Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ellenzék, és a szakszervezet tüntetéseket hajt végre. Hát nagyon tévedtek. Hogy, miért mondok én ilyet? Nagyon egyszerű. Hazánkban, nincs ellenzék. Természetesen szakszervezet sem. (vannak, akik ebből élnek) Persze az országházban vannak ott emberek, akik nem kormánypártiak, és jó pénzért elbohóckodnak. Néha tragikusra veszik a figurát, de igazából politikai ripacsokkal van tele a parlament. Miért írtam, hogy tele a parlament ezekkel az emberekkel? Egyszerű. A kormánypárt is szívesen ripacskodik. A közönség meg díjazza az előadást. Mióta? Azt is megmondom. A rendszer váltás című bohózat színpadra vitele óta. Ó, hagy használjak már én is, valami hangzatos lózungot. Például, hogy: történnek ezek a dolgok az élet színpadán. Mindnyájan szereplői vagyunk a történetnek. Pedig dehogy! Szenvedői, és elviselői vagyunk a darabnak. Teszem hozzá, mind nyájként bégetve terelgetődünk egyik helyről a másikra. Egyik legelőről a másikra.  Ezt a színjátékot nem az élet írta. Ezt a darabot a politikusok írják, alakítják és rendezik. Emlékszem gyerekkoromban indián regényeket olvastunk. Valamiért, az terjedt el, hogy az indiánok az őrülteket nem bántják. Békén hagyják Őket. Na, testvéreim. Így vagyunk Mi a politikusainkkal. Hagyjuk őket. Mi több? – tisztelet övezi őket. Elhisszük, hogy értünk dolgoznak. Én inkább azt mondom, tevékenykednek. Úgy vélem, a munkának van valami hasznos produktuma. Amit Ők végeznek, annak haszna nem a köznek asztalán jelenik meg, így aztán az egyszerű néző számára bosszúságot hoz. Vannak a darabban fordulatok. Rendre vetik be a hiteladás epizódot, melyet a közönség hálás szívvel fogad. Később dünnyög, hogy megint megszívta. Nem ezt a fordulatot várták. Na, azért nehogy azt higgyétek mindenkit bosszant a dolog. A Fideszes politikusok egészen jól szórakoznak. Mosolyognak. Említsük meg Kövér Lászlót, aki javasolta az ellenzéknek (nevezetteknek) nőjenek fel. És most lehet meglepő dolgot mondok. Igaza volt! Ez az egész, amit előadnak, egy rossz paródiája annak, amit a Fidesz annak idején előadott. Deutsch Tomit is szórakoztatja a dolog. Azt gondolom, úgy mellesleg a „Tomiságot” már kinőtte. Szólíthatjátok nyugodtan Tamás bácsinak. Mondok még egy meglepő dolgot a tüntetéssel kapcsolatban. Úgy csinálnak, mintha valakivel, valamivel szemben tüntetnének. Most teszem hozzá, hogy nincs az egészből semmi. Felkészületlenül, még azt is mondom szervezetlenül zajló ténfergés ez az egész. Annak idején, a Fidesz tüntetéseken voltak utca kövek, meg egyéb hasznos eszközök. Most? Időtöltésnek elmennek, úgy kíváncsiskodás gyanánt. Erről is leszoknak, mert a rendőrség nagyon ügyesen, a bámészkodókat, kíváncsiskodókat is beviszi párnapra. Úgy vannak vele, annyit nem ér meg, ez az egész. Mellé még az idő is szar. Meg különben is jön a karácsony. Ami mégiscsak a béke és a szeretet ünnepe. Majd utána. Utána jön a szilveszter. Ki a francnak van kedve tüntetni? Csak nem fogják emiatt elrontani a bulit. Utána jön az Eu-s parlamenti választás. Az fontos. Az olyan, mint a nagyszínpad. Persze. Statiszta szerep, de nagyon jól fizetik. Tudjátok mi jutott eszembe? Nyíregyre menet, az út mentén, egy gondosan bekerített részen, szalmán heverésznek a marhák. Rágják a szénát. Kérődzenek.  Elvannak jól a langyos pisibe. Így vizionálom én, a jámbor magyar tarka marhát. Vajon miért, ez jutott az eszembe?  -.appa.