Mindjárt kezdem ezt az egészet egy vallomással. Az úgy vót, hogy annak rendje és módja szerint megírtam a bejegyzést. Itt közbe vetem, ahogy nagyapám mondta, "rengye, móggya szerint", valahogy jobb volt. Oké. A virtuális zárójel bezárva. Szóval megírtam. Elmenetem reggelit készíteni. Megreggeliztem. Elmentem horgászni. Délutáni szunyókám után, megint horgászni mentem. Este jutott eszembe, hogy a blogra nem tettem semmit. Itt meg következik a vers, aminek a címe:

Vallomások(k)

Forró nyáréjszakán a szerelem megfagyott.

A lány, - akit talán szerettem? Elhagyott.

Az után, rendre elkerültek a szerelmek.

Ha tehettem, én is kerültem a szerelmet.

(Ebben mondhatom magam sikeresnek!)

Ha valakit egyáltalán érdekel.

Vártam rá.

Egyszer majd magányos lesz.

Hozzá lépek, és észrevesz.

Szerencsémre nem így lett.

Te magányos lettél, és megkeseredett.

Én meg, - őszintén - nem is kerestelek.

(Lám csak. Happy end lett a történet.)

-’22.08.11.   

                                                 -.appa