- Azt írtad: „a nyitottság, az új és sokszor meghökkentő/hihetetlen lehetőségekre nagy segítség lenne számodra (és az én számomra is!) mert én, bevallom, hogy hajlamos vagyok intuícióimra hallgatni (90%-ban helyes) és könnyebben elfogadok „ezoterikus” fogalmakat mint te, éppen ez a legjobb benned, hogy téged a logika vezérel inkább érzelmek helyett, de bezárt elmével csak dogmákat „lapátolhatsz” mert nincsenek hasonlítási alapok. Gondold meg, hátha van valami ebben. Adj lehetőséget a „lehetetlennek” hogy megértsd a valódit! Várom a továbbiakat is a témáról”.
- Tanácsodra átgondoltam a dolgot. Az intuícióval kapcsolatban azt gondolom nekem, ilyen ösztönös megérzésen, mondhatni, hatodik érzékem nincs. Nem részesültem élményszerű felismerésben valamivel kapcsolatban. És éppen e miatt nem tudok verset írni. Nekem nincs ihletem, vagy intuícióm. Én az értesüléseimet gondolkodás útján következtetésekkel rendszerezem. Ezen folyamat során, illetve ezek alapján rendezem az értesüléseket. Ezekből vonok le következtetéseket, és állapítok meg információkat. Tudjuk, hogy a forgalomban lévő információk 95%-a hamis. Vagyis a logikus gondolkodás és következtetés folyamata során nagy esélye van annak, hogy összejön egy olyan eredmény, ami szintén nem a valóságot takarja. Azt mondhatom erre, Te a 90%-al igencsak jó vagy.
- Azt kell mondanom ezek után, hogy az intuíció eredményesebb, hiszen rövidebb időbe telik. Ebben az esetben egy rövid folyamat, egy következtetés, vagy belátás végeredményét adja, ami lehet helyes is. Tehát nem szükséges, hogy az eredményhez vezető gondolati lépések tudatosuljanak bennem.
- Azt gondolom, mindég kerültem, hogy egyfajta belső hang, megérzés, ráérzés, jövőbelátás, hatodik érzék, szívemre hallgatás alapján, vagy akár egy hasra ütéssel döntsek. Van egy ismerősöm, aki azt mondja: mindég az első megérzés a helyes. Az, az igazi, nem érdemes tovább próbálkozni. Utána csak rosszabb választások jönnek. Honnan tudja? Nem tudja! –Mi lett volna ha? Sosem próbáltam ki. Verseknél sem. Lejegyzetelem a hirtelen jött ötletet. De utána sokáig nézegettem, rágogattam, - mi, hová kerüljön? Aztán volt, hogy csócsálgatás után kiköptem, és nem lett belőle semmi. Sok esetben attól tartok, hogy nem érthető, amit mondani akarok. Például most is.
- Az eszemmel tudom, hogy az intuíció váratlanul jön, de mindig a legjobb pillanatban. Ez belsőnkből jön, annak dacára, hogy többnyire, valamilyen külső hatás váltja ki. Ami miatt ódzkodom. Az, hogy intuíció volt-e, ami vezérelt, csak később derülhet ki. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Nem mindegyik spontán jövő ötlet. Nem minden bevillanó érzés intuíció.
- Na-most, itt ellentmondásba kerülök Magammal. Hajlok arra, ha már nem gondolkozunk olyan intenzíven egy adott dolgon, akkor elménk felkínálhat egy megoldást, egy lehetőséget, és ebben az esetben keletkezhet intuíció. Ebben az esetben valamely ismeret, közvetlenül adhatja magát, ezáltal tévedéstől mentes tudást közvetíthet számunkra. De vajon? – bízhatok Én ebben? -.appa.
