appasztorik

Akarmi, mint egy szatócs bót

okhatározói mellékmondatok (161)

2018. december 22. 12:23 - appasztorik

mert,

nem tudom hogy—nem vagyok elégedett—vagy elégedetlen vagyok—azt azért te is érzed a kettő között van valami különbség—szóval bosszant—miért nem tudom én—mikor rólam van szó—hogy most nem vagyok elégedett—vagy csak elégedetlen vagyok—de egyébként igyekszem én—persze hogy igyekszem—próbálok megfelelni valami elvárásnak—amiről azt sem tudom hogy mi az—meg azt sem hogy egyáltalán van e—az egész abból adódik hogy én azt gondolom hogy te azt gondolod—hüje dolog ez és ennek megfelelően nyílván hüjén is viselkedek—vagy viselkedem—most nem kezdek el gondolkozni rajta mejik a hejesebb kifejezés—az előbbiek alapján bárki beláthatja—van itt nekem éppen elég gondolkodni valóm—felmerül a kérdés—na mégis mi—megmondom—attól tartok hogy valamivel megbántalak—szeretném megtudni—van neked valami menekülési alternatívád—ha  kiderül  levelezünk—beszélgetünk—akkor gondolom többett nem beszélgetünk—nem levelezünk—ezzel sikeresen bebizonyítjuk—mi nem beszélgettünk—és nem leveleztünk—jónak tűnik isten bizony—körmönfont ötlet—nekem tetszik—ámbár a nagyszámok törvénye szerint előbb utóbb lebukunk—ez persze a nagyszámokkal nem igaz—de nagyon jól hangzik—ojan tudományos hatású mondat—ideális kapcsolatunk van—nem szoktunk találkozni—tudod van ebben valami megnyugtató— ojan praktikus—a múltkor az jutott eszembe—több időt szeretnék eltölteni veled—és akkor leesett hogy nem is töltök veled időt—képzeld csak el—ha találkoznánk mondjuk egy percre—mekkora előre lépés lenne az—és máris megvalósulna egy álom—a semmihez képest ez hatalmas ugrás lenne—mint mikor ember lépett a holdra—mennyien nem hiszik el azt sem—én azt elhiszem—de hogy találkozunk az kétes

mert,

tudd meg—kétségtelenül megváltoztattál—egy hónap alatt feledtem—akit szerettem—de hát feledtem—kérdem—megváltoztam—ez most részedről érdem—ha ezt akartad—de ezt akartad—mindég ez jön elő—mi érdem és mi szégyen—de kell ezt ennyire pontosan tudni—de hát ez már manapság nem igen számít—amúgy meg tényleg megváltoztam—nem verset írok hanem regényt—ijenténképpen részemről mindegy—azért az érdekes ha veled vagyok akkor többször is azt érzem hibát követek el—elmondom mit értek ez alatt—a vállamra tetted a kezed és évődve mondtál valamit—elindult a kezem hogy megpaskolom a feneked—aztán valahogy félúton meggondoltam magam és megütögettem a csípődet—másik történet—jöttünk keresztül az udvaron—valamit mondtál—erre én átkaroltam a vállad—azonnal tudtam ezt nem lenne szabad—a fojosón szembe jött a gépírónőnk—én hozzá indultam hogy legépeltessek vele egy levelet—én egyszerűen a vállára tettem a kezem és visszatereltem az irodába—este az jutott eszembe hogy nem kellett volna—hogy ezt sem lett volna szabad—bűntudatom van—rájöttem—eddig én paskolgattam—ölelgettem—ugye mennyire nem hejes ez—a telefonban elpanaszoltad hogy mennyire unod magad—ezt akartad—azt mondtad—arra lenne szükséged hogy valakivel lemenj a parkba és kézen fogva sétáljatok—beszélgessetek—és amikor ezt mondtad akkor döbbentem rá—valahogy én soshaem voltam híve a kézen fogva való sétálgatásnak—ojan képmutató—de akkor miért paskolgattam meg ölelgettem—azt mondtad—egyszer egy múzeumban láttál egy idős házaspárt akik kézenfogva sétáltak és nézegették a képeket—irigyelted őket—ijen öregségre vágytál—majd te is a férjeddel—de már nem lehet—elváltál—mondtam majd sétálok veled—sokszor érzem hibát követek el

                                                                                    -.appa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://appasztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr4514507088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása