- Arra gondoltam, intuíció hiányom politikai képzetlenségemből adódik. Pedig volt politikai képzésem. Nem is kevés.1976. februárban leszereltek. Visszakerültem az Alkaloidába, oda ahonnan bevonultam katonának. Visszakerültem a K.V-be, ahol delagilt gyártottunk. Jó termék volt, mert dollárért lehetett eladni. E miatt az állam 13 forintot adott dolláronként a gyárnak. Nyertük is szinte minden évben a munkaversenyeket. Május elsején nagy üzemi bulik voltak a gyári étteremben. Műszakvezető lettem.
- Egy kis kitérő. Hozzátartozik, hogy az üzemet 60 tonnára építették. Ez a készülékek nagyobbra cserélése miatt úgy fel lett bővítve, hogy a csúcstermelésben 30 tonnát csináltunk egy hónap alatt. Eredetileg csináltunk novol-ketont, majd azt 150 atmoszférán nikkel katalizátoron novoldiaminná alakítottuk. Igazából hidro-iminálás volt. Ez volt a szűk keresztmetszet, meg az akriloetilát gyártás. Itt 140 órás kapcsolási reakció volt. Ennél egy másik eljárás segítségével lerövidült az előállítási idő. Az elején, csak ez ment folyamatos üzemben (4 műszakban). Hogy megoldódott az akrilát gyártás, lehetőség nyílt több delagil előállítására. Így a vezetőség úgy döntött, hogy megveszik a novoldiamint a BASF-től. Néha kicsit csúsztak a szállítások. Nem véletlen. Ők voltak a legnagyobb delagil gyártók.
- Malária ellenes szer volt, de ízületi betegségekre is adták. Ha emlékeztek, akkor a kovid idején elterjedt, az ellen is jó. Katonai irányítás alákerült a gyár. Akármire volt szükség beszerezték hamar. Kiderült mégsem csodaszer. A katonák elmentek. Maradt minden a régiben. Takarékoskodás a karbantartáson. Így rohadt el minden, ebben az országban.
- 1970-ben indult a gyártás. Akkor külön művezető volt minden soron. Az elektromosban. Ez annyit jelent, hogy elektromos fűtésűek voltak a készülékek. Kettőben ciklizáltunk, vagyis az akrilátból gyűrűs vegyület lett. A közeg gázolaj volt. A készülék elég gyakran kilukadt, és ilyenkor a cekászokra ment a gázolaj, ami kigyulladt. A másik kettőben dekarboxileztünk. A közeg difil volt. Fertelmes büdös volt, mivel 160 fokon engedték le. Mikor az oxi kikristályosodott, akkor centrifugázással kinyerték. Ahová kifolyt ott, a bakancs talp, vagy gumicsizma talpa három számmal nagyobb lett. Fugázáskor is büdös volt. Ha jól emlékszem 90 fokon fugázták. Engedte az ájert rendesen. Ezt aztán diklóretánban, foszfor-oxikloriddal klórozták. Így nyertünk diklórkinolint, amit megszárítva kondenzáltak a vásárolt novoldiaminnal. Itt a reakció elején kellett figyelni. Könnyen megugrott és akkor a tetőn kötött ki az anyag. Később ide hőfokszabályozót építettek be, ami bevált. A négy elektromos készüléken, már eleve volt. Érdekes módon a két ciklizáló esetében kézi szabályozással precízebb egyenest lehetett hozni a hőfok tartás során, mint amit a gépi szabályozás tudott. A nyers delagil metanolból lett kinyerve. Világossárga kristályok voltak. Ezt etanolban átkristályosítottuk, és ment a szárítóba.
- Megszüntették, hogy gyártásonként külön művezetők legyenek. Elég az üzembe egy is. A sorokon intézkedtek a csoportvezetők. A műszak közbeni karbantartások, anyagok kérése a tartályparkból, havária helyzetek (sajnos voltak) levezénylése, lett a művezetők feladata. Szóval, mint ilyen fontos feladat irányítója, be lettem iskolázva a Marxizmus-Leninizmus egyéves középfokú iskolájába, amit sikeresen elvégeztem. Olyasmi volt ez, mint ahogy most templomba kell járni, igaz a templomlátogatás nem zárul vizsgákkal. -.appa.
