Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a liberalizmus óriási lehetőségeket nyújt arra, hogy különböző országok, - divatja van, akkor mondjuk - nemzetek kölcsönösen együttműködhessenek, a felek megelégedésére. Beletartozna ebbe egymás kultúráinak elfogadása, és talán még elismerése is. Mondom, hogy talán, hiszen minden nép a legősibb származásúnak tartja magát, és a legmagasabb erkölcsi beállítottsággal rendelkezik. (mert ugye, Mi is egyből ott az özönvíz után, ami tényleg ölég régen vót). Ebből következik, hogy mindenki, kicsit, vagy nagyon lebecsüli a többieket. Teszi ezt burkoltan, vagy teljesen nyíltan, mint ahogy mi tesszük ezt a cigány kultúrával. Mondván: cigány kultúra nincs. Ne feledjük a szabad vallásgyakorlást sem. Ne legyen államvallás. Vallási kérdésekbe az állam ne szóljon bele. Ezt fogalmazzák meg úgy, hogy az állam, és az egyház szétválasztása. Vessünk ezekre pár pillantást. Hazánkban a római katolikus vallás az uralkodó, mondhatni államvallás. Olykor kérkedünk keresztény értékrenddel, de cselekedetekben az állam, az említett egyházat preferálja. Mondhatjuk, ez természetes. István, Máriának ajánlotta az országot. Persze. Állami ünnepségeken emlegetjük is ezeket. Akkor állami vezetőink, nagyon tudják, mit mondott István. Természetesen a beszédírók tudják ezeket a lózungokat, és élnek az alkalmazásával. A politikusok meg, örömest felolvassák, mert igazán hangzatos. Megismétlem tehát, hazánkban van államvallás. Emlékeztetnélek benneteket, mikor az egyházak által működtetett telefonos adomány vonalakat, valamelyik katolikusok által irányított szolgálat vonalára irányították. Erre is mondhatjuk, hogy természetes, hiszen a kormányban benne van a katolikusegyház. Ezen nem kell felháborodni. Az egyház mindig is dörgölődzött a hatalomhoz. Kivétel, amikor az egyházi birtokokat elvették. A régi világból való egyházi személyek kihalása után azonban, a fiatalabb generáció, azért megkezdte a helyezkedést. Mára remekül beépültek a hatalomba. Erre igazán nem lehet panaszunk. Most azt ne feszegessük, hogy kormányunk politikusai, - életvitelükben miért nem képviselik a keresztény normákat? (ahogy Ők mondják értékrendet). A fentiekből következik, hogy az állam nagyon is beavatkozik a vallási ügyekbe. Ennek persze, az egyházak örülnek, (na jó, nem mind) hiszen pénzt kapnak az államtól. Nem csak ennyi a beavatkozás! Gondoljatok vissza arra, mikor törvényileg lett szabályozva, melyik csoportosulás számít egyháznak. (nesze neked szabad vallásgyakorlás).  Most lehet, meg fogtok lepődni. Erre a beavatkozásra szükség is volt. Nem biztos, hogy pont így kellett megoldani, de kétség nem fér ahhoz, hogy szükség volt rá. Azt kell mondanom, agyba-főbe alakultak az egyházak. Részint az egyházi vezetők fizetésének kedvezményes adózása miatt. Másrészt, hogy lehetett támogatni az egyházat. Harmadrészt az egyház is támogathatta a rászoruló híveit. Ezt, az ideteszem a pénzt, onnan meg kapok pénzt játszották alapítványokon keresztül is. Ezekhez a csatornákhoz megfelelő mennyiségű pénzzel rendelkező emberek fértek hozzá. Nos, ezekre nem kívánok bővebben kitérni, bár mondhatjuk, ez is a liberalizmus része. Tágabb értelemben, mindent odasorolhatunk, hiszen összefügg az emberek szabad cselekvésével. Nekem kétségeim vannak. Mikor adót kerülnek el, akkor nyílván mások anyagilag károsodnak. Ne feledjük. Előnyt, csak valakinek a hátrányára lehet elérni. Lehet itt szó, a másik nagy államvallásunkról is. A fociról. A focisták fizetése évi 250 millióig kedvezményes adózású. Fogjuk föl úgy, hogy áldozatot hoztunk, a vallás oltárán. De, meg lesz ennek a hozadéka, bár az ember nem emiatt cselekszi a jót. A mennyekben csupa jó, és a Mi győzelmünkkel végződő mérkőzést láthatunk majd. -.appa.