Tényleg csuda egy idő van. Jól szórakoztam az utóbbi időben. Számítógépen néztem vicces jeleneteket. Kétségtelenül szórakoztató. Csak rengeteg idődet veszi el. Aztán olvasgattam is. Amivel meg az a bajom, hogy egy időben olvasok 3-4 könyvet. Erről le kellene szoknom, de gyakran vagyok úgy vele, hogy egyszerűen nincs kedvem, ahhoz a könyvhöz, amit mondjuk tegnap olvastam. Na, mit szólsz, ehhez a nyugdíj mizériához? Hallottad, hogy a nyugdíjak számlára érkezésével gondok voltak. Látni nem láthattad, mert az állami tévé nem szólt róla. Úgy voltak vele, majd rendbe jönnek a dolgok. Ugyanis voltak ennél fontosabb hírek. Minek vennék el a műsoridőt ilyesmi miatt? Arról aztán szó sincs, hogy a tavalyi infláció, nagyobb volt, mint a nyugdíjemelés. Azt mondják ez nem baj, talán jövő ősszel megadják. Mivel a kormány rendes a nyugdíjasokhoz, visszamenőleg. (Nehogy félreértsd. Nem visszamenőleg rendesek, hanem visszamenőleg adják meg). Azt gondolom, az idei infláció is nagyobb lesz, mint a most adott 2,7 %. Amilyen rendesek, majd megadják azt is. És, van egy jó hírem. Az sem baj, ha meghal valaki. A családnak lehet, hogy baj, de a kormánynak nem baj. Nem, azt mondják, hogy örülnek neki, de bajnak nem baj.  Hanem a jó hír ezzel kapcsolatban. Itt megint megtapasztalhatod, hogy mennyire törődik a nyugdíjasokkal a kormány. Az a szabály, hogy ha valaki november elseje előtt meghal, akkor a hozzátartozók megkapják majd a nyugdíjkorrekciót. Írnak szépen egy kérvényt, és akkor megkapják. Most mond meg Gizike. Ezekre mondják, hogy süljön ki a szemük, meg hogy rohadnának meg. Hát én egyszerűen nem értem az embereket. Ezeknek semmi se jó. Látod panaszkodtam az olvasási szokásom miatt. A napokban olvasgattam karácsonyi verseket. Karácsony. Hát hallod máskor, valahogy mást jelentett. Bár azt gondolom, kár ezen töprengeni. Nem tudom mitől alakult ez ki nálam? Lehet, azóta több bűnöm van? - és csak meg kell bánnom. Helyre állna tőle a lelki egyensúlyom. Azt gondolom, ez nem ilyen egyszerű. Meg, tudod olvassa az ember az ünnepvárós verseket. A mindenféle cikkeket, a jótéteményekről. Lehet perverz dolog, de nekem az jutott eszembe, hogy az ünnepek körül milyen képmutató is az emberiség. Cipős dobozokba ajándékokat gyűjtögetnek. Nem kötik ki a villanyt, meg a gázt. Nem lakoltatnak ki senkit. Hát, ja. Hagy nőjön az adósság. Tavasszal biztosabban vehetik el mindenét. Persze a kormány egész évben törődik az emberekkel. Eddig egész évben azt harsogja a kormány új rádiója (igaz, még csak január közepe van) a Retró. „Ötszázezer gyermek kap ingyen tankönyvet, meg ingyen ebédet. Nagy segítség ez a családoknak”. Ez pozitív cselekedetnek van beállítva, holott ennyi szegény ember szégyen az országra nézve. Tudod, mit gondolok erről? – Gizi. Meg kellene mondani Nekik: hát, ha idetaszítottátok Őket, akkor ez a minimum, hogy ennyit megtesztek. Csak hát, ezt a pénzt is a Mi zsebünkből húzzák ki. Nem, azt mondom, hogy ne segítsék Őket, de ne a Mi kárunkra. Minek költenek el sok százmilliárdot, stadionokra, meg a nem létező dicsőséges magyar futballfejlesztésére. Nem tűnt fel eddig senkinek, hogy semmi haszna? Hogy, az egy őrült álom. Egy őrült álma. Hogy ez a futball, ettől nem fog felemelkedni?  Látod, hogy elkanyarodtam, a békés karácsonytól? Megint humoros történeteket kellene néznem. -.appa.