Nyugodjatok meg. Nem buggyant meg. Legalábbis nem most. De Ti biztos jobban ismeritek. Szerintem éppen most jött meg az esze. Mondom én ezt éppen azért, ami miatt Ti, gyanakvó, és mindenben kétkedő lelkek, azt hiszitek, hogy nemzetes urunk és királyunk eszét vesztette. Aki nem tudja, annak elmondom: azt mondta, a Mi felséges urunk, és parancsolónk, „senkinek nincs joga erőszakot alkalmazni”. Hát ehhez tartsátok magatokat. Ez utóbbi mondatot én mondtam. Csakúgy grátisz, a mihez tartás végett. Jól tette, hogy ezt kimondta. Hamarabb kellet volna. Most nem arra gondolok, hogy ilyen tessék-lássék módra lázadozni. Bár, akkor hamarabb kimondta volna, a fennebb citált mondatot. Tehát értsétek jól. Nektek. A Senkiknek nincs joga erőszakot alkalmazni. A hatalomnak természetesen van, hiszen Ők nem senkik. Tehát ne gyertek idézetekkel, hogy Viktor: ekkor ezt mondta. Akkor azt tette. Ő mindig is felülemelkedett, ezen a csürhén. Nem vonatkoztak rá szabályok. Nem járt be dolgozni, mint képviselő. Örültek neki, és kapta a fizetését. Kerítést bontott a Kossuth téren. Szervezte a tüntetéseket. A gördülő vasutassztrájkot, hogy csak a nevezetesebbeket említsük. Ezzel azt tudatosítom bennetek, hogy Ő, ellenzékiként sem volt senki. Mindég megtehette, amit tett. Felhívnám a figyelmeteket, hogy mindig. Akkor is, és most is. Mondottam előrébb, hogy királyunk, hiszen a várba költözött. Elindult a szentté avatás felé. Jövőre kolostorba vonul. Mellesleg a karmelita kolostor felújítása a miniszterelnöki hivatalnak cirka 21 milliárd forintjába kerül. Ezt szíveskedjetek úgy érteni, hogy nekünk adófizetőknek. Mondhatjátok, elég nagy egy kolostor. Nem olyan nagy összeg az. Csakhogy Viktor barát cellája, ebből 3 milliárd 925 millió forintba került. Tehát ez nem olyan önsanyargató, cella. Épülnek majd később olyan cellák, amik inkább másoknak sanyargatását szolgálják. Az nem várban lesz, vagy ha igen akkor a várpincében. A kirándulások emlékeként ez ugrik be. Ja, és nem barátok lesznek benne, hanem ellenségek. Jó. Azt mondják a rossz nyelvek, hogy a miniszterelnöki szoba belsőépítészeti költsége volt ez a közel négy milliárd. De jobb, ha tudjátok, ez egy ájtatosságra, alkalmas szent hely. Vannak, akik szívesen látnák Viktor barátot, baráttársait, hittársait cellában. Olyan cellában, ami kevésbé van belsőépítészetileg megtervezve. Mi több, kevesebb luxust ad a cellában mea kulpázó barátnak. Bár úgy sejtem, ebben a cellában, bűnöm helyett, az én dicsőségem fog elhangzani De, mit mondok én Nektek? – megvédvén nemzeted urunkat. Minek kellett? - a Ratzinger bíborosból lett, XVI. Benedek pápának hatezer eurós félcipő, meg luxus BMV. Ő is az egyház gyermeke volt. És mondjuk meg őszintén. Semmit nem tett, az európai kereszténység megvédéséért, pedig regnálása idején indult a migránstámadás Európa ellen. Hát így állunk Mi, az ÚR színe előtt. Még egy dolgot jegyezzetek meg. Viktor, mint felkent király senkinek nem tartozik számadással. (nem számadó Ő). Tudatosodjon bennetek, hogy senkik vagytok. Persze, lehet versikét írni. Szavalgatni: „Anyádra is gondoltam én sokszor, hogy rohadnál meg Orbán Viktor”. Vajon illik ez? Aztán az is eszembe jutott. Amit a hatalom tesz, - az illik? Kifacsarják, kisemmizik az embereket. A bankárok, és a politikusok egybeforrott nagyhatalom. Akik megnyomorítják az embereket, és elszedik a pénzüket. Ez vajon illik?                                                                                             

Utóirat: Tegnap olvastam a neten, egy igazán örömteli hírt. Nem igaz, hogy négy milliárdba került a miniszterelnöki szoba. Mellé még meg is nyugodhatunk, itt nyugodtan fogadhat bárkit. A biztonság, XXI. századi kialakítású. Jöhet most már Soros, fehér lovon a migránsok élén. A kolostor védhető.              -.appa.

Nem ezt ígérték, és mégis fagyott.

Melegít a tudat. Nem fázhatok.

Karácsonyra Viktorunk,

egy szép új, miniszterelnöki szobát kapott.

 -’18.12.25.  06²⁵     

                                         ^--.appa.

Gizella Mária Lujza szép komótosan kinyitotta a kocsmát. Tegnap este zárás után feldíszítette. Fenyőágakat helyezett el. Horgolt csillagocskákat, csengőcskéket akasztott a fenyőágakra. Az illatok összhangját beállítandó, szegfűszeggel tűzdelt narancsokat rakott ki. Gyertyákat gyújtott éppen, amikor az első vendégek beléptek. Azt tartotta, hogy az égő faggyú illata hozzátartozik az ünnep hangulatához. A betérőket saját sütésű, mézessel kínálta. Csillag, hold, fenyő alakúak voltak, és mindenikben volt egy dió darabka. Úgy készítette Gizike, ahogy a nagymamájától tanulta. A betérők megköszönték, és elmajszolgatták. Jól esett Nekik ez a gondoskodás. Egyébként, Gizellától, már régebbről tudták, hogy a méz meg a dió nagyon egészséges. Azt is tudták, az alma is milyen nagyon egészséges, de ez csak így felrémlett Nekik, mert kirakva nem volt.   Szóval szép lassan szállingóztak a törzsvendégek az emlékhelyre. Szállingóztak, mint a hó. Legalábbis ez illenék egy karácsonyi képhez, - mondotta Gizella az érkezőknek. De mit tehetünk? – megint nem lesz fehér karácsonyunk. Hej, pedig valamikor Istenem, sóhajtott fel Barna bácsi Itt közbevetem: ha emlékeztek még, Ő látta az ufót. (ha nem emlékeztek, akkor ne igyatok annyit). Ebből kifolyólag, mármint az ufó látásból, nagy respektje volt az öregnek. Elhitték Neki, hogy régen karácsonykor szállingózott a hó. Drága gyerekeim! – kezdte szónoklatát az öreg. Valamikor olyan, de olyan havak voltak. Gizike közbeszólt. Barnabás drágaságom, ne vezesd tévútra, eme ártatlan ifjúságot. Jó, ha minden ötödik karácsony havas. Bergengóc bácsit ez kissé letörte. Nem az, hogy ilyen ritkán fehér a karácsony. Az se, hogy Gizella nem veszi figyelembe, hajlott korát és tegezi. Ezt már megszokta, hiszen ez a nőszemély mindenkit tegez. De, hogy így pikk-pakk belefojtja a szót. De, hamar túltette magát ezen az öreg, és bánatát egy háromcentesbe fojtotta. Így hát Mózes elérkezettnek látta az időt, és felülemelkedett e földi kocsmán, ahogy a költő fogalmazott. Minden előzmény nélkül, ex kocsma kijelentette. Dékart tévedett: ha nem gondolkodom, akkor is vagyok, – ez is tényálladék. Mennyivel jobb az? - ha valójában azt gondolom, vagyok. Mer ugye, azt is gondolhatnám, hogy nem vagyok. Ja. Meg gondolhatnál másra is, - mondta Brúnó. Oszt akkor nem tudnád, hogy vagy. Én például nem szoktam állandóan arra gondolni, hogy vagyok, vagyok, vagyok. Érted é? Akkor nem is tudnék rendelni egy háromcentest. Nem is gondolnék a háromcentesre. Mi hülyén jönne mán ki? Odamék a kocsma pulthoz, oszt azt mondom Gizellának: vagyok. Mit lehet erre mondani? Látom. Vagy azt, - hogy kit érdekel? Azt mond hülyegyerek, - mit akarsz? Ne tarcsad mán itten fel a sort. Én meg csak mondogatnám, vagyok. Nyugoggyá meg, - mondta vigasztalólag Grisa, aki egyébként Géza volt. Addig mondogatnád csak, amíg eltolnának a pult elől, mint bobket a kutyaólat. Érdekes, amit mondasz. Ezt a Bobot nem ismerem. Nem járhat gyakran ide, - mondta Brúnó. Szerencsére, - mondta Grísa. A bobket hótoló. Mindég tanul az ember. Máncsak ezért is érdemes kocsmába járni, - állapította meg magában Brúnó. Szomorkás hangulat volt az ivóban. Hiába, no. Karácsony. Nosztalgiázva gondoltak régi karácsonyokra. Most meg? Ünnepi nyitva tartás. Ami igazából zárva tartás. Tízkor becsuk Gizike, és utána még két napot zárva tart. Azt mondja: töltse mindenki, az ünnepeket a családjával. Mer ez a piszkos politika mindenbe beleszól, - jegyezte meg Disznós Lala. Megértőleg bólogattak, és iszonyodva gondoltak a jövőre. Jövőre családok éve lesz. Nem mondtak semmit, nehogy Gizike, e békés napon átmenjen Lujzillába. Kellemes, és békés karácsonyt kívántak egymásnak, amit néhány centessel megpecsételtek. Ezt nem vették szó szerint. Vigyáztak ki ne lötyögjön.   –appa.  

mert,

túlhűtött jókedvem keresem serényen—meg van az hiszen fagyasztóba tettem—időben meglelem—erősen remélem—enyém lenne az egészen—kérdem—magamért tusakodom magammal—mint jákób az angyallal—én a kedvedet kerestem—elhatároztam még koratavasszal—de fönnakadtam egy gondolati sövényen—tudjátok min—ojan útszélre ültetett növényen—vagdosni kéne az oldalhajtásokat—meg az indulatokat—hitehagyott vagyok és nem kétlem—lehetőségeimet fel és kiéltem—ki utálja a múltját én megértem—nem gondolnám hogy megtértem—sose volt elég pénzem —ezért gyakorta kértem—most le kellene ülni szépen—mondjátok már—hát nem furcsa—kérdem—megbeszélni a múltat—úgy tenni mintha el sem múlt volna—komojképpel feltenni—mi lett volna ha—és erre válaszolni—felmentenél vajon—lenne lehetőségem vádalkura —még egy válaszútra—szóval most igazából láthatjátok mijen lamentációt fojtattam magamban—ténylegesen tusakodtam—birkóztam mint jákób az angyallal—csak itt én keltem birokra saját magammal—amit felfoghatunk úgy is hogy hülyeség —mármint úgy szó szerint véve is—tudathasadás—nem tuggya a jobb kéz mit csinál a bal—ha nem hiszitek próbáljátok ki—kezgyetek el körözni az egyik kezetekkel mondjuk simogassátok a hasatokat—a másik kezetekkel ütögessétek a fejeteket—na ugye hogy nem is ojan egyszerű dolog ez—de megmondom nektek a tutit—normális embereknek is van ojan gondolata ami különböző—amik valami módon nem férnek össze—na nyugodjatok meg—nincs addig semmi probléma amíg az egyik verzió uralkodik—majd akkor van probléma amikor mind a két—rosszabb esetben egyszerre több verziót is valóságként élsz meg—aggodalomra semmi ok—ne idegasicsd magad—erről semmit sem fogsz tudni—akit zavar az meg majd kezeltet

mert,

szerinted mi van abban szégyenletes hogy én beszélgetek veled—egyszer elmesélheted—na nem szeméjesen—telefonon vagy irkálva—hát annyi bizonyos hogy megfogadtad a tanácsomat—hiába kérdezlek nem felelsz—nem válaszolsz —és ez jó—mármint a mihez tartás végett—és neked is jó—könnyed és felszabadult vagy—komojan—már már irigyellek—de tényleg—mijen jó neked—hogy megkedveltelek—tudod eltöprengtem—mijen trükköket vetsz be ellenem—jut eszembe—ezt nevezik női praktikának—azon is mijen jót nevettél mikor azt mondtam—nem akarok eltitkolni előled semmit—nem akarlak becsapni—és nem akarok hazudni neked—kacagtál rajta—akkor tetszett—első megérzés volt—mindig ezt mondod—hogy hallgassak rá—ahogy most belegondolok nem annyira tetszik—mi lenne ha én ugyanezt elvárnám—felesleges—azt mondtad mindig hallgassak az első megérzésre—figyelj csak—már több mindent—úgy értem több dolgot félreértettem az után gondolással—itt van az a becézgetés—mármint az hogy  gyakran más néven szólítalak meg—örülök hogy tetszik neked—tudod az a szörnyű ebben az egészben hogy azt sem tudom hogyan is nézel ki—mondjuk te sem tudod—nem azt hogy—hogy nézel ki—hát azt csak tudod hiszen a tükör fel van találva—igaz fordított képet mutat—ahhoz képest ahogy egy ember lát téged—szóval pontosítok —te sem tudod én hogy nézek ki—mondok még valamit—eléggé gyakran mondom ezt hogy pontosítok—és akkor—abban a gondolat sorban meg is vagyok győződve arról hogy azt teszem—mármint hogy érthetőbbé válik tőle amit mondtam előtte—mindig azt reménylem hogy nem válik  még zavarosabbá—vagy érthetetlenné az—hogy mégis miről beszélek—tudod —hát persze hogy nem tudod—ijenkor magamnak is tisztázom a dolgokat             -.appa.

mert,

nem tudom hogy—nem vagyok elégedett—vagy elégedetlen vagyok—azt azért te is érzed a kettő között van valami különbség—szóval bosszant—miért nem tudom én—mikor rólam van szó—hogy most nem vagyok elégedett—vagy csak elégedetlen vagyok—de egyébként igyekszem én—persze hogy igyekszem—próbálok megfelelni valami elvárásnak—amiről azt sem tudom hogy mi az—meg azt sem hogy egyáltalán van e—az egész abból adódik hogy én azt gondolom hogy te azt gondolod—hüje dolog ez és ennek megfelelően nyílván hüjén is viselkedek—vagy viselkedem—most nem kezdek el gondolkozni rajta mejik a hejesebb kifejezés—az előbbiek alapján bárki beláthatja—van itt nekem éppen elég gondolkodni valóm—felmerül a kérdés—na mégis mi—megmondom—attól tartok hogy valamivel megbántalak—szeretném megtudni—van neked valami menekülési alternatívád—ha  kiderül  levelezünk—beszélgetünk—akkor gondolom többett nem beszélgetünk—nem levelezünk—ezzel sikeresen bebizonyítjuk—mi nem beszélgettünk—és nem leveleztünk—jónak tűnik isten bizony—körmönfont ötlet—nekem tetszik—ámbár a nagyszámok törvénye szerint előbb utóbb lebukunk—ez persze a nagyszámokkal nem igaz—de nagyon jól hangzik—ojan tudományos hatású mondat—ideális kapcsolatunk van—nem szoktunk találkozni—tudod van ebben valami megnyugtató— ojan praktikus—a múltkor az jutott eszembe—több időt szeretnék eltölteni veled—és akkor leesett hogy nem is töltök veled időt—képzeld csak el—ha találkoznánk mondjuk egy percre—mekkora előre lépés lenne az—és máris megvalósulna egy álom—a semmihez képest ez hatalmas ugrás lenne—mint mikor ember lépett a holdra—mennyien nem hiszik el azt sem—én azt elhiszem—de hogy találkozunk az kétes

mert,

tudd meg—kétségtelenül megváltoztattál—egy hónap alatt feledtem—akit szerettem—de hát feledtem—kérdem—megváltoztam—ez most részedről érdem—ha ezt akartad—de ezt akartad—mindég ez jön elő—mi érdem és mi szégyen—de kell ezt ennyire pontosan tudni—de hát ez már manapság nem igen számít—amúgy meg tényleg megváltoztam—nem verset írok hanem regényt—ijenténképpen részemről mindegy—azért az érdekes ha veled vagyok akkor többször is azt érzem hibát követek el—elmondom mit értek ez alatt—a vállamra tetted a kezed és évődve mondtál valamit—elindult a kezem hogy megpaskolom a feneked—aztán valahogy félúton meggondoltam magam és megütögettem a csípődet—másik történet—jöttünk keresztül az udvaron—valamit mondtál—erre én átkaroltam a vállad—azonnal tudtam ezt nem lenne szabad—a fojosón szembe jött a gépírónőnk—én hozzá indultam hogy legépeltessek vele egy levelet—én egyszerűen a vállára tettem a kezem és visszatereltem az irodába—este az jutott eszembe hogy nem kellett volna—hogy ezt sem lett volna szabad—bűntudatom van—rájöttem—eddig én paskolgattam—ölelgettem—ugye mennyire nem hejes ez—a telefonban elpanaszoltad hogy mennyire unod magad—ezt akartad—azt mondtad—arra lenne szükséged hogy valakivel lemenj a parkba és kézen fogva sétáljatok—beszélgessetek—és amikor ezt mondtad akkor döbbentem rá—valahogy én soshaem voltam híve a kézen fogva való sétálgatásnak—ojan képmutató—de akkor miért paskolgattam meg ölelgettem—azt mondtad—egyszer egy múzeumban láttál egy idős házaspárt akik kézenfogva sétáltak és nézegették a képeket—irigyelted őket—ijen öregségre vágytál—majd te is a férjeddel—de már nem lehet—elváltál—mondtam majd sétálok veled—sokszor érzem hibát követek el

                                                                                    -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy országunk vezetői helytelen döntést hoztak, amimkor bevezették a betelepedési kötvényt. Lássátok be. Pénzre volt szükség, és ebben jó pénz - jó nagypénz - kínálkozott. Most mondhatjátok, hogy a nagypénzt offshore cégeken keresztül magánszemélyek szakították le. Na és? Jó ideje nem számít már, az ország érdeke. Az urak áldozatot hoznak. Szépséghibája a dolognak, hogy az ország érdekeit áldozzák fel saját érdekükben. Pillantsatok bele Magyarország történelmébe. Hányszor, - de hányszor megtörtént ez? És íme, mégis itt vagyunk a kárpát medencében. Zűrös nép vagyunk, - talán? De! Vagyunk. Mondhatjátok azt is, amint azt mondják is, hogy ezzel a kötvénnyel bűnöző elemeket, hoztak az országba. Hát? Vagy hoztak? Vagy nem. Nem tudhatjuk. Azon töprengeni, - milyen következményekkel járhat ez? Azt gondolom teljességgel felesleges. A tágan értelmezett liberalizmusba ez belefér. Jöjjön, akinek jönnie kell. Mint már azt régebben említettem, a befogadó országok is szempontnak tartják, akinek van pénze, az hagy jöjjön. A másik szelektálás, a hiányszakma alapján történik. Európában, mindenütt munkaerőhiány van. Természetesen hazánkban is. Csakhogy egy csóringer országba nem szívesen jönnek a népek. Lássuk be. Nálunk gyenge a szociális ellátó rendszer. Erre sincs pénz. Mint azt látjuk, még a lakosság is inkább az elvándorlást választja. Azt azért lássátok be, hogy nagy bajban van a kormány. Ha emeli a béreket, akkor a nagycégek kitelepülnek az országból. Elviszik innen a gyáraikat. Nem itt fognak termeltetni. Mondhatnátok, hogy nem probléma. Úgyis munkaerőhiány van. Azonnal kap új állást a dolgozó, és kész, a probléma megoldódott. Hát nem. Ami cégek itt maradtak, azok jelentősen kevesebb bért fizetnek, mint amit eddig, az éppen kivonuló cég fizetett a munkásinak. Kevesebb pénzért, mint amit megszokott az ember, nem szívesen dolgozik. Talán vegyétek figyelembe azt a nagyon szellemes közgazdasági tant, hogy azért kell a gazdag embereket fokozottabb mértékben támogatni, mert azok megszoktak egy életszínvonalat. Abból engedni, attól lejjebb menni nagyon rosszul esik. Nos, így van ezzel mindenki. Egy jóval alacsonyabb életszínvonalon élő embernek is rosszul esik, ha még rosszabb körülmények közt kell élnie. Márpedig, ha azt akarják, hogy a csúcson lévők, - nevezzük Őket szabadoknak – továbbra is jól éljenek, akkor áldozatokat kell hozni. Mégpedig a dolgozó rétegnek. Ez abban nyilvánul meg, hogy sokkal többet kell dolgoznia, annak eléréséhez, hogy megszokott életszínvonala, csak kismértékben változzon (romoljon). Ezért aztán, nem elég, hogy a cége zsigereli a munkavállalót, Ő maga is még mindenféle munkákat vállal, hogy több pénzhez jusson. A szervezet, védekezésképpen megbetegíti magát. Ami jól hangzik, de nem igaz. A betegség azért alakul ki, mert a túlhajszoltság miatt nem tud a szervezet regenerálódni. Úgy van ez, mint a forma 1 autóinál. Jelenleg hét versenyt kell a motornak kibírnia. Ha nem, akkor büntetés jár. Hát, így van ezzel az emberi szervezet is, ha túlhajtják, akkor büntetés jár érte. Ez természetesen az uralkodó osztályt nem érdekli. Nekik, ha megbetegednének, megvannak az elit kórházaik, valamint a lehetőségük arra, hogy külföldön gyógykezeltethessék magukat. Illetve annyiban mégiscsak érdekli az államot, hogy egyre emelkednek az államháztartás kiadási, a gyógyító eljárások miatt. Ebből azonban nem csinálnak lelkiismereti kérdést. Legközelebb arról szándékozom irkálni, a liberalizmus hogyan viszonyul ahhoz, hogy egy ember származását tekintve, - honnan is jött. Még érdekesebb talán, - országon belül melyik etnikumhoz tartozik? Annyi, azért sejthető, hogy ez is roppant álságos dolog.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ellenzék, és a szakszervezet tüntetéseket hajt végre. Hát nagyon tévedtek. Hogy, miért mondok én ilyet? Nagyon egyszerű. Hazánkban, nincs ellenzék. Természetesen szakszervezet sem. (vannak, akik ebből élnek) Persze az országházban vannak ott emberek, akik nem kormánypártiak, és jó pénzért elbohóckodnak. Néha tragikusra veszik a figurát, de igazából politikai ripacsokkal van tele a parlament. Miért írtam, hogy tele a parlament ezekkel az emberekkel? Egyszerű. A kormánypárt is szívesen ripacskodik. A közönség meg díjazza az előadást. Mióta? Azt is megmondom. A rendszer váltás című bohózat színpadra vitele óta. Ó, hagy használjak már én is, valami hangzatos lózungot. Például, hogy: történnek ezek a dolgok az élet színpadán. Mindnyájan szereplői vagyunk a történetnek. Pedig dehogy! Szenvedői, és elviselői vagyunk a darabnak. Teszem hozzá, mind nyájként bégetve terelgetődünk egyik helyről a másikra. Egyik legelőről a másikra.  Ezt a színjátékot nem az élet írta. Ezt a darabot a politikusok írják, alakítják és rendezik. Emlékszem gyerekkoromban indián regényeket olvastunk. Valamiért, az terjedt el, hogy az indiánok az őrülteket nem bántják. Békén hagyják Őket. Na, testvéreim. Így vagyunk Mi a politikusainkkal. Hagyjuk őket. Mi több? – tisztelet övezi őket. Elhisszük, hogy értünk dolgoznak. Én inkább azt mondom, tevékenykednek. Úgy vélem, a munkának van valami hasznos produktuma. Amit Ők végeznek, annak haszna nem a köznek asztalán jelenik meg, így aztán az egyszerű néző számára bosszúságot hoz. Vannak a darabban fordulatok. Rendre vetik be a hiteladás epizódot, melyet a közönség hálás szívvel fogad. Később dünnyög, hogy megint megszívta. Nem ezt a fordulatot várták. Na, azért nehogy azt higgyétek mindenkit bosszant a dolog. A Fideszes politikusok egészen jól szórakoznak. Mosolyognak. Említsük meg Kövér Lászlót, aki javasolta az ellenzéknek (nevezetteknek) nőjenek fel. És most lehet meglepő dolgot mondok. Igaza volt! Ez az egész, amit előadnak, egy rossz paródiája annak, amit a Fidesz annak idején előadott. Deutsch Tomit is szórakoztatja a dolog. Azt gondolom, úgy mellesleg a „Tomiságot” már kinőtte. Szólíthatjátok nyugodtan Tamás bácsinak. Mondok még egy meglepő dolgot a tüntetéssel kapcsolatban. Úgy csinálnak, mintha valakivel, valamivel szemben tüntetnének. Most teszem hozzá, hogy nincs az egészből semmi. Felkészületlenül, még azt is mondom szervezetlenül zajló ténfergés ez az egész. Annak idején, a Fidesz tüntetéseken voltak utca kövek, meg egyéb hasznos eszközök. Most? Időtöltésnek elmennek, úgy kíváncsiskodás gyanánt. Erről is leszoknak, mert a rendőrség nagyon ügyesen, a bámészkodókat, kíváncsiskodókat is beviszi párnapra. Úgy vannak vele, annyit nem ér meg, ez az egész. Mellé még az idő is szar. Meg különben is jön a karácsony. Ami mégiscsak a béke és a szeretet ünnepe. Majd utána. Utána jön a szilveszter. Ki a francnak van kedve tüntetni? Csak nem fogják emiatt elrontani a bulit. Utána jön az Eu-s parlamenti választás. Az fontos. Az olyan, mint a nagyszínpad. Persze. Statiszta szerep, de nagyon jól fizetik. Tudjátok mi jutott eszembe? Nyíregyre menet, az út mentén, egy gondosan bekerített részen, szalmán heverésznek a marhák. Rágják a szénát. Kérődzenek.  Elvannak jól a langyos pisibe. Így vizionálom én, a jámbor magyar tarka marhát. Vajon miért, ez jutott az eszembe?  -.appa.

A szerelembe?

Akkor még minden belefért.

A pokol bugyraitól, a mennyországig ért.

Vágyad, henyél valami sutba.

Vágyod, várod.

Elindulsz újra, hogy megélsz még valamit.

Reméled.

Érzed, hogy időd, már nem temérdek,

és nem Te vagy az, aki kiméred.

Valakit szívesen megkérdeznél.

Most előre? – vagy visszatekintsél?

                                                      -.appa.

Hát hajjátok, nem értem én ezeket a népeket. Olvasom, hogy míg ezrek tüntettek, addig Orbán Viktor megtekintette a Videoton - Ferencváros mérkőzést. Ahol a Vidi nyert. Higgyétek meg, érdemes ezen elgondolkodni. Mán nem azon, hogy nyert a Vidi. Ha mán itt tartunk. Azon néha elcsodálkozom, nem minősítve űket, de gyengécske csapatok, hogy tudnak megverni sokkal jobb pozícióban lévő csapatokat. Percig se gondolkozzatok rajta. Mánis mondom. Lehet nekik is rossz napjuk. Pont úgy, ahogy nektek is van. Gondojjatok mán bele. A Barca is szokott kikapni. Na, lássátok. Akkor meg, - a Mi kis hazánkban mijér is ne fordulhatna elő ilyesmi? Bárki is nyugodtan kikaphat, mondjuk a Kisvárdától. Igazatok van. A Felcsúttól is kikaphat, mer tuggyátok a Szancsó Panza aréna, egy oroszlánbarlang. Nem olyan büdös. Hanem annyira, - vagy tán még veszélyesebb is? Mánmint a barlang. Dehogy bűnbarlang! Oroszlánbarlangról beszélünk. Ezeket szíveskeggyetek, és vegyétek figyelembe. Miért kell egyből bundára gondolni? Szójjatok mán, hogy térjek vissza a Videotonhoz. Na, jó. Viktorhoz. Nem mindegy a Nektek?  Mind a kettő vével van, meg ugyanazon a meccsen vót. Anyámnak vót ilyen mondása: egyik kutya, másik eb. Nehogy rám fogjátok, hogy Viktort kutyába se veszem. Tudom én, hogy Viktor nagy kutya. De, mosmán tényleg visszatérek, hogy, - mijér vót Viktor a meccsen? Mer érdekelte. Hajjátok. Ne indujjak mán ki magambul. Merhogy, én nem járok meccsre, mer egyáltalanjába nem érdekel. De ezt, tejjesen komolyan mondom. Tuggyátok arra gondoltam, hogy megvót Viktornak a jegye, oszt nem akarta, hogy kárba mennyen. Nincs Ű abba az anyagi helyzetbe, hogy csak úgy veszni haggyon egy értékes jegyet. Mondhassátok, hogy nemán. Neki ingyér van a jegy. Annál inkább. Én is kaptam mán ingyen jegyet. Igaz színházi előadásra szólt. Oszt én is mentem. Szörnyű modern darab vót hajjátok. Felhínám becses figyelmeteket, az ezt megelőző mondat első szavára, ami ugye jelzőként is funkcionál. Mondhassátok persze, hogy Viktornak mentelmi joga van, oszt akkor ilyen helyeken nem kell fizetni. Na, ezt nem tudhassuk, - hogy is van? Meg tuggyátok. Vótak azon a tüntetésen elegen. Mit számít, - ha eggyel kevesebben vannak. Az is eszembe jutott: lehet nem is szólt Neki senki, hogy gyere el jó barát, oszt tüntessünk mán egy kicsit. Nosztalgiával gondolva azokra a régi szép időkre, amikor még Te bontottad, saját kezűleg a kerítést a Kossuth téren. Egyáltalanjába. Ki vót adva a jelszó? – hozzon mindenki még egy embert. Na, ugye. Idevezet a szervezetlenség. Hanem hajjátok, eztet még csak elmondom Nektek. Tennapi hír az is, meg rokon szakma is valamelyst a politikusi pályával. Mongya rádió, hogy rangsorolták a szakmákat, és első helyre sorolták a kórház igazgatói szakmát. Ne ércsétek mán félre. Nem ez a politikusokkal rokon szakma. Hanem, amit a magyar közvélemény a legeslegutolsó helyre sorolt. A prostituált. Én nem is tudtam, hogy van ilyen szakma. Bár jobban belegondolva, lehet, hogy foglalkozást mondott a bemondó asszonka. Akkor meg hajjátok, meg van a megoldás. OKJ képzést kellene indítani, prostituált szakot. Akkor, hátha nagyobb megbecsülésnek örvendenének, a könnyű altesti munkás szakágazat munkavállalói. De hajjátok, egy dógot nem értek. Kinézek az ablakon. Itt van előttünk, a türelmi zóna. Igazából nem türelmi zóna. Ezt csak azért mondom, mert a lányok, asszonyok türelmesen várják a kuncsaftokat. Nem látszik meg, hogy annyira megvetnék őket. Viszik, mint a cukrot. Sőt jobban, mer azér hajjátok a bótokban nem viszik ennyire a barna cukrot. Itt meg, van egészen fekete is. Amúgy én, a házunk előtti kis teret, dzsipszi kvernek híjom. (annak aki angolos vót, annak Gipsy Square). Oszt azt is elmondom Nektek, hogy mégis mijér. Azér mer, itt a padokon telepszenek meg a közmunkások is. Délutántól estig itt foglalnak helyet, a szórakozni vágyó, főleg férfiakból álló cigány baráti társaságok, akik a szomszéd boltból ide hozzák, amit szándékaik szerint elfogyasztanak. A göngyöleget kulturáltan az asztalon haggyák. Na jó. Ha, sok van, akkor ledobják az asztal mellé. Esetleg a virágok közé. De ezt is kulturáltan. Így, egy szavunk se lehet. Máncsak azért se, mer többen vannak, meg akkor már nem annyira kulturáltak. Nehogy férreércsétek mán. Ez részemről nem megszólás. Reggel gyönnek újra a közmunkás lyányok, asszonyok oszt azok összetakarítanak. Máncsak azér is, mer űk is ottan, azoknál az asztaloknál étkeznek. Igaz, Űk egyből a földre hángájják a hulladékokat. Mi közötök van hozzá? Ők takaríccsák azt el, nem Ti. Így legalább van folyamatosan munkájuk. Mer ugye teremtették a munkahelyet, Űk meg segítenek fenntartani. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a liberalizmus zászlaja alatt, szabadon mehetsz egyik országból a másikba. Van egy csomó ország, ahová nem mehetsz. Ilyen ország például, a szabadság, a korlátlan lehetőségek hazája. A nagy mintakép. Az Amerikai Egyesült Államok. Tehát nem úgy van az drága testvéreim, hogy fogjátok magatokat, meg a bankkártyátokat, és odaköltöztök, ahová éppen jól esik. Ez, az odaköltözés akkor igaz, ha többszörös dollár milliárdos vagy. Akkor meg, minek költöznél el? Egyébként meg, minden országnak megvan a maga csóró állománya, - minek szaporítanád, még Te is? Persze lehet menni, mert ott is munkaerőhiány van, de Te ott migráns leszel. Itt azért hozzáteszem, ebben a migránsokkal fenyegető világban, a migránsoknak nem vágyaik ne továbbja, a Magyarországon maradás. Nem Mi vagyunk az úti cél. Így aztán sikeres harcot folytatunk ellenük. Ehhez a sikerhez, az is hozzájárul, hogy nem is akarnak itt maradni. Aztán az is lényeges, hogy a képzettebb embereket befogadják, mielőtt ideérnének. Tőlünk nyugatra lévő országokban, több nyelvet beszélő, migráns fiatalok beiratkoznak az egyetemre. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem mindenféle kontroll nélkül vannak ott a migránsok. Egy számomra érdekes dolgot említenék meg. Azt mondja a kormány interpretációja, hogy a migránsok, a befogadó országban a maguk kultúráját meghonosítják, főleg azt értve ez alatt, hogy gyakorolják a vallásukat. Nem vitatom, hogy az iszlám radikálisabb vallás a keresztény vallásoknál. Hiába fakad egy tőről. Ott, apró gyermekkorától keltik hajnalban, és imádkoznak. A katolikusoknál több olyan papi tevékenység van, amelyen a hívek nem vesznek részt. Mondhatjuk elég, ha a pap kel hajnalban, és elvégzi, ami számára elő van írva. Egyszer teljesen megdöbbentettem egy katolikus papot. Megkérdeztem. Ott van egyedül. Mi van, ha nem veszi elő a könyvecskéjét? Nem tudja meg senki, hogy az aznap hajnalra kijelölt részt nem olvasta el. Az addig gördülékeny beszélgetésbe, egy kis szünet keletkezett. Ezt követően azt mondta: az nem úgy van. Természetes igénye van arra, hogy azt nap, mint nap elvégezze, megtegye. Ezen meg én lepődtem meg. Igaz, napi egy ilyen fejezet van. Na, de. Ki tudja, hányadszor olvassa már? Mi indítja arra, hogy mégis elolvassa? Látva megdöbbenését, ezekre nem kérdeztem rá. Most visszatérek ahhoz, amit érdekesnek találok. Az pedig nem más, mint az, hogy hazánk fiai, akik kint dolgoztak, többnyire felvettek valami vallást. Kaptak valami nevet. Náluk sem kérdeztem rá. Mi okból? Mi indította Őket erre? A lényeg, valami módon csatlakoztak, az ország vallásához. Indiában, ezt meg is értem, de az iszlám nem régebbi vallás, mint a kereszténység. Mondhatjuk persze, hogy a szocialista érában vallás nélkül nőttünk fel. Megérinti a kint dolgozót az összetartozás élménye, amely a számára misztikus vallásból adódik. Azt rebesgetik, hogy a betelepedési kötvénnyel bűnöző elemeket, hoztak az országba. Nem tudhatjuk. Azon töprengeni, - milyen következményekkel járhat ez? Azt gondolom teljességgel felesleges. -.appa.