• Ím, drága testvéreim, akik vagytok az ÚR-ban elérkeztünk az Ismeretlen Korvin-kódex margójára, második részéhez. Ennek címe: Panaszkodás és hit.
• „Magyar Nap-király, renaissance lovagja, különös írást ró most ide egy késői, szegény és szomjas íródeákod. Ne fedd őt meg érte felséges Korvin Mátyás, mert balgának látszik, s maga előtt Attavante mester (Közbevetem, most szakítok a hagyománnyal, amit gondolok azt András sorai közé beszúrom. Marco Attavante, Mátyás király udvari képírója és könyvmásoló mestere volt) köntösében valamit lát, ami nincs, és ír valamiről, ami nincs. Ilyenek voltak mindig ők, az íródeákok. Íme, én is híres Korvinádnak olyan darabjába vetem most betűimet, melyet meg sem írt egy talán meg sem született magyar ember, s akit igen jeles mestered, Vitéz János méltán lenézett, mert verseit s lázas álmodozásait paraszti magyar nyelven kiabálta. Sőt most is kiabálja, ez ismeretlen kódex íródik azóta egyre, vajon el lehet-e valaha olvasni? Avagy csak egy különös, nagy lelki-pör ez, melyet íme félmerészséggel tribunál (bíróság, törvényszék) elé cipel valaki, aki sok-sok éjszakán vívódott már azon, hogy jó: nem érdemes, helyes: golgota, de lehetséges-e egyáltalában? Nem olyat keresünk-e, ami nincs, s mi olyan, mint ez a kódex, melynek margóit betűkkel és kétségekkel besűrítem? Nem kódexi nyelven mondom, s talán a te finom, de századokkal ezelőtt megállított s bekriptázott lelked fel sem fogja mindjárt: fogunk-e itt mi valamikor afélét csinálni, amit mostanában különösen nagy erővel csinálnak a népek? Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint – más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek. Vagy sorsunk csak azért kavart el itt bennünket Európa közepén, hogy durva anyagot szállítsunk a nagy világ-vegyfolyamathoz. Kifelejtődött idegszálaink közül néhány, meg kell maradnunk gyermekeknek, örökös, vén gyermekeknek, míg nem utasíttatik a Történelem, hogy játszassa el velünk az utolsó játékot? Tömegében nézem és érzem ideáktól fázó népedet felséges Hollós Mátyás, és rettegek. És keresem ijedten a jeleket – magamnak: hiszen akkor magam is egy nyughatatlan, de meddő gnóm vagyok, mert nem is lehetek más. S mindenki az, ki kiválasztva és kiváltva magát, szállni szeretne itt. Óh, hogy kerülgetem: vércse-e a magyar géniusz, vagy ügyetlen szajkómadár, vagy Pallas Athéne szent madara (a bagoly, ami a bölcsességet, a megérzést jelképezi), keresem a jeleket.” Azt gondolom jól is van ez így, hogy beleírok. A hagyomány arra való, hogy megváltoztassák. -.appa.

• Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a legutóbbi írásomban félrebeszéltem. De nem. Nekünk Kelethez kell csatlakoznunk. Ez az út vezethet a magyar felemelkedéshez. Nekem ne higgyetek,- de higgyetek Orbán Viktornak. Emlegettem már Én, hogy a Mi szeretett, jobb ha úgy mondom szeretve tisztelt miniszterelnökünk beszédet mondott a Magyar Állandó Értekezlet ülésén a Várkert Bazárban 2023. november 17-én. Nagyon ötletes rövidítése van (MÁÉRT). Ezt úgy gondolom el, hogy állandóan értekeznek a máért, így osztán nem érnek rá a jövőn dógozni. Mondhatjátok, hogy magyar metalitás, de végül is ez gyakorlatilag, egy magyar-magyar találkozó. Akkor meg, milyen mentalitása legyék. Hát, de nem?
• Hát nem bizony! A miniszterelnök úr kimondta a tutit. Abbúl megláthassátok, hogy mijér is kell Nekünk Kelet felé venni az irányt.
• Azt mondta, hogy 2030-ra a világgazdaság vezető ereje úgy alakul, hogy a legjobb tízben egy európai ország lesz, Németország. Még benne lesz az USA is. A többi más lesz. Ezért kell Nekünk beszállni az akkumulátorgyártásba. A németek itt fogják gyártani az elektromos autókat. Ha minden igaz, addigra már Paks II. is termel áramot. Ezt meg, Én mondtam.
• Kicsit elgondolkodtam, hogy a rohamléptekkel növekvő áramfogyasztást hogy fogják előteremteni. A Paks I. sem üzemel a végtelenségig. Legalábbis azt gondolom.
• Megint szólt a rádió, hogy tőccsem mán ki a konzultációs anyagot. Itt a környéken nem kapta meg senki. Arra hivatkozott, hogy a Gyurcsány korszakban, úgy táncoltak, ahogy Brüsszel fütyült. Nagyapám szerint, aki fizeti, a zenészt annak a nótáját húzzák. Ebbűl a következik, hogy a többiek arra táncolnak. Meg-hogy fogaggyuk be a migránsokat. A migrációs válság igazából 2015 óta van. Igaz 2010 óta emelkedett a szám. Oszt a jutott eszembe, - mi köze a Gyurcsány korszaknak a 2010 utáni időkhöz?
• Még a végén igaza lesz Ady Bandinak. „új magyar társadalom, az elámítottak, a becsapottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar lelkek, a vértanúságra kiválasztott magyarok.”
• „Élén az új magyar társadalomnak állnak az ordító táltosok”. Meg az ő betanított igriceik. Azt mondta Bandi: „Akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, …akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott az Eszme idegen és ékes isteneinek: az elveszett. Azt belesüllyesztik a mélységes, a piszkos, az örvénylő árba. Ave Caesar, morituri te salutant. De a halál előtt hallgass meg bennünket Hunyadi János fia.” De Jani bácsi fia, az erdélyiek királya. Nekünk Istvánunk van, aki Máriára bízta az országot. -.appa.

• Szeretett testvéreim, kik vagytok az ÚR-ban. Szokásomhoz híven esmét csak gondolatokat fűzök Bandi testvérünk gondolatai mögé. Íme, a gondolat gondolatokat szül. Az elszórt mag megered, majd a gyenge kis palánta indákat ereszt és kapaszkodik. Eleddig is tudtuk, hogy nagy ősöktől származó, nagyra hívatott nép vagyunk. Attól tartok, nem értékeljük a helyünkön magunk. Mi mindég, mindent tudunk. Meg még jobban tudunk. Mi vagyunk, a „nekünk senki ne mongya meg” népe. Mi mondjuk meg, mindenkinek mit kell csinálni. Pontosabban, meg akarjuk mondani. És meg is mondjuk. És a Mi nemzet vezető sámánunk morcos, hogy Európa nem hallgat Ránk. Európa nem akarja, hogy újra éledjen a Szovjetunió. De hát Ők sem akarják. Elvannak sajátságos kapitalizmusokban, ahol Putyin polgártárs a legfőbb hadúr. Szeretne ő cáratyuska lenni. Nekik, miért ne menne, ha az angoloknak megy a királyság. De a cáravatásra, még nem érett meg a helyzet, és talán nem is fog. Nem egyesítette a nagy orosz birodalmat, és talán nem is foga. A nagyhatalmak közül, egyedül Mi, magyarok támogatjuk a putyini elképzelést.
• Vehetjük e jövendölésnek Ady szavait? „Turulok kerengnek a levegőbe (mai szóhasználattal élve, a levegőben keringenek a turulok, de ezen ne akadjunk fenn) nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?” Hát nem igazán jövendölés ez. Az óta nem hiszünk a 600 milliós turulság világuralmában, de a magyar nemzet egyesítésében igen. Nemzeti konzultáción keresztül. Egy hete szajkózza a rádió: „még ma töltse ki!” Meg sem érkezett. Nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy a világnak meg lehessen mutatni, mennyire egységesek vagyunk „Mi Magyarok”. Mindegy mennyi kérdőívet küldenek vissza. Meg lesz a kétharmad. Interneten is kitölthető. Hiába gyűjtik össze a kitöltetlen konzultációs íveket. Interneten begyűjtik a véleményeket. A lustábbak helyett majd kitölti más. Bohócság az egész. Mire való? Vészhelyzeti kormányzás van, azt csinálnak, amit akarnak. Persze a nertársak nyomdáinak jól jön az a kis pénz.
• Igaza van Bandinak. Ezer éve élünk folytonos harcban Európával. Miért, most hagynánk abba? Mi itt élünk Európa közepén, mint a tiltakozás jelképe. Pénteken, már Soros Sanyi képe nézett le Rám a nemzet plakátjairól. Az öreg. A fő gonosz, nyugdíjba ment. Éli a nyugdíjas bácsikák jól megérdemelt, nyugalmas életét. Hurrá! Bár itt van ez a Sanyi gyerek. No, meg Brüsszel. És megindulunk kompunkkal Kelet felé. Ott a Mi helyünk. -.appa.

• Szeretett testvéreim az ÚR-ban. Folytassuk akkor, Ady Bandi esszéjének olvasását. A továbbiakban is meggyőződhettek arról, hogy a magyarok furcsa népek. Az erdélyi magyarokhoz képest. Ady korához képest biztosan, – vagy mégse.
• Azt írja András: „Tízezer ember előreszaladt, Európaivá vált idegben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Egy túlfejlődött embertípus termett itt, mely előttefut a magyar társadalomnak száz esztendővel legalább. Ezek a szent kengyelfutók nem is álmodták, hogy sarkukban százezrek nincsenek.

Íme egyszerre zúgás, a kendőzött Ázsia lemossa az arcát, szája bugyborékol, s kiárasztja folyóit, melyeknek áradata szörnyűséges, mint a Jankcekiángé.

Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?

Nagy vagy én népem, nagy vagy én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáin, úgy élsz Európa közepén, mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen. És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: zajlik a tatárság a Kárpátok alatt.

Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel? Aranyas felét nem bánjuk, aranyuk partra veti őket valahol Nyugaton, nem kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar társaság, a valóság, melyre íme ma ébrednek szegény magyar Ripek, hogy ez elnyeli őket.

Morituri te salutant: új magyar társadalom, az elámítottak, a becsapottak, az előreszaladottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar lelkek, a vértanúságra kiválasztott magyarok.

Kiki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel előbbreélni nem lehet, bolygani az űrben nem lehet. Komp-ország Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge.

És látom az új áldozatot Hadúrnak, az új Gellért-papokat. Élén az új magyar társadalomnak állnak az ordító táltosok. Szomorú embereket vonultatnak el. Akinek a homlokán ott vigyázatlankodik a Gondolat, akinek a szemeiből új érzések máglyája világít, akire rábizonyul, hogy szívesen áldozott az Eszme idegen és ékes isteneinek: az elveszett. Azt belesüllyesztik a mélységes, a piszkos, az örvénylő árba. Ave Caesar, morituri te salutant. De a halál előtt hallgass meg bennünket Hunyadi János fia.” Eddig az idézet.  -.appa.

• Szeretett testvéreim, akik vagytok az ÚR-ban. Amint azt látjátok, tegnap megint túltoltam a töprengést, de nincs ebben semmi meglepő. Ez a gondolódzkodás átka. Előkerülnek olyan gondolatok, amitől ódzkodik az ember, hogy végig gondolja, de kényszeresen mégis megteszi. Legalábbis Én, így vagyok vele. Így aztán, még nem folytatom Endre esszéjének ismertetését. Emésztgessük inkább, - miket is vetett fel? Hogyan is viszonyulnak gondolatai napjaink történéseihez.
• Megértitek az előbbieket, ha végig gondoljátok Ady következő mondatait. „Bulgária nem csinál Ripeket a fiaiból, nem hiteti el velük, hogy ő kultúrállam. A plojesti oláh az ő nagylángú fiát elküldi szépen franciának, a szerb iskola nem tanítja, hogy a szerb géniusz ormain jár a kultúrának.” Igazából bajban vagyok a „Rip” értelmezésével, annyi mindent jelent. Talán a ripők, ripacs, értelmezés felel meg a legjobban, bár a semmirekellő, haszontalan fickó, himpellér is elképzelhető. Annyi bizonyos kormányunk úgy tekint a magyar oktatásra, mintha az lenne, minden oktatások csúcsa, mondhatni Csimborasszója. Előszedték Klebelsberg Kuno nevét (Adyhoz hasonlóan román születésű volt). Azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy szellemiségét nem szedték elő. Ő a Horthy korszakban (1922–1931) között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Kultúr-politikusként sokat tett az oktatás színvonalának emeléséért. Oktatási, tudományos és kulturális intézmények létrejöttének sokasága köszönhető Neki. Ellentétben a mai tendenciával, hogy a műveletlen bio-robotok létrehozásával kineveljenek egy olyan generációt, amely ellátja az ázsiai akkumulátorgyárak ember igényét. Jegyzem meg jelenleg nincs vallásügyi miniszter. Minek is lenne? – a kormány minden tagja, annyira, de annyira keresztény, hogy felesleges lenne.
• Ady következő meglátása is érdekes és napjainkra is vonatkoztatható: „Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány Fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A Fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok. Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők.” Bizony mondom Néktek testvéreim, ez ma is megállja a helyét. Minden a Mi nagyszerű Fáraóink érdeme. Elhisszük az évszázados hazugságokat. Most kemény munkára van szükség, de az unokáitoknak jobb lesz! Ezt hazudta a szocializmus apáméknak. Ezt hazudta Horthy nagyapáméknak. És ezt hazudja most Orbán Viktor is, miközben Bulgária suttyomban megkezdte a megelőzésünket, a magyar gazdasági csoda ellenére. Lássuk be, hogy éppen azért, mert az erős gazdaság is csak illúzió. Hitegetés. Híresztelés, hogy milyen jók is vagyunk. Közben az a csoda, hogy még vagyunk.
• Szeretett testvéreim, kik hisztek a mesében, amivel altatnak benneteket, ébredjetek fel. Láthatjátok, hisz Ady feltárta előttünk, hogy Kompolgatunk ide-oda, de nem haladunk sehová. Míg politikusaink a jövő álmait vetítik elénk, addig egyre mélyebbre süllyedünk a tehetetlenség mocsarába. Ite missa est.   -.appa.

• Szeretett testvéreim az ÚR-ban, most értelmezgetem azt, amiket András testvérünk esszéjében, az általam írt III. részben elmondott számunkra.
• A komp-ország dolgát már érintettük. Kritika ez a magyarokkal szemben, hogy szívesebben vágyódtunk vissza Keletre, a helyett, hogy Nyugaton maradtunk volna. Hiába, no! Nekünk sosem jó ott, ahol vagyunk. Most is kifelé lógunk az Unióból. Azt gondolom Mi, ha ez a kormányon múlna, már rég kiszálltunk volna, de Putyin nem hagyja.
• András felveti: „Miért hazudták, hogy a komp – híd, – óh Potemkin, te kenetes kezű szent ember, te csak Katalin cárnőt csaltad meg.” Milyen igaza van Adynak! Most is hirdetjük, de nem igaz, hogy híd vagyunk Kelet és Nyugat között. Mondok még valamit. Potemkin látszatot teremtett. Város részt, utcákat. A Mi kormányunk, már látszatot sem teremt. Mondja. Nagyon sokszor mondja, és belebeszéli az emberekbe, hogy milyen jól élünk.
• Említettem Én már, hogy Viktorunknak nincsenek saját ötletei. Mindég másol valakit. A hajrá magyarokat Berlusconitól, akinek nagy barátja volt állítólag, hiszen 1993-ban tanácsokat kapott tőle a pártépítéssel kapcsolatban. Jó tanuló volt.
• A magántulajdon megszüntetését Rákosi elvtárstól tanulta. Ezt élesztette fel Orbán nertárs, a magánnyugdíj lenyúlásakor. Teszem hozzá, a magántulajdon megszüntetése A WEF terveiben is szerepel. Mondhatjuk tendencia. Azért Ők sem mindenkiét szüntetnék meg, mint ahogy Viktorunk sem.
• Azt is mondta Bandi: „Ideálisták és gonosztevők összeálltak, álság levegő-köveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa.” Hát testvérkéim, a Mi drágalátos kormányunk ma is ezt teszi. Ujjong, önelégülten. Élvezi a hatalmát, és visszaél vele.
• A folytatás sem kutya: ”A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el.” És barátim, most is elhiszik, hisz jobb hinni egy szebb jövőben.
• Bandi azt kérdi: „Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Mi nekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk,…” Ezért mondtam Én, hogy ez magyar specialitás. Bár ezzel kapcsolatban azt gondolom, minden hatalom hazudik az alattvalóknak, csak nem mind egyformán. A „gonosztevő” (hogy Ady szavával éljek) kormány kíméletlenül kiszipolyozza népét. A jámbor tudatlanságba taszított nép vakon bízik és hisz az ő urainak. Hisz sorsa jobbra fordulásában, és vár birkaként. Örvend az Ő szívében. Jó lesz itt minden és semmit sem kell tennem.  -.appa.

• Szeretett testvéreim az ÚR-ban, most elejbetek tárom, hogyan is történt a dolog. Mármint az öreg Székellyel való afférom, amit a második részben említettem. Ez Korondon történt. Ott az utca mindkét oldala piac. Ott bóklásztunk, és vettünk szilvapálinkát is. Persze meg kellett kóstolni, nehogy becsapjanak. Elég rafkós népek foglalkoztak ott a vendéglátással abban az időben. Nekünk, gazdag magyaroknak, akkoriban volt pénzünk. Tízezer forintért rengeteg lejt adtak. A pálinkakóstolás után azt gondoltam iszok egy sört. Jó kis Csík sört lehetett kapni. Románul Csuk sör, de ez a minőségen semmit sem változtatott. A település közepe felé haladva, ahol már vége a piaci árusításnak, ott volt ez az italmérés. Az öreg Székely és a pultos kislány volt csak az amúgy sem nagy helységben. Az öreg a bejárattal szemben ült. Beléptem köszöntem. Gondoltam beszélgetek az öreggel. Odaülök hozzá. Ez vezetett meggondolatlan kérdésemhez. Meghívhatom egy sörre? Ezt nem kellett volna. Megtudtam Tőle, hogy Ők szartak Minket, meg azt is, hogy Pesten is dolgozott. Ha valaki vele úgy beszélt volna, Ő megkéseli. Én sűrűn kértem elnézést, a pultos kislány is előre jött és bizonygatta, hogy a magyar jót akart. Nem sértő szándékkal, és tiszteletlenségből hívtam meg. Valamennyire megnyugodott és leült. Én állva fogyasztottam a söröm, de egy pillanatig sem fordítottam hátat az öregnek. Még tiszteletlenségnek veszi oszt belém vágja a kését. Akkor ott, még rosszabb volt az orvosi ellátás.
• Miért mondtam? - rafkós népek foglalkoztak a vendéglátással. A házaknál, ahol aludtunk kínálgattak Minket pálinkával a reggelihez, meg áfonya likőrrel. Elmondták, hogy lehet venni. A tovább utazás napján, átadják üvegben a megrendelt mennyiségeket. Sok esetben fordult elő, hogy az érzékeny búcsú után, a buszon, vagy otthon derült ki, hogy nem az a minőség volt az üvegekben, mint amit az étkezéseknél kínálgattak. Voltunk olyan vidéken, (nem jut eszembe a település neve) ahol elmondták Nekünk, az időjárás nem alkalmas a szőlőtermesztéshez. Nem érik be, de ültetnek a kertekben. Mint megtapasztaltuk készítettek bort. Mindezektől függetlenül rengeteg savanyú bort megitattak Velünk. Itt történt az is, hogy nem szolgálták fel, de lehetett Csík sört kapni. Természetesen azért oda kellett menni és fizetni kellett. A második üveg után már jelentős felárat kellett fizetni. Az olcsóbb elfogyott. Mindegy, ezzel is segítettük az erdélyi magyarokat. Jut eszembe. Itt húzta a talp alávalót Kis Csipa. Őt akkoriban a magyar rádióban is gyakorta lehetett hallani. Ezekről elegendő ennyi. Eredeti célom szerint áttekintettem volna miről írt András. No, majd legközelebb. Hátha nem kalandozok el, mint a honfoglaló őseink. -.appa.

• Szeretett testvéreim az ÚR-ban, folytatom Endre testvérünk esszéjét. Figyeljétek szavait.
• „Meséljük el: Európa ámulására ezelőtt valami negyven és pár évvel újra fölbukkantatok én véreim. Nem akartátok, hogy Európa állattenyésztő legyen miattatok: mert teste közepében benneteket tenyészt. Már akkor Petőfitek is volt, valami csodálatos kultúrcsiklandozás borzongó kéjére emlékeztetek.
• Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.
• Miért hazudták, hogy a komp – híd, – óh Potemkin, te kenetes kezű szent ember, te csak Katalin cárnőt csaltad meg.
• Ideálisták és gonosztevők összeálltak, álság levegő-köveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa.
• A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt lelkek, Magyarország durva ember-matériájából már kicsillant egy sereg differenciálódásra érett és alkalmas molekula. A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Mi nekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat egyre előbbre.
• Közben zuhanások történtek, a Grünwald Bélák és a Péterfy Jenők menekültek, mihelyst tisztán láttak. Ki tudja, hányan és kik voltak ők, ki tudja, hányan jártak még rosszabbul, a többsége a szerencsétlen kiváltaknak csak vergődött. A nagy Humbugot meg nem ismerte, a nagy valóságba bele nem borzadt.
• Bulgária nem csinál Ripeket a fiaiból, nem hiteti el velük, hogy ő kultúrállam. A plojesti oláh az ő nagylángú fiát elküldi szépen franciának, a szerb iskola nem tanítja, hogy a szerb géniusz ormain jár a kultúrának.
• Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány Fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A Fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok. Vérét és idegét hordja össze néhány vak bolond: hivalkodjanak majd vele ők.
• Szeretett testvéreim, a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy Ady látnok volt. Olyan látnok, aki leírta a jövőt. A jövőt, ami a jelenkor. Hát, erőst tévedtek! Bandi azt a kort írta le, amiben élt, és az azt megelőző korokat. Olvasottságánál fogva, tudta a magyar múlt is ilyen volt.    -.appa. 

• Amint említém is szeretett testvéreim, akik vagytok az ÚR-ban, hogy Ady nem a Mi Istvánunkat tekintette valós királyuknak, hanem Korvin Mátyást. De most komolyan, hogy lehet ezt összehasonlítani az államalapítással. Jól gondoljátok. Sehogy! Csakhogy Ő nem Magyarországban gondolkodott, hanem Erdélyben. Eddig rendben is van. Korvin király onnajt származik.
• Ne feledjük az igriceket sem. Gondolom Ady, írók, költők gyanánt értelmezte és nem udvari énekesként. Viktor királynak vannak énekesei. Nőbe, férfibe, de ide tehetjük a két nemzetes tollú emberét is, akik ugyancsak kemény vitézek. Állják a sarat a bíróságokon, és szövegileg mindent megtesznek nagy urunkért, amit elvár tőlük.
• Azt kérdi: „Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok?” Biza most is azt tesszük. Azt mondta a főnök a bazárban, hogy „több jel mutat arra, hogy megszűnik az Európai Unió.” Azt nem tette hozzá: én is megteszek mindent, ennek érdekében. Mondhatjuk, a Mi nagyságos nemzetes urunk és parancsolónk Putyin igrice.
• Azt már említettem a minap, hogy Bandi azt fejtegette, hogy kevert fajúak vagyunk. Látszik, hogy akkor még nem vót a tusványosi szabad egyetem.
• Hát erre, mit lehet mondani? „erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél, erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is”. Valljuk be. Ma, ez mind kevés. Nekünk, a sorosista brüsszeli bürokratáknál kell erősebbnek lennünk. Vagyunk is!
• Hallga csak, mit mondott még Bandi: „tartsátok meg koponyáitok kerekségét és keménységét,”. Hát a nertársak, a vezér nertárssal az élen, ugyancsak kerek fejűek: Ezzel, akkor nincs baj. Azt is írta: „éljetek a magyar glóbus nagyszerűen ostoba hitében”. Ezzel sincs baj. Mi most is, úgy tekintünk a Föld golyóra, hogy az értünk van. Nekünk kellene meghatározzunk azt is hogyan forogjon.
• Nem átall felelősségre vonni bennünket: „De mit csináltok velünk, mi is magyarok vagyunk, és minket elbolondítottatok.” Bocsássátok meg neki. Ő Erdélyt tekinti az igaz magyar földnek, az Ő való, Korvin királyával. Ez talán kevésbé ostoba hit? – mint a Mienk.
• Jegyzem meg. Mit szólna Ady ahhoz, - a Székely kapu Hungarikum lett? Mit szólna hozzá? - az, az öreg Székely, aki egy kocsmában kioktatott, hogy Székely szarta a magyart. Annyi előzménye volt, hogy az idős embertől megkérdeztem: meghívhatom egy sörre? Felpattant. Mit képzel maga? Székely vagyok! Nem vagyok rászorulva, egy magyar sörérre. A pultos kislány csitítgatta. Na bátyuska, ehhez mit szólsz? Elvettük a Székely-kapudat. Hungarikum lett.
• Ui: Tegnap, amikor ezt a posztot írtam, Ady Endre születésének 146. évfordulója volt éppen. Romániában született. Így érthető, Erdélyhez való kötődése. -.appa.

• Említettem Én Néktek drága testvéreim, Kik vagytok az úrban, hogy Adynak van egy írása: Ismeretlen Korvin-kódex margójára. Na! – mire való a net? Annyi, hogy megkeresem Ady prózai írásait. Oszt hajjátok tanáltam is olyat, hogy Ady összes prózai írása. De! – még-hogy találtam. Benne is vót ez a Korvin-kódexes írás. Mán a címe is gyanús vót. E biza nem Szent István királyunkat fogja magasztalni. Oszt úgy is lett, de bizonyosodjatok meg a magatok szemével.
• Az első rész címe: „Sírás és panaszkodás”. Hát hajjátok, akárcsak napjainkban. De, nem szaporítom tovább a szót, lássátok az írást.

Sírás és panaszkodás

• „Hozzád száll a mi nagy panaszunk, néhai való királyunk, Korvin, most, amikor a magyar fórumon, Pusztaszeren, új nagy kötést csinálnak a magyarok. Hajh, vajon újat-e? Serlegetekbe még nem ömlött felvágott ereitek nedve, még nem kész a lakoma. Nem hallgatnátok-e meg még a lakoma előtt az igriceket? A mi mondanivalónk nem sok: értjük a magyar Athén fórumát, halljuk a szittya paripák prüszkölését. Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre. Mi, fanyar igricek, azonban kiáltunk még egyet hozzátok. Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk föl: mit tettetek velünk? Mi komolyan vettük az Időt, mi 1896-ban komolyan 1896-ot írtunk, ti nem, ti csak 896-ot éreztetek akkor is. Meghurcolt benneteket ezer esztendő, át és átitatta véreteket kun vérrel, tatár vérrel, szláv vérrel, örmény vérrel, görög vérrel, germán vérrel, oláh vérrel. Ti már nem lehettek Koppányok s Gyulák, s ti Koppányok s Gyulák vagytok mégis. Vívjátok a dühös szerelmi harcot Áron nyughatatlan népével: ebben a gyilkos ölelkezésben bíztunk eddig, a semita élesztőben, a zsidó segítségben. Elmúlt ez is, ez a bizalmunk: erős vagy te, Pusztaszer, erősebb vagy Jeruzsálemnél, erősebb vagy Babilonnál, erősebb vagy Rómánál, erősebb vagy Párizsnál. Légy hivalkodó: erősebb leszel Bécsnél is. Néha úgy képzeljük, ebben van a ti életetek, véreink, magyarok. Hogy megálltok, s kemény koponyátokat előre szegzitek, nem csalóka, tarka ideálok befogadására, de – döfésre. Hiszen álljatok meg, maradjatok meg, tartsátok meg koponyáitok kerekségét és keménységét, éljetek a magyar glóbus nagyszerűen ostoba hitében. De mit csináltok velünk, mi is magyarok vagyunk, és minket elbolondítottatok.”  -.appa.