Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy országunk vezetői helytelen döntést hoztak, amimkor bevezették a betelepedési kötvényt. Lássátok be. Pénzre volt szükség, és ebben jó pénz - jó nagypénz - kínálkozott. Most mondhatjátok, hogy a nagypénzt offshore cégeken keresztül magánszemélyek szakították le. Na és? Jó ideje nem számít már, az ország érdeke. Az urak áldozatot hoznak. Szépséghibája a dolognak, hogy az ország érdekeit áldozzák fel saját érdekükben. Pillantsatok bele Magyarország történelmébe. Hányszor, - de hányszor megtörtént ez? És íme, mégis itt vagyunk a kárpát medencében. Zűrös nép vagyunk, - talán? De! Vagyunk. Mondhatjátok azt is, amint azt mondják is, hogy ezzel a kötvénnyel bűnöző elemeket, hoztak az országba. Hát? Vagy hoztak? Vagy nem. Nem tudhatjuk. Azon töprengeni, - milyen következményekkel járhat ez? Azt gondolom teljességgel felesleges. A tágan értelmezett liberalizmusba ez belefér. Jöjjön, akinek jönnie kell. Mint már azt régebben említettem, a befogadó országok is szempontnak tartják, akinek van pénze, az hagy jöjjön. A másik szelektálás, a hiányszakma alapján történik. Európában, mindenütt munkaerőhiány van. Természetesen hazánkban is. Csakhogy egy csóringer országba nem szívesen jönnek a népek. Lássuk be. Nálunk gyenge a szociális ellátó rendszer. Erre sincs pénz. Mint azt látjuk, még a lakosság is inkább az elvándorlást választja. Azt azért lássátok be, hogy nagy bajban van a kormány. Ha emeli a béreket, akkor a nagycégek kitelepülnek az országból. Elviszik innen a gyáraikat. Nem itt fognak termeltetni. Mondhatnátok, hogy nem probléma. Úgyis munkaerőhiány van. Azonnal kap új állást a dolgozó, és kész, a probléma megoldódott. Hát nem. Ami cégek itt maradtak, azok jelentősen kevesebb bért fizetnek, mint amit eddig, az éppen kivonuló cég fizetett a munkásinak. Kevesebb pénzért, mint amit megszokott az ember, nem szívesen dolgozik. Talán vegyétek figyelembe azt a nagyon szellemes közgazdasági tant, hogy azért kell a gazdag embereket fokozottabb mértékben támogatni, mert azok megszoktak egy életszínvonalat. Abból engedni, attól lejjebb menni nagyon rosszul esik. Nos, így van ezzel mindenki. Egy jóval alacsonyabb életszínvonalon élő embernek is rosszul esik, ha még rosszabb körülmények közt kell élnie. Márpedig, ha azt akarják, hogy a csúcson lévők, - nevezzük Őket szabadoknak – továbbra is jól éljenek, akkor áldozatokat kell hozni. Mégpedig a dolgozó rétegnek. Ez abban nyilvánul meg, hogy sokkal többet kell dolgoznia, annak eléréséhez, hogy megszokott életszínvonala, csak kismértékben változzon (romoljon). Ezért aztán, nem elég, hogy a cége zsigereli a munkavállalót, Ő maga is még mindenféle munkákat vállal, hogy több pénzhez jusson. A szervezet, védekezésképpen megbetegíti magát. Ami jól hangzik, de nem igaz. A betegség azért alakul ki, mert a túlhajszoltság miatt nem tud a szervezet regenerálódni. Úgy van ez, mint a forma 1 autóinál. Jelenleg hét versenyt kell a motornak kibírnia. Ha nem, akkor büntetés jár. Hát, így van ezzel az emberi szervezet is, ha túlhajtják, akkor büntetés jár érte. Ez természetesen az uralkodó osztályt nem érdekli. Nekik, ha megbetegednének, megvannak az elit kórházaik, valamint a lehetőségük arra, hogy külföldön gyógykezeltethessék magukat. Illetve annyiban mégiscsak érdekli az államot, hogy egyre emelkednek az államháztartás kiadási, a gyógyító eljárások miatt. Ebből azonban nem csinálnak lelkiismereti kérdést. Legközelebb arról szándékozom irkálni, a liberalizmus hogyan viszonyul ahhoz, hogy egy ember származását tekintve, - honnan is jött. Még érdekesebb talán, - országon belül melyik etnikumhoz tartozik? Annyi, azért sejthető, hogy ez is roppant álságos dolog.  -.appa.