogy jobb volt. Oké. A virtuális zárójel bezárva. Szóval megírtam. Elmenetem reggelit készíteni. Megreggeliztem. Elmentem horgászni. Délutáni szunyókám után, megint horgászni mentem. Este jutott eszembe, hogy a blogra nem tettem semmit. Itt meg következik a vers, aminek a címe:

Vallomások(k)

Forró nyáréjszakán a szerelem megfagyott.

A lány, - akit talán szerettem? Elhagyott.

Az után, rendre elkerültek a szerelmek.

Ha tehettem, én is kerültem a szerelmet.

(Ebben mondhatom magam sikeresnek!)

Ha valakit egyáltalán érdekel.

Vártam rá.

Egyszer majd magányos lesz.

Hozzá lépek, és észrevesz.

Szerencsémre nem így lett.

Te magányos lettél, és megkeseredett.

Én meg, - őszintén - nem is kerestelek.

(Lám csak. Happy end lett a történet.)

-’22.08.11.   

                                                 -.appa

• Ezzel kapcsolatban sok kérdés merül fel az emberekben. Az biztos, hogy a mindenféle kiadványok, a tudományos, vagy annak látszó műsorok, rendre riogatnak bennünket. Tehát tisztában vagyunk vele, hogy hosszútávon a Földnek annyi. Egyelőre az emberiség úgy van vele, hogy az Ő életében még elvan a Föld. A tudomány fejlődik, a következő generáció majd megoldja, ezt az egész öko dolgot. Valahogy, úgy vagyunk vele: Ők akarnak majd élni, oszt valahogy csak megoldják. Jól haladnak a Mars rakéta kísérletek. Mit akarunk még? Igazából nem is vesszük komolyan. Évtizedek óta megy ez a riogatás. A természettudósok rendre felvázolják, hogy mi történhet. Merül fel a kérdés, - akkor miért nem tesznek ellene valamit? Egyszerű. A tudománynak ebben nincs kompetenciája. Kik illetékesek ebben? Kikiálthatjuk, - az egész emberiség! De ez, nem így van. Mit higgyünk el, abból a sok fenyegetésből, amivel elárasztanak Minket? Nincs megfelelő képzettségünk ahhoz, hogy eldöntsük, igazak e, a jóslatok. Hozhatok Én erkölcsi alapon egy döntést, hogy óvom a környezetet. A kis, egyéni intézkedés is eredményt hoz majd. Másrészt a példa ragadós lehet. Követik majd cselekedeteinket. Őszintén mondom? Nem bízok Én, ebben a koncepcióban.
• Nem a tudósokon, és nem is rajtunk múlik. Egyrészt. A tudósok bármit be tudnak bizonyítani. A természet olyan sokváltozós rendszer, hogy elhatározás kérdése, - mit vizsgálunk benne? Nem hiszem, hogy minden szegmens vizsgálható a környezet teljes egészében (horizontálisan, vagy vertikumában). Akkor most, mi van? Hogy globálisan, együtt, mint emberiség mit teszünk, - az politikai döntés kérdése? Na! – hát erre nincs hajlandóság. Egy politikus sem fog úgy dönteni, hogy szigorításokat vezet be. Murgál attól, hogyha nem következik be az esemény, akkor őt a következő választáson kiejtik a választók. Ezt nem kockáztathatják. Inkább pusztuljon a Föld.
• Mondhatnánk, hogy vannak már szuper számítógépek. Van mesterséges intelligencia, ami képes arra, hogy tanuljon. Adjunk meg neki minden adatot, és a MI kiszámítja a lehetőségeket. Kiderül mik a lehetőségeink. Az alapján aztán, a politika meghozza a megfelelő döntést, a saját, és az utódaink sorsáról. Ennek, hogy számítógépek jóslataihoz igazodva döntsenek az emberi sorsokról, van egy bizarr, borzongató hozadéka. Vajon megbízhatunk e, ilyen mértékben a számítógépekben? Számomra félelmetes.
• Mi történik jelenleg? Az emberiség egyre gyorsuló ütemben éli fel a világot. Mondhatni elfogyasztjuk. Egyszerűen átalakítjuk szemétté. Ez biztos! Ugyanis kamu a hulladékok újrahasznosítása. A politika a fogyasztás növelését preferálja. Az új dolgok gyártásában van a nagy pénz. A politikusok számára is, hiszen szépen csorog a zsebükbe, a bankszektorból. A bankárok szívesen finanszíroznak, környezetkímélőnek kikiáltott beruházásokat. Hát, hogyne tennék? – az ő zsebeiket, a szélhámos, magukat világmegváltónak kikiáltó üzletemberek bélelik ki dollármilliókkal. -.appa.

• Vannak vélemények miszerint, az emberiség történetében újabb társadalmi változásokra van szükség. Sokadik kísérlet már ez, de a feudalizmustól nem tudunk elszakadni. Az a módi, ahogyan a feudalizmusból, kialakult a kapitalizmus tetszik az embereknek. Ez alapjaiban véve a vagyonosodás miatt van. El is indulnak a társadalmak, de újra rossz irányba, és visszahullanak az elindulási pontra. Úgy, mint mikor a számítógépes játékban, mindég ugyanúgy indul el valaki és nem tud felsőbb szintre lépni. E miatt aztán maradunk ugyanazon a pályán. Következik ez, az ember természetéből. A nagy vagyongyűjtésben látják az élet értelmét. Megmutatni másoknak, hogy neki több van. Ő többre vitte. A vagyonnal kapcsolatban, a népi bölcselet kimondja: „senki sem viszi el a hátán”. Jut eszembe. Viktor legnagyobb jótevője, aki tanítatta. Jelenleg legfőbb ellensége, Soros Gyurka bácsi. Pozícióit átadogatja a fiának. Így legalább lesz valaki, aki ellen Viktorunk harcolhat. A béke frontján, ahogy az ezt megelőző átkosban mondták.
• Azt is mondják, az emberiségnek életmódváltásra van szüksége. Ne úgy gondoljátok ezt, mint ahogyan az, az orvosi tanácsokban elhangzik. Italozás abbahagyni. Cigarettát letenni. Sokan nem leteszik. Eldobják, csak utána gyújtanak másikat. E kitérő annyiban hasonló, az emberi tevékenységhez, hogy minden emberi cselekvés, valamilyen mértékben függőség. Gondolhatunk a párkapcsolatokra is. Ismerős. „Se veled, se nélküled” szindróma. Legalábbis irodalma van.
• Az emberiség életmódváltásának egybe kellene esnie, egy mindenre kiterjedő technológiaváltással is. Ez jelenkörülmények között, igen necces. Az emberiség nagyon belelovalta magát a fogyasztás fokozásába. Az optimistán vélekedők. a technológiaváltásban látják azt a csodaszert, amellyel megelőzhető az ökoszisztéma összeomlása. Az összeomlás folyamata már elindult, és egyre gyorsul. Az elgondolás szerint, csak technológiaváltás segítségével enyhíthető az emberiségre nehezedő megpróbáltatások hosszúsora. Ez egyre nagyobb mértékben következik be, a fokozódó klímaválság miatt. Mellesleg, már az Én életemben is történtek technológiaváltások. Nem lett jobb, mert a pénzszerzés indikálta. Lásd a minden elektromos hajtást.
• Az is emberi tulajdonság, hogy rémisztgetik egymást az emberek. Ennek folyományaként, nagy mennyiségben látnak napvilágot, tudományos köntösbe burkolt hírek. A rémes hírek közlése a mindenféle hírközlőcsatornáknak jó üzlet. Óriási gyűjteményt állíthatnánk össze, azokból az irodalmakból, amelyek sötét árnyalatú képekkel festik le, - mi történik akkor? - ha az emberiség nem változtat a természettel szembeni viselkedésén. Széles tárházát vonultatják fel annak, amit a környezettel szemben elkövettünk. Aggódnak, - képes e élni lehetőségeivel a ma élő nemzedék? Sokan úgy látják, a 24. órában vagyunk. Cselekvésre sürgetnek. Azt mondják, a jelenkor által elkövetett, hibahalmozások miatt, a következő nemzedékeknek a cselekvési lehetőségei egyre inkább beszűkülnek. Az idő előrehaladtával egyre fogy a rendelkezésére álló lehetőségek száma, sőt egyre inkább csökken.
• Hanem hajjátok? Részemről azt sem látom kellően bizonyítottnak, hogy a változások bekövetkezéséért, egyértelműen az emberi tevékenység a felelős. A rémisztgetésekkel viszont elérhető az embereknél, hogy újabbnál újabb, nagyon drága, környezetkárosító technológia kerüljön bevezetésre. -.appa.

• Komolyan irigylem azokat az írókat, akik elhatározzák, hogy naponta írnak bizonyos mennyiségű oldalt, vagy megcéloznak valahány óraszámot, és utána nyugodtan viribülnek naphosszat. Abban nem vagyok bizonyos, hogy a viribülést is elhatározzák. Ugyanis Ők nem ismerték Pécz Pityut, akitől tudom, hogy van viribülés. Ja. Pécz tizedes volt a rajparancsnokom a HŐR-nél.
• Jut eszembe hajjátok! Tegnap reggel arra gondoltam, hogy Margónak írok levelet. Erre úgy elkalandoztam, hogy meg sem nyitottam a levelét. Na, akkor kalandra fel.
• Ha már, a katonakoromat emlegettem. A minap említettem, hogy az Unió ránk erőlteti a migránsokat. Honnan tudom? Mondta Orbán Viktor. Kérdeztem is: minek szavaztad meg jó gyerek? Megértem Én. Nem vót mit tenni. Mégiscsak az Unió tagjai vagyunk, - meg jó vóna az a lóvé, ami bennragadt.
• Így van ez a háború kérdésével is. Látom mindenfelé, hogy Gyurcsány háborúpárti. Orbán nem az. Kényszerből szavazza meg a szankciókat. Gondolom, mint beépített embernek Putyin megbocsájtja. Bár, meglepően régen nem találkoztak.
• Na, míg el nem felejtem. Tegnap mondta, az asszonyka a rádióban, hogy a Török áramlaton keresztül töltődnek a gáztárolóink. Már 35% töltöttségen vannak. Az a helyzet, olyan jól állunk, hogy télen nem lesz szükség, korlátozásokra. Csak jó, a Mi Erdogán barátunk. Jó, hogy van ez a Recepünk.
• Most azon mosolyognak a népek, hogy a kormány reklámokban Gyurcsány a csúnya bácsi, aki háborúpárti. Orbán ugye, a békekormányát vezeti. Az újság szemben lévő oldalon agitálnak, hogy menjenek a fiatalok katonának. Drágáim! Ez nem háborúpártiság. Azt tartja a latin mondás, „ha békét akarsz, készülj a háborúra”. Az hír járja, hogy eredetileg úgy szólt, „Si vis pacem, para bellum”. Meg-még Caesarnak tulajdonítják. Valójában, aki valamit is ad magára, annak vannak mondásai. A nagy embereknek, mindeniknek vót. Akinek nincs, az kőccsön vesz. Lásd Orbánunk, a Dakotáktól. Ő, nem nagy ember, de legalább kövér. Kövér viszont nagy ember, mert vannak mondásai. Hogy Kövér milyen nagy, és micsoda, azt eldönthetitek, a (be)mondásai alapján.
• Hanem, hajjátok! Eltöprengek itt hirtelenjében. Ha mindenki békét szeretne. Legalábbis minden politikus ezt hangoztatja, - akkor miért is nincs béke? Na, erre varjatok gombot. Tovább gondolva ezt az egészet. A Mi békepárti kormányunk, háborúpárti. A mondást megfordítva, aki békét akar, az háborúra készül.
• Nyugi! Mondom a megfejtést. A politikusok, abból indulnak ki, hogy: „Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában”. Hogy ez aljasság? Mondtam Én, valaha is? – hogy a politikusok nem azok. Ja! Ez a mondás meg Machiavellitől származik. Ő mán-csak tudta. Még 1500 körül, Ő is politikus volt.
• Na! A végére egy jó hír. Tuggyátok, hogy erősítjük a nemzeti seregünket. Sok katonát rúgtak ki. Köztük Szendi Romolusz alól is kirúgták a széket. Ne essetek mán tévedésbe. Nem ez a jó hír. Ez csak örvendetes, hogy a kormány időben rájött, kikben nem szabad megbízni. A jó hír, az ifjaknak szól. Nagyon figyeljetek oda, a honvédelmi órákon. Nem muszáj sokat tanulni. Menjetek el katonának. A katonaidővel több pontszámot szerezhettek az egyetemi felvételkor, mint egyéb mással. Fiatalok. Fegyverbe! -.appa.

• Mármint a kormányék. Értem alatta Orbánt és sleppjét. Komolyan mondom, hogy engem teljesen meglep, amikor azt hallom, hogy már megint a tanárok fizetését emelik. Életpálya modell, meg mit tudom Én micsoda. Megszüntetik azt az igazságtalanságot, hogy a szakmában eltöltött idő, határozza meg a bért. Helyette, az keres majd többet, aki többet dolgozik. Sehol sem keres többet, aki többet dolgozik. Többet vonnak el Tőle. A tanároké lesz az első. Hát irigylésre méltó helyzetben vannak, a mán biztos,
• Úgy beszélnek a tanárokról, mintha az iskolák kedvükre szemicskézhetnének, a jobbnál jobb tanárok közül. Tényleg nem tudják, hogy nincs elegendő tanár. E miatt fognak a tanárok sokat dolgozni. De biztos vagyok benne, hogy nem fogják Őket megfizetni. Nem tűnt fel, hogy fizikaszakra egy tanuló jelentkezett.
• Azt csak észrevették talán, hogy a természettudományt egybevontan tanítják. Ők találták ki. Tényleg, - mi a fenének is kell annyi szaktanár? Akit érdekel valami, az tanulja meg magának. Van ebben sok igazság. Nem az iskolának. Nem is az életnek tanulunk, hanem magunknak. Mondok egy példát. Ott vannak a tanárok. Mennyit tanultak. Oszt mire mentek vele. Na, ugye?
• Meg kell végre érteni, hogy semmi szükség itt a képzett emberekre. Tökéletesen elegendő, ha annyira képzett, hogy beáll valamelyik, környezetbarát akkumulátor gyárba trógerolni.
• Visszagondolok, azokra a régi szép időkre. Amitől a jót vártuk. Az óta is várjuk, de tapasztaljuk, hogy egyre rosszabb. Amikor a rendszerváltásféle után elindultunk a kapitalizálódás útján, történtek furcsaságok. Igencsak furcsa viszonyok alakultak ki. Volt ugye, állami tulajdon, és független magántulajdon. Az állami tulajdont elkezdték, okosban magánosítani. Aki kapja marja. Aki közelebb volt hozzá, azé lett. Az erősebb kutya vitte el a csontot. Lehetne itt közmondásokkal dobálózni. A lényeg, a nagykutyák jártak jól. Nemcsak a pártállamiak, hanem az új pártok erős emberei is. Bejátszott még az egészbe a befektetők, a részvényesek és hitelezők között kialakult kaotikus viszony. Elviekben a piac lett volna a meghatározó. E helyett, a piaci alku, piacon kívüli lett. Így lényegében az irányítást, egy politikai jellegű befolyásolással és nyomásgyakorlással oldották meg. Teszem hozzá, változatos eszköztárral. A parlamenti demokrácia formálissá silányodott. Gyakorlatilag az üzlet, és a politika teljességgel összegabalyodott. Azt is elmondhatjuk, hogy az egyén autonómiáját a globalizáció felemésztette. Most itt vagyunk egy totális globalizációba hajló világ kapujában, és demokráciáról, az egyén szabadságáról elmélkedünk. Tejesen úgy viselkedve, mintha az említett két fogalom valóságosan létezne, az emberi társadalmakban.
• A Földön a modernitás lett a cél. Zászlóra tűzték az egyén felszabadításának jelszavát. Az USA megindította az Arab tavaszt. Ellentétes eredmény született, mint amit a szép szólamok ígérte. Világszerte az egyének, példátlan kiszolgáltatottságához vezetett. A zengzetesen meghirdetett „Nyitott Társadalom”, zárt technokrata rendszerekhez alkalmazkodik. Mi több, az öntörvényűnek nevezett piaci mechanizmusoknak engedelmeskedik. -.appa.

• Ma reggel azt mondja a fiam. Kellemes apák napját, de az is lehet, hogy boldogot mondott. Akkor esett le a tantusz, hogy tegnap olvasgattam a Poeton. Nem rémlik, hogy apák napi versek írására buzdító felhívást láttam volna. Pedig ott, mindég akcióznak. Nők napja, anyák napja, mindenféle egyházi ünnepek. Ilyenkor soron kívül jelennek meg a versek. Ma, megint nézelődtem. Az akció nélkül is jelentek meg, apára, nagyapára emlékező versek. Nem mintha apák napi verset akartam volna írni. Azt mondhatom, tiszta szívvel, amit József Attila: Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám...
• Ja! Az apák napi versek közül, legjobban L. Papp Ilona, és Pödör György verse tetszett. Jut eszembe. Az is lehet, hogy volt akció, csak Én, valamiért nem kaptam meg az értesítést. Előfordult már. Beállítási hiba, vagy mit tudom Én. Nem értek hozzá, hogy kell beállítani a rendszert.
• Egyébként meg, időnként tudok lelkesedni versek olvasása közben. Például. Ilkó, ez nagy talány. Nagyon jól megírva. Lám, minden megközelítés kérdése. Lényegében ez a kvantummechanika. Ne gondoljunk csak, feketére, vagy fehérre. Ugye? – megint csak kibútt belőlem a kvantummechanika. Jut eszembe. Lassan, már az is lelkesítő, ha valaki tud olvasni. Nem akarok itt az oktatás szintjére kitérni, azt majd egy másik alkalommal megteszem. Mondok egy vigasztaló dolgot. Vicceltem, hogy lelkesítő, ha valaki tud olvasni. Az emberiség rá van kényszerítve, hogy meg tanuljon olvasni. Ne viccelődjünk ezen. Még írni is tudni kell. Különben nem tud boldogulni a fészen.
• Másik megközelítés, amikor az olvasott verssel kapcsolatban valami eszembe jut. Ezt írtam Szépen felépített vers, melyet VI. Pál által (1968) kezdeményezett Béke Világnapja köré építettél. Az emberiség azonban annyira, de annyira vágyik a békére, hogy ez nem volt elég. Így aztán. az ENSZ is kijelölt egyet szeptember 21.-én. Ez minden ellen jó. Erőszakmentesség, globális tűzszünet.
• Válasza a következő volt: Igen! Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet a Béke Világnapja (VI. Pál Pápa "hozta létre" 1967-ben - melyet január 1-jén az egyetemes békének szentelnek) és a Béke Nemzetközi Napja (először 1981-ben ünnepelték) közötti különbségre (ENSZ által jóváhagyott ünnep - évente szeptember 21-ét a világ-békének szentelik - megnyitójaként megkongatják az ENSZ Békeharangját , "A harangot Afrika kivételével minden kontinensről származó gyermekek által adományozott pénzérmékből öntik , és az Egyesült Nemzetek Szervezete Japán Szövetsége ajándékozta , hogy "emlékeztessen a háború emberi költségére"; oldalán a következő felirat olvasható: „Éljen az abszolút világbéke”. /Wikipédia/ - Versem a január 1-i Béke Világnapjáról szól - s Petőfi Sándor születésének napjával fontam össze. Még egyszer köszönöm!
• Pete Margit versére, a következőképpen reagáltam: Nagyon megláttad korunk életének lényegét, annak dacára, hogy ügyesen elrejtik, elterelik róla a figyelmet.
• Még egy versikét is fabrikáltam. Sajnálatos módon elfogott az indulat. Nem tudtam megállni, hogy ne köpjek feléjük.

A tettesek is megvannak.

Politikusék, és bankárék.

Nekik semmi sem elég.

Mindent maguknak akarnak.     

                                                                  -.appa

• Reggel mondja a rádió, hogy Viktor tegnap bejelentette, az újabb védelmi akció tervét. Természetesen Minket véd. Pedig, Isten őrizzen meg Minket, az ő védelmétől. Tudom, nem teszi. Annyi jót tesz az egyházakkal. Tugyátok? – mit tanált ki megint ez az áldott jó ember. Megbünteti azokat, akik nem állampapírba, vagy kincstárjegybe fektetik a pénzüket. Azokra büntetésből, külön adót vet ki. Ezt a Mi érdekünkbe teszi, és nem azért, mert üres az államkassza, és minden huncut forintra szüksége van. Hát bánhatják a fillér eltörlését. Mán az is jó vóna. Nem fogja tudni fizetni a nertársakat. Hiába no. Csak nem jönnek az euró százmilliók.
• Petyus valamék nap büszkélkedett, hogy Mi leszünk a világ, második legnagyobb akkumulátor gyártója. De szép is lesz Istenem. Mondta, hogy létszámban az 53.-ok vagyunk, és mégis. Teszem hozzá, hogy ezzel, Mi magunk határozzuk meg, hogy milyen migráns jöhet be Magyarországra. Mondom Nektek. Két kritériumnak kell eleget tenni. Kínai, vagy koreai állampolgár legyen, és azzal a céllal jön, hogy akkumulátort szeretne gyártani. Később majd alakul a helyzet.
• A migránsokról jut eszembe. Viktor panaszkodott, hogy az Unió erőlteti a kvóta rendszert. Elfogadásra került, hogy szétosztják a migránsokat a tagállamok között. A jutott eszembe, ahogy Zsófika mondaná. Ott vótál jó gyerek. Megszavaztad? – akkor ne fanyalogjál. Nem tudom, - kaptak pénzt a nertársakkal? Vagy csak kecsegtettek, hogy kaptok?
• Az ökológiai politika, tegnap volt terítéken. Ezt nem Semlyén Zsóti terítette le. Csak úgy képletesen mondtam. Van olyan megközelítés miszerint, a környezetvédelmi fészkelődés nem más, mint a helyi közösségek önvédelmi harca. Vissza kívánják szerezni az ellenőrzést a saját erőforrásaik felett. Szerintem igazuk is van. A kormány sok milliárd forinttal károsította meg az önkormányzatokat. Ne mondjátok! – de ad nekik pénzt. Persze. Kevesebbet, mint amennyit elvett. DE!- nem ez vele a baj. Ugyan, milyen demokrácia van ott? – ahol a kormány elszedi a pénzt, és kénye-kedve szerint osztogat belőle. Ez egy önkényuralmi rendszer. Mint olyan, gátja a fejlődének. Ahonnan elszedték a pénzt, ott hiányzik. Vélhetőleg, ott jobban hasznosították volna. Az elvett pénzzel a hatalom, azt tesz, amihez kedve van. Stadionépítések. Természetesen a Mi egészségünk védelme érdekében. Az is természetes, hogy a pénz szétosztásakor jut a nertársaknak is. Hogy akkor nem is hiányzik, a meg nem kapott sok millió euró. Dehogynem hiányzik. Akkor sokkal többet lehetet volna adni nekik.
• Valamelyik nap említettem a burzsoáziát. Azt gondolom, a ner valami olyasmi, mint burzsoázia. Ugyanis a Mi burzsujaink, valami keresztezett faj, a hűbéresek, a nagypolgárság, és a nagytőkések összeboronálásával keletkeztek. Minden az ő kezükben összpontosul. A kastélyok, házak, gyárak, földek. Gyakorlatilag a termelőeszközök összessége. Minden szolgáltatás, ami létezik. Pedig Viktor, tegnap nyilatkozta az olaszoknak, A magyar kormány mindenben a választók akaratát teljesíti. De jó is nekünk Istenem. -.appa.