Mivel kicsi lányom itthon van, elmentünk múzeumozni. Kedve szottyant megnézni a Déri múzeumot. Mondom a hölgynek, hogy két nyugdíjas jegyet kérek, és két felnőttet. Szakszerűen leellenőrzi, hogy nyugdíjasok vagyunk e. Megkérdi, - nincs e tanár a felnőttek között? Vanni, éppen van, de nem tanárként dolgozik. Javasolja, hogy ad, egy családi jegyet. Köszönjük. Közben elmondja a MODEM egyik kiállítására is érvényes. Úgy gondoljuk, időnk van. Megtekintjük azt is. A személyzet egyenruhás tagja, (azért nem mondok teremőrt, mert ugyanilyen egyenruhás ember egy másik teremben, igen részletes ismertetést adott a tárlókkal kapcsolatban) így elmondja, hogy a ruhatár kötelező. Mekkora táska vihető be, valamint azt is merre vannak az illemhelyek. Ezeket valóban jó tudni. Megkezdjük sétánkat, abban az irányban, amelyet a személyzet ajánlott. Igazából az én kicsi lánykámnak, a három nagy méretű Munkácsy kép a kedvence. Nevezik ezt Krisztus-trilógiának is. Kétségtelenül van ebben a három nagyméretű képben valami megnyugtató. Leül az ember, a múzeum csöndjében, és a homályból nézegeti a képeket. Majd felállva is megnézegeti. Elhaladva előttük, sétálgatva. Visszanézve, a másik képre. Alakokat hasonlítgat össze. Elszörnyülködtem egy nagy bütykös lábfejen, és eltöprengtem azon, hogyan is festette ezt a képet. Úgy értem, hogy: ezeket a hatalmas alakokat közelről, hogyan látta át? Kellemes hangulatban átsétálunk a MODEM épületébe. Közben természetesen szóba kerül, hogy a debreceni önkormányzat „zaciba csapta” a Modemet. Jelzálogot jegyeztetett be rá. Ez a fedezet a BMV gyárhoz. A bejárattal szembeni pulthoz irányítanak. A hölgy elmondja, hogy a kiállítás a második emeleten található. Van lift, vagy felsétálhatunk a lépcsőn. Felsétáltunk. Az ajtóban két hölgy azt mondja: fáradjanak le a ruhatárba. Csúnyán nézhettünk, én legalábbis biztos, mert azt mondják. Ingyenes, és van lift is. Amilyen értetlen vagyok, csak megkérdeztem, hogy: nem lehetett volna ezt a földszinten mondani? Ott ahol a ruhatár van. Szabadkozik a hölgy, hogy majd szól a kolleganőnek. Ezt többször is elmondja. Ez, a jövőben történő változás azonban rajtunk mit sem segít. Aztán felajánlja, hogy pakoljunk le, az Ő székükre. Meg is tesszük, és nem valami jó hangulatban kezdjük nézegetni a képeket. Az első teremben, lehet a hangulatunk miatt is, de kelletlenül mászkáltunk. Ekkor látjuk, hogy a fiam egy őr társaságában jön. Mindketten magyaráznak. Hallom, hogy mondja. Nem teszem le az ajtóban a hátizsákom. Nem jövök vissza, ha már lementem. Nekünk szól. Nézzétek nyugodtan, én lenn megvárlak bennetek. Benézünk úgy messziről, és úgy döntünk, megyünk mi is. Hát, ennyit a Modemről. -.appa.