- Szeretett testvéreim az ÚR-ban, most elejbetek tárom, hogyan is történt a dolog. Mármint az öreg Székellyel való afférom, amit a második részben említettem. Ez Korondon történt. Ott az utca mindkét oldala piac. Ott bóklásztunk, és vettünk szilvapálinkát is. Persze meg kellett kóstolni, nehogy becsapjanak. Elég rafkós népek foglalkoztak ott a vendéglátással abban az időben. Nekünk, gazdag magyaroknak, akkoriban volt pénzünk. Tízezer forintért rengeteg lejt adtak. A pálinkakóstolás után azt gondoltam iszok egy sört. Jó kis Csík sört lehetett kapni. Románul Csuk sör, de ez a minőségen semmit sem változtatott. A település közepe felé haladva, ahol már vége a piaci árusításnak, ott volt ez az italmérés. Az öreg Székely és a pultos kislány volt csak az amúgy sem nagy helységben. Az öreg a bejárattal szemben ült. Beléptem köszöntem. Gondoltam beszélgetek az öreggel. Odaülök hozzá. Ez vezetett meggondolatlan kérdésemhez. Meghívhatom egy sörre? Ezt nem kellett volna. Megtudtam Tőle, hogy Ők szartak Minket, meg azt is, hogy Pesten is dolgozott. Ha valaki vele úgy beszélt volna, Ő megkéseli. Én sűrűn kértem elnézést, a pultos kislány is előre jött és bizonygatta, hogy a magyar jót akart. Nem sértő szándékkal, és tiszteletlenségből hívtam meg. Valamennyire megnyugodott és leült. Én állva fogyasztottam a söröm, de egy pillanatig sem fordítottam hátat az öregnek. Még tiszteletlenségnek veszi oszt belém vágja a kését. Akkor ott, még rosszabb volt az orvosi ellátás.
- Miért mondtam? - rafkós népek foglalkoztak a vendéglátással. A házaknál, ahol aludtunk kínálgattak Minket pálinkával a reggelihez, meg áfonya likőrrel. Elmondták, hogy lehet venni. A tovább utazás napján, átadják üvegben a megrendelt mennyiségeket. Sok esetben fordult elő, hogy az érzékeny búcsú után, a buszon, vagy otthon derült ki, hogy nem az a minőség volt az üvegekben, mint amit az étkezéseknél kínálgattak. Voltunk olyan vidéken, (nem jut eszembe a település neve) ahol elmondták Nekünk, az időjárás nem alkalmas a szőlőtermesztéshez. Nem érik be, de ültetnek a kertekben. Mint megtapasztaltuk készítettek bort. Mindezektől függetlenül rengeteg savanyú bort megitattak Velünk. Itt történt az is, hogy nem szolgálták fel, de lehetett Csík sört kapni. Természetesen azért oda kellett menni és fizetni kellett. A második üveg után már jelentős felárat kellett fizetni. Az olcsóbb elfogyott. Mindegy, ezzel is segítettük az erdélyi magyarokat. Jut eszembe. Itt húzta a talp alávalót Kis Csipa. Őt akkoriban a magyar rádióban is gyakorta lehetett hallani. Ezekről elegendő ennyi. Eredeti célom szerint áttekintettem volna miről írt András. No, majd legközelebb. Hátha nem kalandozok el, mint a honfoglaló őseink. -.appa.
