- Hát az van. Tegnap megígértem, hogy írok róla. Egyébként nincs vele semmi. A munka ünnepe. Nem olyan jó az. Mi ünnepelni való van akkor, a munkán? Egyes embereknek nagy jövedelmet biztosít. Persze nem azoknak, akik dolgoznak. A rendszerváltás óta azt hallom. Örüljetek, hogy van munka! Százak jönnek helyettetek. Ami nem volt igaz. Most se. Miért kell akkor vendég munkásokat hozni? Akik ugye nem migránsok.
- A százan jönnének helyettetek, süket duma megvezetés. A munkás örült: Nekem sikerült bekerülnöm! – egy ilyen jó helyre.
- Egyébként régebben nem a munka, hanem a munkások ünnepe volt. Ez a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt szabadnap. A Föld legtöbb országban május elsején ünneplik. Amolyan megemlékezés féle lenne ez, mely a munkások által elért gazdasági, és szociális eredményekről szólna.
- Nálunk már nem. Régen a települések zenekara teherautókon bejárta a várost, és fújta az indulókat. Zenés ébresztő. Reggel hatkor. Nem nyolc után, mint most. Abban sem vagyok biztos, hogy az a pár hangfoszlány zeneféle, amit hallottam, az volt a zenés ébresztő. Az kellett legyen, hisz a helyi újság megírta, hogy lesz zenés ébresztő. Jut eszembe. Sör, virsli, felvonulás lufikkal. Ugyan már? – kommunista csökevény.
- Amúgy meg, katolikus egyházi ünnep is. XII. Piusz pápa rendelte el 1955-ben. Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Hogy Ki volt Ő? Jézus nevelőapja. Ne töprengjetek rajta. Vérszerinti apja nem lehetett. Következik ez a szeplőtelen fogantatásból.
- Amint az más ünnepeinknél is van, május elsejéhez is tartozik ősi, európai pogány ünnep. Több is. Ezeknek köze nincs a munkához. Más a tartalmúk és az eredetűk. Az örömökről a szerelemről szólnak. Például a májusfaállítás. A májusfa fallikus eredetű szimbólum, mely jelképében férfi energiákat hordoz. A fa, a kiszemelt leányzó kerítéséhez, kapujához lett kötve. Feldíszítették különböző színű szalagokkal és rongyokkal. Attól függően, hogy mire vágytak. A vörös a szerelem és szenvedély jelképe volt. A lila és fehér a tisztaságé. A zöld a természetességé és egészségé.
- Az ősi időkben még szegénység vót. Nem tellett Nekik négy évszakra. Így a druida, és a kelta kultúra két évszakra osztotta az évet. Tél volt november 1-től (kelta újév), és ennek előestéje (okt. 31. Samhain ünnepe), az év legmágikusabb napja. Halottak ünnepe ez. Ekkor emlékeztek meg elhunyt, ismerős és ismeretlen őseikről. Tehát Samhain estéjétől Beltane-ig tél, onnantól nyár volt. (E felé tendálunk. Most is szinte két évszak van). Ezek a kultúrkörök valamilyen formában megemlékeznek a Beltane-ról (majális, Walpurgis éj).
- Az évszakforduló jelentőségét tükrözi (más tradíciók mellett) a kelták és a pogányok szerelemünnepe. Az ősi Beltane (Nagy Istennő), és a Szarvas Istenség egyesülésének legendájára épül a történet. Két különleges - látszólag összeférhetetlen - erő összekapcsolódásából fakadó teremtést jelképezi. Ezt ünnepelték rendkívül vidáman, önfeledten. Lakomák és élvezetek itatták át, ezt az éjszakába nyúló ünnepséget. -.appa.
