Tényleg csuda egy idő van. Jól szórakoztam az utóbbi időben. Számítógépen néztem vicces jeleneteket. Kétségtelenül szórakoztató. Csak rengeteg idődet veszi el. Aztán olvasgattam is. Amivel meg az a bajom, hogy egy időben olvasok 3-4 könyvet. Erről le kellene szoknom, de gyakran vagyok úgy vele, hogy egyszerűen nincs kedvem, ahhoz a könyvhöz, amit mondjuk tegnap olvastam. Na, mit szólsz, ehhez a nyugdíj mizériához? Hallottad, hogy a nyugdíjak számlára érkezésével gondok voltak. Látni nem láthattad, mert az állami tévé nem szólt róla. Úgy voltak vele, majd rendbe jönnek a dolgok. Ugyanis voltak ennél fontosabb hírek. Minek vennék el a műsoridőt ilyesmi miatt? Arról aztán szó sincs, hogy a tavalyi infláció, nagyobb volt, mint a nyugdíjemelés. Azt mondják ez nem baj, talán jövő ősszel megadják. Mivel a kormány rendes a nyugdíjasokhoz, visszamenőleg. (Nehogy félreértsd. Nem visszamenőleg rendesek, hanem visszamenőleg adják meg). Azt gondolom, az idei infláció is nagyobb lesz, mint a most adott 2,7 %. Amilyen rendesek, majd megadják azt is. És, van egy jó hírem. Az sem baj, ha meghal valaki. A családnak lehet, hogy baj, de a kormánynak nem baj. Nem, azt mondják, hogy örülnek neki, de bajnak nem baj.  Hanem a jó hír ezzel kapcsolatban. Itt megint megtapasztalhatod, hogy mennyire törődik a nyugdíjasokkal a kormány. Az a szabály, hogy ha valaki november elseje előtt meghal, akkor a hozzátartozók megkapják majd a nyugdíjkorrekciót. Írnak szépen egy kérvényt, és akkor megkapják. Most mond meg Gizike. Ezekre mondják, hogy süljön ki a szemük, meg hogy rohadnának meg. Hát én egyszerűen nem értem az embereket. Ezeknek semmi se jó. Látod panaszkodtam az olvasási szokásom miatt. A napokban olvasgattam karácsonyi verseket. Karácsony. Hát hallod máskor, valahogy mást jelentett. Bár azt gondolom, kár ezen töprengeni. Nem tudom mitől alakult ez ki nálam? Lehet, azóta több bűnöm van? - és csak meg kell bánnom. Helyre állna tőle a lelki egyensúlyom. Azt gondolom, ez nem ilyen egyszerű. Meg, tudod olvassa az ember az ünnepvárós verseket. A mindenféle cikkeket, a jótéteményekről. Lehet perverz dolog, de nekem az jutott eszembe, hogy az ünnepek körül milyen képmutató is az emberiség. Cipős dobozokba ajándékokat gyűjtögetnek. Nem kötik ki a villanyt, meg a gázt. Nem lakoltatnak ki senkit. Hát, ja. Hagy nőjön az adósság. Tavasszal biztosabban vehetik el mindenét. Persze a kormány egész évben törődik az emberekkel. Eddig egész évben azt harsogja a kormány új rádiója (igaz, még csak január közepe van) a Retró. „Ötszázezer gyermek kap ingyen tankönyvet, meg ingyen ebédet. Nagy segítség ez a családoknak”. Ez pozitív cselekedetnek van beállítva, holott ennyi szegény ember szégyen az országra nézve. Tudod, mit gondolok erről? – Gizi. Meg kellene mondani Nekik: hát, ha idetaszítottátok Őket, akkor ez a minimum, hogy ennyit megtesztek. Csak hát, ezt a pénzt is a Mi zsebünkből húzzák ki. Nem, azt mondom, hogy ne segítsék Őket, de ne a Mi kárunkra. Minek költenek el sok százmilliárdot, stadionokra, meg a nem létező dicsőséges magyar futballfejlesztésére. Nem tűnt fel eddig senkinek, hogy semmi haszna? Hogy, az egy őrült álom. Egy őrült álma. Hogy ez a futball, ettől nem fog felemelkedni?  Látod, hogy elkanyarodtam, a békés karácsonytól? Megint humoros történeteket kellene néznem. -.appa.

Szeretett testvérem, ki vagy a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy 0. (kénytelen voltam arab számot írni, a rómaiak nem ismerték a nullát) Viktor államosít. Felhívnám a figyelmed arra, hogy nem jól gondolod. Nem államosítás történik. Ami, most van az, nagymértékű központosítás. Ez zajlik most. Nem minden cél nélkül. Ugyanis, ha a helyhatósági választásokon nem sikerül minden önkormányzati helyet megszerezni, akkor sincs baj. Lesz egy elvileg állami szervezet, ami a közbeszerzések nyerteseivel elrendezi az anyagiakat. Így aztán a nyertesek, nem az illetékes önkormányzat, arra hivatott személyének csorgatnak vissza, hanem annak a szervezetnek, amelyik kifizeti Őket. Ez tökéletes konstrukció. Ez nem korrupció. Magad is hallhattad, - hisz hatalmas kegyet gyakorolt vezérünk, és személyesen ereszkedett le az újságírókhoz - hogy maga 0. Viktor is elítéli a korrupciót. Igaz, ezen Ő maga is mosolygott kicsit. Tévedsz. Nem azon, hogy mit mondott. Azon, hogy lehet ilyet kérdezni. Még valami zéró toleranciát is emlegetett. Másrészt azt is hallhattad, hogy arra nem tud mit mondani, - ki, hogy gazdagszik? Az üzlet, Ő meg politikus. Arra szerinted, honnan tudna felelni, hogy – mégis, miért ezek a haverok, rokonok nyerik az üzleteket? Azt se feledd. Azt is mondta, az hogy repülőn fuvarozgatják ide-oda nem jelent semmit. A nagyvállalkozók tudják, Őrá nem lehet nyomást gyakorolni. Úgyhogy, ha kedved szottyanna elrepülni valahová, csak szólj valamelyiknek. Biztosan szívesen elvisznek Téged is, ha arra van dóguk. Rendesek azok, becsületes magyar polgárok. Aztán abban sincs igazad, hogy bezzeg Ő gyakorol nyomást a pártokra. Nem erről van szó. Egy demokráciában megvannak a játékszabályok, amit be kell tartani. Az ÁSZ igazságosan megvizsgálja. Amelyik párt nem tartja be, az előírásokat, attól jogosan vonják meg a támogatást.  Legyen az Momentum, a Párbeszéd, vagy akár a Jobbik. Ebből is láthatod, hogy itt rend van. Orbán maga alkotja a magyar nemzetet. Úgy értve, hogy Ő határozza meg. Ő egyenlő a magyar jelenkor történelmével, meghatározza azt. Azt tudjuk, hogy mennyire puritán. Mondják. Erre, mondhatod most. No hiszen, Orbán, meg az Ő puritánsága. Emlékszel, pár hónappal, Orbán várba költözése előtt Kádár puritánságának lejáratása történt a neten, a megfelelő író ember segítségével. Abból megtudhattuk. Kádár bútora a párt raktárából volt. Most kiderült, - Orbán mentegetése közben, hogy nem is olyan drága az irodája – a szőnyegek múzeumból valók. És képzeld el. Szegény elpanaszolta, médiaellenszélben kell dolgoznia, és a reggeli sajtószemlékben nagyon sok kormánykritikus hang van, és szerinte többségben vannak az ilyen hangok. Mondhatná Neki valaki. Nem jut eszedbe szép öcsém, hogy ha kritikát kapsz, abban lehet valami. Azt is mondta, ez nem esik jól Neki. Hát kit érdekel? Mennyi dógot csinálsz Te? - ami nekünk nem esik jól. Oszt szarod le. Részemről én is leszarom, - hogy Neked mi nem esik jól! De, ezzel nem vagyunk kvittek, még mindig Te jöttél ki jobban a buliból. Gizike! Gondolódzkodj el ezen, és keresztényi módon bocsáss meg az ellened vétkezőknek. -.appa. 

Szóval ott tartottunk, hogy a hevenyészetten összeálló férfikórus, kánonban, - amiről elmondhatjuk eléggé szétcsúszott a hangzás, - közölte Gizikével, hogy: várjuk a jogszabályi hátteret. Tényleg így is festett a dolog, hiszen úgy meghőköltek attól, hogy Gizike a gondolataikba lát, hogy a szemébe se mertek nézni. Ebből kifolyólag aztán, rendelni sem mertek. Gizella mosolyogva nézett egyik fiúkáról a másikra. Barátságos tekintetét mégis elkerülték. Zélali a világító testet bámulta, és megállapította, hogy boszorkány ez a nő. Közben azon cidrizett, hogy Gizike ki ne szúrja, mire is gondolt. Eddig ért gondolatban, mikor kellemesen csilingelő hangon, mint az angyalok kórusának vezető szólama eltrillázta Gizella: Lajoska. Legalábbis Zéllali meg volt győződve, hogy ez Neki szól. Azonnal azt mondta, hát ez nem igaz. Mire is Gizella, aki egyben Mária Lujza is azt mondta, - mi nem igaz Lalikám. Nem tiszta a lelki ismereted? Lali, még mindig a világító testet nézve, azt mondta: de, tiszta. Tisztább, mint ez a búra. Úúgy? Vonta fel a szemöldökét Gizike? Szóval az én búrám koszos? Zetoros, már akkor tudta, hogy ezt nem lett volna szabad mondania, amikor kimondta. Kétségbeesetten kiáltotta: de nem is! Nem a Te búrád. A lámpájé. Lalika. A lámpa is az enyém. De Gizike. Éppen hogy, a búra tiszta. És, az én lelkiismeretem annál is tisztább. Gizike elnevette magát. Jól van Lalika. Szépen kivágtad magad. De, tudd! Tisztában vagyok azzal, hogy nem erről van szó. Zélali megadta magát: tudom én, Gizike. Na, jól van Lalika, - ne firtassuk tovább. Pedig valamit sumákolsz. Valamit titkolsz. Ugye tudod? - nem egyedül vagy Lajoska, Lajoska. Háát, persze, - mondta. Olyan zavarba jött, hogy belepirult. Megfogadta, hogy soha többé nem bocsátkozik ilyen jellegű beszélgetésbe. Persze, hogy többen vannak itt Lajosok, - töprengett Zélali. Miért vettem én magamra, ezt a megszólítást? Mégsem tiszta a lelkiismeretem, - állapította meg magában. De, az ember tehetetlen a boszorkánnyal szemben. Ezeket olyan halkan csendesen gondolta végig, hogy gondolata még véletlenül se juthasson Gizella Mária Lujza agyának hatósugarába. Ekkor megint felhangzott. Lajoskaa. Ettől, Zélali összerezzent, és azt mondta nem is arra gondoltam. Kár, - mondta a női hang, pedig azt hittem indulsz, és elkísérsz ebben a cudar időben. Zetoros ekkor ismerte fel, hogy a hang Beához tartozik, és nem Gizellához. Azonnal módosított Lajos. Ne haragudj Beácska, de éppen az indulásról gondolkodtam. Nem megy. Bea ebbe belepirult. Ilyen visszautasítást még nem élt meg. Gizella rákérdett, - hogy érted ezt Lajoska bogárka? Egy hölgy megkér, - és Te nem kíséred haza. Lajos látta, hogy nagyon nagy a baj, ezért úgy döntött, hazai pályára menekül. Hát ez az, hogy én se értem. Nem akar indulni a zetorom, oszt azért vagyok ilyen ideges, meg szétszórt. Szó sincs arról, hogy nem kísérek haza valakit. Tudhatod, akinek szüksége van rám, én mindig segítek. Csak most. Gondomtól függetlenül, természetesen most is. Mond ábrándos lelkületű, műszaki zseni, - tettél adalékot a gázolajba? Nagy mínuszok voltak. Úristen. Megyek is. Mennyire igazad van. Gyere Beácska, bár várhatok is. Mindketten fordultak, de… Egyelőre ne menjetek. Ettől Lajos megijedt, de aztán megnyugodott attól, amit hallott. Gizella azt mondta. Most mondom meg a jogszabályi helyet.  Erre voltatok annyira kíváncsiak. A 2003. évi CXXV. törvény. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról. Ettől valahogy mindenki megnyugodott kissé. Bea megköszönte, és Lajosra nézve azt mondta. Ha gondolod, mehetünk. Lajos megörült, hogy itt hagyhatja a kocsmát, mert már rettegett Lujzillától. Lehet, hogy nem jók az idegeim, gondolta. Hangosan azt mondta. Menjünk Beácska. További jó szórakozást mindenkinek. Gizella mosolyogva mondta. Aztán vigyázni. Bea zavarodottan mondta: nade Gizike. Mire gondolsz? Arra, hogy jeges az út. Nem takarítja mindenki. Mert Te, mire? – és huncutul nevetett. A maradók arcán is a derű jelei mutatkoztak. Lajos arra gondolt. Pont most megyek el, amikor felengedett a hangulat. Na, nem baj. Beuci ennyit megér.  -.appa.

Tudod, Gizikém engem nem nagyon érint meg, a szilveszteri mulattság. Sose is, voltam odaérte. Évhatár átlépés, azt mondják. Na és aztán? Mi van akkor? Igazából, mindig azt tesszük. Azt kell, hogy mondjam, életünk során mindig határokat lépünk át. Hol vidáman, hol szomorúan. Aztán csak később derül ki, hogy - mi is következik? Mi is van a határ túloldalán? Gondolj csak bele. Nagy vidámság, boldogság, esküvő. Aztán kiderül, hogy hiba volt. Bárhogy is akarod, már nem tudsz odakerülni, ahonnan elindultál. Térben, és időben elkeveredtél onnan. Most ne menjünk abba bele, hogy nincs értelme térről beszélni. A végtelennek olyan kisrészét – mondjam nagyképűen – uraljuk, hogy az gyakorlatilag nulla. Ugyancsak ebből az okból, értelmetlen időről beszélni. Az idő annyiból érdekes, hogy tudd, - mikor menj dógozni. Meg tudjad, hogy mennyit túlórázhatsz. Jut eszembe. Tegnap személyesen Orbán Viktor hazudgált az újságíróknak. Nagy megtiszteltetés ez. Mármint az újságíróknak. Biztos hallottál róla, hogy nem vehetett rajta részt minden újságíró. De még, hallod! Nemcsak úgy tájékoztatott, a vakvilágba. Lehetett kérdéseket feltenni. És nem úgy csinált, mint a hülye gyerek, mintha meg sem hallotta volna. Bizony nem. Megmondta, hogy miért nem válaszol. Ő szerinte, Neki semmi köze nincs a környezetében lévők hirtelen meggazdagodásához. Ezért az erről szóló kérdésekre nem válaszolt. Ennyire nézi hülyének az alattvalókat. Azt is mondta: úgy érzi, az ellenzéki sajtó túlsúlya miatt folyamatos ellenszélben kell dolgoznia. Ez egy kényszerképzet lehet nála. Kezeltetni kéne. (Bár tudod, hogy én nem hiszek a pszichológiában, bár sok mindent bele lehet az emberekbe beszélni). Szinte minden sajtót felvásároltatott már, azokkal, akik nem Neki köszönhetően gazdagodtak meg. Barátja Lőrinc, megint földet vett. Ezzel már 36 ezer hektár szántóterülete van. Így több lett Neki, mint Csányi Sándornak. Tudod, Viktorunknak van még, az üldözési mániája a civil szervezetektől, Sorostól, meg a migránsoktól. Úgy csinál, mintha valaki komolyan ide akarna jönni. Mármint azokon kívül akiket, a kormány segítségével hoznak, menekítenek, csempésznek be az országba. Na, ezt nem teljesen értem, de valami olyasmi van, hogy megadóztatják, a segítő civilszervezetek kapott pénzét, ha külföldről jön. A múltkor azt fejtette ki: az átláthatóság jegyében tudni akarják, kik ezek az emberek, és honnan jön a pénz. Azt nem látja be, hogy a megnyomorított népe, meg arra kíváncsi, - kik azok akik kapják? - és hová lesz a pénz? A múltkor, azt írja valami kormány közeli felület. A tüntetések hatására romlott a forint. Hát december elején rosszabb volt, mint a cikk megjelenésekor. Amúgy meg, amikor hatalomra kerültek egy euró 262 forint volt. Miközben éjt nappallá téve, erősítették Magyarországot, hogy jobban teljesítsen, a forint 328-ra erősödött, az euróhoz képest.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a hitben, hogy Mi, aztán, döfi. A címben szereplő mondatot hallom állandóan, a kormány új rádiójában, a Retró rádióban.  Mikor ez a rádió megjelent, olyanokat mondott, hogy mondtam is Nekik a konyhában. Ott szoktam velük beszélgetni. Ha így folytatjátok, nem sokáig lesztek Magyarország legújabb rádiója. Átveszitek, a leggyorsabban megszűnt rádió címet. No, ez a veszély, már nem fenyegeti Őket. Nem tudom kormányunk, miért az idézett, - elcsépelt szlogent szedte elő? Ű dóguk. Hallom, hogy 2010 óta megduplázódott a minimálbér. Ez igazán örvendetes, meg dicséretes dolog. Azt kellene megtudni, hogy vajh, mire is elég az. Olvasom egy cikkben, amely a KSH adataira hivatkozik, hogy az elmúlt 16 évben a közép-magyarországi térség 135 ezer lakossal gyarapodott, miközben Észak-Magyarországról 58,5 ezren, az Észak-Alföldről pedig 64 ezren költöztek el. Most nehogy azt higgyétek, azért költöznek el, mert nincs munka. Van, hiszen megígérték Viktorunkék, (úgy értem, hogy Ű, meg a kis barátai, de vannak azóta nagy barátai is) hogy munkahelyet teremtenek. Oszt teremtettek. Akkor miért költöznek el? – kérdik az izgágulók. Mondom én azt is, legyetek mán egy picinyke türelemmel. Egészségügyi okai vannak. Részint, hogy azt mondta Kásler Miki, hogy eddig 500 milliárd forintot fordítottak a vidéki egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére. Második lépésként, pedig 700 milliárd forint megy Budapest és környékének fejlesztésére. Erre mondhatjuk, hogy na, végre. Ez vót az egyik ok Mondom a másikat is. Az is egészségügyi. Egy cikk, az Eurostat adataira hivatkozva arról ír, hogy az egész Európai Unióban messze az észak-magyarországi régióban halnak meg a legtöbben krónikus betegségekben. A lista második helyére Litvánia, a harmadikra egy romániai régió, a negyedikre Lettország került, az ötödik helyen pedig egy újabb magyar régió, az Észak-Alföld szerepel. Tovább is van, mondjam még? Legalábbis gyerekkoromban így volt a mondóka. Mire is, azt kellett mondani: mondjad bizony, mondjad még. Hát akkor, mondom. Észak-Magyarországon 100 ezer főre, 1169 haláleset jut, az Észak-Alföldön pedig 1064, melyet krónikus betegség okoz. Az EU átlag: 549 haláleset 100 ezer lakosra. A cikk hivatkozik egy 2017-es tanulmányra. Abból az derül ki, hogy a Magyarországon élő emberek átlagosan 8-10 évvel előbb betegednek meg, mint a többi uniós országban. Tehát, az 58-60 éveseknél már jelentkeznek a krónikus betegségek. Így aztán érthető a kormány törekvése, hogy munkában akarja tartani ezeket az embereket. A túlfeszített munkatempó miatt, nem lesz szükség arra, hogy terheljék a nyugdíj kasszát. Na, azt lássátok be, hogy a helyezettek nem nagyon érdekelnek Minket. Lényeg! – az első ötben kétszer benne vagyunk. Ezt csinálja utánunk valaki. Az viszont jogos, hogy az érintett hazai régiókból elköltöznek. Na hajjátok. Hamán ilyen jól elbeszélgetünk, mondok Nektek harmadikat is. A KSH adatai szerint megyénkben, (Sz.Sz.B.) munkavállalói közel 100 ezer forinttal keresnek kevesebbet az országos átlagnál. Kicsit jobb a helyzet Békés, és Nógrád megyében. Teszem hozzá, megyénkben 8,7 %-os a munkanélküliség. Az országos átlag 3,7 %. Hamár, megduplázással kezdtem kis írásomat, akkor fejezzem is be azzal. Szintén KSH adat. A relatív jövedelmi szegénység alakulása a nyugdíjasok körében. 2017-ben 9,1 %-ról,10 %-ra emelkedett. Hasonlítsunk itt is 2010-es adathoz. Akkor a nyugdíjasok 4,6 %-át érintette, ez a fajta szegénység. Még egy 2017-es adat. Megközelítőleg 5 ezer ember kapott, az államtól 10 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat.  -.appa.

Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a hitben, hogy az ember lelkének jót tesz, ha pátyolgatják. Azt is mondják, a vallás rendbe teszi a lelket. Morfondírozgatok ezen a szón. Lelkiélet. Már ha, van ilyen élete az embernek? Azt most nem boncolgatom, - hogy élete van e? Messzire vezetne ez. Jót tenne e, a lelkünknek, ha megtudnánk? - mi sem vagyunk más, mint illúzió. Olyanokat mondanak, hogy lelki sebek, amelyek a test sebeihez hasonlóan felszakadhatnak. Attól függően, milyen mély a seb. Mondják beheged, begyógyul. Hogyan jönnek ezek a sebek létre? Mindég valami bánat. Valami veszteség. Valami, ami miatt úgymond maga alá kerül az ember. Ettől aztán testileg is hanyatlik az ember. Nincs kedve, a kedvenc időtöltéséhez sem. Elvan a világban. Ha kérdik, nem panaszkodik. Inkább nem mond semmit. Magában azt gondolja: mégis, mi köze van ennek hozzá? Mit kíváncsiskodik? Úgy sem tud rajtam segíteni, - minek untassam? Ne örvendezzen, az én bánatomon. Azt gondolja az ember, hogy az Ő élete. Ő, majd megoldja. Aztán vannak, akik pszichológushoz rohannak. Bízva abban, hogy a szakember irányt tud mutatni. Az emberek többsége, magánéletével kapcsolatban, nem szívesen panaszkodik. Szándékoltan hagyom ki azt a minősített esetet, amikor be nem áll a panaszos szája. Sokszor olyan panaszt mond, ami más ember esetében, elmenne dicsekvésnek. Az ilyeneknek kellene pszichológushoz fordulnia. Számtalan magyarázatot talál az ember, arra, hogy ne „panaszkodjon”. Egyszer valaki azt írta: (ne keresgéljetek, én voltam) „Lelkem sebe kivérzik. Jól vagyok, hogyha kérdik.” Aztán mégis alakul a helyzet. Normalizálódnak a dolgok. Mondhatjuk, lassacskán visszatér a rendes kerékvágásba az élet. Mitől van ez? Az ember lelkének gyógyulásához hozzátartozik a gyász, a bánat, ezeknek az elengedése. Hisz egyszercsak, elengedjük ezeket. Elkezdünk újra örömöt érezni, s újra megtalál bennünket a boldogság. Az emlegetett érzések, csalódás, féltékenység, harag, düh, neheztelés, bánkódás, szorongás, félelem. Mind-mind kellemetlenek, és mégis. Ezek olyan alkalmak az ember életében, mikor áttekint dolgokat. Mikor azt gondolja, most tisztán látja saját helyzetét. Úgy érzi, ezek az élethelyzetek mutatják meg, hogy hol tart az életében. És miért is csak ott tart? Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez tényleg a sors üzenete. Meg még, olyan üzenete, amely megvilágítja számodra a további utat. Bevilágítja számodra az utat, amelyre lépned kell, és tudnod kell, hogy mi az, amivel szakítanod kell a továbbiakban. Nem vitatom, ha elgondolkodik az ember, akkor vonhat le tanulságokat. Próbálhat eligazodni, - hol is tart az életében? Mit ért el? Mit is akar elérni? Bizonyára van ennek, valami jelzés értéke, de azt tudjuk, hogy az ember, kényszerítő körülmények hatására is változtat céljain. Tudhatjuk e teljes bizonyossággal, hogy éppen most hol tartunk? Azt gondolom sokan megtapasztalták már, hogy a legnehezebb pillanatok számára azok, amikor önmagáról gondolkodik. Mikor egyedül van, és valamilyen oknál fogva lehántja magáról a hétköznapi védelemként magára aggatott hazugságait. A mások által rárakott, és az általa is elfogadott, magáévá tett mítoszokat. Mikor szemléli magát, - milyen is vagyok? Ritka az ilyen, önmagunkkal szembeni őszinte pillanat. Az emberek nagy többségével ilyesmi nem is fordul elő. Nyugodtan alszik. Teszi mindennapi dolgait, és rutinból nyomorítja meg, embertársai életét. Búcsúzóul, de most már tényleg. Ha, hinnétek ilyesmiben? – hát, jobban teszitek, ha nem reménykedtek semmiféle kozmikus igazságszolgáltatásban.   -.appa.

Olvasom tegnap, hogy Indiában 150 millió ember kezd sztrájkba. Az már valami. Nem közel tízezer, mint nálunk. Tudom, vannak elegen, ott van miből. Végezzünk egy kis számítást. Az a lakosság, kicsit több, mint 11 %-a. Így, arányit tekintve, nálunk 1 millió embernek kellene tüntetnie. Azt mondom mégis meglepett, hogy az ellenzék, lépéseket tett a munkavállalók érdekében. Úgy gondolom pillanatnyi fellángolás az egész, és majd összevesznek, ahogyan azt megszoktuk tőlük. Orbán, amúgy is nagy spiller, az oszd meg, és uralkodj rajta kivitelezésében. Nyomai már látszanak is ennek. Aztán, a szakszervezet is meglepett, hisz nekik nem ez a dolguk. Ők a munkáltató alkalmazottai. Azért kapják a fizetésüket, hogy védjék a munkáltató érdekeit. Erről is azt gondolom, majdcsak megkínálják Őket valamivel, és dicsérgetve magukat, hogy milyen eredményeket értek el, abbahagyják az egész tüntetősdit. Egyelőre jó ideje, tartanak már a tüntetések. Dacára a fokozott rendőri ellenőrzéseknek, amit továbbra is fenntartanak. Nyilván valóan, a tüntetők riogatása a fő cél.  Ezzel kapcsolatban jutott eszembe. Hidvéghi Balázs, aki ugye a Fidesz kommunikációs igazgatója sajtótájékoztatót tartott. Egy kis, értelmező szótárosdit játszva a következőt tudom néktek mondani. Kommunikációs igazgató: az a személy, aki bizonyos történésekkel kapcsolatban nyilatkozik. Szemrebbenés nélkül állit, vagy cáfol meg dolgokat, oly módon, hogy a valóságot elferdíti, vagy akár a valósággal ellentétes tartalommal bíró tájékoztatást ad. Teszi mindezt azért: - egyrészt, magas fizetésért, - másrészt, hogy ne a politikusnak kelljen hazudoznia. Természetesen van politikus, aki maga áll ki, a népek elé, mert szereti csinálni, az ilyesmit, vagy nincs pénze kommunikátorra. Ennyi szómagyarázat után, visszatérek a sajtótájékoztatóhoz. Hiszen, abból idézett a rádió.  Védte Bali az állami tévét. Elítélte az ellenzéki politikusokat, amiért rosszakat mondtak, az ott dolgozók munkájáról. Azt mondta, hogy nem kellene így viselkedni, azért mert nem értenek egyet az ott dolgozók állásfoglalásával. Erről jutott eszembe, amit mondogatnak, hogy hazánkban független tájékoztatás van. Ezt nem úgy értik, hogy az igazságtól független. Mondtam is Neki.  Szép öcsém, ezzel baj van. A tévének, rádiónak, újságoknak nem kellene állást foglalnia. Függetlenül kellene tájékoztatni, a tények alapján, amint azt mondjátok. Aztán a hallgató, a maga eszétől döntené el, kinek is higgyen. Teszem hozzá. A többieknek is van ilyen munkakörbe sorolt embere, akik teszik a dógukat. Az emberi viselkedés alapján, ennek ellenreakció az eredménye. Tudjátok, mint a gyerkőcöknél. Csak itt most felnőtt komoly emberekről beszélünk. Legalábbis, azoknak kellene lenniük, akik arra vállalkoztak, hogy egy ország sorsát irányítsák. Igaz, magyar politikusnál, a mihamarabbi meggazdagodás a cél. Szóval, mint a gyerekeknél, jön a dackorszak. Azért se. Ha Ti úgy, akkor Mi is úgy alapon, az ellenzék is elkezd túlzásokba esni. Ezzel, én még nem estem túlzásokba. Remélem. Hallom a tüntetéssel kapcsolatban, hogy egy jogállamban ilyet nem szabad csinálni. Nem tudom. Egy jogállamban mit lehet? – vagy mit nem lehet? De van értelme ezen gondolkozni? - hogy mit szabad egy jogállamban. Mi, most itt, Magyarországon vagyunk. Nem jogállamról, hanem magyar országról beszélünk. Hamár, tegnapi dologgal kezdtem, azzal is zárom. Cikkek jelentek meg a tüntetőket lejáratandó. Mondván rajtuk röhög az internet. A molinón javítgatva írták, a sztrájk szót. Ezzel kapcsolatban, azt mondom, hogy ezek az emberek még tudnak írni. DE! Amerre, az alapszintű oktatásunk halad, a nyolc osztály elvégzése után, a végzett tanuló nem tud majd írni, olvasni. Igaz, az az ember mindnet el is hisz, és nem megy tüntetni. Talán ez a vizionált jövő a cél?   -.appa. 

Az újság azt írja, „ Orbánék szerint a magyarok imádnak túlórázni. Ez egy hazugság, szemtelen hazugság, mit milliók cáfolnak meg. Természetesen nem kell, ehhez millió. Bimbó professzor úgy tanította, „az ellenpélda cáfol. Nem lehet általánosítani”.  Hát sajnálhatják kormányék, hogy nem tanultak filozófiát, teszem hozzá, meg emberséget. Pedig, az Ő ifjúságuk idején, más pennával írtak az oktatás berkeiben. Azt viszont hallottam, mint a kormány álláspontját, azért emelik 400 órára az éves túlórakeretet, hogy aki akar, az többet kereshessen. Ez igazán nemes gondolat. Egy bajom van vele. Mivel elrendelhető a túlóra, abból az következik, aki nem akar, az is túlórázni fog. Ami igaz. Akinek nem kell a plusz pénz, az felajánlhatja a Fidesznek. Ez egy kósza ötlet volt. Van ötletem a kormány számára is.  Az se lenne rossz, ha az emberek, a napi nyolc órában megkereshetnék, a megélhetésükhöz elegendő összeget. Kipihenhetné magát, és másnap, nem punnyadt, meglottyadt gyümölcsként kóvályogna be a munkahelyére, mint amit a madár elejtett, hanem kipihenten, és munkára kész állapotban. Kicsinyt visszakanyarodok engedelmetekkel a „magyarok imádnak túlórázni”-hoz. Én például, nem imádok. Én horgászni szeretek. Azt is csak akkor, amikor olyan az idő. Milyen, az olyan? Az olyan, az olyan, hogy kellemes, hogy jó. Teszem hozzá, hogy a munkakörnyezetnek is olyannak kellene lennie. A kormány szeretettel mondja, „hogy Mi, magyarok”. Így aztán mondhatják rám, hogy Te, nem is vagy magyar. Valamelyik nap olvastam, a kormánypárti képviselők nem mentek be dolgozni, a parlamentbe. Nem túlórázni. Dolgozni. Akkor Ők sem magyarok? Bizony, hogy azok. Nem is kicsit, hiszen országunk nagyjai, vezetői Ők. Példaképeink, akik éjt nappallá téve tevékenykednek érettünk. Mielőtt felháborodnátok. Nem mondtam, hogy dolgoznak. Meg is védem őket. Minden jó érzésű, magyar politikus nevében visszautasítom, hogy imádna túlórázni. Sőt tovább megyek. A citált példa alapján még azt is, hogy imád dolgozni. Még mielőtt plágiumot kiabálnátok rám, töredelmesen, és gyorsan bevallom Petőfitől vettem kölcsön két sort. Nagyvonalúságom jeleként, kapjátok az egész strófát. (nem strómant)

„Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.”

Eddig az idézet, ahogy a papok mondják igehirdetéskor, a szószéken. De, megkérnélek benneteket, ne vonjatok le ebből messzemenő következtetéseket. Nem politikusokról szól a költemény, hanem ugye prófétákról. Igazatok van. Igazából, költőkről. Megnyugtatásul annyit, hogy azok se XXI. századiak. XIX. századiak. Ezt, úgy tekintsétek ajándéknak. Rejtvényként kaptátok a római számokat.  -.appa.   

Na, nem nagyon, csak annyira, amennyire a kormány érdeke megkívánja. Tavaly volt egy bejátszás a kormány legújabb rádiójában a Retró rádióban. Ott azt fejtegette, hogy túlórát csak akkor lehet elrendelni, ha a munkavállaló, és a munkáltató írásban megegyeztek. Azt is mondta, hogy a túlóra a következő fizetéssel kifizetésre kerül. Olyan megnyugtatóan beszélt, hogy már én magam sem értettem, - min vannak ezek felháborodva? Aztán olvasom a neten, hogy a túlóra törvény célja, hogy a dolgozók, ha akarnak, többet kereshessenek. A törvény nem azért született, hogy a hiányzó munkaerőt pótolják vele. A túlórát akkor rendelik el, ha nagyobb megrendelés fut be a céghez, és azt teljesíteni akarják. Ez is roppant megnyugtató. Bár motoszkálni kezdett bennem egy gondolat. Úgy hírlik, hazánkban munkaerőhiánnyal küszködnek a cégek. Önmérsékletet fognak tanúsítani? Tudják, hogy állnak munkással, ezért a következő évi tervet úgy állítják össze, hogy kevesebb munkát vállalnak. Nekem, ez a megközelítés valószínűtlen. Aztán hallom, vagy olvasom, a kormány külpolitikai szakértője Georg Spöttle (egy német rendőr) fejtegetését. Ő is roppant megnyugtató. (mégiscsak hallottam) Nem érti mi ebben a törvényben a gond. Elmondta, hogy ők, a rendőrségnél, néha ötszáz óra túlórát görgetnek maguk előtt. Nincs ebből semmi probléma. Igaz, ők nem veszik fel fizetésként, mert sokat elvinne az adó. Szabadidőként veszik ki. Ez tényleg megnyugtató (náluk). Német országban, ezek szerint tényleg a hórukk munkák esetén rendelnek el túlórát. Belegondolva, - mit mond erre egy izgága dolgozó? Szarom én le öcsém, hogy Ti mit csináltok a német rendőrségnél. (Lehet, nem fogalmaz ilyen árnyaltan). Az elviszi az adó azért, kicsinyt meglepett. Nálatok viszi el az adó? Itt magyar országon, a jövedelem 34 %-át viszi el az adó. A román elvtársaknál 41,5 % az elvonás. Igaz, ebben a körben Mi ketten számítunk uniós csúcsragadozónak. Itt jutottam el arra a pontra, megnézném, - mit ír a törvény?                                                                                   109. §  (1) Naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. (ez eddig is így volt)

(2) A munkavállaló és a munkáltató írásbeli megállapodása alapján - az (1) bekezdésben foglaltat meghaladóan - naptári évenként legfeljebb százötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel. (e szerint év elején aláírják a 150 órát. Hogy van akkor, hogy nem a hiányzó munkaerő pótlásáról van szó?)

135 § (3)Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Ezt meghaladóan a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodása alapján naptári évenként legfeljebb száz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel. (ezek szerint a kollektív szerződés alapján 300 óra túlóra rendelhető el. Merül fel a kérdés. A szakszervezet, ezt aláírja? Nyugodjatok meg igen. A cég fizeti a szakszervezeti vezetőt. Mondhatjuk a vezetés része.)

143 § (6) A szabadidőt vagy a (4) bekezdés szerinti heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban, egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén legkésőbb a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell kiadni. Ettől eltérően munkaidőkereten felül végzett munka esetén a szabadidőt legkésőbb a következő munkaidőkeret végéig kell kiadni. (Na, itt van egy kis csavar, hiszen a munkaidő keret felvihető három évre. Három év alatt annyit romlik a forint, hogy oda a túlóra pótlék. Noés akkor arról még nem is beszéltem, hogy jogutód nélkül megszűnhet a cég.)

(7) A felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december harmincegyedik napjáig kell kiadni. (amennyiben még meg van a cég. Félő, hogy kihasználva a három éves kiskaput, az ügyesebbje cégeket alapít, és dolgoztat látástól, mikulásig, majd csődöt jelent. A magyar élelmes ember.)

Zárszóként mondok egy dolgot. A törvényben, egy huncut sor sincs arról írva, hogy ezeket a kifizetéseket a végzett munkát követő hónapban ki kellene fizetni. Pedig, ha jól emlékszem a Kossuth rádióban a miniszterelnök úr is ezt sugallta.   -.appa.

Egy 2015-ös naptáron találtam. A létminimum alatt élők száma egy év alatt 3,7 millióról 4,2 millióra nőtt. Hát igen, Gazdagodni, csak úgy lehet, hogy valaki szegényebb lesz. Napjainkra vonatkozó adatot nem láttam. Most vajon, - hol tart ez a szám? Akkor Mészáros Lőrinc, egy év alatt csak 100 milliárd forinttal növelte vagyonát. És, már akkor is azt írtam. Nem magyar jelenség. Minden kormánynak meg van a kedvence. (aki visszaosztja a pénzt) Még egy érdekes bejegyzés sor található. Emiatt nem lesz elszámoltatás. Május elsejei blődségek. Sztrájk. Nyugdíjkedvezmény visszahozása. Az ellenzék összefog. Gyurcsány, és a Momentum mozgalom. Gyurcsány indul. Azt írtam oda: naná, mínusz becsülettel. Miért írom ezt le most? Szitu, mint most a rabszolga törvénnyel. A ma reggeli hírekből már látszik, hogy a munkavállalói oldal beállt a törvény mögé. Példának hozza fel, hogy még egyetlen túlóra megállapodást sem írtak alá. Mikor jó ember? Harmadikán írtátok a cikket. A nacsalnikok, még a szilveszter kiheverésén fáradoznak. Szépen besorjáznak majd a szakszervezetek is a törvény mögé. Megint hideg idők jönnek. Ki a rossebnek van kedve, ebbe a kurva hidegbe tüntetni. Ugye, azt azért senki sem gondolta komolyan, hogy a túlóra törvényt Áder Jankó nem írja alá. Ez a dóga, hogy aláírja. Ne haraguggyatok mán rá. Párthűség is van a világon. Egyszerű a dolog. A mostani uralkodó osztály, a szocializmus csecsét rágva növekedett. Jó nagy foguk vót mán, de még mindég azon élősködtek. Ez pedig drágáim, mostani viselkedésükre rányomja a bélyegét. Azt csinálják, amit akkor láttak, csak rátettek még egy lapáttal. Most kérdezhetitek. Mi, a Mi Jánosunk dóga. Természetesen, azon kívül, hogy jó állása van, jó fizetéssel. Plussz jó lakása van, amíg él. Aztán figyelni kell Neki erősen. Hogy mire? Mán mondom is, ne aggóggyatok mán. Ha lát valami olyasmit, ami aggodalomra ad okot. Hogy netalántán sérti az Alaptörvényt, akkor elküldi norma kontrolra, az Alkotmánybírósághoz. Ugye, azért azt sem gondolta komolyan senki, hogy az Európai Unió kifogást emel ez ellen a törvény ellen. Neki is (mármint az Uniónak) az az érdeke, ahogy Viktorunk mondotta, a törvény működjön. Sikeresen megbolondították a népet. Elítélik a tüntetőket. Hogy tehettek ilyet, a kormány ellen? – kérdik. Senki nem emlékszik már arra, hogy a Fidesz miket tett a kormány ellen. Kétségtelenül, Ők ügyesebben csinálták. A háttérből irányították a megmozdulásokat. Gördülő vasutas sztrájk. Kockakő hajigálás. Volt ott azért tank beindítás, meg törés-zúzás is. Még a képviselő lányokat is elítélik, amiért földre vetették magukat. Hát, akkor is volt, aki szemlövést szenvedett a frontvonalban. A gumilövedék se nézte, hogy van mentelmi joga, vagy nincs. Tudjátok, hogy mire gondoltam? Jut eszembe, a mostani történések kapcsán. A szánkógyújtás, a fenyőgyújtás, a törés-zúzás kapcsán. Nem tudhatjuk, ki is volt a gyújtogató.  A kormány, ha unszimpátiát akar kelteni, ha leakarja járatni a tüntetőket, akkor felgyújtatja, azt a szánkót, meg azt a nyomorult fenyőt. Kicsi pénzért, szívesen megteszik. Bemondatja a közmédiákban, mik történtek, és akkor még a tüntetők is örülhetnek. Meg van, amit akartak. Teljesült a vágyuk. A közmédia közölte, hogy tüntetések vannak a fővárosban. Két legyet ütött ezzel a kormány egy csapásra. Teljesült a tüntetők álma, közben jól lejáratták Őket. Mondjátok, vágyhattunk még valamire? -.appa.