• Mert tényleg azt teszem. Lefirkálok dolgokat, aztán hagyom. Mikor letelik a hónap, akkor felteszek valamit. A különböző mappákban lévő írásokból összeállítok egy verset és kész. Most itt ne gondoljatok Arany János kapcsos könyvére. A Windows mappájáról beszélek. Na persze, cetliken is vannak mindenféle dógok, amiket gépbe viszek, ha olyan ándungom van. Most is írok összevissza, a helyett, hogy a filozófiai hátterét tárnám fel. Csak odajutok tán? Nyugi. Elérek a kitűzött célig. Ez nem jelenti azt, hogy bármi is világossá válik majd.
• Miféle átok miatt vonzódom a versíráshoz? Hát, - fogalmam sincs. Az biztos, hogy a Poet közösségének általam megismert egy részének, ugyan az a kínja, mint Nekem. Nem tud verset írni, de azért csinálja. Én legalább megelégszem a havi eggyel, de vannak, akik ontják magukból a verset. Komolyan mondom, írnak Nálam rosszabb verseket, és büszkék rá.
• Térjek vissza, az oktatásomhoz. A féléves vizsgán Lacinál megfelelt minősítést kaptam. A padsorban felkészülő hölgy nem állta meg, és megkérdezte. Miért megfelelt? Mindent tudott. Többet vártam tőle, - válaszolta a vizsgáztatónk. Én könnyen túltettem magam rajta.
• Egyszer szólnak, hogy menjek Szabó Mihály bácsihoz. Ő volt a vállalatnál a párttitkár. Foglaljak helyet. Foglaltam. Arra gondoltak, hogy megérettem a párttagságra. Mint munkás lépjek be az alapszervezetbe. Mondom, műszaki állományban vagyok. Most, de munkásként vették fel, - mondta ő. Nézzem meg a munkaszerződésem. És tényleg, 1970. augusztus 3.-án havidíjas munkásként vettek fel. Havi 1350 forintos fizetéssel.
• Később, az alapszervezeti párttitkártól tudtam meg, hogy ennek statisztikai okai voltak. Egyébként Józsi, művezető kollégám volt. Ez utóbbi teljesen mellékes. A lényeg, hogy nézték az alapszervezet összetételét. Mégiscsak munkás-paraszt hatalom volt. Karöltve voltunk ugyan az értelmiséggel, de jobban mutatott, ha több volt az alapszervezetben a munkás. Anyám, apám Kenézlőről, a Bodrog-közből származott. Mégsem tartoztak a paraszt kategóriába. Születésemkor apám a MÁV dolgozója volt. Anyám htb. Bizony, egy fizetésből is meg lehetett élni. Nem lényeges. Csak eszembe jutott, most kettőből is alig.
• Talán érdeklődésre tarthat számon a htb. rövidítés. Háztartásbeli. Akkor még mindenkinek dolgozni kellett. Nem voltak személyiség jogok, és a személyi igazolvány tartalmazta, minden személyes adatunkat. Azt is hol dolgozik, az igazoltatott személy. Ha nem volt munkahelye, akkor elvihették kmk. miatt. Ez közveszélyes munkakerülőt jelentett. Annak idején azt beszélték, hogy a lottó milliomosoknak az van beírva: nyereményből él. Ilyen emberrel nem találkoztam. Igaz napjaink lottó milliárdosaival sem találkoztam. Ez, egy kis szolid párhuzam, hogy látni lehessen mennyit ér most a forint. Tévedés ne essen. Minden pénz romlott. Nincs növekedés, csak a számok nőnek. Azért arányait tekintve, nem volt ekkora különbség a két ország pénze között. Megkerülve a bankot, Én még vettem márkát 50 forintért. Amit 1999-ben egy, az egyben váltottak euróra (kb. 130 forinton). -. appa. 

-'23.10.22.

A múlt héten beszéltem Lajossal. Mondja, hogy Pródon megfogta élete legnagyobb pontyát. Egy 19 kilós nyurga ponty esett áldozatul. Egy nádas elé dobta a csalit, ami kb. 25 méterre volt előtte. A megakasztás után 80 méternyi zsinórt húzott le, akkor tudta megállítani. Azt mondta nagy élmény volt. Ez visszaengedős tó. Amikor videókon néztem, akkor olyan érzésem volt, mintha idomított halak lennének. Évente többször kifogják őket, és utána visszaengedik. A perverzebb horgászok meg is csókolják őket. Ha engem kérdez valaki, akkor ez nem normális dolog. Lajos lefotózta és visszabocsátotta éltető elemébe. Ma reggel a boltnál találkoztam egy másik Lajossal. Kiment tegnap a Kacsás-tóra. Pontyot akart fogni. Kapása sem volt. Az odaszokott és specializálódott fíderezők sem fogtak. Kosárban auqa pellet, csaliként a mangós golyócska. Lajos csonti csokorral adott elő. Neki az eddig bevált. Egy sporttárs fogdosta rendre az amurokat. Odakíváncsiskodott. Mondta a sporttárs, hogy egy pontyot fogott, és négy nagy amurt. A kérdésre, hogy mivel csalizott, azt válaszolta csonti csokorral. Ugyanis azért jött, hogy kárászokat fogjon hiszen most volt telepítés. Azt nem fogott, de a többiek sem.

Attilával megjöttünk a Bodrog-közből. Nem ért ide az ígért 6 mm eső. (Mára hetet ígérnek). Fél három körül úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a Nyugatira. Jól beöltöztünk, mert a lakásban hideg volt. Mi van akkor odakint. Lent meglepetés ért. Sokkal melegebb volt, mint a lakásban. Napközben nem fűtenek. A hármas bottal neki láttam csalihalat fogni. Elég gyengén indult. Attila kukoricával indított, azt leeszegették. Én betettem egy kis halat, hátába akasztott horoggal. Nagyon szép húzós kapásom volt, de nem akadt meg. A horog hegye visszafordult a kis halba. Ez az egyik ok.  Az a gyanúm, hogy erre a búvárúszós szerelékre sokkal nagyobb ólom kellene. Ugyanis a bevágásnak nincs elég energiája ahhoz, hogy át üsse a rabló hal csontos száját. Bevágáskor elemelem a 40 gramm ólmot a fenékről, és a 2,7 méteres bot esetében kicsi a nyomaték. Ez elég jó magyarázatnak tűnik. Két ilyen kapásom volt még. Hagytam nyelni is, de akkor sem akadt meg.. Attilának elvitte a halszeletét. Amíg Én a süllő fogással kísérleteztem, addig Attila kezelte a hármas botot. Fogott két bodorkát, hét deka, és négy csalihalat. Én két bodorkát fogtam, ami 18 deka volt. Egy négydekás sügért, és hat csalihalat. Azt kell mondanom összességében nagyon jó horgászat volt. Az idő nagyon kellemes volt. Nem fújt a szél, nem esett, nem volt hideg. Sőt, amint mondtam is, még melegebb is volt, mint a lakásban.  A szúnyogok sem jelentkeztek. Kapások is voltak, így jól elvoltunk.  -.appa.

• Ennek tisztázásához, további információkat kell elcsepegtetnem a politikai képzésemről. Hát nemcsak az egyéves iskolám volt, ami egyébként nem is volt vészes. Azt el kell mondanom, hogy a tanárunk egy olyan ember volt, akit jól ismertem. Gyakorta találkoztunk. Elég gyakran voltunk este Szigeti Gyuriéknál. Borozgattunk, beszélgettünk. Ilyenkor azzal végződött az este, hogy Gyuri, József Attila verseket olvasott fel. Megjegyzem középiskolás koromban is jobban tetszett József Attila, mint Ady. Ez utóbbi költőnek nagyobb lexikális tudása lehetett, de ez nem volt szempont. Hogy jön ez ide.
• Középiskolás koromban írtam verseket. Nem önként dalolva. Mondjuk a versírás önként volt. Kibúvóként. Nagyon csúnyán írtam. Egyed tanár úr, aki a magyar tanárunk volt, és nagy Ady rajongó, kitalálta hogyan javítható az Én kézírásom szépsége. Minden órára írsz egy oldalt, és javulni fog az írásod. Mit írjak? Ami eszedbe jut. Nagy tehertétel volt ez számomra. Nem a miatt, hogy mit írjak. Már akkor is egymásba folytak a gondolataim. De ez is Egyed miatt volt. Egyszer azzal jött be, hogy meg kell tanulni folyamatosan beszélni. Ezzel a mai napig egyet értek. Ne mekegjen, makogjon, aki valamit közölni akar. Kivétel, ha politikus valaki. Ott más a helyzet. Ott hazudni kell. Azt meg kell gondolni. Nem megy úgy, mint vízfolyás. Példát is statuált velem. Papp beszélj egy percet, arról a képről. A tábla felett egy magyar címer volt elhelyezve. Ez, még a régi szép címer volt. Elég kínos volt. Segített. Mit ábrázol? Milyen kerete van? Beszéltem az üveggyártásról is, mire letelt az egy perc. Az óta is, összehordok mindent, ami eszembe jut.
• A gond az volt, hogy sok időm vitte el a betűk rajzolása. Nem mondom, hogy a tanulástól, mert azt nem vettem annyira, a szívemre. Olvasgattam dógokat. Regényeket, persze szakkönyveket is. Az más kérdés, hogy nem pont azt, ami fel volt adva. A kötelező olvasmányokat sem olvastam. Legalábbis, nem akkor.
• Szóval sajnáltam az időt a rajzolgatásra. Megkérdeztem: tanár úr írhatok verset? Persze, azt írsz, amit akarsz. Ez nagy újítás volt, hisz a verssorok hamarabb megtöltötték az oldalt. Az első egy szavas verssoroknál, azt mondta: nagy frász maga Papp. Nem tudom miért, valahogy bennem maradt ez a versírás. Gyuri próbálta elmagyarázni, mit és hogyan kéne, de nem ment. Javítgatta, hogy kellett volna. Mire figyeljek oda. Nem tudtam megtanulni, és az óta sem tudtam. Bár nem is erőltettem. Mikor Editet, és Lacit meglátogattuk Ó-Budán, akkor séta közben megmutatták, hol működik a versíró kör. Ott egy költő ismerteti a különféle versek jellemzőit. Szerkezetét, rímképletét. Elmondja, mi jellemzi a stílust, és ad házi feladatot. A következő órán megbeszélik. Csodáltam Őket ezért. Én képtelen lennék ilyesmire. Én, közép iskoláskoromban, az egyéb házi feladatok írását is igyekeztem elkerülni. De egy ilyen feladat, végképpen kiakasztott volna. -.appa. 

Csak fogást írtam, hisz mindern évben egyre kevesebb halat lehet hazavinni. Közben megy siránkozás. Kevés halat eszik a magyar.

-'23.10.19.

Tegnapi tapasztalatom. Nyolckor kimentem. Erősen borult idő volt, helyenként gomolygó felhőkkel. Legyek kinn mielőtt megérkezik az eső. Ismerve magam, esőben nem megyek sehova. Most lelövöm a poént. Kár is volt. Menet közben az úton látszottak nedves részek, de nem esett. Kiérkeztem. Első kísérletnek a híd feletti részt választottam. Ott kezdtem meg a horgászatot. Sajnos a híd megfogta a hordalékot. A folyás felőli oldalon van egy 60-70 centis sáv ahol kivezethető a szerelék. A hely előtt egy ötméteres sávban már áll a békalencse és a nádszálak. Félméteresnél is nagyobbra nőtt ernyős virágú valamik nőnek a hordalékban. Azt gondolom valamelyik medvetalpféle lehet. A hely alsó szélétől a túlpartig beállt az úszó növényzet. Megszereltem a pergető botot. Megindítottam az első dobás bevontatását, és elég sűrűn esni kezdett az eső. Ez a formám. Felhúztam a sütyüt a fejemre és folytattam a pergetést. Jó hír, hogy a sulyom és a hínár már leszállt. A hídról lefelé dobva volt egy rányúlás egy gyöngyház színű twisterre. Az eső átváltott ködszitálásba. A vízen alig látszott, de érezhetően nedves lett minden. Tízkor hazaindultam, mert a törött mutatóujjamba beleütött a hideg. Az, az egy koppantás volt. Egy olyasmit láttam, hogy szétrebbentek a kishalak. Ez lehetett süllő, vagy sügér. Dobtam oda néhányszor, de nem érdekelte a dolog. Sanyi barátom szerint a meleg front miatt nem eszik a hal. Menjek, ha hidegfrontra vált, akkor majd beindulnak a csukák.  Itt közbe szúrom, hogy egy év alatt fejlődött a tudomány. Hideg víznél, meleg frontkor esznek a halak. Meleg vízben, hidegfrontnál. Caca szerint mindég hidegfront a nyerő. Számomra az sem világos, mikor milyen front van.

-’23.10.19.

Tegnap arra gondoltam, hogy időben végeztem és így hamarabb kimegyek a Balázs-érre. Nagy ráérősen tettem vettem. Átszereltem az ötös bolót 1 grammos úszóra. Igazából ez nem is bolonyai bot. A hosszú gyűrűs botokat, a bolognai vébé után kezdték bolonyainak hívni, ezt jóval előtte gyártották. Ez, amiről beszélek az aranygyűrűs Kevlár Silstar. E kis történelmi kitekintés után lássuk, hogy alakult a helyzet. Karcsi még ott volt, pedig ¾ 3-kor értem oda. Nyolc kárásza volt (Hát 11-től, két bottal nem valami sok). Fenékre letett gilisztával horgászott. Lehet úsztatni kellett volna, - mondta. Gondosan megmértem a vizet, és etettem. Két helyre, mint tegnap. Karcsi közben pakolni kezdett. Megy haza. Nem érzi jól magát, meg különben is kettőig szokott lenni. Mondtam meleg front van. Mondja erre, az fog elvinni. Leesik a vérnyomásom. Gyerekkorom óta rosszul vagyok tőle. Már kapásod is van, - fejezte be. A könnyű úszón jól látszott, hogy érdeklődnek a halak. El is indultak, de nem akadt semmi. Karcsi hívta fel a figyelmemet arra, hogy a bokor alatt mozdulatlanul ott állnak a halak. A dzsuva alól időnként hullámok indultak ki, ami lehetett csuka, de akár teknős is. Hosszú idő után fogtam egy 3 dekás bodorkát. Nem mertem megcsinálni, hogy apró laza kaját pötyögtetek, és vízközt horgászom. A két etetést felváltva horgásztam. Most nem úgy volt, mint tegnap, hogy 2-3 halanként váltani kell. Váltottam halfogás nélkül is. Félhatkor meguntam. Két e.kárászom 11 deka volt. A két bodorka 6 deka lett. Vízközti próbálkozásom eredménye egy 2 dekás veresszárnyú keszeg lett. Kétségtelen reggelre fagyott, de inkább a déli szelet okolom a sikertelenségért. Legalábbis gyermekkori tanítómestereim, halfogás szempontjából nagyon rossznak tartották. Mára hosszú ideig tartó esőket ír, az időkép. Lehet pergetni, ki kellene ugrani. Hátha a hideg éjszakák és hajnalok meghozzák a csukák étvágyát. Talán most kellene megtenni, míg meg nem jön az eső? -.appa.  

• Arra gondoltam, intuíció hiányom politikai képzetlenségemből adódik. Pedig volt politikai képzésem. Nem is kevés.1976. februárban leszereltek. Visszakerültem az Alkaloidába, oda ahonnan bevonultam katonának. Visszakerültem a K.V-be, ahol delagilt gyártottunk. Jó termék volt, mert dollárért lehetett eladni. E miatt az állam 13 forintot adott dolláronként a gyárnak. Nyertük is szinte minden évben a munkaversenyeket. Május elsején nagy üzemi bulik voltak a gyári étteremben. Műszakvezető lettem.
• Egy kis kitérő. Hozzátartozik, hogy az üzemet 60 tonnára építették. Ez a készülékek nagyobbra cserélése miatt úgy fel lett bővítve, hogy a csúcstermelésben 30 tonnát csináltunk egy hónap alatt. Eredetileg csináltunk novol-ketont, majd azt 150 atmoszférán nikkel katalizátoron novoldiaminná alakítottuk. Igazából hidro-iminálás volt. Ez volt a szűk keresztmetszet, meg az akriloetilát gyártás. Itt 140 órás kapcsolási reakció volt. Ennél egy másik eljárás segítségével lerövidült az előállítási idő. Az elején, csak ez ment folyamatos üzemben (4 műszakban). Hogy megoldódott az akrilát gyártás, lehetőség nyílt több delagil előállítására. Így a vezetőség úgy döntött, hogy megveszik a novoldiamint a BASF-től. Néha kicsit csúsztak a szállítások. Nem véletlen. Ők voltak a legnagyobb delagil gyártók.
• Malária ellenes szer volt, de ízületi betegségekre is adták. Ha emlékeztek, akkor a kovid idején elterjedt, az ellen is jó. Katonai irányítás alákerült a gyár. Akármire volt szükség beszerezték hamar. Kiderült mégsem csodaszer. A katonák elmentek. Maradt minden a régiben. Takarékoskodás a karbantartáson. Így rohadt el minden, ebben az országban.
• 1970-ben indult a gyártás. Akkor külön művezető volt minden soron. Az elektromosban. Ez annyit jelent, hogy elektromos fűtésűek voltak a készülékek. Kettőben ciklizáltunk, vagyis az akrilátból gyűrűs vegyület lett. A közeg gázolaj volt. A készülék elég gyakran kilukadt, és ilyenkor a cekászokra ment a gázolaj, ami kigyulladt. A másik kettőben dekarboxileztünk. A közeg difil volt. Fertelmes büdös volt, mivel 160 fokon engedték le. Mikor az oxi kikristályosodott, akkor centrifugázással kinyerték. Ahová kifolyt ott, a bakancs talp, vagy gumicsizma talpa három számmal nagyobb lett. Fugázáskor is büdös volt. Ha jól emlékszem 90 fokon fugázták. Engedte az ájert rendesen. Ezt aztán diklóretánban, foszfor-oxikloriddal klórozták. Így nyertünk diklórkinolint, amit megszárítva kondenzáltak a vásárolt novoldiaminnal. Itt a reakció elején kellett figyelni. Könnyen megugrott és akkor a tetőn kötött ki az anyag. Később ide hőfokszabályozót építettek be, ami bevált. A négy elektromos készüléken, már eleve volt. Érdekes módon a két ciklizáló esetében kézi szabályozással precízebb egyenest lehetett hozni a hőfok tartás során, mint amit a gépi szabályozás tudott. A nyers delagil metanolból lett kinyerve. Világossárga kristályok voltak. Ezt etanolban átkristályosítottuk, és ment a szárítóba.
• Megszüntették, hogy gyártásonként külön művezetők legyenek. Elég az üzembe egy is. A sorokon intézkedtek a csoportvezetők. A műszak közbeni karbantartások, anyagok kérése a tartályparkból, havária helyzetek (sajnos voltak) levezénylése, lett a művezetők feladata. Szóval, mint ilyen fontos feladat irányítója, be lettem iskolázva a Marxizmus-Leninizmus egyéves középfokú iskolájába, amit sikeresen elvégeztem. Olyasmi volt ez, mint ahogy most templomba kell járni, igaz a templomlátogatás nem zárul vizsgákkal. -.appa. 

• Adódik ez abból, hogy Mi itt, a szocializmus alapjainak lerakása idején a materializmus csöcseire voltunk téve. Azt szívtuk magunkba, ami jött belőle. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan most az egyház tanításait kapják a gyerkőcök. Az alsósok nagyon hisznek a papok által sulykolt tanításnak, és a nagyszülőket agitálják, „mama csak a Fideszre szavazz”.
• Nekem is volt egyházi neveltetésem. Elsős, másodikos koromban anyám járatott hittanra. Sőt nyolcadikban konfirmáltam is. Valahogy mindég volt valami zavaros az egészben. Katonakoromban nősültem, (pont KISZ titkár voltam) így az egyházi esküvő elmaradt. Majd leszerelés után. Az is elmaradt. Anyám többször a szemünkre vetette, hogy becsaptuk. Ami igaz is. A gyerekek sem lettek megkeresztelve. Ez is nagy bánata volt. Többször felvetette, hogy a másik nagyanyjuk miatt, titokban katolikusnak kereszteltük Őket. Anyósom nem is járt templomba. Egyszerű oka volt. Az édesanyja meghalt. Évekig rengeteget dolgozott az egyháznak. A pap azt mondta, az egyház, a halottjának tekinti. Hatalmas temetést rendezett, majd pár nap múlva, hatalmas számlát nyújtott be a gyászban álló családnak.
• Próbálkoztam pedig. Háromszor elolvastam a Bibliát. Többször kerestem fel benne részeket, értelmezés végett. Amivel mondhatjuk, azonosulni tudok az a Prédikátor Könyve. Most ott tartok, hogy a Nagyszégyenű Balogh püspök miatt, hivatalosan kiléptem a református egyházból. (Szégyentelensége miatt). Lássátok be. Nagytiszteletűt mégsem írhattam, egy ilyen embernek a neve elé.
• A polgári filozófiát nem oktatták. A hetvenes évek első felében olvastam Henry Bergson, „Nevetés” című könyvét. Mi előtt azt hinnétek, - micsoda memória? Nem erről van szó. 1974.-ben vonultam be katonának, és a könyv olvasása még ez előtt történt. Vonultam? Vonattal mentem Szerencsre. Ha nem megyek, akkor megkeresnek, és visznek.
• Gondolhatjátok, hogy a Határőrség politikai tisztjei a polgári filozófiát, elítélően emlegették. Filozófus nevét ki sem ejtették. Nem beszélgettünk ilyesmiről szabadidőnkben sem. Amúgy sem sok volt. A baj nem hiányzott senkinek, hisz csak az lett volna belőle. Pingpongoztunk, voltak, akik csocsóztak. Szombathelyen, a kiképzésen volt rexasztal, de ott tényleg nagyon beosztották az időnket. Mégis a legnagyobb sikerem itt értem el. Kitört a háború (gyakorlat). Ez, azzal járt, hogy riadóztattak bennünket. Ott álltunk beöltözve, de a hátizsákot, és a géppisztolyokat leraktuk. Bruchner őrvezető kitalálta biliárdozzunk. Párosban. Ilyenkor a tisztes választott maga mellé egy határőrt. A lényeg, hogy szépen vezettünk, mikor Bruchner a 30-as lyukon rexet állított be. Harsány éljenzésbe kezdett. Gondoltam lehűtöm a kedélyét. Nem nyertétek meg! Mi nyerünk, ha kiszállok rajta. Tovább hangoskodott. Én lehelet finoman meglöktem a golyót. Alig vánszorgott. Mindenki néma csendben nézte, hogy a golyó jó irányba megy. Nem éri el! Nem éri el! – biztatgatta magát Bruchner. Én az öklöm a dákóra szorítva toltam előre a karom. A golyó harmadiknak beállt a 30-as lyukra. Pontosan a másik két golyó közé. Enyhén megrezdültek, de egyik sem esett le. Bruchner elnémult többen éljeneztek. Nem volt idő az ünneplésre. Jött a parancs: gépjárműre! -.appa.  

-’23.10.18.

Mivel a Nyugatin tilalom van, ezért felhívtam Gyuszit. Mi újság a Balázs-éren. Eszik a hal, de aprók. Azt mondta: tegnap fogtam hatvanat, az előtt 170-et. Nem kérdeztem rá, - tényleg vasárnap volt kinn? - abban a zehernyékes időben. Egyébként, amilyen őrült képes kivitetni magát valamelyik családtagjával. Ezek után egyértelmű, hogy mentem csontiért. Mondja a boltban a kislány: nincs. A másik oldalról átkiabál, az ott tartózkodó eladó: kéthetente hozatunk csak. Ezt megismétli, a velem szemben álló leányka. Giliszta? – teszi fel a kérdést. Legyen, mondom megadóan. Elővesz egy újságot és egy féldoboznyi gilisztát ráborít. Hát alig mozognak az biztos. Mennyi van ebben? – kérdem. Tíz szál. Vettem. Otthon úgy eltöltöttem az időt, hogy kettőkor indultam. Végül is az ötös bolót vittem. Kerestem egy könnyebb szereléket. Abból kiindulva, ha nagyon nem fogok, akkor átszerelem. Soknak tartottam a 3 grammos úszót. Sok is volt, de mindég fogtam és nem szereltem át, pedig kifektettem a másik szereléket, hogy felkötöm. Mellédobtam a szerelékes létrát, nehogy otthagyjam a szereléket. Legnagyobb meglepetésemre Karcsi ott ült. Ő kettőig szokott horgászni. Volt nála vagy 20 e.kárász. Elégedetlenkedett. 11-től van kinn. Tegnap hatvanat fogott, és kevesebb ideig horgászott. Olyan 3 centi átmérőjű gombócokkal etettem. Két helyre, mert azt vettem észre pár hal megfogása után szünet következik. A másik etetést, a Karcsi etetése közelében hoztam létre. Ő vagy 20-25 percet maradt. Addig egy halat fogott, Én meg egyet sem. Piszkálások voltak. Meg is indult párszor, de nem akadt. A fenékmérő ólmot megint elhagytam, így aztán pár centinként állítottam az úszón. Félhatig voltam kinn. ¾ 5-től, már fázott a kezem a halnyálkától. A kéztörlő elnedvesedett, úgyhogy nem sokra mentem vele. Volt a kocsiban, de lusta voltam odamenni. Egyszer voltam vizet inni, de akkor még nem gondoltam arra, - mi lesz, ha hűl az idő? Végül is elégedett lehetek. Fogtam 38 e.kárászt. A súlya 1,44 kg volt. Utolsó halként egy 6 dekás bodorka jött. Hozzá tartozik, hogy voltak tenyérnyi kárászfordulások is, csak nekik nem kellett a giliszta darabka. -.appa.

• Azt írtad: „a nyitottság, az új és sokszor meghökkentő/hihetetlen lehetőségekre nagy segítség lenne számodra (és az én számomra is!) mert én, bevallom, hogy hajlamos vagyok intuícióimra hallgatni (90%-ban helyes) és könnyebben elfogadok „ezoterikus” fogalmakat mint te, éppen ez a legjobb benned, hogy téged a logika vezérel inkább érzelmek helyett, de bezárt elmével csak dogmákat „lapátolhatsz” mert nincsenek hasonlítási alapok. Gondold meg, hátha van valami ebben. Adj lehetőséget a „lehetetlennek” hogy megértsd a valódit! Várom a továbbiakat is a témáról”.
• Tanácsodra átgondoltam a dolgot. Az intuícióval kapcsolatban azt gondolom nekem, ilyen ösztönös megérzésen, mondhatni, hatodik érzékem nincs. Nem részesültem élményszerű felismerésben valamivel kapcsolatban. És éppen e miatt nem tudok verset írni. Nekem nincs ihletem, vagy intuícióm. Én az értesüléseimet gondolkodás útján következtetésekkel rendszerezem. Ezen folyamat során, illetve ezek alapján rendezem az értesüléseket. Ezekből vonok le következtetéseket, és állapítok meg információkat. Tudjuk, hogy a forgalomban lévő információk 95%-a hamis. Vagyis a logikus gondolkodás és következtetés folyamata során nagy esélye van annak, hogy összejön egy olyan eredmény, ami szintén nem a valóságot takarja. Azt mondhatom erre, Te a 90%-al igencsak jó vagy.
• Azt kell mondanom ezek után, hogy az intuíció eredményesebb, hiszen rövidebb időbe telik. Ebben az esetben egy rövid folyamat, egy következtetés, vagy belátás végeredményét adja, ami lehet helyes is. Tehát nem szükséges, hogy az eredményhez vezető gondolati lépések tudatosuljanak bennem.
• Azt gondolom, mindég kerültem, hogy egyfajta belső hang, megérzés, ráérzés, jövőbelátás, hatodik érzék, szívemre hallgatás alapján, vagy akár egy hasra ütéssel döntsek. Van egy ismerősöm, aki azt mondja: mindég az első megérzés a helyes. Az, az igazi, nem érdemes tovább próbálkozni. Utána csak rosszabb választások jönnek. Honnan tudja? Nem tudja! –Mi lett volna ha? Sosem próbáltam ki. Verseknél sem. Lejegyzetelem a hirtelen jött ötletet. De utána sokáig nézegettem, rágogattam, - mi, hová kerüljön? Aztán volt, hogy csócsálgatás után kiköptem, és nem lett belőle semmi. Sok esetben attól tartok, hogy nem érthető, amit mondani akarok. Például most is.
• Az eszemmel tudom, hogy az intuíció váratlanul jön, de mindig a legjobb pillanatban. Ez belsőnkből jön, annak dacára, hogy többnyire, valamilyen külső hatás váltja ki. Ami miatt ódzkodom. Az, hogy intuíció volt-e, ami vezérelt, csak később derülhet ki. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Nem mindegyik spontán jövő ötlet. Nem minden bevillanó érzés intuíció.
• Na-most, itt ellentmondásba kerülök Magammal. Hajlok arra, ha már nem gondolkozunk olyan intenzíven egy adott dolgon, akkor elménk felkínálhat egy megoldást, egy lehetőséget, és ebben az esetben keletkezhet intuíció. Ebben az esetben valamely ismeret, közvetlenül adhatja magát, ezáltal tévedéstől mentes tudást közvetíthet számunkra. De vajon? – bízhatok Én ebben?     -.appa.

-’23.10.17.

Tegnapelőtt (vasárnap) délután 3 körül nem esett az eső. Úgy gondoltuk, hogy kimegyünk sétálni és megnézzük az átkötőt. Összekötjük a kellemetlent a hasznossal. Gumicsizmát öltünk és a nagy vizes fű majd lemossa róla a sarat. Lekaszálták a töltést (azért tisztábbak lettek a csizmák). Tavaly az ilyen kaszálás után 2 sor nád maradt. Egy pergető hely kialakításához, csak párszál nádat kellett kivágni. Most a tavasszal kivágott 9 helyből egyiknek van nyoma, ami az eredeti helyünk volt. A felső betonban nagyon tiszta a víz. Keszegfélék mozogtak, de rablóhalra utaló mozgás nem volt. Vízinövény még van annyi, hogy ne lehessen pergetni, de az látszik, hogy megsüllyedtek. Az alsó betonban lehetne párat dobni. A nyugatin sem mozgott a rablóhal. Elkezdett cseperegni az eső. A Keleti felett nagyon sűrűn esett, ahogy átmentünk a hídon ott már csak szemerkélt.

Na, tegnap (hétfőn) kicsit szeles idő volt, de délutánra kisütött a nap. Én meg kisütöttem, hogy megyek pergetni, a dobi hídhoz. Alig találtam meg a pergető cuccokat. Szerencsére a tartalék szájfeszítőt és az érfogót megtaláltam. Igaz szájfeszítő nélkül is ki lehet venni a horgot. Egy fadarabbal kilehet peckelni a hal szájat, amit nem fogad szívesen a csuka, és az esetek egynegyedénél megsérül az ember ujja. Gumihallal kezdtem. Felvándlizok a hídra, mikor rádöbbenek, hogy a merítő szák a kocsiban van. Ha-már itt vagyok dobok párat. A városfelőli oldalon le lehet menni, és kézzel kivehető a hal. A harmadik dobásra koppan, de nem akadt. Visszadobtam, és amikor ahhoz a részhez értem, akkor meglibegtettem a gumit. Az emeléskor kettős ütés, és a bevágás után elég erősen ellenkezik valami. Az ilyen viselkedés nem jelent nagy halat. A kisebb hal kihasználja a hídalatti sodrást. Szépen húzom magamhoz. Aztán kezdek leereszkedni a kövezett rézsün. Le is guggolok. Igen ám, de túltekertem az orsót, így a halnak majd fele kinn volt a vízből. Ez nem tetszett neki és kiugrott a vízből. Megrázta magát, amitől kirepült szájából csali. Elmentem a szákért, és dobtam néhányat a híd másik oldalán. keményen leakadtam, de szerencsére nem szakadtam oda. Vélem a híd betonjába akadt és végül kipattant belőle. Felmentem a stégre, amiről egyszer régebben horgásztunk. A gerendán lehetett bemenni. Az OSB lap szinte elporladt. Óvatosan megnyomtam a csizma orrával. Teljesen puha volt, biztos beszakadtam volna. Dobtam, vagy tízet, de nem volt érdeklődés. Mentem oda, ahol horgászni szoktunk. Folyás iránnyal szemben kezdtem a dobálást. A régi irodalmak szerint, legyezőszerűen kell dobálni. Látom, hogy alulról elzúg valami világos test. Mégis felkészületlenül ért, ahogy megütötte a csalit. Nem is lett meg. Csalit cseréltem. Vártam az ütést. Be is vágtam, de hülye módon vízszintesen, mint szombaton a süllőnek. A gumi teljesen lecsúszott, de a horgon maradt. Két jókora hosszanti hasadás volt látható rajta. Megint csalit cseréltem, de közben arra kondicionáltam magam, hogy függőlegesen vágjak be. Sikerült is és megfogtam a 45 centis csukát. Itt 50 centi a méret. Mentem lejjebb. Ott mederközepén volt egy kettős libbentés. Az ilyen kapások jó halat jelentenek. Nem is jelentkezett újra, hiába dobáltam különböző dolgokkal. Kínomban körforgót is tettem fel. A partszélén, egy nádsaroknál volt egy-egy ütés, két egymást követő dobáskor. Próbáltam vertikális csalival. Erre, lefelé dobva, volt egy nagyon jó ránehezedés. Elég messze volt, és megint nem a legjobb szögben vágtam be. Mondanom sem kell, hogy utána dobálhattam bármit. Megnéztem Tibi helyét. Meglepően sekély a víz. Talán egy koppanás volt közel a partszéléhez. Sokat dobáltam még ott feleslegesen. Kezdtem fázni, ezért hazaindultam. Terveztem, hogy ma reggel megyek. Hátha éhesebbek. Attila figyelmeztetett, hogy ma és holnap tilalom van. Állítólag telepítenek. Csütörtökön rápróbálok. Egy kishalas, meg egy fíder. Viszek egy komolyabb fenekezőt is, és váltogatom a békéshalazó cuccokat. Meg van az esélye, hogy a frissen telepített kis e.kárászok kapni fognak.  -.appa. 

• Azt írtam, hogy Tesla részecskefegyver készítéséről ábrándozott. Miből gondolom? Mikor 1934. nyarán bejelentette a csodafegyvert, akkor azt mondta: „nagy sebességre felgyorsított lövedékekkel operál a fegyver”. Azt is mondta, „egy vákuumkamrában higanyrészecskéket a hangsebesség 48-szorosára gyorsít”. Ekkor még a nehézión gyorsítók nem léteztek, de ábrándozni lehetett róla, hiszen a gyorsítók már léteztek.
• A ciklotron elvi lehetőségét Szilárd Leó szabadalmaztatta 1929. január 5-én. Nem próbálta meg a gyakorlatban megvalósítani. A ciklotront Lawrence és hallgatója, Livingston valósította meg 1930 és 1932 között. Vagyis Tesla tudhatott a részecskegyorsítókról. Az első ciklotron olyan 10 centi átmérőjű volt. Az óta különböző gyorsítókat találtak ki, és építettek meg. Amit ördögtől valónak tartasz, az LHC jelenleg a legnagyobb. Gyűrűje kerülete 27 km. Azt jól mérte fel Tesla, hogy gyorsítóhoz nagyon sok energiára van szükség.
• Másik ábrándja a vezeték nélküli áramszállítás a levegőben. Ezzel is szépen keresett. A korszak egyik leggazdagabb befektetési bankárától, J. P. Morgantól Tesla, 1901-ben 150 ezer dollár, támogatást szerzett. Ebből egy 56, más helyen írva 57 méter magas, gomba alakú tornyot építetett, fából és rézből. Helyileg Long Island északi partjainál. A terv az volt, hogy ez egy kommunikációs, és energiatovábbító torony lesz, és az Atlanti-óceán teljes egészére tud majd üzeneteket és képeket továbbítani, sőt telefonkapcsolatot lehet létrehozni az úton lévő hajókkal. Ehhez a Földet használta volna vezetőként, a továbbítandó jelek számára. Ebből sem lett semmi. Azaz, 1901-1902-ben a torony felépült. Azt írják, hogy 1906.-ig működött. Akkor leálltak a kísérletek. Mit értsünk működés alatt. Nincs róla hír, hogy továbbított volna képeket, vagy telefonüzeneteket.
• Arról lehet olvasni, hogy a torony építése közben Tesla fejében még nagyratörőbb terv született meg. Tesla meg volt arról győződve, hogy lehetséges az elektromos áram és így az energia továbbítása a levegőben vezeték nélkül. Nem a kötekedés miatt, de az eredeti rendeltetésében is benne volt, hogy energiatovábbító lesz. Igaz az eredeti tervben a Föld lett volna a vezeték.
• Az új ötletben a levegő vezette volna az áramot. Sehol sem említik, - honnan vette volna az áramot? Így a meglévő tornyot arra akarta használni, hogy azzal több millió volt feszültséget továbbít New York felé, amivel biztosíthatja az egész város áramellátását. Ehhez több toronyra lett volna szükség. Ebből arra következtetek, hogy a Föld, mint vezető nem jött be. Annyi bizonyos, hogy légvezetékes áramszolgáltatás esetén van szerepe a Földnek. A lényeg Tesla nagy tervének megvalósításához, és a jelentős többletköltségekhez Morgan nem járult hozzá. E verzió szerint Tesla 1906-ban a torony befejezése, és működésbe lépése előtt abbahagyta a projektet. A Tesla tornyot 1917-ben lebontották. Itt is van ellentmondás. Két év alatt megépült. E verzió szerint nem. Minden esetre, ha jól sejtem Tesla eltapsolta a 150 ezer dollárt.
• Egyes vélemények szerint Morgan azért vonta meg a támogatását, mert attól félt, hogy a találmány tönkreteszi a többi energiaipari vállalkozását. Más verzióban Morgan azt kérdezte. Hogyan mérik? - ki mennyit fogyasztott. Tesla azt válaszolta, - nem lesz mérve, ez ingyen energia. Ekkor döntött úgy Morgan, hogy nem finanszírozza tovább Tesla tevékenységét. Teszem hozzá. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Tesla hóbortját. -.appa.