Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a liberalizmus óriási lehetőségeket nyújt arra, hogy különböző országok, - divatja van, akkor mondjuk - nemzetek kölcsönösen együttműködhessenek, a felek megelégedésére. Beletartozna ebbe egymás kultúráinak elfogadása, és talán még elismerése is. Mondom, hogy talán, hiszen minden nép a legősibb származásúnak tartja magát, és a legmagasabb erkölcsi beállítottsággal rendelkezik. (mert ugye, Mi is egyből ott az özönvíz után, ami tényleg ölég régen vót). Ebből következik, hogy mindenki, kicsit, vagy nagyon lebecsüli a többieket. Teszi ezt burkoltan, vagy teljesen nyíltan, mint ahogy mi tesszük ezt a cigány kultúrával. Mondván: cigány kultúra nincs. Ne feledjük a szabad vallásgyakorlást sem. Ne legyen államvallás. Vallási kérdésekbe az állam ne szóljon bele. Ezt fogalmazzák meg úgy, hogy az állam, és az egyház szétválasztása. Vessünk ezekre pár pillantást. Hazánkban a római katolikus vallás az uralkodó, mondhatni államvallás. Olykor kérkedünk keresztény értékrenddel, de cselekedetekben az állam, az említett egyházat preferálja. Mondhatjuk, ez természetes. István, Máriának ajánlotta az országot. Persze. Állami ünnepségeken emlegetjük is ezeket. Akkor állami vezetőink, nagyon tudják, mit mondott István. Természetesen a beszédírók tudják ezeket a lózungokat, és élnek az alkalmazásával. A politikusok meg, örömest felolvassák, mert igazán hangzatos. Megismétlem tehát, hazánkban van államvallás. Emlékeztetnélek benneteket, mikor az egyházak által működtetett telefonos adomány vonalakat, valamelyik katolikusok által irányított szolgálat vonalára irányították. Erre is mondhatjuk, hogy természetes, hiszen a kormányban benne van a katolikusegyház. Ezen nem kell felháborodni. Az egyház mindig is dörgölődzött a hatalomhoz. Kivétel, amikor az egyházi birtokokat elvették. A régi világból való egyházi személyek kihalása után azonban, a fiatalabb generáció, azért megkezdte a helyezkedést. Mára remekül beépültek a hatalomba. Erre igazán nem lehet panaszunk. Most azt ne feszegessük, hogy kormányunk politikusai, - életvitelükben miért nem képviselik a keresztény normákat? (ahogy Ők mondják értékrendet). A fentiekből következik, hogy az állam nagyon is beavatkozik a vallási ügyekbe. Ennek persze, az egyházak örülnek, (na jó, nem mind) hiszen pénzt kapnak az államtól. Nem csak ennyi a beavatkozás! Gondoljatok vissza arra, mikor törvényileg lett szabályozva, melyik csoportosulás számít egyháznak. (nesze neked szabad vallásgyakorlás).  Most lehet, meg fogtok lepődni. Erre a beavatkozásra szükség is volt. Nem biztos, hogy pont így kellett megoldani, de kétség nem fér ahhoz, hogy szükség volt rá. Azt kell mondanom, agyba-főbe alakultak az egyházak. Részint az egyházi vezetők fizetésének kedvezményes adózása miatt. Másrészt, hogy lehetett támogatni az egyházat. Harmadrészt az egyház is támogathatta a rászoruló híveit. Ezt, az ideteszem a pénzt, onnan meg kapok pénzt játszották alapítványokon keresztül is. Ezekhez a csatornákhoz megfelelő mennyiségű pénzzel rendelkező emberek fértek hozzá. Nos, ezekre nem kívánok bővebben kitérni, bár mondhatjuk, ez is a liberalizmus része. Tágabb értelemben, mindent odasorolhatunk, hiszen összefügg az emberek szabad cselekvésével. Nekem kétségeim vannak. Mikor adót kerülnek el, akkor nyílván mások anyagilag károsodnak. Ne feledjük. Előnyt, csak valakinek a hátrányára lehet elérni. Lehet itt szó, a másik nagy államvallásunkról is. A fociról. A focisták fizetése évi 250 millióig kedvezményes adózású. Fogjuk föl úgy, hogy áldozatot hoztunk, a vallás oltárán. De, meg lesz ennek a hozadéka, bár az ember nem emiatt cselekszi a jót. A mennyekben csupa jó, és a Mi győzelmünkkel végződő mérkőzést láthatunk majd. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a liberalizmus jó dolog. Megfelelő hozzá állás esetén jobbá, szebbé teszi a világot. Ez nem így van. Orbán Viktornak tulajdonítják a mondást Hollandiában, miszerint ott, mármint Hollandiában liberalizmussal fertőzik meg, a magyar agyakat. Lássuk be, ez roppant csúnya dolog. Érdemes azért kicsit elgondolódzkodni azon: vajon tényleg olyan egyértelmű, hogy ez az eszme, az egyik féle liberalizmus, -  képes megjobbítani a világot? Szerintem az is kérdéses, hogy van egyáltalán olyan eszme, izmus, gondolati rendszer, ami egyértelmű. Hogy mindenki számára érthető? Lehet szkeptikusan látom a világot, de részemről nem hinném. Mondtam én más esetben, hogy igazán, akkor lenne valami egyértelmű, ha egyszerű tőmondatokkal fejeznénk ki magunkat. Mellé még kijelentő mondatokkal. Minden más esetben a félreértés lehetősége fennáll. Nézegetem a neten a tüntetésről készült képeket. A tüntetéssel kapcsolatos írásokat. Aztán látom, hogy a magyar közvélemény 83 százaléka elítéli a balos tüntetéseket. Hogy jön ez ide? A mondatból az következik, hogy a jobboldali tüntetések helyénvalóak. Emlékezzetek csak, amikor állványokat bontottak, köveket dobáltak, hidakat zártak le Fidesz szervezéssel, tüntetés gyanánt. No, persze azt meg kell hagyni, hogy hatalomra kerülésük után, nagyon ügyesen törvényileg tiltottak meg olyan dolgokat, amiket Ők megtettek. Itt láthattatok tehát egy példát. Van egy mondat. Ami jelent valamit. Ezt mindenki úgy értelmezi, ahogy az Ő beállítottsága sugallja Neki. És ebben benne van az is, hogy olyan következtetés vonható le, ami nem feltétlenül igaz. Ha, engem kérdezne valaki, én a jobboldal részéről történő randalírozó tüntetést is elítélem. Most akkor, mit mondanak a többiek? Attól függ az interpretáció, melyik oldal újságírói forgatják a szavakat. A kormánynak több felülete lévén, Ők lehetnek a meggyőzőek.  Lélektani dolog. Sokat hallunk valamit, azt elhisszük. Nem akarok én tippeket adni a kormánynak, csak úgy eszembe jut, a francia zavargásokkal kapcsolatban. Merényletett hajtottak létre. A kormány kérte a sárgamellényes tüntetőket, ne tüntessenek, mert merénylők furakodhatnak az ott tartózkodó tüntetők közé. A merénylőt az óta lelőtték. Na, most. Tegyük fel, a francia kormány nem akarja a zavargásokat. Mit számít neki néhány halott? A lényeg múljanak el a zavargások, és maradjon meg az Ő hatalmuk. Higgyétek el, ez minden hatalomra igaz. Egy pár ember halála nem számít. Lehet kijárási tilalmat elrendelni. Szigorításokat életbe léptetni. Demonstrálni, hogy íme: urai vagyunk a helyzetnek. Mi megvédünk benneteket. Mint látjátok, nem lehet egy könnyen követni a dolgokat. Erre mondta Bimbó professzor, hogy az emberi történelem mintegy az emberiség háta mögött történik. Ott zajlik. Ott keletkezik. Sokan akarnak sokféle dolgot. Ez a sok akarat mire összegződik, valami olyasmi lesz belőle, amit senki sem akart. Amennyiben, most azt hiszitek, hogy ezt a nagyszerű eszmét, a liberalizmust nem elemezgetem tovább, hát nagyon tévedtek. -.appa. 

mert,

arra gondoltam az emberek képesek arra hogy megbeszéljék egymással mi az ami nem tetszik a másikban—én még nem találkoztam ojannal aki csak cselekszik és soha nem mond semmit arról hogy miért volt ez—vagy az—ez akkor különösen érdekes számomra mikor egész jóban vagyunk—és megosztunk dolgokat egymással—de hát ez az úgymond jóban levés csak látszólagos—legalábbis sok esetben—vegyük például az esetemet—én abba a hibába estem hogy úgy gondoltam ha megszerettem valakit—és igyekszem sok mindenben a kedvében járni—hát például kerülök minden ojan megnyilvánulást amiről tudom hogy nem szereti hallani—se olvasni —mindezt csupán csak úgy tapintatból—akkor legalábbis durva kritikákat nem kaphatok cserébe—de csak mond meg nyugodtan ha nincs igazam—röviden elmondom a történetemet—akivel én leveleztem az egy művelt két diplomás nő volt—ő róla tudni kell—nem csak iskolázott de emellett egy roppant sokoldalú teremtés—hát sajnos tévedtem—no nem az előbbi megállapításokban—annak a megítélésében szerintem nem tévedtem—én azt most is fenntartom—sőt másban is tévedtem—hiszen jó darabig még azt is feltételeztem a beírásai alapján hogy engem kedvel—ugyanis senki sem kényszerítette arra hogy minden nap írjon nekem—na meg arra sem hogy úgy csináljon mintha tetszenének neki a dolgaim—de azt ne higgye csak a verseim—a posztjaim meg a bejegyzéseim tetszettek neki—minden tetszett neki—ha írtam hogy itt voltam—ott voltam—ezt meg azt—vagy amazt csináltam—ahhoz is úgy viszonyult hogy de jó—ha vettem valamit akkor is azt írta mijen jól választottam—szóval számomra teljességgel érthetetlenné vált a viselkedése—mondtam hogy még le is tiltott

mert,

annyira—de annyira szerettem a családomat—de komojan—aztán egyszer csak megpattant bennem valami—ááááá—dehogy—hisz szeretem én őket továbbra is—miért is ne szeretném őket—és mellé meg is teszek én értük mindent—de valahogy nem ugyanúgy—azt sem tudnám megmondani mi változott meg—de valami megváltozott—ez az egész már nem ugyan az—sokat töprengtem—rengeteget—arra gondoltam hogy mindannyijuk nem változhatott meg hirtelenjében—nem—nem volt ennek semmi előzménye —vagy előjele—egyik napról a másikra történt—egy reggel úgy ébredtem hogy valami zavar bennük—hirtelen nem is tudtam hogy micsoda—aztán rájöttem—ojan mérhetetlenül jó kedvűek voltak—viháncoltak—évődtek —a gyerekeim odabújtak hozzám—a férjem lopva megpaskolta a fenekem—ahogy álltam a tűzhelynél puszit lehelt a nyakamra—az jutott eszembe —mi a fene bújt ezekbe—de részt vettem ebben a játékban—rituáléban—a gyerekekhez lehajoltam—megsimogattam—megpuszilgattam őket—és a férjemnek is egy kis incselkedéssel viszonoztam a közeledését—de nem tudom miért—úgy néztünk ki—ahogy valami magasságból szemléltem magunkat—mint egy boldog család akinek kellemesen indul a reggele—és ez úgy tűnt számomra hogy megszokott—nap mint nap lejátszódó történet —de az egészben az volt a szörnyű hogy valamiért kívülállónak éreztem magam—rettenetes volt—láttam magam ahogy riadtan nézegetek és hüjén vigyorgok nehogy észrevegyenek valamit—valami borzalmas érzés volt—nem kívánom senkinek—igazából nem tudtam elhejezni magam közöttük—ösztönösen cselekedtem—tettem a dolgomat mint anya és háziasszony —valahogy kívül rekedtem a vidámságukon miközben tevőlegesen részt vettem benne—szörnyű volt—a búcsú puszik után elmentek és én sírtam            -.appa.

Mivel kicsi lányom itthon van, elmentünk múzeumozni. Kedve szottyant megnézni a Déri múzeumot. Mondom a hölgynek, hogy két nyugdíjas jegyet kérek, és két felnőttet. Szakszerűen leellenőrzi, hogy nyugdíjasok vagyunk e. Megkérdi, - nincs e tanár a felnőttek között? Vanni, éppen van, de nem tanárként dolgozik. Javasolja, hogy ad, egy családi jegyet. Köszönjük. Közben elmondja a MODEM egyik kiállítására is érvényes. Úgy gondoljuk, időnk van. Megtekintjük azt is. A személyzet egyenruhás tagja, (azért nem mondok teremőrt, mert ugyanilyen egyenruhás ember egy másik teremben, igen részletes ismertetést adott a tárlókkal kapcsolatban) így elmondja, hogy a ruhatár kötelező. Mekkora táska vihető be, valamint azt is merre vannak az illemhelyek. Ezeket valóban jó tudni. Megkezdjük sétánkat, abban az irányban, amelyet a személyzet ajánlott. Igazából az én kicsi lánykámnak, a három nagy méretű Munkácsy kép a kedvence. Nevezik ezt Krisztus-trilógiának is. Kétségtelenül van ebben a három nagyméretű képben valami megnyugtató. Leül az ember, a múzeum csöndjében, és a homályból nézegeti a képeket. Majd felállva is megnézegeti. Elhaladva előttük, sétálgatva. Visszanézve, a másik képre. Alakokat hasonlítgat össze. Elszörnyülködtem egy nagy bütykös lábfejen, és eltöprengtem azon, hogyan is festette ezt a képet. Úgy értem, hogy: ezeket a hatalmas alakokat közelről, hogyan látta át? Kellemes hangulatban átsétálunk a MODEM épületébe. Közben természetesen szóba kerül, hogy a debreceni önkormányzat „zaciba csapta” a Modemet. Jelzálogot jegyeztetett be rá. Ez a fedezet a BMV gyárhoz. A bejárattal szembeni pulthoz irányítanak. A hölgy elmondja, hogy a kiállítás a második emeleten található. Van lift, vagy felsétálhatunk a lépcsőn. Felsétáltunk. Az ajtóban két hölgy azt mondja: fáradjanak le a ruhatárba. Csúnyán nézhettünk, én legalábbis biztos, mert azt mondják. Ingyenes, és van lift is. Amilyen értetlen vagyok, csak megkérdeztem, hogy: nem lehetett volna ezt a földszinten mondani? Ott ahol a ruhatár van. Szabadkozik a hölgy, hogy majd szól a kolleganőnek. Ezt többször is elmondja. Ez, a jövőben történő változás azonban rajtunk mit sem segít. Aztán felajánlja, hogy pakoljunk le, az Ő székükre. Meg is tesszük, és nem valami jó hangulatban kezdjük nézegetni a képeket. Az első teremben, lehet a hangulatunk miatt is, de kelletlenül mászkáltunk. Ekkor látjuk, hogy a fiam egy őr társaságában jön. Mindketten magyaráznak. Hallom, hogy mondja. Nem teszem le az ajtóban a hátizsákom. Nem jövök vissza, ha már lementem. Nekünk szól. Nézzétek nyugodtan, én lenn megvárlak bennetek. Benézünk úgy messziről, és úgy döntünk, megyünk mi is. Hát, ennyit a Modemről. -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben, meg még abban a tévhitben, hogy kétféle liberalizmus létezik. Az egyik utálatos, és nem kívánatos. Ez a balliberális vonulat. A jobboldali, az viszont reálisan látja a világot, és igazán kívánatos. Ebből, ha jól meggondoljuk, láthatóvá válik, hogy igazából nem olyan eszméről beszélünk, ami letisztult, és egyértelmű. Miért mondom én ezt? Egy tág értelmezésben, azt mondják. A liberális ember, azt az elvet vallja, hogy miden ember szabadsága addig tart, amíg a másik ember szabadságát nem sérti vele. De mikor azt mondom: eddig, és ne tovább, akkor az egyik ember szabadságát korlátoztam, a másik ember miatt. Emiatt mondom én azt, hogy olyan ember, mint amit pár sorral fentebb vázoltam nincs. Most kérdezhetitek, - mire alapozom én mindezt? Minden embernek más a tűrés határa. Másképpen viszonyulnak a történésekhez, és természetesen egymáshoz is. Különbözőképpen tolerálják a dolgokat. Nem tudhatjuk mi jó a másik embernek. Mindig mondom. Ne végy másnak olyan ajándékot, aminek Te örülnél. Boncolgassuk tovább, - honnan ered a liberalizmus szó? A liberty-ből. Azt jelenti: szabadság. Tehát, a liberalizmus, szabadelvűséget is jelent. Jelentené ez, a személy szabadságát, és a törvény előtti egyenlőségét. Lenne ez az eszmerendszer, a szabadgondolatok olyan tárháza, amely célja az egyén szabadsága. A felvilágosodás korára tehetjük a kezdeteket. Alapvető elveket tagadott meg, a régi világból. Néhány ezekből (az uralkodónak Isten általi felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, kötelező államvallás). Hazánkban is voltak a klasszikus liberális eszmét valló politikusok. (Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Eötvös József, és a huszadik században Bibó István. Azt mondhatjuk ezek a személyek, a zsarnokság, és a kiváltságok ellen küzdöttek. Gondolatiságukban, tetteikben az egyének jogegyenlőségét, szabadságát, a magántulajdon tiszteletét, és a minden egyénnek járó műveltséget célozták meg. Az eszme hívei úgy vélik, az említett gondolatok kiemelték Európát a sötét középkorból. Mondhatni szintet lépett, és sikeresebbé lett ez által a civilizáció. Úgy tekintenek erre, mint polgári értékre. Úgy vélik amennyiben megszűnnek ezek az értékek, annak következményeként megszűnik maga a polgárság is. Azt gondolom beállítás, valamint értelmezés kérdése az egész. A modern politikai áramlatok, hasznukra fordítják, hogy az embereket megzavarja, a szabadságnak, szabadelvűségnek, az értelmezése. Természetesen rá is játszanak erre. Jól felépített propagandával elhitették, az emberekkel, hogy a baloldali gondolatok, egytől egyig gonoszak. Kihasználják a tudatlanságot, és a liberalizmust balos, és társadalomellenes eszmeáramlatként jelölik meg. A politika napjainkban, úgy tünteti fel magát, mintha az emberekért tevékenykednének. Szociális érzékenységet hirdetnek. Ami igazából álságos dolog. Hitelt adnak, aminek segítségével később elveszik a házat. Decemberben, kilakoltatási tilalmat rendelnek el. Aztán két-három hónap múlva, szívfájdalom nélkül, és vidáman veszik el a házat, és dobják ki lakásukból az embereket utcára. Egy dologban lehetünk bizonyosak, a politika manipulálja az embereket. Mondhatjuk a hatalom mesterségesen kelt zavarokat a fejekben. A félrevezetett embereket kiröhögik, és vidáman halásznak a zavarosban. Igazából maga a liberalizmus nagyon ellentmondásos eszme, de erre később majd visszatérek.  –appa. 

Előre kimondom Nektek, hogy olvasni jó dolog. Megmozgassa az ember fantáziáját. Szép tájleírások vannak. Tudást kőccsönöz a fejünkbe. Azér mondom, hogy kőccsönöz, mer úgyis elfelejcsük. De még azér is jó hajjátok, mer megtud az ember dógokat. Olvasom, hogy „mérnöki tervezésű porszívó”. Azt gondolom, ezzel azt sugallják, ez valami professzionális dolog. Ami alapján azt hihetnők, az összes többi porszívó véletlenül jön létre. Lássátok, tudományos dolog, oszt mégis fantáziamozgató. El is képzeltem, hogyan történik ez. Bemegy az emberke a munkahelyére Ott téblábol a szerencsétlen. Gyön a főnöke. Te meg, mér nem dógozol? Csinájj valamit. Megszégyelli erre magát erősen a dógozó, oszt csinál valamit. Hétvégén, (ércsd mán úgy, hogy péntek délután) gyön a főnök. Na muti meg, mit csináltál egész héten? Ez sikeredett, - mondja a munkás megszeppenve. De, mi ez? – kérdi a főnök. Helyezd csak áram alá, és kapcsold be. A dógozó úgy tesz. Van nagy zümmögés, a levegő sivít. Na, jól van, - dícséri meg a főnök. Készítettél egy porszívót. Mindketten nyugodtan vágnak neki a hétvégének. Most még, mer jövőre szombaton is dógozni kell. Belefér a 400 túlórába. Ezt, csak azért írtam Nektek, hogy tuggyátok mán meg, honnan van a többi porszívó. Aztán asztat meg nem is mondtam Nektek, de esztet is így olvasásilag tudom. Mán, hogy ajángassák nekem erősen, hogy venék tán magamnak okos telefontot. Most kimondom néktek, nem vagyok annyira marha. Nagyon jó áron kínájják pedig, 159 390 forint. De, eztet az összeget 21 hónap alatt kell leperkálni. E biza nagyon jó üzletnek tűnik. Egy valamire való okos telefon kibír két évet. Arról van tehát szó, hogy mire sikerült kiperkálni az árat, akkor pár hónap múltán vehetsz megint egy másik okos telefont. Remek üzlet egy új telefon, ami újabb két évig megint működik majd.  Ugye milyen jó? – ezért érdemes élni hajjátok. Szinte mindig a csúcsteknológia van a kezeitek közt. De most, valami még az eszembe jutott. A százezerről. Mikor olvasni kezdtem a cikket, a címből az ugrott be csak, hogy 480 ezer forintos táska. Lássátok be, hogy vidéki bácsikaként szinte jogosnak mondható, hogy meghőköltem. Úgy szokták írni a népek, hogy kissé, de nálam nem úgy vót biza. Nem kissé vót az, hanem nagysá. Első gondolatom az volt, hogy épeszű ember nem ad ki ennyi pénzt egy táskára. Később aztán megtudtam hátizsákról van szó, és Orbán Ráhalé. Így, már mingyá más. Ha, hátizsák. Mit is mondhatok erre? Édesanyám mondogatta: könnyen jött kisfiam, könnyen megy. Ha hiszitek, ha nem. Teljességgel megnyugodtam. Bár volt egy kis rossz szájízem. Gondojjatok mán bele. Milyenek ezek a mai gyerekik. Ott van szegény csóró apja, a vagyon bevallás szerint. Mér nem űtet támogassa?  Ehelyett flancol a hátizsákjával. -.appa. 

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy milyen remekül mennek itt a dolgok. Hogy Magyarország „jobban teljesít”. Ami igaz is. De, nem mindenben. Mert, azt látnotok kell, hogy szaporulatban nem. Testvéreim! Fogy a Magyar! Ne essetek tévedésbe, nem testtömegre fogy. Arra növekszik, hízik. Példát véve a miniszterelnök úrról. Létszámra fogy a magyar. Az ember olvasgat ezt, meg azt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az asszony nem olvasgat. Én, az uralkodó politikusi felfogással ellentétben, emberként sorolom be a nőket is. A kormány elvárja a nőktől, hogy szüljenek, hogy szaporodjon a magyar. Rákosi elvtárs idejében is volt ilyen. Emlékeztetnélek benneteket. Ratkó-korszak. De az, egy embertelen kor volt. Mindegy volt nekik, hogy ki szül, csak szüljön. Most egy jóléti, demokratikus világ van. Honnan tudom, hogy jóléti. Nagyon egyszerű. A kormány elvárása, hogy a jobb körülmények közt lévő nők szüljenek. Ezen elgondolkodtam. Akkor a lakosság öt százalékától várják el, hogy szüljön? Vagy ki számit jobb körülmények közt élőnek? – a kormány szerint. Emlegetik, az iskolázottságot is. Nem néztem meg mennyi nálunk, az iskolázott nő. Azt olvastam, hogy a magyar fiatalok harminc százaléka szerzi meg a felsőfokú végzettséget. Ez európai szinten siralmas eredmény. De! Meghirdette a kormány, hogy szakmunkások kellenek. Akkor viszont ez nem siralmas. Megfelel a kormány elvárásainak. Hiszen akkor ez éppenhogy, nagyon is jó eredmény. Akkor meg, - hajrá Magyarország! Jobb körülmények közt élő, iskolázott nők szüljetek. Ne várjátok meg, míg kijön rá a kormányrendelet. Tréfa volt. Itt, amint azt Mi, mindannyian tudjuk, nincs parancsuralmi rendelet. Ne dőljetek be, a balos libsi szövegeknek. A kormány létrehozott Nektek megfelelő számú információs felületet. Nézzétek, hallgassátok. olvassátok, és nem utolsó sorban higgyetek. Hiszen a hit hegyeket mozdít meg. Konkrétan pénzhegyeket. Amit az Uniótól hívunk le. Az a pénz mindanyiunkké. Ezt jól gondoljátok. De lássátok be, nem tudtok vele mit kezdeni. Akkor csak jobb, ha olyan emberekhez kerül, akik tudnak vele mit kezdeni. Nem kell Nektek ezzel foglalkozni. El van rendezve, annak a sorsa. Jó helyen van az. Nektek egy dolgotok van, hogy szaporodjon a magyar. Az imént azt mondtam: higgyetek. DE! (üvöltöm felétek) Ne higgyetek a ballibsi demagógoknak. Nem átallják, azt mondani, hogy a jólétben élők jól érzik magukat, és eszük ágában sincs szülni. Vannak fontosabb dolgok, mint a gyerek. Karriert kell építeni. Külföldre járni, üdülgetni. Nagy ház, nagy autó. Mutassátok hát meg Nekik, hogy nincs igazuk. Nem úgy értve, hogy nem érzitek jól magatokat. Úgy értve, hogy Ti is szültök. Vannak ismerőseitek. Barátaitok. Fogjatok össze. Hozzon magával Mindenki, még egy szülőt. Ti tanultak vagytok. Ti értitek, hogy nem a saját szüleitek kell hozni, mert az nagyszülő, lesz ha megfogadjátok az intelmeket, és szülőkké váltok.  -.appa.

mert,

bármire képes vagyok érted—érted—csak ne kelljen csinálni semmit—dolgozni—na azt főleg nem szeretnék—hogy mégis mire lennék képes—hát szűzbe tenném a kezem—hogy mi lenne neked ebben a jó—miért kellene neked ebben bárminek is jónak lennie—a lényeg hogy nekem legyen jó—de ne feszegessük ezt tovább—ahogy elnézlek—ez nálad már egy régen meghaladott állapot—úgy hogy felejtsük is el gyorsan—hogy honnan veszek ijesmit—onnan hogy egyszer már szűzbe tettem a kezem—ja—azt hogy te nem vagy szűz—na nehogy mán—makszimum úgy vagy szűz anyám mint állatövi jegy—na mégis—mit nem lehet ezen a szűzbe tevésen érteni—és egyébként manapság nincs is—jól van okoska—akkor van—csak korukat figyelembe véve megrontásnak veszik—részemről nem ajánlom senkinek—hogy hogy és mi vót a szűzbe tevéssel—mégis mi lett vóna—jólesett neki—de nem tudnál ettől elszakadni—mit vájkálsz az előéletemben—mi vagy te nyomozó—értem én hogy neked elvárásaid vannak azzal szemben akivel összekötöd az életedet—nem vagyok én sík hüje—te is ércsed hogy nem akarom összekötni veled az életem—egy időre összekőtözünk oszt majd meglátjuk—nem kell ebből ojan nagy faksznit csinálni—felesleges felhajtás meg minden—oké—hát persze hogy megismerem a szüleidet—nem úgy ismerem meg—hát sose láttam őket—vagy ha láttam is őket nem tudtam hogy a te szüleid—már mér is aggódnának miattad—hát anyádéknál laksz—vagy nem—na akkor meg látnak mindig ha nem vagy dógozni—eriggy mán magadnak te—mi a jó búbánatos radai rossebbnek mutatkoznák be—majd megismernek amikor odaköltözöm—mi—hogy te költöznél hozzám—na ne mán

mert,

igaz ami igaz—nem tudok még elszakadni sem a szeméjtől—sem attól ami ebben a bőven több mint egy éves beszélgetésben szép és jó volt—van amikor napokon át egyáltalán nem érdekel az egész—és van amikor meg nagyon is fáj hogy így fejeződött be a  történet—de nem is ez a lényeg—ahogy múlik az idő csak feldolgozom—vannak erre teknikák—érdekel a relaxálás—csak azt nem tudom hogy kell csinálni—hogy kezdjek hozzá—ojasmi elméjülésre gondolok ahogy mondja—ami segít nekem lélekben megerősödnöm—ami segít a világot elfogadnom úgy ahogy van—ha érti —ojannak amijen—vannak ijen gyakorlatok hallottam már párról—de hogy kezdjek hozzá—megint csak azt kell mondanom hogy nagyon igaza van—akkor most beszéljünk más dolgokról—igazából van miről—vannak örömteli dolgok is az életemben—nem is tudom miért térek vissza mindig ahhoz ami elszomorít—azt gondolom így van az ember lelkileg beállítva —na ne—nem hinném hogy ezzel csak én vagyok így—na jól van—akkor mondom azt ami a közeli napokban kellemes volt—nos a tegnapi napom csodálatosan sikerült—azt hiszem ha ehhez hasonló nap több lenne az életemben akkor könnyebben tudnám venni a lelki nehézségeket—ugyanis nekem nem csupán csak az hiányzik hogy emberekkel találkozzak—biza hogy nem—ojan emberekkel szeretek időt eltölteni akikkel van is kedvem találkozni—ez nekem nem mindegy—vannak azért páran jelentkezők a fészbukon—de én már ott nem ismerkedek senkivel—legalábbis ezt érzem kábé egy éve—mondtam is páromnak—mijen kár hogy ezek az ismerősök nem közelebb laknak—jó lenne párszor programot csinálni velük—hát feltéve ha nekik is lenne hozzá kedvük— meg se néztem még a képeket—a telefonom rögtön töltőre tettem—utána meg már nem foglalkoztam vele              -.appa.

Képzeld el, nekiugrottam, hogy pif-paf írok Neked, és mit tesz Isten, vagy a szolgáltató. Reggel nem lehetett levelet küldeni a Citromailen. Tudom írtad, hogy cseréljem le, mert vacak. Valóban vannak vele gondok. De tudod, egy időben használtam a gmailt. Mikor aztán az is szívatott, visszaálltam erre. Ez ilyen szombat reggeli meglepetés volt. Remélem, soha vissza nem térő. Na, Gizi. Látod, hogy van ismerősöd, csak elfelejtetted. :) Valóban néha jó, régi ismerősökkel, osztálytársakkal találkozni, beszélgetni. Kikapcsolja az embert a mindennapokból. Bizonyára jól áll, a hölgy a dolgaidhoz. Meg egyáltalán a dolgokhoz, és azért tudtok jól kijönni egymással. Ilyen ember is van, amit írsz, hogy feladja Pestet. Az elvitathatatlan, hogy az emberek többsége vidéken él. Sokan élnek az agglomerációban is. Igaz. Több embert ismerek, aki Pest nélkül nem tudja elképzelni az életét, pedig falusi gyerekként látta meg a napvilágot. Biztosan rossz megszokni, hiszen nincs annyi minden, mint Pesten. Én ezt belátom. Meg drágaság is van vidéken. Itt is vannak persze akciók. De azt tudni kell, hogy ezek az akciók, nem olyan mértékűek, mint Pesten. Meg nem is olyan gyakoriak, hisz itt nincs annyi bolt. Nincs akkora konkurencia. Jól teszed, ha megfogadod a tanácsomat. A relaxálást tanuld meg. Jó dolog, és meglátod nem is olyan bonyolult. Aztán meg, utána is tudsz olvasni a neten. Leírják, hogyan végezd. Szerintem, gyakorlat is van fenn. Párszor arról csinálod, utána meg belejössz, mint kismacska a relaxációba. A macskák naphosszat relaxálnak. Meg is állapíthatjuk, nem egy izgága állatok. No, reggeli után visszatértem, előszedem és megírom a levelem. Krumpli előkészítve a hámozáshoz. Az a következő lépés. Lehet, el kellene ugranom a piacra is, de betyár nagy köd van. Csöpög az eső, vagy a köd olyan sűrű. Na, ez majd eldől, de most visszatérek mondandómhoz. A mindennapokból való kikapcsolódásról jut eszembe. Ismerőseimnél a tévé a lazító eszköz. (nem lázító, bár engem sokszor idegesített) Az egyik házaspár, sportot néz. Főleg kézilabdát. A másik hölgy, egy török sorozatot. Ez a sorozat a nőknek bejön. Legalábbis, ahogy voltam a nyugdíjas találkozón, ott is ezt beszélték meg a hölgyek. Kinek török, kinek mexikói sorozat a kedvence. Nahát, ez nekem nem megy, mert évek óta visszamondtam a tévét. A másik női szórakozás az írás. Gizi, minden nap ír naplójába egy lapot, de legalább felet. Ritka, hogy kihagyja. Arról irkál, hogy mik történtek a nap folyamán. Irén asszony, olvasó naplót ír. Ezt azért írom, hogy ez is módja az időtöltésnek, az unaloműzésnek. Amondó vagyok írj, és a téli napokon is lesz mit csinálnod. Te, mint fantáziával megáldott asszonka, nem vagy arra szorulva, hogy olvasó naplót írj, vagy a napi történésekről írj. Bár, az utóbbi nem is rossz, csak körítened kell. Beleszőni régi történeteket. Meglátod, elszalad vele a tél. Felvetett kérdésedre, hogy: miért írok egyből? - a következőt tudom írni. Azért írok egyből, mert attól tartok, hogy elfelejtek válaszolni. Megnyitom, mert kíváncsi vagyok. Utána meg jól elfelejtem. Tehát attól ne félj, hogy megsértődöm, ha nem írsz. Ha, egy hét múlva, vagy egy hónap múlva írsz, én akkor sem csinálok belőle problémát. Amikor úgy érzed, hogy na: most kiirkáltam a kínjaimat egy időre, akkor ne írj. Ilyen egyszerű ez. Szóval ne aggódj. Érdekes, hogy a lefetyelés kifejezést a sok beszédre alkalmaztad. Nálunk borsodban a lefetyelés az, a cselekvés, amikor a macska, a kutya, a nyelvével folyadékot vesz magához. Vagyis iszik. Ez zárszónak jó is. Hogy én is használjam a szót, (szerintem helytelenül) nem lefetyelek tovább.  –.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy mily nemes, és nagyszerű dolog volt az, amikor a gróf úr felajánlotta egy évi jövedelmét, és megalapította a Tudományos Akadémia elődjét. Ez 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen történt. Azt mondta Széchenyi István gróf „jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá” (birtokainak egyévi jövedelmét), 60 ezer forintot a Magyar Tudós Társaság (1840-ben lett akadémia a neve) megalapítására. Hát nagyon tévedtek. Egyáltalán nem volt az nemes cselekedet. Ha, a gróf úr megtudja, hogy mi volt tegnap, az úrnak 2018. évében, Szent Miklós napján, akkor bizonyára megőrül.  Most látom, hallom, lelki szemeimmel, és lelki füleimmel, ahogy a tudálékosok mondják: de hiszen megőrült. Igazatok van. Megőrült, de nem emiatt. Nem is tudjátok elképzelni, - mit művelt? A magát tudományosként meghatározó akadémia. Kíváncsiak vagytok ugye? Tegnap volt az Akadémia ülése. E, még hagyján, mert vót mán ilyen máskor is. Óh, borzalom atyja, hagyj el minket. (tudom Aranynál irgalom atyja van, de erre a cselekedetre, nincs irgalom!) Képzejjétek mán el. A Tudományos Akadémia ülésének napirendjébe, olyan pontok kerültek, amik méltatlanok az Akadémiához. Tévedtek. Nem szexfilmeket vetítettek, mint az MTK stadionban. Az ott, amúgy is helyén való, hiszen mindkettő testmozgás. Nem csigázlak tovább benneteket. Pénzügyi kérdéseket tettek bele a napirendbe, ezek a megátalkodottak, - hát nem borzasztó? Így aztán a miniszter úr nem is vett részt az ülésen. Nem fog tán, piszkos anyagi ügyekkel foglalkozni. Tudjuk ugye? – a miniszterelnök úr is mondta, hogy a tudomány, a kutatás fontos. Meg roppant büszke is, hogy mennyi tudóst adtunk a világnak. Mostantól majd már nem adunk annyit, és kész. Ezt én mondom. Boldoguljon a világ, ahogy tud. Miért is foglalkoztatja az akadémikusokat a pénz? Mert, az Akadémiának nincs, -’19-re érvényes költség vetése. Annyit tudnak, hogy januárban kifizetik a decemberi béreket. Megvédem a minisztert, mielőtt cselekedetét elítélnétek. Minek ment vóna oda? Neki, az a dolga, hogy ellehetetlenítse a tudományos életet. Annyira legalább, mint az, az oktatás területén sikeresen zajlik. Semmi szükség ebben az országban, holmi okoskodó emberekre. Semmi szükség olyanokra, akik gondolkodnak. Azok nem hiszik el, hogy milyen jól állunk. Azok mindenben a hibát keresik. Nem átallanak például, és kötekednek a rabszolga törvénnyel. Mi bajuk a hatnapos munkahéttel? De nézzük, milyen ostobaságot követett el Széchenyi? Mit kellett volna tennie a grófnak? Kapisgáljátok már, hol hibázott a gróf? Bizony, bizony. Természetesen futball akadémiát kellett volna alapítania. Nem tudományosat.  Akkor biza, messze megelőztük volna a korunkat, közel negyed évszázaddal. Angliában 1848-ban különítik el a focit a rögbitől. Érzékelitek, hogy miről maradtunk le. Így csak, 1879-től beszélhetünk magyar futballról. Arról nem beszélve, hogy szövetségünk csak 1901-ben lett. Van mit behoznunk, de szerencsére a nemes utódok, öntik a pénzt a futballba.  Na, jó. Ők nem a sajátjukat. Ha, jól megnézzük akkor ők, nem jószágaik egy évi jövedelmét ajánlják fel, mint a gróf úr. Ők, az adót nem fizetik be. Az adót amiből, lehetne finanszírozni, a tudományt, a kultúrát (beleértve a művészeteket), és az egészségügyet. Hülyén jönne ki egyébként, ha a központi költségvetés pénzelné a focit. Így más. Megy hát a pénz a fociba, és a jámbor magyar marha ezzel egyet is ért. Meg is érdemlik, - mondják a népek. A fiúk hírünk viszik a nagyvilágba. Dicső nemzet vagyunk. A mán biztos, mondom én. És igazságos is, hogy egy futballista 30 millió forintot keres egy hónapban. Egy tudományos területen dolgozó, ennek egy tizedét keresi. Na, nem egy hónapban.  Ne essünk már túlzásokba. Egy évben. Ez így helyes is. Gondoljátok már meg. Milyen nehéz futballozni. Példának itt a miniszterelnökünk. Ő megtapasztalta. Próbálkozott vele, de nem ment. Volt csapata persze. Mint, ahogy a kölyökcsapatokba bekerülnek gyerekek. Veszek két garnitúra mezt, de kezdő (értsd minden meccsen játszik) a gyerek.  Tényleg kezdő a gyerek. Be sem férne a csapatba, de muszáj. Orbán, mint jó nevű politikus, több garnitúra mezt vitt. Azt megtapasztalta, a foci lehetetlen küldetés. Olyan ördöngösség, hogy akik azt művelik, azok bármennyi pénzt megérdemelnek. Akinek van füle az hallja. Akinek van szeme, az látja. Legalábbis előbb, utóbb. Remélem.  -.appa.